Seosaphine Baradwys Újratöltve

SEOSAPHINE IRRUBIEL SECHARE YSRAFEL BARADWYS

„Az optimizmus veszedelmesen fittyet hány az egyszerű tényekre és fájdalmas úton szerzett tapasztalatokra.”

   Alapok

jelszó || "A világon nincs jó és rossz. Egy dolog van, a hatalom, és azt a gyöngék nem tudják megszerezni."
így ejtsd a nevemet || Szeoszafin (Ilrubiél Zek(h)ár Izrafel) Baradvisz
nem || nő
születési hely, idő || Eastbourne, Anglia; 1981. április 7.
horoszkóp || kos
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || hatodik

   A múlt

1981. április 7-én születtem meg Eastbourne-ben, a család ősidők óta birtokában álló, éppen kacsalábon nem forgó birtokán, melyet mindenki csak Wysfield néven emleget. Két bátyám után egyetlen leánygyermekként a szüleim szemefénye voltam a kezdetektől fogva és bár igyekeztek a Baradwys névhez méltó kisasszonyt faragni belőlem első éveimben, valahol félúton feladták. Rájöhettek, hogy nem vagyok finom, aranykalitkás kisasszonynak való, inkább örökmozgó kalandornak születtem és kíváncsi kis fruskaként nőttem fel.

Wysfield a világon a leggyönyörűbb hely, vagy ha nem, hát az egyik legérdekesebb, mert bár óvtak-védtek a külvilágtól, a kerítéseken belül is mindig megtaláltam magamnak kalandot. Főleg a bátyáimmal, Moses-szel és Laidannal csatangoltam a lepusztult, elszürkült falú, felújításra váró Északi-szárnyban, ahol doxykat lestünk, ipiapacsot játszottunk, titokban Moses seprűjén lovagoltunk vagy az istállóban simogattuk a lovakat, a kis tónál fürödtünk nyaranta. Mindig kitaláltunk valamit, hogy ne unatkozzunk, annyi szent.

Ma is szívesen emlékeszem vissza arra, hogy milyen volt akkor minden. Anyáékkal esténként a kandalló előtt üldögéltünk, Apa történeteket mesélt a háborúról, a Minisztériumi munkáról, a gyermekkoráról, amin Anya mindig nevetgélt, miközben csak félig figyelve, Maggie&Maggott divatkatalógusait böngészte és kötögetett. Mi ilyenkor általában már pizsamában voltunk és habkaramellás kakaót ittunk, Moses már a Roxfortba járt, ezért keveset volt otthon. A szünetekben viszont okoskodva mesélte, hogy miket tanult a mandragórákról és Dumbledore professzor hogyan dicsérte meg, amiért egy hétig segédkezett a Gyengélkedőn a javasasszonynak.

A Hollóhátról is sokat hallottam tőle és Apától, később Laidan révén a Hugrabug házról is. Leginkább mégis Romeno bácsi beszámolóit szerettem, aki még mindig rengeteget utazik és aki mindenféle távoli helyekről mesélt nekem. Talán miatta is szerettem meg annyira Griffendélt, Syllemone néni miatt pedig megutáltam a Mardekárt.
Visszatekintve, Sylly néni mindig is furcsán viselkedett, kezdetben azt hittem, talán azért, mert nem szerette a gyerekeket vagy ilyesmi, de rájöttem, hogy megeshet, már a kezdetektől Tudjuk Kinek kémkedett, még fénykorában, Harry Potter előtt is, fogalmam sincs, mindenesetre két éve az Azkabanban ül, ami nem kis szégyent hozott a családunkra.

Visszatérve, aznap, amikor betöltöttem a tizenegyet megjött a levél Roxfortból. Az egész család a vacsoraasztalnál ült, amikor a bagoly meghozta a levelet, még nagyiék is ott voltak. Tisztán emlékszem, Laidan izgatottan beletörölte az ingujjába a cseresznyelekváros fánkos száját, miközben tele szájjal kiabált, hogy nyissam már ki, amiért Anya rögtön megszidta. Nagyon boldog voltam, ahogy kinyitottam, és bár a kackiás betűk furán mutattak (Apa írásával tanultam írni-olvasni), mondanivalójuk földöntúli boldogsággal töltött el. Persze izgatott voltam akkor is, amikor Laidan kapott ilyen levelet, de ez más volt. Az én levelem volt. Csakis az enyém. Roxfortból.

Talán azért volt ilyen nagy szám, mert titokban kicsit féltem, hogy nem fogok felvételt nyerni, hogy nem vagyok elég jó, mert nagyon későn mutatkozott meg bennem a mágia, akkor is csak gyengécske jelét adta, hogy jelen van. Egyszer még Apát is hallottam Rom bácsival beszélgetni, hogy aggódik, hogy kvibli leszek. De hát… végül is csak megtörtént: utáltam (és utálom is) a sütőtököt, amit Anya megpróbált a számba tuszakolni, mert én nem voltam hajlandó magamtól megenni. Idegességében azt kiabálta, hogy képzeljem azt, hogy fagyi és hirtelen azt vettem észre, hogy valami hideg és nedves kenődik el az arcomon, összeszorított ajkaimon és hogy a narancsszínű undormány helyett vaníliafagyi van a kanalamon. Mindenki megkönnyebbült és Anya már nem erőlteti a sütőtököt, hála Merlinnek.

Áprilistól szeptemberig Roxfort-lázban égtem. Már júniusban megvettem az összes könyvet, pennát, üstöt, pergament, Apa és Anya eljöttek velem Mr. Ollivanderhez pálcát venni. Csak két pálcát kellett megpróbálnom, az öreg pálcakészítő meg is jegyezte, hogy ez bizonyára azt jelenti, nyitott vagyok a mágiára és az lesz a saját varázsom is a rózsafapálcán keresztül. Nem tévedett, évek sora bizonyítja, nincs tanult bűbáj, mely nem úgy sülne el, mint ahogy képzelem.
A készülődés része volt a rengeteg levélváltás is Laidannal, aki akkor már ötödéves volt (Moses már az Akadémia padjait koptatta) és sok jó tanáccsal ellátott, az első évben jó testvérként a gondomat viselte és később nem kevés büszkeséggel mutatott meg mindent nekem az iskolában.

Szeptember elsején Anya és Apa kikísértek minket az állomásra, kicsit pityorogtam is Laidan talárjába bújva, amikor a vonat kigördült a peronról, mert úgy éreztem rettentően fognak hiányozni. Hiányuk azonban hamarosan elfakult a Roxfortba való megérkezés élményei mellett: az átkelés a tavon, amit az óriásira nőtt Hagrid irányított, a kivilágított iskola, a Nagyterem minden képzeletet felülmúlóan bűvölt el. A beosztásnál, bár valójában nem féltem, mindenem remegett az izgalomtól, kipirulva, lázasan tekintgettem körbe-körbe a bátyám tekintetét keresve, McGalagony professzor még meg is kérdezte, hogy jól érzem-e magam, mielőtt feltette rám a beszédes fejfedőt. Némán bólintottam, ahogy a Süveg beszélni kezdett: „Teljesen egyértelmű… vagy mégsem? Van itt valami, ami elbizonytalanít… de legyen…”
- GRIFFENDÉL! – kiabálta és én boldogan ugrottam fel a székről, hogy majdnem a kalapot is magammal vittem a piros-sárga ház asztalához, az igazgatóhelyettes futtomban kapta le a fejemről.
Aznap este büszkén írtam meg az első levelemet a szüleimnek új otthonomból, amit Laidannal együtt küldtünk el a Bagolyházból, beszámolva minden egyes apróságról és persze a beosztás eredményéről. Anya bagolyfordultával egy vörös-sárga pulóvert küldött, Apa egy naplót, hogy írjak le mindent, hogy otthon felolvashassam majd nekik, ami az első évben még működött is, de ma már csak kevés eseményt jegyzek fel, jobb lévén, ha nem tudnak egyes dolgokról. Második levelemre, melyet Romeno bácsinak küldtem sokáig nem érkezett válasz, novemberben kaptam meg a élménybeszámolóját a rúnabarlangok kutatásáról és gratulációját, hogy nagyra becsült házába kerültem, valamint egy képet róla a dél-amerikai dzsungelben, ahova onnantól kezdve mindenképp el akartam jutni.

Az elmúlt hat évben rengeteg barátot szereztem, rengetegszer kerültem bajba, voltam büntetőmunkán is elégszer, de amit tudok, megteszek azért, hogy újra mi nyerjük a Házkupát, szóval szorgalmasan egyenlítem a házpontjaim mutatóit. Mindenki vidám, bolondos csajnak ismer, a barátaim megkomolyodott énemet is látják néha, de gyakran kell keserűségemet elfojtanom és azt mutatni még feléjük is, hogy minden rendben van. Pedig az is lehet, hogy nincs.

Az éveim a Roxfortban azonban, ettől sokkal mozgalmasabban teltek. Elsőben kinyílt a Titkok Kamrája és több diák került a Gyengélkedőre valami rejtélyes bénulás miatt, másodikban egy szökött bűnöző garázdálkodott az iskolában, harmadikban végigizgultam az évszázad varázslóversenyét és megtudtam, hogy Tudjuk Ki visszatért. Ahogy megtudtam, el is hittem, de a szüleim kételkedtek, nem akartak hazavinni. Nem úgy, mint egy év múlva, amikor Apa személyesen jött be az iskolába, hogy azonnal vissza kell vele mennem Wysfieldbe, ahogy Moses és családja, valamint Laidan is tette, aki levelező tagozatra iratkozott át emiatt az Akadémián. Dumbledore professzor és én közösen meggyőztük, hogy erre semmi szükség, ma is rendületlenül hiszem, hogy ez a megfelelő hely a számomra, otthon sem lennék nagyobb biztonságban, csak vesztegetném az időmet.

Tavaly azonban az igazgatóúr is áldozatául esett az újonnan kitörő háborúnak, ami őszintén kétségbe ejtett. Hetekig úgy éreztem, hogy Apának igaza volt, hogy haza kéne mennem, de rá kellett jönnöm, hogy azzal csak azt bizonyítanám, hogy félek, hogy megijedtem. Pedig nem, dehogy, sőt, ekkor jöttem rá igazán, hogy nekem Roxfortban a helyem, még keményebben kell tanulnom és még keményebben kell küzdenem azért, hogy az, amit a sötét erők elterveztek, ne következhessen be. Ezzel szemben semmilyen szervezetnek nem lehetek tagja, nem támadhatok nyíltan senkire, aki az új rendszert szolgálja se verbálisan, se tettlegesen, mert azzal a családomat is veszélybe sodornám, évtizedek óta tartó töretlen semlegességünkön nem ejthetek újabb sebet, mint egykor Syllemone nénikém, de titkon hiszek a jó diadalában, a fényes győzelemben, amelyet valaha aratni fogunk. De addig… töretlen kitartás és rideg, szótlan engedelmességre van szükség, bármily nehéz is lesz.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy tétlenül fogom nézni az iskolában büszkén flangáló Halálfalókat, a magam módján néha szeretek elszórakozni velük, mert amiről nem tud senki, az csak annak fáj, akinek én akarom…

   Jellem

Nos, a jellemem eléggé összetett, azt hiszem eléggé hangulatfüggő, hogy hogyan viselkedek. Általában rendkívül aktív és közvetlen vagyok, egyfolytában beszélek, szó szerint be nem áll a szám, ezért könnyen barátkozom, abban a hitben, hogy nincsenek előítéleteim, de biztos vagyok benne, hogy vannak, gondoljunk csak a mardekárosokkal kapcsolatos bizonytalanságomra. Ők tipikusan azok az emberek, akiktől megvárom, hogy megharapjanak, csak aztán rúgok beléjük, hiszen… meg kell adni a lehetőséget mindenkinek. Kérdés, hogy élnek-e vele? Mindegy.

Másrészről viszont be kell vallanom, hogy vannak antiszociális napjaim is, amikor csak arra vágyom, hogy leátkozzam az égről a csillagokat és hagyjon mindenki békén. Főleg akkor érzek így, amikor valami rossz történik, valami idegesít vagy nyomja a lelkemet, ilyenkor szinte elviselhetetlen társaság vagyok, ahogy akkor is, ha valaki felhúz. Nem vagyok az a könnyen megbocsátó fajta, viszont ha van hibám, az az, hogy mindent a lelkemre veszek. A legapróbb megjegyzést is hajlamos vagyok évekig szálkaként magammal hordani, pedig lehet, hogy amikor kimondták én is velük nevettem.

Szeretem tökéletesen elégedettnek mutatni magam, vidámságom soha sem erőltetett, inkább csak üres. Furcsán, szívet szorítóan üres, mert mélyen a lelkemben azt hiszem, van egy olyan lyuk, amit betölt a titkolandó kétely, megszállottság, félelem, gonoszság, szorongás. Igen, olykor gonosz is vagyok, legtöbbször akkor, amikor elborul az agyam vagy a szervezetem felpörög. A Szent Mungóban ezt az „időleges elme- és személyiségzavar” kifejezéssel magyarázzák, amely születésem óta kísér, olykor megnehezítve az életem.

Erősség || lelkesedés, kitartás, optimizmus, bátorság, spontaneitás, empátia, becsület.
Gyengeség || rátartiság, büszkeség, agresszivitás, elhamarkodottság, meggondolatlanság, naivitás, gyerekesség, engedetlenség.

   Apróságok

mindig ||

•   beszéd
•   utazás
•   Hyppya Ezerjó Habkaramellája (kakaóval vagy anélkül), csoki, vajsör, ropi.
•   párbaj, harc, küzdelem (akármilyen értelmetlen célért is)
•   győzelem
•   család, barátok
•   könyvek

soha ||

•   Halálfalók és társaik
•   nagy békák (csak a nagyok! A picik olyan aranyosak!)
•   öntelt/gyáva alakok
•   unalom, monotonitás
•   hazugság (a füllentés az nem hazugság!)
•   sütőtök (-lé, -pite, minden), medvecukor, csokibéka ((már) nem eszek állatokat! Csak a kártyákat gyűjtöttem, a békát meg odaadtam a bátyáimnak)

hobbik || új bűbájok, ártások kiagyalása, lovaglás, írás, ruhatervezés, barátok, olvasás.
merengő ||
Legjobb: Amikor megkaptam a levelet Roxfortból és amikor nagyapa testvérénél jártunk Romániában és sárkány lesre mentünk. Soha nem láttam még előtte hasonlót sem, de nagyon lenyűgözött és ezzel együtt meg is ijesztett, a kaland mindenképpen az egyik legszebb emlékem.
Legrosszabb: Amikor először láttam mumust az északi-szárnyban Haloween környékén, hat évesen. Rettegésemben nem tudtam mit tegyek, csak kiabáltam meg sírtam, Moses csak a sikoltásomra került elő és intézte el a lidércet. Hetekig rémálmaim voltak a „Nagy Csúnya Sütőtökről”.
mumus || Egy élő, indáin járó, óriási sütőtök, haloweeni „arccal”, nevetve. A Commiculus általában összekuszálja a „lábait”, amitől elesik és elgurul a feje.
Edevis tükre || sikeres íróként dedikálom a Czikornyai és Patzában az amazóniai útjaimról írt könyvet.
százfűlé-főzet || Málnaszínű, sűrű és jácintillatú, az íze mentolos, ezzel szoktam fogat mosni. (Jól van, na, csak vicceltem.)
Amortentia || fenyő, fahéj, mangó és zöldalma illat váltakozik
titkok || Titkon kissé szerelmes vagyok az egyik professzorba, de nem olyan nagyon fanatikusan, mint a többiek és nem árulom el a nevét! Másik dolog, hogy imádom a kviddicset, de soha nem mertem jelentkezni a csapatba, mert félek, hogy béna lennék.
azt beszélik, hogy... || Semmi, de tényleg semmit nem beszélnek rólam. Na… hát… izé… azon kívül, hogy kavartam pár sráccal (őszintén, ki nem?), felrobbantottam egy sütőtököt dühömben az udvaron (mert csúnya és utálom), majdnem elájultam egy mardekáros puszta jelenlététől és fel kellett kísérnie a gyengélkedőre (ez úgy ahogy van hülyeség), megcsókoltam fogadásból egy békát, aztán hisztérikusan berohantam a mosdóba és kihánytam az előző három étkezés alatt bevitt kajamennyiséget (miért tettem volna ilyet?), énekelek zuhanyozás közben (azt meg honnan gondolják?), a macskám valójában az animágus pasim (hozzátenném, hogy Nevanda kifejezetten nőnemű) nem sok mindent hallottam még magamról, de ha te igen, kérlek, áruld el. Kíváncsi vagyok.

   A család
apa || Silas Baradwys, 51 éves, félvér
anya || Euphemia (röviden: Mia) Lavrange, 48 éves, aranyvérű
testvérek || Laidan Baradwys, 22 éves és az Akadémiára jár, valamint Moses Baradwys, 25 éves, a Minisztériumban dolgozik, már családot alapított.
állatok || Nevanda, a macskám. Kislány korom óta velem van, és ha a varázstápos reklám igaz volt, életem végéig is kihúzza, általában külön kóborlunk, ha mégis megjelenik, akkor általában éhes vagy kaja van nálam, amit szeretne kinyávogni a kezemből.

Családtörténet || A családfám hosszan nyúlik vissza az időben, egészen a kelta druidák korába, ám kevésbé meghatározó nevünk, mint más hasonló őrökkel rendelkező családoknak, mivel igyekeztünk kimaradni a legtöbb varázsvilágot érintő konfliktusból, semlegességünk egyik legfőbb erényünk és védelmezőnk.
Édesapám a méltán híres Baradwys varázslódinasztiából származik, születése óta Eastbournben él, tanulmányait a Roxfortban végezte a Hollóhát házban, két évvel fiatalabb öccsével Romeno „Rom” Baradwyssal egyetemben, aki a Griffendél hírét öregbítette. Mindketten az Akadémián folytatták tanulmányaikat, ahogy ez régi szokás a családban, ám ezután elváltak útjaik, Rom bácsi utazni kezdett, míg Apa a Minisztériumban vállalt munkát és családot alapított az iskolában megismert aranyvérű Euphemia Lavrange-zsal.
Fiaik a házasságkötésük után néhány évvel születtek, előbb Moses, majd három év múlva Laidan. Leányuk (azaz én) hat évvel később születtem, a bába szerint csodával határos módon egészségesen, de a későbbi években bőven akadtak szövődményei a csecsemő- és gyermekkori nyavalyáimnak, még ma is meggyűlik a bajom egy könnyebb náthával is, hajlamos vagyok időleges elmezavarokra is.

A család a varázslóháborúban nem vett részt, egyetlen tagja köthető csak Tudjuk Kihez, ez pedig Euphemia nővére Syllemone Lavrange, akit két éve letartóztattak többek közt a Főbenjáró átkok használatáért és több varázsló meggyilkolásáért, így jelenleg az Azkabanban ül, családja nem látogatja, bár a szégyent ezzel nem tudják lemosni nevükről, az irántuk tanúsított bizalmatlanság általánossá vált.

Szót kell ejtenem továbbá a jelenleg Wysfieldben élő bátyámról és feleségéről, a mugli származású Syntichée-ről, akik jelenleg a felújított északi-szárnyban élnek Fidelius-bűbáj alatt. Laidan fiatalabbik testvérem, mint említettem szintén otthon tartózkodik, elhagyta Londont és felfüggesztette az akadémián való aktív tanulmányait, jelenleg levelező tagozaton kutatja a családunk örökségében megmaradt kelta könyveket, emlékeket.

   Külsőségek

magasság || 167 cm
testalkat || csinosan átlagos
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna, de egy időben fekete is volt
kinézet || Először is, csinos, fitos kis orra van, felette két mélybarna szeme, mint egy őzikéé rebben jobbról balra, szemöldöke finoman ívelt, a haja kissé a szemébe lóg, szeplős arca kipirul, ahogy összecsücsöríti a kicsi, ám annál teltebb ajkait. Ha mosolyog, kis gödröcskék jelennek meg a szája szélén, ha rossz napja van, csak szorosan összepréseli a száját, melynek olykor daccal rándul meg a csücske, a tekintete elhidegül egy pillanat alatt, mint a kanóc, melyről elfújták a lángot.
A nyaka kecses íve laza vállakban végződik, ám a gerince egyenes, mint ahogy az egy nőtől elvárható, keze egészen apró, bőre fehér, akár a tej, lábai nyurgák a testéhez képest, dereka vékony, csípője keskenyebb a vártnál. Piros, nyári ruhát visel, nyakában a hanyagul megkötött griffendéles sál, kezében pergamen és pálca, lábán tornacipő a kényelem kedvéért. Nem visel se sminket, se ékszereket, csak a napszemüvegét teszi fel néha, de ha ki kell öltözni, nem feledi el nőiességét kiemelni, szinte felismerhetetlenül átalakul a bálok alkalmával.

   A tudás

varázslói ismeretek || Ami érdekel, abból szorgalmas vagyok, kedvenceim közt vannak többek közt a Mágiatörténet, a Rúnaismeret, a Bűbájtan (bizonyos professzor miatt, többek közt, khm… /szerk. megj./). A legtöbb tantárgyból egyébként remekelek (véleményem szerint, de inkább kérdezzünk meg egy tanárt, hátha másképp vélekedik), amivel viszont nehézségeim akadtak az a Gyógynövénytan. Egyszerűen káros vagyok szerencsétlen zöldségekre nézve, azt hiszem, egy kaktuszt is eltennék előbb-utóbb láb alól…
felvett tantárgyak || Rúnaismeret, Repüléstan, Legendás Lények és Gondozásuk.
pálca típusa || 9 egész és háromnegyed hüvelykes, sárkány szívizom-húr mag van benne és kínai tulpánfából készült. Mr. Olivander munkája, a Roxfortos éveim kezdetén vásároltam az szüleim társaságában.
RBF || Hozzátenném, hogy kidolgoztam a belemet is érte, szóval a lehető legjobb teljesítményt nyújtottam, ami tőlem tellett.

•   Átváltozástan: V – a bögrém csíkos lett és nem pöttyös
•   Bájitaltan: V – igaz, hogy közbe majd’ rosszul lettem a békahájtól, de túléltem én is meg a tanári kar is.
•   Bűbájtan: K – Bűbájos voltam, mint mindig, ja, persze.
•   Gyógynövénytan: E – de keményen meg kellett érte dolgoznom
•   Legendás Lények Gondozása: V – a teszten benéztem valamit…
•   Mágiatörténet: K - természetesen
•   Seprűlovaglás: K – Ugye csak viccel, aki nem megy át?
•   Rúnaismeret: K – Rom bácsi nem is fogadna el más érdemjegyet, kérdés, hogy a RAVASZ is ilyen jól sikerül-e majd…
•   Sötét Varázslatok Kivédése: K – szükség is van rá…

   Egyéb

avialany || Gemma Arterton

Remélem nem nagy gond, hogy beleírtam melyik házba kerültem és megfelelőnek találjátok majd. Előre is köszönöm: Seon user.