Oldal nyomtatása - Üvegházak és a kert

Esszé
(https://i.pinimg.com/564x/11/01/41/1101410229a4d88b774fc6a45d81c0cf.jpg)

2000. november 21.

Odakint már igazi őszi idő tombolt, sőt ha lehetett hinni a Reggeli Próféta időjárás rovatának, akkor hamarosan havat is hozhat az egyre inkább beálló hideg. Ennek ellenére odabent a 4-es számú üvegházban a szokásos párás-langyos levegő fogadta azt aki belépett, így engem is. Óvatosan léptem oda a hosszú asztal sor végére, hogy egy zsebkendővel végig töröljek annak falapján. Ezután dobtam le magam elé egy viseltes, fehér pergamentekercset, amire felírtam a mára olyan fontos információkat, mint határidők, feladat lényeg és a többi.
Az utóbbi időben kicsit nehezebben tartottam fejbe a dolgokat. Talán azért, mert Batsa levelei vagy a hétvégi találkozások Roxmortsban egészen más fajta fontossági sorrendet kezdtek felállítani. Egyre inkább vágytam a kastély falain kívül élni, hogy jelen lehessek, amikor megszületik a közös gyerekünk… vagy csak amikor rúg egyet. Valószínűleg bármelyik kolléga így érezne, ha hasonló cipőben járna, de tudtommal éppen én voltam az egyetlen. Egyszóval, Batsa mindennél jobban hiányzott, meg az is, hogy részt vehessek a család dolgaiba.
Megköszörültem a torkomat, mikor megérkezett az első diák. A mai napra ugyanis, pontban fél négyre összehívtam egy kis megbeszélését minden tanulónak, aki csak jár az órámra. Ebben a félévben még nem volt számonkérés az órámra és ezúttal sem terveztem túl véresre a dolgot. Lényegében az órai munkára adtam mindig jegyet.
Szép lassan elég nagy lett a tömeg, így felemeltem a kezem, jelezve, hogy maradjanak csendbe. Ha egy kicsit elhalkultak, úgy én is belekezdtem a mondandómban.
– Köszönöm, hogy eljöttek ma. – Kezdtem kicsit reszelős hangon. A múlthéten egy kicsit megfáztam, aminek a következtében nem nagyon tudtam beszélni. Erre a hétre már egészen előjött a hangom és egy köhögésen kívül nem gyötört már sem. – Ígérem, senkinek sem húzom tovább az idejét, mint muszáj. Szóval, ha szépen elhalkulnak, akkor tíz percben letudjuk az egészet. – Magyaráztam és a kezembe vettem a pergamentekercset, hogy egy pillantást vessek annak a tartalmára. – Mint tudják idén még nem volt sem dolgozat sem más fajta gyakorlati számon kérés Gyógynövénytanból. Így hát ezúttal erre is sor fog kerül. Nem lesz nehéz feladatuk, ugyanis egy egytekercses esszé kell írniuk csupán.
Még egyszer megköszörültem a torkom és még egyszer felnéztem rájuk.
– A téma egy önök által választott gyógynövény teljes jellemzése. Bármi fontosat megemlíthetnek vele kapcsolatban, akár mugli hidelmeket, akár hogy milyen bájitalok alapanyagai. – Magyaráztam. – A leadási határidő két hét múlva csütörtök, tanítás után szíveskedjenek megjelenni a dolgozattal együtt ugyanitt. Aki nem adja le attól tíz pontot levonok, akik viszont leadják, azok maximum tíz pontot szerezhetnek a házuknak a munkájuk minőségétől függően. Amennyiben nincs kérdés, mehetnek is!
Még azért vártam egy percet, hátha valakinek eszébe jut valami. Aztán elengedtem őket a dolgukra, én pedig szépen visszavonultam a szobámba annak reményében, hogy nem voltam túl szigorú és nem egy teljesíthetetlen feladatot osztottam ki.

Beküldési határidő: december 6.
Minden leadott esszé maximum 10 pontot ér.
Akik nem adják le azoktól 10 pont kerül levonásra.
IRL az esszé lehet egy rövid bevezetés vagy csak egy részlet, kb. 4-6 sorral.
Lehetőség szerint, hosszabb-rövidebb reagba foglaljátok.
Ebben a leadás, a megírás is szerepelhet! Ahogyan neked a legjobb.

Gyógynövénytan esszé

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

2000. november

Lancasternek aztán vagány ötletei vannak… ahogy elmondta a feladatot már akkor is úgy éreztem, hogy nem kívánom máshova, csak éppen a hátam kellős közepére. Azt hinné az ember, hogy a kevesebb óra némi nemű szabadsággal is jár, de nem így van. A házi faldatok száma egyszer csak megtriplázódott, ráadásul a tanári kar mellett a szüleink is állandóan azzal nyaggattnak, hogy járjak el nyílt napokra, gondolkodjak a jövőmön. Még apám is ezt szajkózza, aki amúgy már régen eldöntötte, hogy medimágus leszek. Nem is értem, min kéne ezek után gondolkodnom. A nővéremnek gondolkodás nélkül megengedték, hogy újságírással foglalkozzon, én meg le lettem torkolva annyival, hogy szokjak hozzá a gondolathoz. Végül is nem volt bajom a tárgyakkal, amiket tanulnom kellett hozzá, szerettem a Gyógynövénytant, a Bájitaltant, még az Alkímiával sem volt bajom. Bolton profról kiderült, hogy a maga szórakozott módján egészen jó fej.
Szóval beültem a könyvtárba és ezúttal némi plusz munkát is végezve, több lexikont és egyéb szakkönyvet is végig lapoztam. Ez legalább annyira Nolan Pye-os megmozdulás volt részemről, hogy semennyire, mégis úgy tűnt, ez az egy megoldás van, ha minél előbb le akarom rázni magamról a Lancaster által adott feladatot. Így még aznap éjszaka leültem, hogy összeszedjem az esszémet. Természetesen már a címbe sikerült egy jókora tintapacát ejtenem… aztán sóhajtva Margárá néztem, aki szemközt körmölt valamit. Igazából fogalmam sem volt, hogy egyáltalán tervezi-e megírni a házit, mostanában nem olyan aktív, mint a megismerkedésünkkor… pedig, ha tudná, hogy pont az ő jó hatására kezdtem el foglalkozni a jövőmmel…

Boszorkányfű

Esszém témája a boszorkányfű. Elsősorban a növény jellemzőire, illetve a felhasználásra térnék ki. Ezen kívül persze megemlítenék egy-két tényt, ami a muglik között is ismeretes és amiért ők maguk is használják a gyógyítás terén. Itt ki emelnék jó pár tévhitet is vele kapcsolatban.

Tovább körmöltem, mint a jó gyerekek, hogy aztán egy órával később egy újabb sóhajtással karöltve dőljek hátra a széken. Természetesen még csak a felénél tartottam az egész munkának. Az írásom egyre rondább volt, az eleinte aprócska betűk megnőttek.

A boszrkányfűből kivonatot szoktak készíteni. Ennek rendkívüli gyógyító ereje van, ugyanakkor erősítő szer is. A fű nyersen fogyasztva képes begyógyítani a felszíni sebeket is.

Szép lassan a záró mondatokhoz értem, ahol még egy-egy mondatot írtam a mugli gyógyászatról. Hát arról a részéről elég keveset találtam a Roxfort könyvtárában, de nem zavart. Elég volt, hogy csak érdekességként megemlíthetem, aztán akkor Lancaster is megnyugszik, hogy szinte mindenre kitértem, ami fontos lehet.

A muglik körében gyakran nagyezerjófűként emlegetik. Ez az elnevezés abból is ered, hogy főleg fájdalomcsillapításra használják. A női egészségügyben pedig a levelét és a gyökerét használják leginkább.

Szépen lekerekítve a végét a dolgoknak, igencsak későn zártam a soraimat. Talán már lassan el is jött a takaró ideje… újabb sóhajtással vettem tudomásul, hogy még a vacsorát is kihagytam Lancaster kedvéért. Mindenesetre nem tettem szóvá Marganak, csak fogtam a pergament és miután a könyveket a megfelelő helyre tettem, egyszerűen elvonultam a Mardekár klubhelyisége felé. Még mindig nem akartam medimágus lenni... nagyon nem.

★ thyme gu proifeasanta ★
2000. november 21.

Belépek a négyes számú üvegházba, ahová mr. Lancaster hívott bennünket, és bár nem elsőnek érkeztem, nem kesergek lassúságomon. Nem is érdemes, hisz nem versenyzek senkivel, nem kell először érkeznem ahhoz, hogy jó jegyet kapjak. Ahhoz elég a tantárgyhoz való képességem és a már fejemben lévő tudás egy kis találékonysággal fűszerezve.
Mikor már majdnem mindenki megérkezik, mr. Lancaster szavaira elcsendesedünk - én mondjuk eddig sem beszéltem senkivel, mert hirtelen nem találtam magam mellett ismerős arcot. No, sebaj.
- A téma egy önök által választott gyógynövény teljes jellemzése. - sosem volt bajom az esszékkel, és már attól jó kedvem van, hogy az egyik számomra legkedvesebb tantárgyból kell írnom egyet. Fejemben lassan, csikorogva mozogni kezdenek a fogaskerekek, és hamarosan eszembe is jut számtalan ötlet. Kezdetnek a teafa, de ezt elvetem, mert nem tudnám olyan részletességgel bemutatni, ahogy az számomra is megfelelő és elegendő. Ezután még számtalan ötletet vetek el, amíg vissza nem érek a klubhelyiségbe, és végül a kakukkfűre esik a választásom. Ez lesz a megfelelő téma.
Még csak négy óra van, nincs is már semmiféle programom erre a napra, ezért előveszek egy pergament, és felírom rá a nevemet, valamint az egyszavas címet. Pár percig némán, mozdulatlanul ülök, és azon gondolkodok, hogy mi legyen az első mondat, mit tartalmazzon az első bekezdés, és egyáltalán miből is építkezzek a fogalmazásom során, de nem telik sok időbe, hogy mindezt kitaláljam. Lassan, gyöngybetűkkel kezdem megírni a piszkozatot, és egy óra leforgása alatt be is fejezem. Mindezt muglik által használatos ceruzával tettem, mert kevésbé hivatalos és sokkal kényelmesebb, mint tintával írni. Márpedig a piszkozatot személyesen magamnak írom.
Csak ezután nyúlok a tintatartó és a lúdtoll felé, ám sosem volt erősségem a pacamentes írás, ezért néha elgondolkodok azon, hogy maradjon a gyöngybetű vagy írjak inkább gyorsabban és rendezetlenebbül, hogy ne cseppenjen el a tinta. Végül minden egyes cseppnél a kitartó munkát választom, és annyiszor kezdem újraírni a beadandómat, ahányszor csak pacát ejtek az éppen aktuális pergamenen. Végül mégis elkészülök az éjszakai órákban, talán már hajnal is lehet - a tintám pedig majdnem elfogyott.

Margery Winters
Kakukkfű

   Esszé formában megírt dolgozatom rendhagyó lesz, lévén nem egy külön fajról, hanem a kakukkfűfélék nemzetségéről írok benne. Célom ezzel a sokrétű felhasználás és a fajoktól független képességek bemutatása. A továbbiakban tudományos nevén, vagyis Thymusként is előfordulhat.

   A különböző fajok különböző kinézettel rendelkeznek. Van olyan fajta, ami mohaszerűen terül el a földön, mások gömbszerű bokrot alkotnak. Viráguk lehet a fehértől kezdve a halványrózsaszínen és a lilán keresztül még akár rózsavörös színű is, és a levelek mérete is fajonként eltér. A legkisebbek közé tartoznak a húsz milliméter hosszúak, míg a kifejlettebbek elérhetik akár az ötven milliméter hosszúságot is.

   A növény fontos jellemzője, hogy mérsékelt éghajlatú területeken őshonos, és itt könnyebb is termeszteni, de bármelyik konyhakertben megtalálható, ahol kellő figyelmet szentelnek neki. Nem tartozik az igényes növények közé. Manapság a francia konyha egyik előkelő helyen szereplő fűszernövénye, és a bolgárok is előszeretettel használják fel ételeikhez. Az ókori időkben azonban elsődlegesen nem a gasztronómiában hasznosították egyes részeit, hanem erős, fűszeres illata miatt mumifikálásra és szervek balzsamozására, fertőtlenítésére. Ilyen formában főleg Egyiptomban és az ókori keleten volt elterjedt.

   A történelem során kortól és néptől függött, hogyan használják fel a nemzetségbe tartozó növényeket, ám az általános felhasználási lehetőségeket, mint a rémálmok elűzése és a fertőtlenítés, mindenütt alkalmazták. Kiemelendő esetleg az ókori görög hitvilága a Thymust illetően. Számukra ez a növény testesítette meg az eleganciát és a bátorságot is. Amikor a férfiak csatába indultak, a nők kakukkfüvet varrtak a katonák ruhájába, hogy ez segítse és bátorítsa őket a harcok során. Innen ered a kakukkfű latin neve is, ami bátorságot jelent.

   Dolgozatom elsődleges témája mégsem a kakukkfű szerepe a gasztronómiában vagy akár a történelemben, hanem gyógynövénytani használhatóságának kifejtése napjainkra tekintve. A jelen és a múlt viszont kéz a kézben jár ilyen téren. Az ősi módszerek fennmaradtak, és csak a megvalósítások lettek modernebbek az idő múlásával.

   Legfőképpen megfázások és légúti megbetegedések esetén tea formájában fejti ki legjobban hatását, de csökkenti az étkezések utáni teltségérzetet és meghozza az ember étvágyát is. Ez azzal magyarázható, hogy felgyorsítja az anyagcserét. További előnye még emésztést illetően, hogy képes a féreghajtásra a bél bármely szakaszában.
A táplálkozás mellett a keringési panaszokra is orvosság lehet tea formájában, a nők havi menzeszével járó fájdalmat pedig enyhíti, ahogyan a kakukkfüves fürdővíz a kisgyermekek esetében könnyedén megoldja a hasi görcsöket, és erősíti az immunrendszert. Gyulladásokra szintén megoldást nyújthat.

   Külsőleg is alkalmazható. Manapság egyre több kozmetikumban megtalálható a kakukkfű, mint természetes hozzávaló, mert bőrmegújító és tonizáló hatása van. A sebek gyógyulását is elősegíti, és a bőrön megjelenő aknék vagy gombás megbetegedés nyomainak eltávolítására szintén megfelelő.

   Olajos készítményeivel érdemes vigyázni, mert néhányak bőre érzékeny lehet a kakukkfű illóolaj változatára. Az ilyen készítményeket csak az használja, aki megbizonyosodott a termék biztonságos mivoltáról, és nem tervezi lenyelni a készítményt, mert ebben az esetben mérgező is lehet.

   Manapság lelki panaszokra is sokan használják a morzsolt növényt vagy a növényből készült illóolajakat. A rémálmok elűzése mellett megoldást nyújthat a depresszió leküzdésére és a lehangoltság kezelésére.

   Fontos kiemelnem, hogy a növénynemzetség legtöbb tagjának előnyös hatásai mellett vigyázni kell számos esetben. Várandósság esetén vagy orvosi kezelés alatt mindenképp beszélni kell egy szakemberrel, akinek a véleményére és szakmai tudására nyugodt szívvel hagyatkozhatunk.

Gyógynövénytan óra
• 2000 november 21. •

(https://i.pinimg.com/564x/c3/fc/bd/c3fcbda7b26be9ffbaba082165a5cf30.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/ca/39/36/ca3936893c8fae20b59569bbe9cc5742.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/89/b9/fb/89b9fb27942e9ebaaa7c0f9b554bd113.jpg)

Kirakok rá egy 18-as karikát, mert gyerekek, csak ésszel ;)

Tudod mi az izgalmas a növényekben? Aha! Semmi.
Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert amíg a varázsvilágba kerültem, addig is volt egynéhány növény, amit kicsit érdekesebbnek tartottam mint a csinos tereptárgyaknak vagy finom ételeknek minősülő zöldféléknél. Ott van például a húsevő növény, a mimóza… És végül, de leginkább…
- Tuti, hogy a kenderről fogok írni! - dörzsöltem össze a tenyerem vigyorogva, aztán mikor esetleg belekerültem Reed látóterébe, akkor sebes váltással tudálékos, ártatlan mosoly jelent meg a képemen. A négyes számú üvegházban körbepillantva elgondolkodtam, vajon a varázsvilágban mennyire népszerű ez a növény, és vajon tudják-e egyáltalán, mire való. Aki nem mugli körökből jött, talán nem is találkozik vele? Vagy itt is van ültetve valamelyik sarokban? Áh mindegy, majd írok egy levelet Cartwirghtnak, hogy kell néhány levél egy iskolai projekthez. Szigorúan a projekthez!
Szóval amint Reed kedvesen rövid feladatkiadásának vége lett, sprinteltem is a Bagolyházba Húért. Futtában írtam meg a kis cetlit (minek következtében egy Mira-tenyér méretű tintafolt került a lépcsőfordulóra, de erről majd később sem, mert nem is én voltam), és két perc múlva az üzenet elszárnyalt.
A könyvtárban már sokkal elmélyültebb munkát folytattam a házidolgozat megírásával kapcsolatban. Felhalmoztam minden könyvet, amiben szó eshet a kiválasztott gyógynövényről, s a könyvtornyok között kiterítettem a teleírandó tekercset. A papíron hagytam helyet a préselt levélkének, de szükség esetére rajzoltam egy csinos kis magyarázóábrát a növény részeivel, megnevezéseivel, ha az értékes leveleknek nyoma veszne.

Házidolgozat a Cannabis sativa-ról - köznapi nevén kenderről

Tenyeres levelű, jellegzetes illatú lágyszárú, egynyári, általában kétlaki növény…

A sok uncsi, alap infó között ezen kicsit felderültem, mert mindig is tetszett, hogy léteznek olyan növények, ahol külön van mintegy a “fiú” meg a “lány” egyed. Mr. és Mrs. Kendert érzékeltetendő, azért nem masnit meg nyakkendőt rajzoltam a kis ábrácskáim mellé, csak a szokásos hím-nőstény jelzéseket. Mármint, a szofisztikáltat, nem azt a fajtát, amit mugli utcagyerekek buszmegállók falára grafitiznek. Azok amúgy is specifikusan emberi részek. Na mindegy.
A bevezetés és küllemi leírást, variánsokat követően az érdekességekre tértem rá.

A kendert nagy éhínségek idején a világ több kontinensén életmentő táplálékként fogyasztották.

- Aha. Muszáj volt megenniük, nehogy éhenhaljanak. Manapság is biztos ezért sütik sütibe - kuncogtam.

Az egyik legősibb ipari növény, az újkőkorszak óta ismert. Kezdetben rostjáért, vagy magjáért termesztették. Előbbiből fonalat készítettek, utóbbiból olajat. A szár belső részének porózus rostjaiból kenderbeton készíthető, amelyet építőanyagként lehet használni.
Gyógyító hatása is évezredek óta ismert, kivonatait világszerte gyógyszerként használták különféle emberi betegségek kezelésére. Manapság termesztését korlátozzák, törvényben tiltják, pedig például magjából magas tápértékű olaj sajtolható ki, mely tartalmaz a szervezet számára nélkülözhetetlen esszenciális zsírsavakat. Ezek többek között felelősek a test immunválaszainak optimalizálásáért, a koleszterinszint csökkentéséért, érrendszeri lerakódások oldásáért, a szív és az agy megfelelő működéséért, a bőr és a haj egészségéért (Omega 3, 6, 9, Palmitin, Sztearin stb.). Gyulladáscsökkentő hatása is ismert, jó hatással van az ízületekre, szaporodásra. Csökkenti a ~~Pansy~~ Parkinson- és az Alzheimer-kór kialakulásának az esélyét.

Elgondolkodva néztem el a papír felett, mint aki épp nagy felfedezést tett - de tekintettel a könyvtár általános csend-szabályára, inkább csak magamban tátogtam:
- Megtaláltam a megoldást a világ összes problémájára! Ezt az izét kár elszívni… - dünnyögtem, majd rájöttem, hogy az asztalomon landolt Hú nagy, sárgai szemeinek magyarázok mélázva. A madár pedig a karmában tartotta a dobozt, benne az értékes szállítmánnyal - bár lehet, hogy ez utóbbit Albertnek köszönhetem. Lényeg, a lényeg, felnyomtam a préselményt a tekercs megfelelő helyére, aztán a leveleket stílusosan körbeírtam a kender, mint élvezeti cikk szerepével, hatásaival, tulajdonságaival. Remélem, mivel kisbetűket használok, Reed talán így is betudja egy teljes tekercsnyi munkának. Ha nem, telibe keresztülírom a leveleket is a kiegészítéssel, hogy
“A Cannabis, bár biológiai függőséget elviekben nem okoz, lelki függőséget igen, ezért használata nem ajánlott, törvénybe ütköző, szigorúan tilos, és senki se próbálja ki! Kivéve a kenderbetont, mert abból épült házban lakni poén.”

Én mondjuk ruhát is simán hordanék. Ez a növény mindenre jó, csak pont arra nem igazán, ami miatt elhíresült, meg amiért sajnos sokan használják, meg néhányan termesztik, sőt egyszer láttam egy rasztahajú pasast, aki a hátizsákjában sétáltatott egy cserepes növényként a londoni metróban. Mondjuk a hapsi szerintem engem nem látott. Se a metrót. Kicsit más univerzumban érezhette magát… Mondhatni egy másik varázsvilágban, mint a miénk.
A mágikus világbeli felhasználást hagytam utoljára. Jó hosszan taglaltam, igazából meg is lepett, mennyi minden bájitalba és egyébbe kerül kender a varázslók világában. Ja! És van egy mágikus bestia, amit csak ezzel szabad etetni. Nagyon laza lehet!
Jócskán benne voltunk az éjszakában, mire sikerült a művemet befejeznem, s mikor összetekertem a pergament, észrevettem, hogy még mások is szorgoskodnak a gyógynövénytan házin. Csibész képpel, együttérzőn emeltem feléjük a tekercset.
- Beadjam, vagy szívjuk el inkább?
De aztán mégiscsak beadtam, mert jelen állapotában mégiscsak házidolgozatnak tűnt inkább, mintsem spanglinak. Majd ha visszakapjuk, és kiderült az eredmény...

Esszé
to: Lancaster prof.

(https://i.pinimg.com/564x/6a/47/3c/6a473cf37060ae67142e64524f36b277.jpg)
2000. nov. 21.

Sosem volt bajom a Gyógynövénytannal, bár kiemelkedően jó sem voltam benne. Lancaster persze a V eredményű RBF-em után is engedte, hogy felvegyem a RAVASZ-hoz és annyit mondott, hogy ha tanulnék egy kicsit, akkor a legjobbak között lennék. Nyilván tudta, hogy amit kiadtam magamból a vizsgák folyamán, azt nagyrészt az órákon szedtem magamra. Sosem voltam könyvmoly, ezért inkább csak figyeltem és jegyzeteltem, hogy később ne kelljen gyötrődnöm vele. A családomat… vagy családszerűmet úgysem érdekelték a jegyeim. Sőt az apám azt akarta, hogy az RBF után hagyjam ott a Roxfortot és szálljak be a bizniszbe. Talán igaza volt abban, hogy így lenne a legjobb, de nem gondoltam bele jobban a kelleténél. Egyszerűen csak visszatértem a Roxfortba. A nevelőintézet amúgy sem engedte volna, hogy másképpen történjen.
Margery Winters után sétáltam be a könyvtárba. Ő valószínűleg nem vett észre, mert igencsak távol ültem le tőle. Onnan párszor rápislogtam, várva, hogy esetleg visszanéz és látja, hogy magamtól ültem le ide házit írni. Nem mondom, hogy nem próbáltam meg rávenni, hogy írja meg helyettem az esszét, de valószínűleg nem vagyunk még olyan jóban, hogy a szép kis mosolyomért meg is tegye. Szóval magamra maradtam ezzel a problémával. Magam elé vettem hát a pennámat és a pergament, aztán kinyitottam a Gyógynövénytanra beszerzett, meglehetősen rongyos állapotú tankönyvem és egy a mandragórákról szóló értekezést. Nem tudom, miért ezt a növényt választottam… nem sok okom volt rá. Egyszerűen csak ez jutott elsőnek az eszembe.

Mandragóra
írta: Teddy Jones

Témáként a mandragórát választottam, ugyanis ez a növény nem a csak a varázsvilágban, de a varázstalanok között is ismert. A muglik között számos hiedelem kötődik hozzá, ami rendkívül érdekes, ráadásul úgy tűnik, valamilyen viszonyban áll az általunk ismert tényekkel.
A mandragóra, másnéven szerencsegyökér, természetes élőhelye a Földközi-tenger partvidéke és Kis-Ázsia, ám mivel rendkívül széles körben ismert, ezért szinte a világ minden területén meghonosították. Az egyik legnagyobb méretű fajtája Örményországból ismert.
Már a muglik is megállapították, hogy gyökere emberi formára hasonlít, így számos furcsa hiedelem kapcsolódotott hozzá. Ám az óvatlan varázstalanok bele sem gondoltak, hogy a növény a halálukat is okozhatja. Nem egy szerencsétlennek az utolsó pillantása éppen egy sikoltó mandragórára esett. Ez pedig nem is olyan nagy csoda, hiszen termékenységi szimbólumnak tartották, míg mások azt gondolták, hogy szerencsét hozhat a szerelemben, a pénzügyek terén. Azonban valódi hatásait a mandragórának nem ismerték meg soha a varázstalanok igazán.
Alapvetően a mandragórából készült főzet egy hatásos regeneráló szer. A megátkozott vagy átváltoztatott emberek meggyógyítására alalmazható. A legtöbb ellenméreg összetevőjeként ismert. Azonban vigyázni kell vele, a kifejlett mandragóra sikolya életveszélyes, vagyis aki meghallja az lényegében szörnyet hal.

Ezen nem bírtam ki és felhorkantottam. Milyen borzalmasan röhejes halál már: éppen kertészkedik az ember és bumm egyszer csak rásikolt egy gyökér, hogy aztán jól meghaljon. Valamiért úgy éreztem ez a halálnem tökéletesen passzolna Lancaster professzorhoz. Mindenesetre még bő egy órát dolgoztam a feladatomon, hogy legalább leadható állapotba kerüljön. Ezután, még egy pillantást vetettem Wintersre, majd összepakolva a cuccaimat és odaciccentve neki egy szép estét, kisétáltam a könyvtárból. Nem tudom, mit vártam… talán, hogy a nyakamba borul és közli, milyen ügyes voltam, jól esett volna a lelkemnek, az biztos.

A négyes számú üvegházba belépve észrevételeztem, hogy már elég sok diák volt a helyszínen. Ezen egyáltalán nem csodálkoztam, mert az utolsók között érkeztem, a tanár még sehol sem volt szerencsémre. Gyorsan leültem a középső sorba egymagamba, majd mikor megérkezett Mr. Lancaster, rögtön csend ült a helyiségre. Megkaptuk témának az általunk választott gyógynövény teljes jellemzését, mégpedig esszé formájában. Sosem volt gondom a kifejtősebb feladatokkal, ráadásul a gyógynövénytan volt az egyik kedvenc tárgyam, így csupán azon kellett elgondolkodnom, hogy melyik növényt válasszam az esszém tárgyául. Az egyik szabadabb délutánomon elindultam a könyvtár irányába, hogy megírjam a házi dolgozatot. Ott csend volt és nyugodtan munkálkodhattam a művemen, nem zavart meg senki és semmi. Miután leültem az egyik székre, elővettem a szükséges eszközök egy részét, majd eltöprengtem, miről is kéne írni. Egy kis rövid gondolkodás után választásom a csalánra esett. Egész sokat tudtam róla, ráadásul tapasztalatom is volt már vele, így könnyebb volt erről írni, mintha egy általam ismeretlen növényre esett volna a voksom. Elővettem egy pergamentet, felírtam rá a nevemet, a házamat, az évfolyamomat, odakanyarintottam a címet, majd elkezdtem megírni az esszét. Próbáltam minél olvashatóbban írni, az első mondatnál beindultak erősen az agytekervényeim, hogy mit is írjak. Mikor megszületett bennem a döntés, utána a második mondat már egész flottul ment, utána pedig egyre könnyebb lett az egész. Ahogy mondják, minden kezdet nehéz... Maga a folytatás már egész jól ment, időnként kijavítottam magam, átírtam egy-egy részt, hogy jobban hangozzon, majd munkámat befejezte újra átolvastam az egészet. Pár órát eltöltöttem a könyvtárban, de ennél jobb helyszínt nem is találhattam volna, hogy megírjam az esszét. Miután úgy gondoltam, hogy valóban nincs már mit beleírnom a házi dolgozatomba az átnézést követően elhagytam a helyiséget. Ezután úgy gondoltam, hogy ennél jobbat úgyse tudnék kreálni, csak rosszabbat, így leadtam a tanárnak a munkámat remélve, hogy neki is el fogja nyerni a tetszését.

A csalán nem mondható holmi átlagos zöld növénynek, maximum ránézésre látszik annak, de aki már csalánba nyúlt, az tudhatja, hogy egy viszketést is okozó növényről van szó. Az idős emberek még jelző növénynek is nevezték, mert úgy tartották, hogy ahol csalán nő, ott a talaj is művelésre alkalmas. Tudományosabb oldalról nézve ez a növény kiváló vértisztító - méregtelenítő - salaktalanító hatással rendelkezik, főleg teaként alkalmazzák, mert kitisztítja az egész emésztőrendszert, de jó még allergia, reuma és bőrbetegségek ellen is. Nem is sejtenénk, de az ismert köszvény betegség ellen is használják, mert enyhíti a bajjal járó tüneteket is. A teáját napi 1-2 alkalommal szokták fogyasztani, van aki mézet is tesz bele, sok vas van benne, így a vérképződést is elősegíti. A szervezetünket kiválóan kipucolja mindenféle méregtől, ami az étellel és az itallal jut a testünkbe, ezért is nevezik méregtelenítő teának. Ez még nem minden, mert létezik csalánsampon is, ami a korpát megszünteti a fejbőrön! Véleményem szerint jobb mint az agyonreklámozott Head and Shoulders sapmon! Régen, amikor ilyen formában nem volt elterjedt még a sampon, akkor az emberek kifőzték teavíznek és azt locsolták a fejükre. Érdekes, de ez még nem minden, mert a csalán izomfájdalmak enyhítésére is kiváló, de kellemetlen a használata, mert magával a növénnyel kell becsapkodni a bőrünket, amit nem mindenki tud elviselni, de garantáltan nem érezzük utána annyira az izomgörcsöt a testünkben! Ez a növény a szépségápolásban is használatos, krémet készítenek belőle, melyet a bőrre kennek és az ápolja azt. Magyarul mondva bőrápoló szert csinálnak ebből a növényből, de használják gőzöléshez is, ez összehúzza a bőr pórusait, utána lágyabb lesz tőle az arcunk, ha pattanásos a bőr, akkor könnyebben eltávolíthatjuk azokat. Ha összemixeljük a leveleit, akkor pedig a belőle kapott végterméket leheletünk frissítésére is használhatjuk. Közben meg kell még említenem, hogy a csalántea jó köhögés, torokfájás ellen is, ez is fontos dolog! A csalán leveleit és a szárát csalán-serteszőrök fedik, ezért érezzük azt, ha hozzányúlunk, hogy csíp és viszket utána a kezünk, mert így védekezik a növény a nemkívánatos személyek, dolgok ellen. Az irományom végén még érdekességként megemlítem, hogy a csalánt szövésre is használták, majdnem olyan erős volt mint a vászon.

a füvesnek...

21. 11. 2000.

.Can't feel anything, I push it down, push it down. (https://www.youtube.com/watch?v=U_LbRFBtOtY)

(https://data.whicdn.com/images/274934500/superthumb.jpg?t=1484846243)

és ott, a még anyaölmeleg
vérkocsonyában, a kocsonyás
vérmocsárban, süppedő
vérlápban, véringoványban
kicsi virág, kicsi virág,
úsztatja két pici karját,
állát föl, föl, föltartja,
fuldoklik, kiáltozik

Gyógynövénytan. A Füvesemberrel. Már ha csak erre gondolok, kiver a frász. Egyszerűen nem bírok idegbaj nélkül meglenni ezen az órán, és még azt sem mondom, hogy erőlködöm, mert nem. Igazság szerint még feltűnés mentesen sem undorodom a professzortól, mert minden órán kirohanok hányni. Utálom. gyűlölöm ezt az embert. Elfelejtettem minde jót, és nem is emlékszem volt-e egyáltalán jó. Csak a vörös köd borít el teljesen, akárhényszor megszólal, akárhányszor esetleg közelebb jön, vagy elsétál mellettem. Nem bírom. És még hálát is adok az égnek, hogy alig van férfi tanár, mert szerintem belehaltam volna a rosszullétbe. Ó. Bárcsak. De nem, bármennyire képzelegtem a színpadias elhalálozásomról, annyi merszem még nincs, hogy saját magam vessek véget neki, és a halál drámai belépője igen csak elmaradozik. Remélem csellózás közben halok meg. Az olyan romantikusnak néz ki és azt hiszem jelenleg az a legmenőbb póz, amivel büszkélkednék a túlvilágon.
Szóval ott tartok, hogy gyógynövénytan. Azt hiszem már elkezdődött az óra, de én nem bírok bemenni, csak téblábolok az üvegházon kívül. Vagyis éppen a susnyásba rejtőzök, hogy ne vegyen észre. De lehet észrevesz. És akkor kijön értem. És megrángat. lelkileg felkészítem magam mindenféle védekezésre, és a leglogikusabb megoldásnak azt látom, hogy ha kijön és felrángat magával, hogy tökön rúgom. Igen, ez egy hatásos módszer. Most, hogy megvan a technikám már csak mákszemméretű gyomorral bámulom a pofázó Füvesember száját, hogy az emberek feje fölött leolvassam a tennivalót. Vagyis azt hiszem, azt akarom csinálni, de valahogy behánytam. Remélem a Füvesember nem akarja ezt a bokor mentát bármihez is használni. Megtörölgetem a számat, majd inkább jobbnak látom elbotorkálni. Pedig szerettem az üvegházakat, a növényeket, a gyógynövénytant, a növényeket, a növényeket taperolni, hogy magamba szívjam a természet illatát. De most nem bírtam meglenni közöttük, mert az egész lényegét elrontotta a professzor is. Le is kapom a tekintetem a szájáról. Undorító. Inkább összekaparom magam, és elbotorkálok.

Amikor rászánom magam arra, hogy megírjam az esszét nem az anyag feldolgozása miatt görcsölök, hanem azon, hogy hogyan fogom leadni. Szerintem elküldöm neki Casablancával. Mondjuk az a bagoly biztos megenné a felét, meg tiszta tollas lenne, és lehet agyvérzésben meg is halna a cucc látványától a Füvesember, de legalább magamat megkímélem egy hasmenéstől. Igazából még akkor is megfelelő módszeren gondolkodom, miközben írom az esszét a tekercsre. Tiszta középkor, itt miért nem ismerik az A/4-es papírt??

A vérehulló fecskefű

Vér...Vörös, mint a vér, vörösbe burkolt emlék... Elhull a vér, mint az enyém, odalent és mindent elborít a vörösesen fehér mocsok. Elkalandozok, és jó ideig csak üres tekintettel meredek a tekercsre, pedig még maga a növény se vörös, csak olyan szép neve van. Mindentől eltekintve tényleg szép és lírai névnek tartom, mert valamiért olyan melankóliás a neve, hogy belesajdul a szív. Vagy csupán túlságosan szentimentális vagyok.

A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék (Papaveraceae) családjának Chelidonium nemzetségébe tartozó egyetlen növényfaj.

Akkor olyan, mint én, hiába van családom, az anyám személyében rettenetesen magányos vagyok. És ez fáj. Vörösbe burkol a fájdalom, és a dühöm, mert anyám is csak ellök, eltaszít magától, pont úgy, ahogy én őt. Undorodunk a vörös múltunktól. Undorodunk egymástól.

Igen jellegzetes, szép színű, aranyos, kis, sárga virágú növény. Jellemző a növényre, hogy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt. Gyökerei rostszerűek, gyökértörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfejű és több szárat fejleszt. Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, szemetes törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló közönséges gyom. ~~szegény, még le is gyomozzák.~~

Anya kertjében is van ilyen, a sok, más gyógynövény mellett, és megint hiányzik a vörös éjszaka előtti, színekben pompázó életem, ahol még béget a nyáj, nyihognak az istállóban a lovak, repkednek a pillangók, anya mézes kuglófot süt, apa pedig a furcsa kalapjával és jellegzetes pásztorbotjával integet felém, miközben mellette csörtet Collie is. Fáj az emlék, fájnak az elmúlt boldog napok, és már észre sem veszem, csak bőgök, rá a tekercsre, és a könnyeim összepettyezik az írásom, elkenődik a tinta, de nem is érdekel a teljesítés, csak legyek végre túl ezen, hogy szaladhassak a csellómhoz, hogy megdermedjen az idő.

A fecskefűnek görcsoldó, baktériumölő hatása van. Külsőleg a bőr kóros elváltozásai (ekcéma, szemölcs, tyúkszem) kezelhető vele, amit a tejnedvben található kelidonin és fehérjebontó enzimek egymást erősítő hatása okoz.
Kiemelném, hogy erősen mérgező hatású, így használata különös óvatosságot követel, csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Túladagolása súlyos zavarokat okoz, akár halálhoz is vezethet. Terhesség alatt fogyasztani szigorúan tilos, gyermekektől távol tartandó. Szóval még véletlenül sem jut eszébe egyik diáknak sem csupán kísérleti célból túladagolni.
Sally Sykes

Nagyot sóhajtok, és sebtében összetekerem, hogy a lehető leggyorsabban leadhassam végre és egy hegynyi súlytól megszabaduljak. Bekopogok, és amikor kinyitom, nem látom sehol az irodájában, így gyorsan lebukok és laposkúszásban az asztal felé osonok, amikor újra megjelenik a feje, pont amikor fellesek az asztalára a tekerccsel a kezemben. Éppen csak annyira kukucskálok, hogy a szemem látszik csak meg a fejem búbja, de amikor összetalálkozik a tekintetünk, és közeleb lép, nyilván azt hiszi elestem és azért gubbasztok az íróasztala biztonságos menedékében, hirtelen felállok és hanyatt-homlok kimenekülök a teremből és jól magamra vágom az ajtót.

Kéne már kezdeni valamit ezzel az esszével is. El kell ismernem, engedékeny Lancastertől, hogy eddig ez az egy dolgozat van az órájára egész évben, ami nem is rossz igazából, minden más mellett, például ide értve az egész RBF-év dolgot. Már csak az a kérdés, miről írjak, hogy egyáltalán érdekeljen is a dolog. A gyeptégla nem tartaná fent az érdeklődésemet eléggé. Egyelőre nézem a közösségileg kipakolt könyvtornyokat a könyvtárban, minek elég érdekes a címe kiindulópont gyanánt.
-Miért, miről írtad?- lesek át Mirabellára, ha már ilyen fontos és mély kérdéseket tesz föl. Az se egy rossz ötlet.
-Abban az esetben hívd meg rá Lanci bát is- vigyorgok. -Ha már elolvasni nem tudja, még mindig megtapasztalhatja, és biztos jobb jegyet ad ha jó a hangulata.
Feddhetetlen minőségű tanácsokat tudsz adni, Merelkedrága.
Felütök közben egy véletlenszerűen választott könyvet.
Nem, ezt valaki más hagyhatta itt, legalábbis nem hiszem, hogy a mágikus sportok történetéről bárki a gyógynövénytan beadandó kapcsán akarna kutatni. Miről ír ez itt épp? A Trimágus Tusa kezdetei.
Bár végülis,..
Nem, a könyv nem fog ennél többet segíteni, de Potter nem pont valami növénnyel oldotta meg a víz alatt légzést azon a Trimágus dolgon, ami egy pár éve volt itt. Ez így már nem is hangzik olyan unalmasan. Elkezdek vizi növények témájában keresni.

A varangydudva egy a Földközi-tengerben őshonos, sósvizi gombóc patkányfarok, akarommondani mágikus növény. A megtévesztő neve ellenére nem alkalmas arra, hogy elültetve varangyok nőjenek ki belőle, vagy ha mégis, ott valószínűleg a Szeszély garázdálkodik valamit.
Alkalmas ellenben emberi fogyasztásra, azon hatással, hogy a kéz és láb ujjai közé ideiglenesen úszóhártyát növeszt, a nyak oldalára pedig kopoltyúkat, és egyes beszámolók szerint a hideg vizet is jobban tűri tőle az elfogyasztó. Az értelemszerű, fokozott vízbeli mozgás és vízalatt légzés képességei mellett. Érdemes fejben tartani, hogy ameddig a kopoltyúk a helyükön vannak, addig hagyományos módon nem tud az elfogyasztó levegőt venni, így a fulladás ellen megfelelő oxigéntartalmú vízben kell tartózkodnia, amedig el nem múlik a varangydudva hatása, és az anatómiája vissza nem tér a hagyományos formába.
Vita tárgyát képezi herbológusok körében, mennyire tér el a varangydudva hatásának időtartama sós- és édesvízben, utóbbiban egy varangydudva hajtás átlagosan egy óránál tovább kölcsönöz mutációkat emberi fogyasztó számára. A bérlési tarifák más fajok esetében eltérhetnek.
A varangydudva nyers fogyasztás mellett alkalmazható még bájital összetevőként is, viszont salátákba aprítva tré tréfa, ha nincs a közvetlen közelben tó vagy medence.

(https://i.pinimg.com/564x/f2/6d/a9/f26da90de0baaa848ff6958e4510cede.jpg) (https://66.media.tumblr.com/22c25e8def8222056e8008987967b0a3/tumblr_pasehyn7uI1vjkgd8o2_250.gif) (https://i.pinimg.com/564x/90/8a/39/908a39a6abdb49e47908c68af68a0212.jpg)

erbe o cosa

2000. november 21; Üvegház és a környéke

Gyógynövénytan. Furábbnál furább növények, még annál is furább eljárások, és nem is tudom, engem ez inkább elriaszt egy kicsit, mint sem vonzana. Van itt azért egy kis átfedés a Bájitaltannal, ami, hát... szóval szerintem megegyezhetünk abban, hogy nekem ahhoz nincs egy istenáldott tehetségem. Vagyis, dammit, mondjuk ki, akárhányszor belépek abba a terembe, én valamit felrobbantok, vagy legalábbis rohadt közel állok ahhoz, hogy egyenlővé tegyem a termet az összes évfolyamtárssal és tanárral együtt a földdel. De hát na, úgy értem, na, mindenkinek van, ami jobban megy, meg ami kevésbé... ugye? Ugye más is robbantgat azon a szerencsétlen órán, és nem csak én?
Na, de, szóval, növények, nem lötyik. Azt hiszem, ez menni fog. Úgy értem, ehhez nem kell semmit megfogdosni, kettévágni, kinyomni, benyomni, lecsapolni, szagolni és megfőzni, csak kicsapni egy könyvet és mehet a menet abból, amit benne találok, szóval nahhh, miért ne?
Na, ez nem azt jelenti, hogy az óra után azonnal nekiálltam megírni ezt az izét. Nem, tulajdonképpen a lelkesedésem addig tartott, amíg az Üvegházból kilépve észre nem vettem valami fura, göndör fejet a bokrok irányából osonni, ráadásul az a bokor... oh, nem, nem is akarom tudni, mindegy, tényleg.
Szóval mikor máskor is jutott volna eszembe ez az egész cucc, ha nem a beadás napja előtt egy kicsivel? Hát persze. Tipikus. Szóval vághattam sutba minden tervemet, s ahelyett, hogy kiélveztem volna a gyönyörű, napsütéses délutánt a birtokon, na hol görnyedtem? A könyvtárban. Ez szinte kegyetlenség, nem, szinte bűn.
Kisebb kutakodás után a zsályára esett a választásom, megmondom őszintén, nem is volt kedvem valami bonyolultabbat keresni, csak ezen is essünk túl, és hátha még világos lesz, mire végzek. Spoiler: nem lett.

A zsálya
Rayla Blake

Néhány bazi nehéz és bazi régi könyvvel körbepakolva ültem a könyvtár padlóján valamelyik sarokban, és vagy hússzor el kellett olvasnom egy mondatot, mire összeraktam fejben, hogy mit is jelent, annyira nem voltam ráhangolódva a dologra. Na, nem mintha mondjuk erre rá lehetne hangolódni... Az esetemben legalábbis.

Különlegesnek találom a növényt a maga kis átlagos jellemében, hiszen bár a legtöbb ember ismeri, valószínűleg nem tud róla túl sok mindent, például, hogy a szellemek távoltartása mellett az orvoslásban is remekül helyt áll. Velem is így volt, amíg rá nem bukkantam néhány érdekes információra. Ezért is döntöttem végül a zsálya mellett.

Na, ez nem is rossz bevezető, nem igaz? Nem gondolom magam a szavak emberének, de azért fals munkát sem szeretek kiadni a kezeim közül. Igyekszem jól teljesíteni, ha már ezért vagyok itt, és úgy sem tehetek ellene semmit, éééés végeredményben... Talán egyszer még hasznomra is válhat az információ. És most nem csak a Gyógynövénytanra gondolok, hanem a többi tárgyra is.

Több fajtája is ismert, mint például az orvosi (vagy kerti, ki hogy nevezi) és mezei zsálya. Virágaik lilák vagy egy kicsit kékesek, és általában 30-70 centi magasra nőnek meg. A szaguk kesernyés, fűszeres. A napos, száraz helyeket kedvelik, ekkor illóolajokat termel, ezért célszerű napos időben, főként déltájban szedni és árnyékos helyen kell szárítani. A fent említett kerti zsályának nagyobb a hatásfoka.

Pár sor száraz információ után tértem csak ki, hogy mire is használják igazán az orvoslásban, sőt, még valami Szűz Máriás utalást is találtam, amit belefirkantottam a dolgozatba... Hátha vallásos a tanárúr, na... A pergamen azonban lassan akart betelni, szóval mindenféle hülye információval is ki kellett tömködnöm a szöveget.

Végül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a zsálya nem csak hasznos gyógynövény, hanem fűszer is. A kakukkfűhöz és a borsfűhöz hasonló, kis mennyiségben fűszerezünk vele zsírosabb ételeket, például disznó-, liba- és pulykasültet. A vadpecsenye is ízletesebb lesz egy kis zsályalevéltől. Sajtokban és szószokban is gyakran megfordul ez az összetevő, különleges ízt adva az adott ételnek. A teája is igen hasznos, mint már fentebb említettem, de ezen kívül zsálya-ecetet is készítenek belőle. Terhes nőket azonban tilos vele kezelni, valamint használata alatt kerülni kell az alkoholt is, mert növeli a részegség, önmagában is kellemetlen tüneteit. ~~Nem tapasztalat!~~

Elégedetten összecsaptam a tenyerem - kaptam is pár megrovó pillantást érte -, és miután helyére pakoltam a használt könyveket, a hónom alá csaptam a lapocskámat és végre kiszabadultam a könyvtár dohos levegőjéről. Már csak oda kell adni a professzornak... és persze besötétedett. Nagyszerű, akkor ezt megszívtam. Bár igazából sejtettem, hogy nem lesz szerencsém...
Egy nagy sóhajtással vettem utamba a folyosókat, és azzal vigasztaltam magam, hogy legalább már mindjárt vége az évnek, aztán jövőre csak pár hónap, és újra repülőre pattanhatok... Persze ez valahogy most még nagyon sovány vigasz volt.
De legalább egyelőre nem tartok ott, hogy bokrokba okádjak. Khm.

Gyógynövénytan
(https://i.pinimg.com/564x/7c/eb/30/7ceb30662f40a532166fabf9fba2d16d.jpg)
2000. november 21.

Az ember azt gondolná, hogy a Hollóhátasok a szabadidejük minden percét tankönyvekbe burkolózva töltik, fel sem pillantanak a sorokból, csak nagyon buzgón tömik a fejükbe a tudást, hogy aztán valakinek az arcába fröcskölhessék azt... Ami mondjuk talán igaz is lehet. Például én is mindig könyvekkel mászkálok, tény. De nem mindegyik tankönyv, rendben? Van... van köztük például néhány regény, amit akkor bújok, amikor nem tanulok... De persze nem csak ebből áll az életem, ez butaság. Vagyis... bárcsak az lenne, butaság. De azt hiszem, különösebb társaság hiányán kénytelen vagyok beletemetkezni a tankönyvekbe. Ma meg mindig jó, ha van nálad könyv, hiszen... sosem tudhatod, mikor jön veled szembe, akivel nem lenne hasznos, ha összeakadna a tekintetetek... Te jó ég, mikor lett ilyen szánalmas az életem?
Ha eddig volt is szociális életem, nos, augusztus óta ez határozottan nem létezik. Nagyon bőszen keresgéltem valami olyan gyógynövény után, amit elkészítve és elfogyasztva az ember agyából ki lehet törölni bizonyos emlékeket, dehát... na... na mindegy, végülis megelégedtem valami hagyományosabbal is, miután néhány óráig könyveket bújtam a könyvtárban, amit valószínűleg amúgy is csináltam volna, hiszen kint esett az eső, sötét volt, meg minden, szóval csak bekuckóztam Kean-nel, aki tökéletesen el is szórakozott a talárom aljával, amíg én megírtam a házit Gyógynövénytanra.
Szeretem ezt a tárgyat, érdekes, jó kis dolgokat lehet róla találni a könyvekben, meg amúgy is, egész könnyű dolgunk volt így, hogy tulajdonképpen ezzel most letudhatjuk a jegyünket, nem kell rástresszelni, meg semmi ilyesmi, csak összedobsz egy esszét, és kész.

A fekete üröm

Dolgozatomban a fekete ürömöt szeretném egy kicsit bemutatni. Latin neve Artemisia vulgaris, és az őszirózsafélék családjába sorolandó, rokona a fehér ürömnek, az istenfának és a tárkonynak.
Először is szeretnék kitérni a megjelenésére. Kifejezetten magasra, akár 160 centire is megnőhet, bokrosodó növény, szára elágazó, barna színű, lehet kopasz vagy enyhén bolyhos. A levelei sötétzöld színűek, hosszúkásak, szárukon ugyanígy megjelenik egy fehéres színű, molyhos réteg. Virágai sárgásak, vörösesbarnák. A fészkek bókolók, füzéres fürtöt alkotnak. A csöves virágokból álló fészek 3–4 mm átmérőjű, a vacok kopasz, a nyelves virágok hiányoznak. Áltermése barnás, csíkozott kaszat, magjai pedig világosbarnák.
A növény Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Felhasználása nem csak gyógyászati célból, de fűszerként is megtörténhet, virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét gyűjtik e célból. Általában sültek ízesítésére használják majoránna helyett.
Felhasználásánál vigyázni kell, hiszen a fekete üröm illóolajában tujon található, ami nagy mennyiségben vagy hosszas fogyasztás esetén mérgező. Szerencsére a növény elég kevés illóolajat tartalmaz, de azért nem árt odafigyelni. A teáját három hétnél tovább nem szabad fogyasztani, mert akkor már elég nagy a mennyiség ahhoz, hogy mérgezést okozzon!
Terhes nők esetében kifejezetten nem ajánlott a fogyasztása. A növény persze nem csak ehető vagy iható formájában juthat az emberi test közelébe, sokszor használják füstölőként is.
A középkorban a fekete ürmöt mágikus oltalmazó növényként ismerték, kifejezetten rovarok távol tartására használták...

Ezen a ponton Kean hirtelen kilökte a kezemből a pennát, ez pedig egy szép kis tintapacát okozott a lap szélén. Remek... Bosszúsan szemléltem a csúnya, egyre inkább szétfutó foltot, amelyet egyértelműen nem lehetett már megmenteni, majd pedig gyilkos tekintettel méltattam Keant, aki csak dorombolt tovább a lábamhoz bújva. Fene, bár tudnék rá haragudni...
Szóval minden eddig megírt betűt másolhattam át egy tiszta lapra, mostmár ügyelve, hogy tartsam a távolságot a macskámtól. Az információkat persze még bőven kiegészítettem, hiszen ez épp csak a bevezetés, a mondanivalóm egy kicsit át is folyt a pergamen másik oldalára, ahogy részletesen kielemeztem a növény minden felhasználási módját az orvoslásban és a konyhában. De hát annyi érdekes információt találtam...! Na, mindegy is, a lényeg, hogy mikor végre elkészültem, elégedetten átfutottam még egyszer a sorokat, elpakoltam magam után a rumlit, és indultam leadni a professzor úrnak. Remélem, mindent beleírtam...

Esszé értékelés
(https://i.pinimg.com/564x/11/01/41/1101410229a4d88b774fc6a45d81c0cf.jpg)

2000. december 5.

Az esszéket még előző este átnéztem, és egész jó munkák születtek, csupán az okozott némi csalódást, hogy megint nem sikerült mindenkinek tartani az időt. Amellett, hogy természetesen a legrosszabb jegyet, azaz T-t kaptak a az esszé leadás elmulasztása miatt, még pontot is kellett levonni. Ez persze a rendszer, amint mindannyiunknak követni kell… Egyre kevésbé akartam ezt csinálni, mind jobban vágytam az iskola falain kívülre és ez az érzés motoszkált bennem akkor is, mikor december 5-én, az ismételten megbeszélt időpontban megjelentem az üvegházban. A kezemben ott voltak a dolgozatok, szépen, piros tintával javítva és ráírva az értékelést.
A zsebemből előhúzott zsebkendővel gyorsan letöröltem az asztal végét, majd ledobtam rá a munkákat. Csendesen ácsorogva vártam, hogy háromra mindenki befusson, közben Batsára gondoltam, hogy mennyire hiányzik és mennyire szeretnék már vele lenni, várni a közös gyerekünket. Furcsa érzés volt, hogy egykor milyen megtiszteltetésnek éreztem itt lenni, majd egész egyszerűen minden átalakult, családom lett. Őket akartam.
– Köszönöm, hogy mindenki eljött a mai napra. – Mondtam egy gyors létszámellenőrzés után, hiszen három óra öt percre már mindenki ott volt az üvegházban, aki a dolgozatát is leadta. Ezután, kicsit megköszörülve a torkomat, folytattam: – Azt kell mondjam, remek esszéket írtak nekem. Szinte kivétel nélkül, kiválóan teljesítettek. De akkor vegyük szépen sorba. – Tettem hozzá és felemeltem az első dolgozatot.
– Miss Riley, természetesen K. Kiváló, részletes dolgozatot írt. Nem csalódtam a képességeiben. Miss Blake, szintén K. Különösen jó, hogy ennyire kitért a gasztronómiára. Miss Everfen, a dolgozat végén lévő salátás ötlet ellenére úgy gondolom, megérdemli a K-t. Ezt azonban nem javaslom kipróbálásra. Nem vicces. Miss Bridget, ugyancsak megérdemli a K-t, tetszett, hogy a csalán szövésre való használatát is megemlített. – Közben el-el haladtam az említettek mellett, hogy a kezükbe nyomja a javított esszéket. – Miss Winter, szintén K, látom, hogy komolyan utána nézett a választott növénynek, bőségesen kifejtette azt. Mr. Pye, továbbra is látom, hogy érdekelik a gyógynövények, kedvét leli a feladatokban. Remek munka és javaslom, hogy a medimágusi pályát válassza. Természetesen K.
A Kiváló eredményt elért dolgozatok szép lassan visszataláltak a tulajdonosaikhoz. Ezután jöttek a Várakozáson felüli eredményt elért dolgozatok, amikből szintén akadt néhány.
– Miss Sykes, kérem, ne remegjen ennyire… – közöltem, mikor rápillantottam és elé tettem a dolgozatot. – Az eredménye V, a dolgozata rendben lenne valószínáleg, de sok helyen olvashatatlan és maszatos. Kérem figyeljen a beadott anyag külalakjára. Mr. Jones, szintén V. Jó dolgozat, hozza az RBF-es eredményeihez illő szintet, viszont bővebb kifejtéssel, szebb külalakkal, úgy gondolom, hogy van esélye a Kiválóra is. Végül pedig, Miss Harpell. A témaválasztás meglehetősen egyedi, viszont a dolgozatba írt, majd áthúzott személyeskedése miatt nem tudok E-nél jobb eredményt adni. Fontos, hogy megtanulja az RFB vizságra, hogyan kell rendes esszét írni. Ott az ilyesmit nem tűrik.
Így hát az utolsó dolgozat is gazdára talált, én pedig még egyszer végignéztem a társaságon.
– Köszönöm mindenkinek, aki eljött. Minden leadott dolgozatért, Miss Harpell kivételével, fejenként 10 pontot adok. Akik nem adták le, azoktól ugyanennyit vonok le. Most mehetnek. Akinek valamilyen kérdése van, órák után a szobámban kereshet meg.

KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!

Gyógynövénytan óra
(https://i.pinimg.com/564x/3b/2f/7f/3b2f7fc3b7c88712c4f70fa712d42cef.jpg)

2001. január 5.

A mai óra igazán izgalmasnak ígérkezett, hiszen nem csak egy-egy évfolyammal, hanem mindjárt az összesnek órát tartottak. Valami szórakoztató, de tanulságos programmal akartam indítani ezt a tanévet, hátha legalább kellemes emlékei lesznek rólam az utolsó éves diákoknak… vagy mindenkinek. Még mindig gyötört a bűntudat, amiért nem vagyok Batsa mellett, pedig nem sokára családot alapítunk és egyre inkább az iskolán kívüli kutatómunka felé hajlottam. Persze közben a felelősségérzet is ott volt bennem, amiért ezeknek a tanulóknak – legalábbis jórészüknek – újabb tanárváltást kellett volna elszenvedniük. Nem tartottam kifejezetten jó ötletnek, hiszen az megzavar egy folyamatot és a biztos pont – még ha nem is kedvelnek engem annyira – megszűnik.
Ilyen gondolatokkal a fejemben sétáltam az üvegházhoz, hogy az ott összegyűlő diáksereget azonnal betereljem a melegbe. Hosszú asztalok mellett sorakozhattak fel két oldalt, míg a tanári asztalon ott gyülekeztek a növények, amikre szükség lesz, egyesével felcímkézve melyik cserép mit takar. Bár nem volt éppen a legjobb idő az ültetéshez, mégis úgy döntöttem, ez lesz mára a legjobb.
– Üdvözlök mindenkit az év első Gyógynövénytan óráján! – mondtam, mikor megálltam a növények mögött a tanári asztalnál. – Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek és újult erővel tért vissza közénk. Éppen azért, hogy ezt a hangulatot ne rontsam el, egy kicsit szórakoztatóbb feladatot találtam ki. Kérek mindenkit, hogy keressen magának egy párt, amennyiben páratlanul vannak, úgy hármasával is lehet állni.– Magyaráztam és megvártam míg rendeződnek.
Addig a kezemben tartott dossziéból előkerestem egy darab pergament, amire felírtam pár fontos információt az óramenetére, de nem készültem semmi komolyra a mai napra. Nem szerettem volna tényleg túlgörcsölni ezt az első órát.
– Nem olyan régen dolgozatot írtak nekem a maguk által választott gyógynövényekből. Nos ezekből néhány példányt idetettem, megkérem, hogy mindenki keresse meg a sajátját és ezután cseréljen a partnerével növényt. – Folytattam és közben egy pálca intéssel az asztalokra üres cserepek kerültek. – Ha valaki nem adott le esszét, akkor az is ugyanezekből a növényekből válasszon egyet. Emlékeztetőül: Miss Winters kakukkfű, Miss Harpell kender, Mr. Jones mandragóra, Miss Bridget csalán, Miss Skyes vérehulló fecskefű, Miss Blake zsálya, Miss Riley fekete üröm, Miss Everfen varangydudva, ezt sajnos nem tudtam most szemlélteni, szóval kérem válasszon a többiből bátran!
Megbártam, míg mindenki magához vesz egy cserepesnövényt, majd az asztalokra védőkesztyűk és a mandragóra miatt fülvédők röppentek.
– A feladat egyszerű, mindenki ültesse át a növényt az új cserépbe. Ezen kívül felhívom mindenki figyelmét, a fülvédőt viseljék és a kesztyűt is, így biztonságosan tudják végezni a feladatot. Amint befejezték az ültetést, mindenkihez odasétálok és mesél nekem pár szót a növényéről, amit átültetett.
Én magam is felvettem a fülvédőt, így figyeltem, amíg megkezdik a munkát. S csak akkor indultam meg szépen körbe, mikor minden növényt alaposan beborított a friss föld. Ezt is könnyedén megtalálhatták a diákok, hatalmas halomban állt az üvegház egyik végében, akárcsak a friss, facsargatóan büdös sárkánytrágya. Mindenkihez egyesével odamentem, hogy megkérjem, mutassa be, mi is az, amit átültetett, mit tud róla.

Reag határidő:
január 15.
A megjelenés 10 pontot ér.
Akik nem jelenik meg az órán, attól 10 pont kerül levonásra.
A játék egykörös, szóval az összes feladatot egy reagba írjátok bele!

5/1/2000
⭃ Földpiszkálás ⥷

(https://data.whicdn.com/images/218606697/superthumb.jpg?t=1452532745) (https://data.whicdn.com/images/175723105/superthumb.jpg?t=1430176810) (https://data.whicdn.com/images/141654005/superthumb.jpg?t=1413254957)

♪ Síneken száguldozom,
a pipacsokat lesem.
Robogok a semmibe,
míg összemosódnak velem.
Arcom a Napba mártom,
hogy kiégjen az agyam.
Emlékek nélkül,
hunyorgok boldogan. ♪ (https://www.youtube.com/watch?v=t9x1sOe0Qvs)

Álmosan ácsorogtam az órán, miközben hallgattam Lanchester furán laza beszédét. Nagyszerű, hogy még ez a folyton karót nyelt professzor is képes így elengedni magát, gondolom jól sikerült a szilvesztere vagy nem tudom. Én viszont csak piszkálgattam az elépm pottyantódott üres cserepet, mintha valami elképesztő érdekes dolgot rejtett volna. Igazából meg se néztem, hogy hova kerülök, csak beálltam valami alacsony lány mellé. Titkon reménykedtem benne, hogy valami húsevő növény is kikerül az asztalra, mert bár rettenetesen unalmasnak tartottam ezt az órát, a húsevő növények némi színt varázsoltak a sok zöldség közzé.
Ahogy magyarázta a tennivalókat, én visszakalandoztam az unalmas otthon töltött időre, amikor anyám alakját bámultam vagy pedig a szobámban játszottam videójátékkal. Aranyvérű voltam az igaz, de valamiért a szüleim inkább mondernebbek voltak, mint elutasítóak é bár ők nem értettek a muglidolgokhoz, minket sosem tiltottak el előlük. Bár azt hiszem anyám nem rajongott értük különösebben, főleg a távirányítós autók meg repülők miatt, mert egyszer-kétszer betörtük vele a konyhaablakot, meg véletlenül anya almáspitéjéba landolt a helikpoterem. Persze Aidenre kentem, úgyis az övé volt én csak elcsórtam tőle. Furcsán üres én sötét volt a házunk, anyám pedig ha nem főzött akkor leült az ablak mellé, ami pont a családi kriptára nézett és bámult kifelé, tök némán. Akartam volna hozzá szólni, de ilyenkor mégis mit lehetett mondai? Már elmúlt? Réen volt? Én sem tudtam magam túltenni, és bár nem néztem a sírhalom felé, csak valami lövöldözős kaszabolós dologgal lohasztottam az agyamat. Zseniális, mi?
Annyira nem figyeltem, arra, hogy mit veszek a kezeim közzé, hogy a következő pillanatban már egy szunyókáló mandragóra volt a kezemben. Hát nagyszerű. A mellettem álló lányra pillantva tűnt csak fel, hogy ez Rayla. Oké, hogy tudtam benézni valamit ennyire? Mármint jó, elbeszélgettünk a folyosókon meg minden, de egy újabb találkozásra nem voltam felkészülve vele, ami ilyen hamar bekövetkezett. Megköszörültem a torkom. Hát bocsi Rayla, most miattam szívsz mert egy ilyen fura izét kell átültetned.
- Hát... helló... Te is várod már a földpiszkálást? - nyögtem be kissé összeráncolva a szemöldökömet mert a merlinért se ismertem fel azt ami az ő kezében volt. - Az mi az ott? - pislogtam a kezére gyanakvóan, mert ha mást nem is, megtanultam, hogy a legártatlanabb növény is rejtegethet fura dolgokat. Őszintén nem tudtam mit kinyögni mellé, mert hát nem tudom, beütött a krach, elfogytak a szavaim - abból eddig se volt túl sok -, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. - Öhmm, hát bocsi ezért - nyújtottam felé a cserepes mandragórát, miután átvettem az ő növényét. Egyáltalán most mit kell ezzel csinálni? Bámultam a kezembe került cuccot. Anyám gondozta meg trágyázta otthon a növényeit, de annak is már több éve, és én inkább a trágyát csórtam el, hogy megdobáljam vele a húgomat vagy Aident.
Fura lett volna, ha megint elkezdek úgy szórakkozni, mint régebben a gyógynövénytan órákon. Trágyából egyszer gyúrtam egy sárkányt és ráuszítottam a Mardekárosokra. Ha már Aiden is oda tartozott. Bizonytalanul Rayla felé pislogtam, háta ő okosabb mint én, de az is milyen idétlen kérdés már egy lánytól, hogy: hé, először a föld, vagy a trágya? Csak hogy zaklatottságom levezessem sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam a földhoz és a sárkánytrágyához, közben pedig valakit megtapostam. Meg még egy valakit. Azt se tudtam miből mennyi kellett, így hát jó nagy adaggal tértem vissza. Aztán mivel nagyon nem figyeltem arra amit csináltam a trágyás cucc nagy kippanással landolt az asztalon és beterítette Rayla oldalát. Ment a hasa ennek a sárkánynak, hogy ez így folyik vagy mi?
- Öhm. Bocsi - bámultam rá kínos fejjel. Aztán ha jól elküldött a Pokolba olaszul, vagy ha megetetette velem a maradékot, fogtam és átültettem az ő növényét a cserépbe. Először beleszórtam egy kevés földet, majd beleállítottam a növényt, és még egy kis föld, és úristen ez mennyire dögunalmas én megőrülök. Akárhogy is szoktam meg azt mennyire monoton és dögunalmas lett az életem, nem hittem hogy bármi is lekörözhetett benne, de most ez is sikerült. Azért tettem rá trágyát is, biztos ami biztos. Lehet kicsit túl sokat is, de úgy gondoltam ártani nem ártott senkinek.
Amint elkészültem nagyot sóhajta vártam, hogy a tanár hozzám is elérjen, hogy a fura növénytanos kérdésekre válaszoljak. Unalmas volt ez az óra, úgy, hogy Aiden sem volt itt, hogy versenyezzek vele, nem volt kedvem a Mardekárosokat sem szivetni és pláne nem volt kedvem lányokkal flörtölgetni, főleg, hogy... Aztán mielőtt túlságosan is beletemetkeztem volna a főleg hogy-ba, mellém lépett Lanchester.
- Öhm... Tehát zsálya... - nem így hívták azt a boszorkányt a Tapsi Hapsiból? nem mertem a hugrás lányra nézni, mert sértette volna a becsületem, ha egy lány súg, és afenébe is, végzős voltam. Szóval nem akartam magam lejáratni előtte. Na. - Szóval zsálya. A virága kékes, vagy lilás. Orvoslás céljából alkalmazzák, távol tartja a rossz szellemeket - ez az szüveg olyan aduász, abban reménykedtem most is beválik. - A napos helyeket kedveli, ajakos virágúak családjába tartozik.
Á, nem érdekelt tovább, úgyhogy befejeztem a makogást és pislogva piszkálgattam a cserepet, miközben vártam az, hogy megint megkapjam a szokásos: Maga teljesen leereszett, Mr. Fraser, vagy ki van égve, Mr. Fraser szöveget. Tanuljon jobbam, hát a jövője forog kockán.

Gaztan

(https://i.pinimg.com/564x/5a/28/eb/5a28ebe35f2d52d59c7832dbc0c327bb.jpg)
2001. január 5

megint brillíroztam

Egész pontosan fogalmam sem volt, mi a francot keresek azon a Gyógynövénytan órán, amit amúgy elkészültem lógni még pár nappal korábban. Persze Marge egyből lecsapott az ötletre, hogy akkor ő is lóg és töltsünk együtt egy kis időt… de miért is? Már megint ez a fene nagy önfeláldozás. A lógás nem illett hozzá és nem is engedtem volna meg, hogy olyan semmirekellő legyen, mint én. Ezért hát vettem a bátorságot, hogy elmásszak Lancaster bohóckodását végig nézni. Hogy a francba lehet valaki úgy Gyógynövénytan tanár, hogy fél a kosztól? Könyörgöm, az egész üvegház egy nagy mocskos, sárkánytrágya kupac. Mindegy…
Végül is besorakoztam én is az üvegházba, szorosan megállva Marge mellett. Néha-néha felhördülve hallgattam a feladatot, nem különösebben értve az értelmét… de nem is számított.
– Kakukkfű? Túl egyszerű… – sandítottam a hollóhátas lányra, akinek megint olyan könnyen szökött az illata az orromba, hogy egyenesen megszédültem tőle. Tudtam, hogy a szilveszterkor történtek után, nyilvános helyen veszélyes ennyire közelállnunk egymáshoz.
Elsétáltam ház a tanári asztalhoz inkább, hogy a sárkánytrágya szarszagú bűze töltse meg az orrom inkább. Hanyagul fogtam meg a mandragórát rejtő cserepek egyikét és indultam meg a helyemre. Bevártam persze Marge-ot, miközben már magamhoz vettem a védőfelszerelést is. Úgy passzoltam át neki a cserepet, hogy már az egyik kesztyű a kezemen volt.
– De utálom ezt a földtúrást… semmi értelme… – magyaráztam és közben felvettem a másik kesztyűt is. – Úgysem lesz belőlem sosem akadémista… – sóhajtottam, bár ezt inkább csak magamnak mondtam. Míg mások nagy álmokat szőttek arról hová mennek tovább tanulni, engem cseppet sem érdekelt a dolog. Tudtam, hogy nem sok jövőm van tisztességes munkával, erről az idősebb Teddy gondoskodott bőven. Arról nem is beszélve, hogy a régi ellenlábasai máris a nyomomban voltak. Nem egy fenyegetett meg a téliszünetben vagy baglyon keresztül vagy személyesen… persze erről Marge-nak nem szóltam, nehogy azt higgye szándékosan keresem a bajt. Na meg olyan sokat nem is tudott a gyerekkoromnak arról a szakaszáról, amikor Teddy kitanított tolvajnak. Nem is kellett tudnia… addig volt jó nekem. Ahogy azt sem kellett tudnia, hogy Margo munkáját végül elfogadtam.
– Kakkukfű… gyere… – Húztam magam elé a cserepet. Hirtelen valami csavarni kezdte az orromat, de annyira, hogy már nem tudtam a szám elé kapni a kezem és egyenesen Marge-ra tüsszentettem. – Bocsesz. – Mosolyodtam el, majd felcsaptam a fülvédőt. Amint mindenki felkészült, kezdtük is a feladatot. Természetesen, mire a kakkukfű a helyére került én már nyakig sárkánytrágyás és földes voltam… utáltam az egészet. Főleg, mikor megvakartam az arcomat és az is mocskos lett, de persze letörölni nem tudtam.
Thomas sem volt ott az órán, aki egyébként már párszor megjegyezte, hogy milyen sokat beszélgetek Marge-dzsal. Sőt még azt is megkérte egyszer, hogy mutassam be neki, mert ő szívesen meghúzná „Lancaster ribancát.” Csak sóhajtottam egyet minden alkalommal, majd szemforgatva tovább álltam, mielőtt betörtem volna az orrát.
Mikor mindenki végzett és levehettük a védőfelszerelést, Lancaster körbe sétált az asztalok között. A szemem sarkából Marge-ot figyeltem, mikor hozzánk ért. Vajon tényleg van közöttük valami?
– Öhm… szóval a kakkukfű. – Mondtam, nem sokat tudtam erről a szarról, de ha már itt voltam pontot kellett szereznem a zöldeknek. – Ételek elkészítéséhez is használják, de megfázások és más légúti betegségek kezelésére is kiváló. Emésztési panaszokra is jó, de illóolaj formájában alvászavarok ellen is használható. Azt hiszem, körülbelül ennyi… – Vállat vontam.

gyógynövénytan
avagy hogyan legyél nyakig sárkánytrágyás
▪ 2001 január 5. ▪

(https://i.pinimg.com/564x/b0/05/f9/b005f9b3006cc3591fd06d9113f13cde.jpg)
Scarlett & mindenki más
– közöttük Lancaster prof –

Nem sok kedvem volt máris a földet túrni. Éppen csak visszatértem a téliszünetről, a tízig tartó alvásokból és máris beledobtak a mélyvízbe. Nem sok motivációm volt végig hallgatni Lancaterst, így némiképp unatkozva bambultam, miközben elmondta a feladatot. Néha-néha oldalra pillantottam, megnézve, hogy itt van-e az a Jay gyerek, de egyelőre csak Frasert és Jonest szúrtam ki. Utóbbi meglepő módon Lancaster ágymelegítőjével volt elfoglalva, észre sem vette, ahogy megemeltem a kezem és felé intek.
Unottan sétáltam a tanári asztalhoz is, és nagyot ásítva, kissé hanyagul kaptam le egy cserepet. A rajta szereplő címkét csak később vettem észre, ám az gúnyosan dörgölte az orrom alá, hogy bizony egy mandragórát sikerült magamhoz venni. Nem baj, ezzel a kezemben sétáltam oda Bridgethez, remélve, hogy ő is ugyanolyan magányos, mint én és majd lesz a partnerem ebben a kiváló feladatban.
– Dolgozunk együtt? – kérdeztem és feltoltam a mandragórát.
Mióta Isaackel volt némi eltérésem a barátaim szép lassan elszivárogtak és meglepően magányos lettem. Tudtam, hogyha nem hódolok be hamarosan, akkor az FT szép lassan kivet magából és akkor én sem leszek több, mint célpont, hogy befogják a számat. Ezt pedig nem akartam.
Nagyot sóhajtva, kissé félretolva az emlékeket húztam magam elé a Bridget cserepét… amiben persze egy jó adag csalán volt. Gondolom ez a bosszú, amiért én meg a mandragórát dugtam az orra elé, de nem baj. Nem számít az néhány hólyag, amit talán szeretni fogok… még egy sóhajt tört fel belőlem, ahogy ismét körbe pillantottam a termen. Ezúttal magát Isaacet pillantottam meg a távolban, amint éppenséggel engem figyel. Valami furcsa érzés csillogott a szemében, amit nem tudtam értelmezni. Talán undorodott, talán gyűlölt, nem tudtam. Mindenesetre nem próbált meg a közelembe jönni a decemberben elhangzott kissé komolyabb hangvételű vitáink óta.
– Szóval csalán… – pillantottam vissza a lányra. Valójában nem is beszéltünk olyan sokat, nem is ismertem őt annyira, leszámítva, hogy egy-két órán beültem mellé, ha éppen ő is egyedül volt és néha-néha kölcsönkértem tőle egy pennát. A klubhelyiségben, ha összefutottunk csak odaböktem neki egy sziát. Egyszóval nem voltunk barátok.
A Welch proffal történtek óta nem is hiányzott annyira az, hogy barátaim legyenek. Féltem, hogy valakinek elkotyogom mekkora hülye voltam és akkor majd az egész iskola ezzel lesz tele… őt meg kirúgják. Ezért kellett olyan erőszakosan tartanom a pofám akkor is, amikor Fawcett kérdezősködött. Talán már nem akarok folytatást, de nekem azért igencsak fontos Welch még mindig. Nem akarom tönkre tenni a karrierjét, pláne, hogy nem kényszerített semmire, hanem magamtól mentem bele, nem egyszer kezdeményezve az eseményeket.
Felvettem a fülvédőt, aztán a kesztyűt is és elkezdtem az ültetést. Teljesen őszintén nem sokat tudtam a csalánról, ezért lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem a sárkánytrágya-föld arányt, ugyanis mire visszatértem a megtermett kupacoktól az asztalomhoz az egész talárom, ingem és a pulcsim is meglehetősen mocskos és büdös lett.
– Franc… – motyogtam magam elé, ahogy erőszakosan belenyomkodtam a növényt a cserépbe. Ahogy szenvedtem persze felgyűrődött a kesztyű vége és az átkozott csalán valóban megcsípett. Méghozzá annyira, hogy azonnal viszketni kezdett a bőröm, a hólyagok pedig percről percre rondábbak lettek.
Így mire mindenki végzett és Lancaster megkezdte ellenőrző körútját a csuklóm undorító lett.
– A csalán nagyon csíp – kezdtem egy kissé felhorkanva, mikor Lancaster hozzánk ért és érdeklődést mutatott végre a növényem iránt. Még egy kicsit vakaróztam, majd folytattam: – Egyébként a gyógyászatban is használják, nem csak a varázslók, de a muglik is. Vértisztító hatású és az emésztési gondokra is jó, de ha nem teának van elkészítve, akkor a növény izomfájdalmakra is jó… – Hadartam el, amennyire emlékeztem belőle. Hát sosem volt egy gyógynövény zseni, nem csoda, hogy még a dolgozatot is „elfelejtettem” leadni.

GYÓGYNÖVÉNYTAN

(https://i.imgur.com/nNVU1KH.jpg)

Florian

Már vártam a gyógynövénytan órát, ugyanis ez volt az egyik kedvenc tárgyam, az már más kérdés volt, hogy a gyakorlati részbe kevésbé ment, mint az elméleti. Ez mondjuk szinte minden területen igaz volt rám... egyszer főztem meglepetésből anyáéknak egy levesszerű valamit, de egyáltalán nem úgy sültek el a dolgok, mint ahogyan azt elterveztem. Csak beledobáltam a hozzávalókat ész nélkül, azt hittem, jó lesz az úgy, majd érzésre menni fog minden, de nem így lett... a kreálmányomnak bűn rossz íze lett, inkább ki is öntöttem az egészet, mert nagy büntetés lett volna a szüleim számára már az is, ha csak belekóstolnak, másrészt sikeresen elárasztottam a konyhát, de szerencsémre sikerült rendet teremtenem, mielőtt hazaértek volna. Nem repdestem az örömtől, hogy növényt kell ültetni az órán, tartottam tőle, hogy szegény pára nem fogja túlélni, ha a kezeim közé kerül. Egyébként nagyon szerettem a növényeket, otthon is sok-sok volt belőlük, ám a gondozásukat inkább anyára bíztam, mert ha én vettem kezelésbe őket, akkor általában mind kipusztult. Mikor meghallottam, hogy párban kell dolgozni, hirtelen nem is tudtam, kihez mehetnék oda, felmértem a terepet, közben arra gondoltam, hogy az se lenne baj, ha egyedül lennék, legalább senki se látná a szerencsétlenkedésemet. Nagy meglepetésemre azonban odajött hozzám a háztársam, akit csupán látásból ismertem, és megkérdezte, hogy együtt dolgoznék-e vele. Nem is igazán kommunikáltunk idáig, egyes órákon ültünk együtt, plusz időnként, ha összefutottunk, köszöntünk egymásnak.
- Dolgozzunk, persze! - néztem rá egy mosoly kíséretében, elvégre kellemes meglepetésként ért, hogy mégiscsak akadt partnerem. Reméltem, hogy nem nagyon fogok bénázni, bár tudtam, hogy lehetetlent kérek magamtól.
- Ó, mandragóra! - nyeltem egy nagyot, mikor a fiú elém tolta a "kis bestiát", bár úgy vettem észre, hogy kábé az én növényem is ilyesmi hatást váltott ki belőle. Közben felhúztam a kesztyűt, felvettem a fülvédőt, melyet jól megigazgattam a fejemen, hiszen oltári nagy szükség volt rá a növényt elnézve. Félve nyúltam feléje, mert olyan kis gonosz arca volt, ráadásul eléggé harsány is volt. Egy kis ideig eljátszottam vele, mire végre el mertem kapni a fejéből kinőtt leveleket, majd magam elé tartottam jó szorosan fogva, nehogy leessen, vagy megszökjön, vagy tudom is én, mit csináljon... mert olyan erőteljesen kapálódzott közben, hogy nehéz volt megtartani. Végig paráztam tőle, hogy esetleg megharap majd, ezért próbáltam magamtól olyan távolra tartani a kis gazfickót, amennyire csak lehetett. Egy határozott mozdulattal belevágtam szerencsétlent a cserébe, és gyors mozdulatokkal elkezdtem rádobálni a földet, ami persze mindenfelé szétszóródott, még a mandragóra szájába is jutott belőle. Addig földeltem, míg nem tudott már mozogni, aztán még dobtam rá egy kis trágyát is, hogy teljesen legyen az összhatás.
- Túlélte az ültetést! - örvendeztem, nem gondoltam volna, hogy harci sérülések nélkül megúszom az akciót, arra meg pláne nem, hogy nem teszek kárt véletlen a növényben. Annyira el voltam foglalva az ültetéssel meg a túlélés gondolatával, hogy csak akkor észrevételeztem, mi történt a sráccal, mikor megláttam a csúnya hólyagokat a csuklóján.
- Basszus! Nem a csalánt kellett volna választanom esszétémának - néztem rá szörnyülködve. Sajnáltam, hogy ilyen csúnya sérüléseket szerzett, miért nem tudtam egy normális növényt választani?! Mérges voltam magamra, de erre mondják, hogy késő bánat... közben megérkezett hozzánk a tanár is, türelmesen vártam, míg rám került a sor, közben hol a fiúra sandítottam, hol a növényre miközben éreztem, hogy a pír elönti kicsit arcomat. Mikor én következtem, próbáltam összeszedni magam, és rendezni a gondolataimat.
- A mandragóra, más néven álomfű vagy szerecsengyökér, rendkívül hatékony regenerálós képességgel bír. Állatok, illetve dermesztőbűbájjal sújtott, átváltoztatott vagy megátkozott emberek gyógyítására szolgál. Emellett a legtöbb ellenméreg alapösszetevője. Nagyon veszélyes növény, ugyanis, ha valaki meghallja a sikolyát, azonnal szörnyethal - foglaltam össze hirtelen, ami eszembe jutott a mandragóráról.

B e n és a többiek
(https://i.pinimg.com/564x/7d/79/41/7d794169678881c7dfe06173262ea6c7.jpg) (https://i.pinimg.com/originals/d2/35/bb/d235bb28398284c57e38ed4440b10f42.gif) (https://i.pinimg.com/564x/4e/48/f5/4e48f57914422b3c908db60ef91d8b43.jpg)

és már megint növények

2001. január 5; Roxfort; talárban

+16, csak mert nyakonöntöttek sákánysz... kakival

A fonatomat igazgattam, de igazából már akkor is tudtam, hogy ennek bizony nagyon nem lesz szép vége, pláne, amikor megpillantottam a fülvédőket. Azt már megtanultam, hogy Gyógynövénytanra nem éri meg nagyon kicsípni magad, mert vagy földes és izzadt leszel, vagy egy agresszív növény megtámad és leharapja valamidet, vagy esetleg Benjamin Frasert kapod párnak, és akkor kész a katasztrófa.
Nem sok meggyőződéssel pillantottam felé, a karácsonyi vásáros kis találkánk után hát, na nem is tudom, szóval igen, mindegy is, mert nincs nekem kedvem már megint ezen pörögni. Inkább csak felvontam a szemöldökömet, hogy leplezetlen bizalmatlanságot sugározzak felé, amikor végre észrevette, hogy sikerült mellém lehorgonyoznia, és sóhajtva az üvegház falai felé sandítottam, hogy ezúttal nem látok-e egy okádó lányt a sarokban. Az a kép még mindig kísértett, amúgy.
Felmértem a növényeket, és csak akkor jöttem rá, hogy meg se néztem, nekem mivel kell majd dolgoznom. Ám azért sem pillantottam egyből vissza a srác felé, inkább kerestem valami ismerőst a diákok közt, mondjuk egy háztársat, és ha a másik is észrevett, akkor odavigyorogtam felé köszönés gyanánt.
- Hát... helló... Te is várod már a földpiszkálást? - Aztán Fraser mégiscsak megpróbált velem kommunikálni balról, így arra sandítottam. Földpiszkálás, igazán kreatív, mint egy túlkávézott tiramisu... Lenéztem inkább a kezében tartott növényre, és ahogy felismertem azt, elfintorodtam. Hát ez most tényleg komoly, rohadjak meg, nem tudtál volna egy kevésbé visítós növényt adni?! Látványosan felsóhajtottam, és kivettem a kezéből a cserepet, az én szerény kis zsályámat pedig közelebb toltam.
- Igen, rendkívül várom, kösz... Ez egy fantasztikus választás volt! - udvaroltam felé, aztán még egy pillanatig elszörnyülködve néztem a leveleket. El se hiszem... Mit fogok én kezdeni ezzel a rémmel? Nem értek a növényekhez, ezektől a rondaságoktól meg még ráadásul félek is. Hát ez egy gyönyörű óra lesz... Szinte látom, ahogy ez a dühtől becsavarodott kis dolog letépi rólam a fülvédőt és meggyilkol a bömbölésével.
- Az mi az ott? - "Ez most komoly?" pillantást vetettem erre rá, aztán csak megforgattam a szemem, és sóhajtva csípőre raktam a kezeimet.
- Oké, Benjamin, tudod mit? Hozz trágyát meg földet, addig pedig találd ki, hogy mi ez a borzalmasan rejtélyesen növény itt előtted. Segítek, oké? Szagold meg előtte.
Visszafordultam az én növényem felé, és miután még egy kis ideig sajnálkoztam a sorsomon, a kesztyűért meg fülvédőért nyúltam. Mind a kettő remek, dizájnos darab volt, undorító sárgás színű, hát nem tudom, ennyire fájna olyat csinálni, ami nem néz ki ennyire gázul? Meg amúgy is, eeeehhwww, ki tudja, kinek a keze járt utoljára ebben a cuccban... És ha összeszedek valami fülfertőzést, hát én...
A kesztyűket már magamra öltöttem, épp a fülvédővel bajlódtam, amikor Ben visszabattyogott, és én nem tudom, hogy mi a fenét csinált, de valami nagy placcsanással az asztal, és a fél oldalam beterült... trágyával. Ó, hogy az a... Meghalsz, Fraser...
- Öhm. Bocsi.
- A fanabla, Fraser! Hogy a fenébe lehetsz ilyen marha béna? - Dühösen hozzávágtam a fülvédőmet, hiszen arra is loccsant egy adag a szarból, szóval én azt biztosan nem teszem a fejemre... Ó, a hajam! Gyorsan végigtapogattam a tincseket, de a sörényem megúszta az iszapfürdőt, épp csak a ruhám és a kezem nem. Fúj, de szájbabaszott büdös ez! - Miért nem lehet odafigyelni?! FÚJ!
Ráadásként még bele is töröltem a mellkasába a kezemről a szart, mert bár tudtam, hogy úgyis ebben kell majd turkálnom mindjárt, ezzel a rohadt Mandragórával a kezemben, de akkor is elégedettséggel töltött el. És ő még mindig jobban járt, mint én... Fúj! Legszívesebben itt helyben ledobáltam volna magamról a göncöket, de kétlem, hogy Lancaster prof értékelte volna. Bár úgysem lettem volna meztelen...
Mielőtt ezen jobban elgondolkozhattam volna, észrevettem, hogy már mindenki felpakolta magára a fülvédőt, szóval én is kerestem egy sárkánytrutyi menteset, és miután eligazgattam azt magamon, nekifogtam ennek a szörnyűségnek az átültetéséhez... Alig értem hozzá a növényrémhez, az már visított is, legalábbis láttam azon a csúnya, eltorzul fején, hogy bőg, mint a fene. Hát megőrülök, mit kell így túlreagálni... Ez csak egy kis levegő, nem bánt...
Szörnyű küzdelmek és verejték árán sikerült átültetnem a másik, kicsit nagyobb cserépbe, de mire úgy érzékeltem, hogy ez a cucc nem visít, már bőven elegem volt belőle, és szívesen hozzávágtam volna az üvegház falának. De nem, én nyugodt maradok, nem kaphatok pont egy ilyen jelentéktelen tárgyból szar jegyet... bocs, prof.
Amint végre lehámoztam magamról a fülvédőt, mélyen kifújtam a levegőt, és hátradobtam a homlokomba hullt tincseket, hogy megszemléljem a művemet. Hát ez gyönyörű lett, igazán...
- Így próbálj meg ordítani, te rusnya kis kobold - sziszegtem oda, és nagyon erőlködnöm kellett, hogy ne lökjem le az egész cserepet az asztalról teljes erőmmel. Az egyetlen dolog, ami motivált, hogy talán meghaltunk volna, ha a kis görcs túléli. A tanár persze ebben a pillanatban érte el az asztalunkat, így ártatlanul odavigyorogtam felé, és büszkén megmutattam neki a növényemet.
- Nagyon kis aranyos, nem gondolja? - csicseregtem. - Egyébként ezek beszélni is tudnak, vagy csak ordítani? Nem mintha bajom lenne a hangjával, hisz mesébeillő... - Ha a prof nem díjazta a kis bevezetőmet, akkor sóhajtottam egyet. - Okééé, Mandragóra... a muglik kutyaalmának is nevezik, ami egy elég nevetséges név, mi pedig leginkább a gyógyításban használjuk... Öhm... Például dermesztőátok ellen. Asszem... Vagyis igen, igen, biztos vagyok benne. Szóval hasznos növény, csak nagyon szeret visítani. A hangja pedig elég egészségtelen... ÓÓÓÓ, és nagyon szeretnek bulizni! - vágtam még oda a végére vigyorogva, aztán büszkén kihúztam magam. Olyan okos vagyok. - Jó lesz?

Mr. Lancaster
(https://data.whicdn.com/images/317760495/original.gif)
Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék,
Völgy a hegyhez tér.

Nem hozott lázba, hogy ismét gyógynövénytannal kell foglalkoznom, de eljöttem. Talán azért, mert nem volt jobb dolgom, de talán azért, mert itt jutottak eszembe azok a fene tanulságos gondolatok, amikből aztán olyan jó dalok születtek. Mindegy, itt vagyok, és csendben hallgatom, ahogy Lancaster hadovál valamit az esszéről, amit én nem írtam meg, mert teljesen kiment a fejemből. Nah igen, előfordul az ilyesmi, de ennyi leckével ne is várjon el többet a tanárok bagázsa. Van elég bajunk nélkülük is, és ez biztos igaz fordítva is. Feleslegesen fárasztjuk egymást úgy általában.
Valamiért az sem kifejezetten izgatott, hogy szó volt hármas csoportokról. Ha úgysem adtam le semmit, akkor nem mindegy, hogy kivel szerencsétlenkedek? Úgyis egyedül kell elültetnem, senki nem fogja majd közben a kezemet. Majd ha nagyon zavarja, hogy egyedül vagyok, beáll mellém összekoszolni magát. (Hah, tudom! Én sem hittem el.)
Megfogok egy cserepet, és csak azért nézem meg, hogy tudjam, nem viszem el senki másét. Riley nem jelent meg, szóval a nullával egyenlő izgalmi rátával, a kötelező felszereléssel és egy cserép fekete ürömmel megyek vissza a helyemre. Tiszta nyomasztó az egész helyzet. Be kell öltözni egy komplett maskarába, holott csak földet dobálunk össze meg szét. Mindegy, felveszem a fülvédőt és a kesztyűket is, aztán nekilátok az átültetésnek.
Ahogy dobálom a trágyát és a földet az üres cserépbe, egyre azon agyalok, hogy mit mondjak neki erről a csodálatos növényről. Csak egy nagyon rossz szóvicc ugrott eddig be, szóval lehet, hogy abból fogok gazdálkodni, vagy az alsó polcon lévő szakadt könyvekből, amikbe egy véletlen elejtett lapát miatt bele is tudok lesni. Komolyan, legyen mindig ilyen szerencsém, és a hugrabug nyeri a házkupát.
Átdobom a másik cserépbe a fekete ürmömet, és betemetem némi földdel, közben pedig az olvasottakat ismételgetem magamban. Ha már ki tudtam nézni, legalább tudjam használni is. Elég csúnya lenne, ha elfelejteném, amit alig öt perce olvastam. Mégiscsak többet kell mondanom annál, hogy hát jah, ez fekete. De hamar ideér hozzám szeretett házvezetőm, így nem kell sokáig magamban tartanom a mondandómat. Sem semmi mást...
Ahogy elém lép, megvakarom az orromat, és nyilván csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy pár szem homok az orromba megy. És mint tudjuk, ami bemegy, annak ki is kell jönnie valahogy, igaz? Akkorát tüsszentek a minőségi ürülékes homoktól, hogy az eléri még a tanár arcát is. Na igen, a kezem csak a hangszereken gyors, most nem kapadozok sehova, szóval csak remélhetem, hogy csak a max pontból von le párat a kis incidens miatt. Vagy még annyit se!
- Elnézést, tanár úr! Ezt nem pont így akartam, deeee! - felemelem a mutatóujjamat, mielőtt folytatnám. - De öröm az ürömben, hogy csak most, csak Önnek erről a növényről beszélhetek. Szóval: a fekete üröm felhasználása egészen sokrétű. A gasztronómiában is legalább annyira elterjedt, mint a gyógyászatban, és egy átlagos háztartásban is megtalálható rovarűzési célokból. Persze nagy dózisban mérgező, kinézni meg így néz ki. - azzal büszkén rámutatok a kicsit csálén elültetett növénykémre. Tök jó dolga lesz így. Utoljára még meg is locsolom, és miután levettem a kesztyűmet, egy zsebkendőt nyújtok Lancaster felé.
- Tényleg nagyon sajnálom. - annyira talán mégsem. A béna poént legalábbis jobban.

Vicces gazok
2001. január 5.

(https://i.pinimg.com/564x/53/40/0c/53400cbdb526b2138eec8233aacc2fbd.jpg)

Nem járok Gyógynövénytanra, mert minek. Jó voltam belőle, legalábbis egyesekhez képest, de sosem érdekelt annyira, hogy a RAVASZ-hoz is felvegyem. Elég volt öt év belőle és most is csak azért voltam itt, mert valaki kiselőadást tartott a klubhelyiségünkben, hogy amilyen szoros a pontverseny éppen, akár meg is nyomhatnánk a dolgot és még egy évre megszerezhetnénk a házkupát. Általában nem érdekelt ez a hülye versengés, de most mégis itt voltam és tenni kívántam valamit. Igaz Lancaster szövegelésén már az első pillanatban majdnem elaludtam és alig értettem meg, mi a feladat, de határozottan megérte, főleg mikor kimondta: kender. Mégis ki a fene választott ilyen témát?
Harpell… lehet, hogy hallottam a nevét, nem sok nyomot hagyhatott. Mindenesetre elismeréssel tekintettem körbe, hátha meglátja az illető is az arckifejezésem. Valamikor ekkor szúrtam ki Tommyt a tömegben, de láthatóan mással volt elfoglalva, nem velem, szóval csak odaoldalaztam a mellettem álló hugrabugos lányhoz. Sötét haj, sötét szem.
– Akarsz közösködni? – kérdeztem és hanyagul felé nyújtottam a kezemet. – Charlie Oswin. – Rövid bemutatkozás, hülye bájvigyor, majd egész egyszerűen megindultam a tanári asztalhoz.
Elsőre alig ismertem fel azt a rohadt mandragórát. Látszott, hogy pár hónapot kihagytam, de aztán nagy nehezen, felismerve a címke alapján megtaláltam a kendert is. Elégedett vigyorral sétáltam vissza a partneremhez és toltam elé a cserepesnövényt. Reméltem, hogy ő is hasonlóan izgatott lesz majd és talán segít egy kicsit szüretelni is a dologból.
– Látom te is érdeklődsz a kender iránt – vigyorogtam rá és már le is téptem egy kis adagot, hogy a talárom zsebébe gyűrjem. Ezután pedig felkerült rám is a fülvédő és a kesztyű, hogy aztán nyakig sárkánytrágyás-földesen belevessem magam a ducibb kender átültetésébe.
Munka közben néha-néha a lányra sandítottam vagy éppen Tommyra. Fura volt trágyát túrva látni. Már egészen hozzá szoktam, hogy valami dalszöveget írogat vagy zenélget kicsit. Nem kizárt persze, hogy ő is így érzett, mikor meglátott engem éppen itt. Vállat rántva fordultam vissza a növényhez és egész véletlenül még egy kevéssé megcsonkítottam, hogy jó adag cuccot rejtsek a zsebembe. Jó lesz ez még nehezebb időkre, amikor már minden más „szórakozásom” elfogyott és előkerülnek azok a hülye álmok és látomások. Nem akartam újra apám vérbenforgó szemét látni a folyosón vagy éppen menekülni láthatatlan üldözők elől, hogy aztán mindenki totál hülyének nézzen.
Hamarosan véget is ért a pepecselés némiképpen zavart mosollyal vettem le a védőfelszerelést és kacsintottam a lányra. Ha mégis elárulna Lancasternek, hát így jártam. Gondolom, akkor jönne egy jó adag bűntetőmunka meg némi fejmosás, hogy még is hogyan gondoltam és anyám szégyenkezne… egyszóval a szokásos szövegek. Anyám persze tényleg szégyenkezne, tekintve a nagyszabású terveire, miszerint nekem is a minisztériumnál kell majd aktát tologatnom, ha befejeztem a tanulmányaimat. Igaza volt, nem lehet, hogy az ember mindig semmit tegyen, de azért az ilyen mértékű tervezgetést kicsit túlzásnak éreztem.
Lancaster persze csak hozzánk ért.
– Jó látni tanár úr. – Intettem kicsit kevésbé lelkesen, mint kellett volna, ha az ember bűnös dolgokat rejteget a talárzsebében. – Ó… hogy a kender. Szóval egy nagyon vicces gaz, gyógyászatilag is alkalmazzák, de manapság már a mugli és a varázslvilágban is törvényekkel korlátozzák a használatát. Ha valaki viccesen használja, annak fizikális függőséget nem okoz, de lelkit igen. Így könnyen függővé lehet válni stb, stb… ennyi elég?

Csak nekem tűnik úgy, mint ha egy csomó gyógynövénytanunk lenne idén? Mindegy igazából, úgy-ahogy végighallgatom, mi a feladat, a lényeget leszűröm, bár a részletekről lehet itt-ott lecsúszok, na majd összeszedem menet közben. A legérdekesebb az órával fogjuk rá kapcsolatban, hogy bizonyos pletyka, ami nemrég a fülembe jutott. Nem is annyira zavar, mint csak abszolút csodálkozok, hogy és honnan sikerült kinek összehoznia. A legjobb tippem eddig, hogy valaki megtalálta Rhanda iromány-gyűjteményét, esetleg néhányat összeollózott. A PyeLock "örökbecsű"je után ennek még látom is mérsékelt esélyét.
Hogy mit kéne? Ja! Nyújtogatom a nyakam, hogy ellássak a tömeg válla fölött, Mirabellát megtalálom-e. Ha már a varangydudva ki van ejtve - nem nagy szívfájdalom, biztos sokkal macerásabb lenne - legalább valami poén társasághoz és növényhez társulnék be. A kender meg is van amott, már csak oda kéne verekednem magam valahogy, viszont Vörös Mirát, ha már lett idén egy Sárgánk is valahonnan amcsiból, eddig nem látom semerre virítani, akár a színével, akár a személyiségével. Lehet, hogy késik vagy hiányzik.
-Végülis, miért ne?- vonok vállat beleegyezőleg, ahogy valaki engem keres meg órai társnak.
-Merel Everfen. Ha már meh óra, dobjuk fel valami érdekes növénnyel, nem?
Felvonok egy szemöldököt, ahogy a srác elsüllyeszt egy szüretmintát a zsebéből, nem titkolom előle, de nem is jelentem, hogy vicces ötletei támadtak az órai munkával. Minek köpjem be, de még hasznos fogás lehet, hogy tudok róla.
-Jársz te gyógynövényre? Nem sokat láttalak errefelé.
Valós észrevétel, bár leginkább csak bájcsevejnek dobom be, miközben dolgozunk a kenderköltöztetésen.
Közben Oswin folytatja a megkopasztását az ő kendernövényének, egy ponton ráteszem a kezem a kezére, ahogy épp újabb mintavételezés irányába nyúlna, megállítva a mozdulatot, aztán csak egy diszkréten kitartott mutatóujjal jelzem, hogy csak csönd, és figyeljen oda. Én is figyelek, és amikor Lanci bá egyértelműen valami más irányban jár, egy kacsintást is odalopok neki.
-Jajj, vigyázz már vele jobban, összegyűröd szegényt! Nézd ez is milyen kis viharvert így- panaszkodok a srácnak, csak arra az esetre, ha hallja valaki körülöttünk, fülvédők meg minden. De fel kell építeni a fedősztorit, én is meggyűrök pár levelet-szárat "véletlenül" a költöztetés közben, egy-két darab le is hullik, amit Oswin nem, nem szed föl. Mert ugye gyanús, ha a növényről hiányoznak darabok, de lehullva sehol nincs semmi, mert ugye hova tűntek akkor?
Beiktatok még egy kör okoskodást, amikor a felszerelések lekerültek már, a növények új cserépben állnak, Lanci meg már jár körbe, lassan felénk is közeledve.
-Nézd, így fogod itt a tövében, közel a gyökérhez, és óvatosan húzod, vagy csak ellentartod simán a cserepet. Ilyen lent nincsenek levelei hogy összegyűrd, és közvetlen a föld meg a gyökér fölött fogod, úgyhogy a szárat se tépázod annyira, mint hosszabbról fogva. De itt is csak óvatosan szorítsd azért.
Kioktatás, és ügyetlenként vagy figyelmetlenként álítja be a fiút, neadj' úgy, mint aki nem is ért a tantárgyhoz, pedig öt évig neki is kötelező volt, de na, ez meg tudja indokolni, hogy viharvert legyen a virága, ha a tanárúr észrevenné, hogy hiányzanak dolgok. Majd óra után, amikor biztos véletlen sem lesz a közelünkben Lanci, megkeresem a magyarázattal, hogy "bocsi, de kellett a fedősztoridhoz". Esetleg benyújtok igényt, hogy a fedezésért cserébe igazán megkínálhat az eredményből valamikor, vagy tartozhat egyéb módon, ezt még eldöntöm, ráér.
-Elmondhatom ugyanezt mégegyszer, de szerintem minden lényeges elhangzott- bökök a srácra, ahogy bemutatja a kendert a tanárnak. -Esetleg, még kötelet is lehet készíteni a rostjaiból, meg ilyen kevésbé gyógynövénytanos termékeket, de gondolom az csak rizsa lenne.

★ thyme gu proifeasanta 2. ★
2001. január 5.

Az év első órája nem is lehetne jobb, elvégre a gyógynövénytannál semmi sem jobb. Kár, hogy múltkor úgy elrontottam azzal a csókkal az egész kapcsolatomat mr. Lancasterrel. Nem kellett volna, pont az ellenkezőjéről akartam meggyőzni, erre lesmárolom. Ekkora idióta is csak én lehetek, nem? Azóta nem beszéltem vele, nem is adott semmilyen feladatot. Szerintem akkorát csalódott bennem, hogy már soha nem is fog. Talán év végén meg is buktat, akármit is mondjon. A legjobb formámat kell hoznom a mai órán, amire még csak készülni sem tudok előre, mert kivételesen nem tudok semmit. Az ég adta világon SEMMIT!
Belépek a terembe, és igyekszem nem keresni a szemkontaktust. Kicsit persze az is megnyugtat, hogy közel vagyok Teddyhez, bár... A legutóbbi találkozás vele sem épp a csendes üldögélésről szólt. Tanulva tehát a korábbiakból, inkább hozzá sem érek, csak úgy helyezkedek, hogy kényelmesen bármikor meglegyen egy kézfogás lehetősége úgy, hogy azt senki se vegye észre. Bár az mindenképp nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak, mint a halloweeni tök... Apropó halloween, már meg is van, mi hervasztja le a mosolyt az arcomról.
– Kakukkfű? Túl egyszerű… - mégis elmosolyodok. Majd megnézem, hogy mit ad elő róla, és utána tárgyalhatunk arról, hogy mennyire egyszerű. Egy szóbeli szösszenet során nyilván nem fog annyit elárulni a növényről, mint én egy közel két óra alatt megírt fogalmazásban - nem lett volna ilyen hosszú, de nem szeretem, ha van benne áthúzás, ezért kedvenc elfoglaltságom a sokszoros másolás... Jah, egyébként nem.
– De utálom ezt a földtúrást… semmi értelme… Úgysem lesz belőlem sosem akadémista… - leraktam a sebtében átvett cserepet az asztalra, aztán a kesztyűhúzás során véletlen megsimogattam a karját, hogy kicsit nyugodjon meg. Mindenki ezt fogja csinálni, felesleges morogni. Most legalább nem vele szeretne szívózni, hanem kollektíven mindenkivel... vagy mi.
- Kakukkfű... gyere... - aztán TÜSSZ! – Bocsesz. - ismét csak elmosolyodok, és intek a fejemmel, hogy nem baj. Felkészülök a piszkos munkára, majd kesztyűben, fülvédőben rántom ki a mandragórát a cserépből, aki - gondolom - halálos sírásba kezd, ha hihetek a szemeimnek. Átrakom a puha földbe, és az illatos trágyába, aztán gondosan betemetem, hogy ne lehessen egy szava sem a növénynek. Ne károgjon, nem ezt érdemlem, ha megkönnyítem a gyökereinek dolgát. Hálátlan egy szerzet, de mindig is ilyenek voltak, így szerettem meg őket. Nincs mit tenni, belopták magukat a szívembe, még ha párszor meg is haraptak.
– Ételek elkészítéséhez is használják, de megfázások és más légúti betegségek kezelésére is kiváló. Emésztési panaszokra is jó, de illóolaj formájában alvászavarok ellen is használható. Azt hiszem, körülbelül ennyi… - figyelmesen hallgatom Teddy szavait, közben pedig mr. Lancaster gondolatait is igyekszem leolvasni a mozdulataiból és az arckifejezéséből. Nem érdekel, hogy ő a Roxfort egyik legjobb tanára, meg a múltkori eset sem, de ha ezt a feleletet lepontozza, én eskü itt fogok maradni, és beolvasok neki. Na majd meglátjuk.
- Khm... A mandragóra termesztése nem kifejezetten veszélytelen. Sikítása halálos, ha már elértek a kellő életszakaszukba. Azonban, ha óvatosak vagyunk, akkor túlélhetjük őket, és hasznosíthatjuk a belőlük készült főzetet regeneráló szerként. Például a baziliszkusz évében is ezt használták a tanárok. - amint végzek, és mr. Lancaster is továbbáll, ismét közelebb húzódok Teddyhez.

Gyógynövénytan óra
(https://i.pinimg.com/564x/3b/2f/7f/3b2f7fc3b7c88712c4f70fa712d42cef.jpg)

2001. január 5.

Ahogy lekerültek a fülvédők és a kesztyűk a diákokról, én is szép lassan végig sétáltam az asztal mellett, hogy végig hallgassam a párosokat. Így érkeztem elsőként Mr. Fraser és Miss Blake asztalához. Először a fiút hallgattam végig, aki talán kicsit bátrabban szólalt fel a témában, vagy éppen Miss Blake arra várt, hogy van-e valami követelmény, aminek partnere nem éppen felelt meg. De nem volt ilyen. A mai napot bemelegítésnek szántam a későbbi hetekre és hónapokra.
– Nos akkor tehát, a zsálya. – Mondtam és vártam az értekezést. Meglehetősen nyúlfarknyira sikeredett, de már ez is több volt, mint a semmi. – Nos, Mr. Fraser, örülök, hogy eljött az órára és látom azért sikerült viszonylag az ültetés is. Amit a zsályáról elmondott megfelel az igazságnak, de kérem, nézzen utána további értékes tulajdonságainak! – A kezemben szorongatott listán egy pipával jelöltem meg a nevét. Ezután fordultam csak Miss Blake-hez, akitől, mint hugrabugos egy kicsit többet vártam.
– Nos Miss Blake, nem fest éppen jól az ültetvénye. De meséljen… mit is tud a mandragóráról félrebeszélés helyett. – Mondtam, sejtve, hogy ezen az órán nem csak most először fogom végig hallgatni a dolgot. Láttam, hogy többen is ezért a cserépért nyúltak. – Nem csak, hogy nem egészséges a hangja, Miss. Egyenesen halálos, ha az ember kifejlett példány sikolyát hallja meg. – Mindenesetre tettem egy pipát a neve mellé.
Ezután következett Miss Winters és a partnere, az a bizonyos Mr. Jones, akivel nem egy attorcitásom volt az elmúlt időszakban. Mindenesetre csendben vártam, hogy elmondja a kakukkfű jellemzőit. Egy pipával jutalmaztam. – Helyes, Mr. Jones. Miss Winters? – Fordultam aztán a lány felé, próbálva nem felidézni azt a kínos incidenst, ami az irodámban történt. – Remekül tájékozott, kisasszony. – Biccentve léptem tovább pipálgatás közben. Ezután következett Mr. le Fay, aki emlékeim szerint tavaly arccal esett a sárkánytrágyába… bár meglehet egy másik diákkal kevertem össze. A partnere, Miss Bridget pedig annyira csendes volt, hogy egyszerűen nem tudtam hová tenni még, pedig jó pár éve tanítom már.
– Nos, igaz. A csalán nagyon csíp, de amit elmondott lényegében helyes. Éppen ez a csípős érzés, amit kivált tesz olyan jót az izomfájdalomnak. – Ezután fordultam Miss Bridget felé. – Remek. Ezt kiválóan tudja, Miss. – Bólogattam.
Ezután következett Mr. Reese, akinek sikerült egyenesen arcon tüsszenteni üdvözlésképpen.
– Mr. Reese, ennyi idősen már igazán megtanulhatná, hogy a szája elé kell tenni a kezét, ha tüsszent. És miért nem állt párba senkivel? Ez volt a feladat, Merlin szerelmére! – Kaptam fel kissé a vizet a baktérium támadás hatására. – Mondja! – Böktem a növényre, ami amúgy borzalmasan festett. – Remek. Legalább a választ tutta. – Téptem el a zsebkendőt, hogy azzal dörzsöljek végig az arcomon, mielőtt átsétáltam volna az Oswin-Everfen pároshoz. Kender… micsoda meglepő választás. Ja nem, pont nem az, valamiért kinéztem belőlük, hogy ez lesz, ám mivel nem tűnt semmi gyanúsnak, nem kérdezősködtem.
– Remek. Látom jól kiegészítik egymást a munkában és örülök, hogy együtt dolgoztak. Máskor figyeljenek oda, hogy a növény levelei ne hulljanak le. Legalábbis ne ilyen mértékben. Jóformán megkopaszodott. – Mutattam az asztalon és az amellett levelő kenderlevelek sokaságára. Ezután visszasétáltam az asztalhoz, megvártam, míg elhalkulnak.
– Köszönöm a mai munkát mindenkinek. Fejenként tíz pontot kap mindenki!

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

Dolgozatírás egyszerűen
(https://i.pinimg.com/564x/d3/90/94/d3909456d80f538f55330cd1ea7925af.jpg)

2001. március 20.

Mivel még mindig nem terveztem azt, hogy halálra piszkálom a diákokat és csak is a tudás felmérés okán, a korábbi projektünknél maradva egy rövidke dolgozatot állítottam össze. Tényleg rövidke volt és nagyon egyszerű, így a már a korábbi alkalmakkor ismert növényekről kellett csak ezt-azt tudni. Azt is tesztes formában. Valójában a gyakorlati résznél már bőven kiderült számomra, ki mennyire figyelt oda, ez egyszerűen csak jegy és pontszerzés miatt került megszervezésre.
A dolgozatokat már előre kipakoltam, egyelőre lefordítva az asztalokra. Azokat szép sorba rendeztettem a gondnokunkkal, de szigorúan úgy, hogy mindegyik között jókora hely legyen, így aki másolni szeretne, annak bizony eléggé feltűnően kellene lesnie a másikról. Mikor megérkeztek, mutattam nekik, hogy menjenek, üljenek le.
– Nos, köszöntök mindenkit! – mondtam és megálltam az első pad előtt, éppen csak rápillantva az ott ülő diákra. Nem fordítottam rá nagy figyelmet, hogy leolvassam az arcáról mennyire izgult, hiszen tudtam. Semmi oka erre. – Mint tudják, a mai napon minden évfolyam ugyanazt a dolgozatot fogja megírni. Ezért is kérem, ne izguljanak. A kérdések egyszerűek, nincs más dolguk, mint a négy lehetséges válasz közül a megfelelőt aláhúzni. – Folytattam és végig néztem az addigra már helyet foglalt tanulókon. – Arra is figyeljenek, hogy van olyan kérdés, ahol több válasz is helyes. A 11. kérdés viszont nem pontra megy. Itt csak az ötleteikre vagyok kíváncsi, hogy hogyan tehetném mindannyiunk számára szórakoztatóbbá az óránikat. Kérem legyenek őszintén, nem fogom senkinek sem leharapni a fejét vagy lerontani a jegyét! Egy dolgot kérek: a trágárságot mellőzzék!
Az asztalom mögé sétáltam.
– Fordítsák meg a dolgozatokat és mostantól óra végéig dolgozhatnak rajta! Aki előbb végez, az leadás után elhagyhatja az üvegházat!– mondtam, aztán leültem az asztalom mögé. A kezembe vettem egy újonnan beszerzett krimiregényt, mely egy auror nyomozgatásairól szólt egy titkos szekta ügyében. Így vártam hát, hogy megérkezzenek az első dolgozatok, majd óra végével mindenki leadja azokat.

2001. 03. 20.
Teszt

1.   Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
sisakvirág
levendula

2.   Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3.   Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4.   A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5.   Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6.   Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7.   A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8.   Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9.   Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10.   A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11.   Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!

A dolgozatokat március 31-ig lehet leadni.
Reagba foglalni nem kötelező, de célszerű.

a teszt

(https://i.pinimg.com/564x/66/66/ad/6666ad69e67ce1c616199140ae4f3f48.jpg)

2001. március 20.
Lancaster prof.

Elsenyvedt, hitvány és szegény,
Aztán kipusztul végre lassan.

Dolgozat. Nem nagyon tartottam tőle és nem is készültem rá. Unottan ücsörögtem a teremben, alig pár perccel Lancaster után érkezve és a tolltartómból kihalászott pennával firkálgattam egy darab papírra. Könyvcímeket véstem fel, amiket el akartam olvasni, de még nem sikerült beszereznem. Közben persze néha-néha felnéztem, várva, hogy esetleg kiszúrom Cassent az érkezők között. Az este történtek után persze egy normális ember meghúzta volna magát, én azonban nem ilyen voltam. Ha tehettem, akkor valamilyen úton-módon zavarba hozom. Igazából, ha valamire jó volt az éjszakai kis kalandunk, hát akkor az az, hogy végre nem gondoltam Beatrixra vagy Vincentre.
Aztán eszembe jutott, hogy talán nem is jár Gyógynövénytanra. Ő az a típusú lány, aki inkább éjjel is magolt volna, ha esetleg tud a tesztről. Mindegy. Vállat vonva bámultam a pergamenre magam előtt, majd a zsebembe süllyesztettem, mielőtt még meg kellett volna fordítani a tesztlapot. Ahogy ez utóbbi megtörtént végig is mértem a kérdéseket. Nevetségesen könnyűnek tűnt az egész első ránézésre, bár az utolsó kérdésre nem nagyon volt kedvem semmit beírni. Mégis miért én adjak oktatási tippeket Lancasternek? A fél suli arról pletykál, hogy el fog menni a tanév végén. Igen… még én is hallottam róla.
A kezembe vettem megint a pennámat és elkezdtem aláhúzni a helyes válaszokat szépen sorba. Nem nagyon gondolkodtam, ösztönből dolgoztam, mint általában.

2001. 03. 20.
Teszt

Jasper Flynn,
VII. évfolyam

Körülbelül húsz percig voltam a teremben, de azt is csak azért, mert nem én akartam lenni az első, aki elhúz innen. Szóval megvártam, míg valami okostojás beelőz, aztán szépen én is lecsaptam a tanári asztalra a papíromat, hogy aztán odakint keresek egy dohányzásra alkalmas helyet és kicsit lazítsak. Lancasternél furén könnyű idén jó jegyet kapni.

Hogyan ne lessünk gyógynövénytanon című kihívás...

(https://brackenburyclinic.com/wp-content/uploads/2015/12/Herbal-Medicine.jpg)

to; Lancaster prof meg aki él és mozog
2001. március 20.

Nem igazán tudtam készülni a mai gyógynövénytan dolgozatra, pedig többször is leültem, hogy na most aztán tényleg! De valahogy minden jobban foglalkoztatott, mint a növények. Ott volt anyám, aki az utóbbi időben teljesen befordult, amit azért nem értek, mert most végre megszabadult apám állandó cseszegetésétől, és olyan szabad volt, mint a madár! De ahelyett, hogy élt volna ezzel és végre-valahára jól érezte volna magát, inkább elmerült az önsajnálat végtelen bugyraiban. Na és kit szórakoztatott ezzel? Na kit? Hát persze, hogy engem. Barátai nem voltak, Becca általában apáéknál lógott, úgyhogy miután megtanulta, hogyan kell baglyot küldeni, hetente érkeztek a depressziótól túlcsorduló levelei. Én persze igyekeztem lerázni magamról a szenvedését, de nem igazán ment. Aztán ott volt még az is, hogy bármit csináltam, valahogy balul sült el… A múltkor is rávettem magam, hogy lemenjek arra a párbajszakkörre, és tessék... Simán kinyírhattak volna minket. Tanárok. Pff.
Ahogy elfoglaltam helyemet az egyik szabad széken, próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, és ha máskor nem, legalább most a témára koncentrálni. Jobb későn, mint soha, nem igaz?
Az instrukciók legalább eljutottak az agyamig. Tesztkérdések. Remek. Ott legalább van miből választani – mosolyodtam el kissé feltűnően.
– Arra is figyeljenek, hogy van olyan kérdés, ahol több válasz is helyes. A 11. kérdés viszont nem pontra megy. Itt csak az ötleteikre vagyok kíváncsi, hogy hogyan tehetném mindannyiunk számára szórakoztatóbbá az óráinkat. Kérem legyenek őszintén, nem fogom senkinek sem leharapni a fejét vagy lerontani a jegyét! Egy dolgot kérek: a trágárságot mellőzzék! – folytatta Lancaster prof, amin kicsit azért meglepődtem. Előfordult vajon már, hogy valaki káromkodott egy dolgozatban? Hűha. Akkor nem én vagyok itt a legrosszabb diák…De jó!
Igyekeztem roppantul koncentrálni, és ellenállni a kísértésnek, hogy a mellettem ülő lapját stíröljem, ami túl közel volt igazság szerint… csak egy kicsit kellett volna odasandítanom… de…. megálltam! A helyzet az, hogy a Beauxbatonsban épp elégszer kaptam Trollt azért, mert megpróbáltam másról lesni. Annyira okos meg azért voltam, hogyha más hibájából nem is, a sajátomból azért tanuljak. Előbb-utóbb. Inkább utóbb.
Nos, az agytekervényeim brutális megdolgoztatása után a következő válaszokat sikerült kierőszakolnom magamból. A legtöbbnél tippeltem, de volt néhány kérdés, amire – számomra is meglepő módon – tudtam a választ.

Niraniel Ays dolgozata
1.   Sisakvirág
2.   Kakukkfű
3.   Gyógyír
4.   Gyomorfájásra és megfázásra
5.   Kis-Ázsia
6.   Csalán
7.   Mákfélék
8.   Földközi-tenger
9.   Méregtelenítésre, lázcsillapításra
10.   Rovarok távoltartására
11.   Olyan gyógynövények és felhasználásuk érdekelne, amik hangulatjavító hatással bírnak, illetve a mugli kábítószerek gyógynövény alapanyagairól is szívesen hallanék, például a mákról, marihuánáról vagy a hallucinogén gombákról. Hasznosíthatóak – e főzetekben, bájitalokban, és ha igen, mit okoznak, mire jók?

Amint megvoltam minden kérdéssel, gyorsan kivittem a tesztet a profnak, nehogy rám jöjjön a túlkombinálási kényszer és átírjam az egészet. Hajlamos voltam erre és tapasztalatból tudtam, hogy mindig az első megérzés a helyes, ha utána javítgatok rajta, azzal csak elcseszem a dolgozatot. Kint a kastély falain kívül szívtam egy kis friss levegőt és átgondoltam a válaszaimat még egyszer, már hideg fejjel. Annyira szerintem nem sikerülhetett rosszul.
Mondjuk reméltem, hogy az utolsó válaszommal nem mentem túl messzire... Káromkodás végül is nem volt benne, szóval nagy baj nem lehet belőle, ugye?

★ thyme gu proifeasanta 3. ★
2001. március 20.

Kész gyomorgörcs betérni az üvegházakba azóta, hogy megtettem... AZT. Egyszerűen tudom, hogy itt a helyem, ez a legjobb hely, ahol lehetek, de ahogy eszembe jut, hogy nem leszek vagy nem vagyok egyedül ezen a helyen, rögtön összerándul a gyomrom. Miért kellett megtennem? Én nem akarok tőle semmit, ahogy eddig sem akartam, csak azt, hogy támogasson, és segítsen nekem abban, hogy a legjobb lehessek. Persze, ezek után inkább ezt sem akarom, ha ilyen rosszul érzem magam a közelében. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rosszul vagyok, pedig nincs vele bajom. Tényleg nincs, de a helyzet...
Szokásomtól eltérően az utolsó padok egyikében foglalok helyet, hogy még véletlen se lássa senki, mennyire nem vagyok összeszedett, de még így is úgy tűnik, hogy minden forgolódás miattam történik. Minden derékmozgatás, minden lesés... Komolyan, nem kellene ennyire paranoiásnak lennem! Vagy egoistának...
Nagy levegőt veszek, és megfordítom a feladatsort, amikor úgy hozza az idő, de az első kérdések láttán nem nyugszom meg, hanem csak idegesebb leszek. Átfutom az összes kérdést, és meglepő módon talán csak három-négyre tudok biztos választ adni. Minden kiment a fejemből, ami a válaszokat illeti, de minden más eszembe jut. Na jól van, Margery, legyél okos, írj le mindent, hátha kapsz plusz pontot... Nézzük, hogy kell tippelni.

Margery Winters

1. Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű (Dictamnus albus)
varangydudva
sisakvirág (Aconitum)
levendula (Lavandula)

2. Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű (Thymus)

3. Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4. A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5. Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6. Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra (Mandragora)
varangydudva
sisakvirág
csalán (Urtica dioica)

7. A Chelidonium majus mely családba tartozik? (Vérehulló fecskefű)
kosborfélék (Orchidaceae)
liliomfélék (Liliaceae)
mákfélék (Papaveraceae)
hangafélék (Ericaceae)

8. Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9. Mire használják a zsályát? (Salvia)
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10. A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták? (Artemisia vulgaris)
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11. Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Uborka; Moh; Sárfűtej; Bajmoca; Vesszős fagyal; Vízi peszterce; Az utilapu különböző fajtái; Szapora zsember; Zamatos turbolya; Mogyorós hólyagfa; Fehér mustár; Szöszös ökörfarkkóró; Orvosi csikorka; Magyar csüllang; Gránátalma; Vad majoranna

12. Nagyon sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, és megértem, hogy ezt nem is lehet igazán értékelni, annyira siralmas. Tudom, de nem tudtam ennél többet kihozni belőle, és a megjegyzéseimet se vegye figyelembe. Csak erőtlen próbálkozások voltak, nem is biztos, hogy mind jó, vagy jól írtam le. Én csak... Sajnálok mindent!

Csaknem utolsóként adom be a dolgozatot, annyit gondolkozok a kérdéseken, pedig ilyesmi még sosem fordult elő velem az öt évem alatt. Személyes kudarc mondhatni, de inkább amiatt aggódok, hogy ezt mr. Lancaster is el fogja olvasni, és színtiszta idiótának gondol majd, pedig én csak... Én csak rosszul érzem magam, és nem akartam megtenni AZT.
Ahogy kilépek a teremből, a mosdó felé indulok, mert egyre inkább érzem, hogy szükségem van egy kis hideg vízre, vagy rosszabb esetben egy vécécsészére, amibe beverhetem a fejem egy kiadós... Kell az a víz!

gyógynövénytan, mert miért ne
▪ 2001 március 20. ▪

Lancester bácsi
(https://i.pinimg.com/564x/3c/a5/06/3ca50675b538ee70d1a443cd976c0090.jpg)

Egy kicsit izgultam. Nem tudom miért, talán meg a kezemben ott volt egy papírfecni, amire ráírtam némi infót, hogy Jaynek átadjam. Egyébként maga a dolgozat szokás szerint nem nagyon foglalkoztatott. Úgy voltam vele, hogy majd lemásolom valakiről vagy megpróbálok a legjobb tudásom szerint legalább egy V-t összekaparni. Sosem voltam én olyan rossz Gyógynövénytanból, hogy félnem kelljen, most viszont nem igazán készültem. Igazság szerint nem is nagyon emlékeztem arra, mik történtek az elmúlt napokban.
Na, de ami a kezemben volt pergamen az a Roxfortban régen működő klubok listáját tartalmazta. Egyik sem kifejezetten hasonlított arra, amit mi láttunk az erdőben, de a tény, hogy nem ez lenne az első ilyen, sőt nem is az FT, az eléggé megnyugtató tény volt és Isaac is elejtett egy olyan megjegyzést az elmúlt napokban, hogy „örülhetsz, hogy közénk tartozol, máshol már a testrészeid bánnák…” aztán adott egy öklöst. Szóval most is monoklis képpel slisszoltam be a Gyógynövénytan teremben és ha kiszúrtam Jayt a fecnit ledobtam elé a padjára. Körülbelül ennyi állt rajta: „Voltak régen klubbok és társulások a Roxfortban.” Ezután felírtam néhány nevet is, mint az Őrült koboldok vagy az Óriás Nasik nevét. Viszont az FT-t még mindig nem említettem Jaynek… vajon érdekelné?
Beültem a leghátsó padba, mert máshol már nem volt hely, mire ideértem… mert persze én voltam az utolsó. Gondolom Lancaster egy szúrós pillantást is vetettem rá, mikor elmondta az instrukciókat, de nem érdekelt. Kikészítettem a pennámat és a tintát, aztán meg is fordítottam a lapot, hogy felvéssem rá a becses nevemet.

Florian le Fay
V. évfolyam, Griffendél

2001. 03. 20.
Teszt

1. Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű

2. Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
levendula

3. Mit jelent a kakukkfű latin neve?
gyógyír

4. A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére

5. Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia

6. Melyik növényt használják szépségápolásra?
csalán

7. A Chelidonium majus mely családba tartozik?
mákfélék

8. Hol őshonos a varangydudva?
Földközi-tenger

9. Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására

10. A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
a rovarok távoltartására

11. Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
~~Hát… nem tudom…~~ Nekem nagyon tetszik az óra, professzor úr, mindig élvezem és nem szeretném, ha változtatna rajta.

Az utolsó kamu felvésése után nagy vidáman el is pakoltam a holmimat és a táskámat a vállamra kapva loholtam előre, hogy beadjam a dolgozatot. Ki az a hülye, aki itt ül egy egész órát, ha egyszer előbb kiengednek? Én alig vártam, hogy kijussak végre a frisslevegőre.

Dolgozat

(http://afarkasok.hupont.hu/felhasznalok_uj/1/1/118750/kepfeltoltes/book.jpg)

Kicsit izgultam dolgozat előtt, de amit lehetett, azt megtanultam. LEgalábbis remélem. Magabiztosan léptem be a terembe, majd a tanár mutatta, hogy üljünk le. Szerettem elöl ülni, ott mindig jobban lehetett érteni, ha mondott valamit a tanár és kevésbé volt csábító az, hogy játszak, vagy csevegjek óra közben. Így szinte már órán megtanultam azt, amit következőre kellett.
– Nos, köszöntök mindenkit! Mint tudják, a mai napon minden évfolyam ugyanazt a dolgozatot fogja megírni. Ezért is kérem, ne izguljanak. A kérdések egyszerűek, nincs más dolguk, mint a négy lehetséges válasz közül a megfelelőt aláhúzni. Arra is figyeljenek, hogy van olyan kérdés, ahol több válasz is helyes. A 11. kérdés viszont nem pontra megy. Itt csak az ötleteikre vagyok kíváncsi, hogy hogyan tehetném mindannyiunk számára szórakoztatóbbá az óránikat. Kérem legyenek őszintén, nem fogom senkinek sem leharapni a fejét vagy lerontani a jegyét! Egy dolgot kérek: a trágárságot mellőzzék!- Amíg az asztalához ment, mintha egy kis nevetés hagyta volna el az emberek száját, úgy tűnik sikerül oldani a hangulatot.
- Fordítsák meg a dolgozatokat és mostantól óra végéig dolgozhatnak rajta! Aki előbb végez, az leadás után elhagyhatja az üvegházat!

2001. 03. 20.
Teszt

Lupa Tenebris
V. évfolyam

1. Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
sisakvirág
levendula

2. Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3. Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4. A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5. Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6. Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7. A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8. Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9. Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10. A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11. Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Talán egy kicsit interaktívabb, játékosabb, viccesebb hangulat mindenkinek tetszene.

Egy kicsit elidőztem egy-egy kérdésnél, hogy biztosan jól értelmezzem és próbáltam visszaemlékezni a megfelelő válaszokra. Visszaemlékezni a kártyákra, amit gyártottam és végül Sunyi összerágott. De nem baj, legalább az is segít a tanulásban, ha vizuálisan megjegyzem, hogy melyik rágásnyom melyik tulajdonságot jelenti. Végül is, ez is egy tanulási mód. Végül leadtam a dolgozatot és mentem utamra.

.:dogaizé:.
20010309

(https://i.pinimg.com/originals/5c/97/4a/5c974a3a8f936c15da1ace444c15e805.gif)

.: embri lények :.

16+, mert csúnya beszéd.

A tököm. Komolyan semmi kedvem nincs ehhez a hülye dolgozathoz. De tényleg. Nem is tudok semmit és az órákon se nagyon vettem részt. Bár azért van némi növény ismeretem, meg tudom különböztetni a rózsát a fűtől... A rendes és a rendetlen fűtől és én ezzel már tökéletesen boldog is avgyok. Úgysem fogok nagyon ezzel a tárggyal tovább menni semminől sem, szóval... Ja, azt hiszem nem igazán izgatnak a gyógynövények. De beültem már mert el akartam kapni Sierrát vagy Floriant. De mikor beérek a terembe nem nagyon van ott sneki így beülök valahova kzépre, minél közelebb az ajtóhoz, hogy amit kész vagyok léphessek le a búsba. Ja. De még mennyire le akarok innen lépni. Ahogy morcos fejjel hintázva bámulok magam elé egy fecni pottyan le elém. Anyád, te meg ki a franc vagy? Nézek fel összehúzott szemöldökkel, de aztán látom, hogy Flogyerek az, így kihajtogatom a fecnit.
A klubbok. Biztos vagyok benne, hogy akire mi ráleltünk, az nem is nagyon szerepel a listán. De baszki milyen hülye nevek ezek, beszarás. Óriás Nasik. Ötlábú Thesztrál... Van tipen mi lehetett az 5. láb... Na jó, izginek izgi, kíváncsi vagyok hány tutkos klubb van még itt, meg hányan vágnak le végtagokat még a másikról.
De mielőtt ráagyalnék már kapom is a dogát, és ennek hála nem is nagyon figyeltem egészen teljesen Lanchaster pofázására, de mindegy is. Inkább felhányom a nevemet és huzigálni kezdek.

~~Jace~~
Jayce Hansel
IV.

1. boszorkányfű
2. levendula
3. gyógyír
4. alvásprobléma
5. Egyiptom
6. sisakvirág
7. mákfélék
8. Földközi-tenger
9. szellemek távoltartása
10. rovarok
11. passz. lehetne több varázsgaz.

Ahogy beírtam meg aláhúztam az utolsó választ is egyszerre pattanok fel Floval, így vele együtt sietve menekülök az óráról.
- Te hallod, milyen hülye klubbok voltak itt. Volt valami házimanó felszabadítós is, nem? - kérdezem, mintha valami pletykát hallottam volna erről. De azoknak nagyjából semmi alapja nem volt.

G y ó g y n ö v é n y t a n d o l g o z a t
(https://i.pinimg.com/236x/9f/bd/ce/9fbdce662e1df79de4969c809cd2562f.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/0c/a8/54/0ca8544a338bb033a751c307cd379ce4.jpg) (https://i.pinimg.com/236x/ee/bd/f5/eebdf50bc2dd370f57c38d1c83f312c2.jpg)

2001. március 20; Roxfort

Unottan végigfuttattam ujjaimat az állam ívén, ahogy a padon könyökölve figyeltem a lefordított lapot. Azt szuggeráltam, mintha csak így növeszthetnék valami szupererőt, hogy átlássam az írást, és elolvassam, mi is vár rám... Vagyis hogy mire fogok büdös nagy karót kapni.
Jó, talán még tőlem is majdnemhogy gáz lenne egy karó növénytanból, nem? Úgy értem, ezek csak virágok, amik néha sikítanak meg megölnek, de az már mellékes, mert végülis aranyos kis növények, nem? Jesszusom, miért kell ilyen furának lennie itt mindennek... Az egész varázsvilág annyira baromira fura.
Oldalra sandítva végigfuttattam tekintetem a többieken, hogy ők izgulnak-e, még próbálnak egy kis tudást magukba szívni, mielőtt megfordíthatjuk a lapot, vagy hozzám hasonlóan, már a terembe lépés előtt elengedték a dolgot. Hát na... Talán tanulhattam volna rá egy kicsit, igen, tudom én, meg minden... Dehát... Á, mindegy. Tök mindegy, csak írjuk már meg, aztán talán nekivágok egy sétának, mert olyan szép idő van. Bár ismerve az országot, talán a doga végére szakadni fog az eső.
Amikor végre megkezdődött az óra, Lancaster egy órás beszéddel nyitott, amíg én csak a hajam végét birizgáltam, mintha az olyan érdekes lett volna... De akkor hirtelen az orromba szállt valami fura kókuszillat, ami egész idáig nem is tudom, hogy nem tűnt fel, hiszen elég erős volt. Felnéztem, és hirtelen ismerőssé vált az előttem elterülő szőke hajkoronája... Meg hollós egyenruhája...
Ez valami vicc?
– Fordítsák meg a dolgozatokat és mostantól óra végéig dolgozhatnak rajta! Aki előbb végez, az leadás után elhagyhatja az üvegházat!
Némán sóhajtottam egyet, és felvettem a pennámat. Remek... mivel mossa ez a haját, hogy idáig érzem? El fogok tőle kábulni, mire befejezem a feladatlapot. Kösz, Esther! Ez volt a terved, mi?

2001. 03. 20. Rayla Blake

1. Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
sisakvirág
levendula

2. Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3. Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4. A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5. Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6. Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7. A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8. Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9. Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10. A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11. Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
őőőőőőőőhmmm... kevesebb Gyógynövénytan óra? : (

Ahogy kész lettem, felálltam, hogy odaadjam a lapot a tanárnak. Nem én voltam az első, de közben lehet, hogy elkalandoztam párszor... Meg túl sokáig ültem az utolsó kérdés felett, hogy mit írjak ide, ami nem bántó. Vajon ez az? Csak őszinte voltam. Bár lehet, ezt a prof nem fogja túlzottan értékelni...
Velem egyszerre azonban felugrott Esther is, így én telibe belerohantam a hátába, hogy még a lap is kiesett a kezemből, valahova előrefelé reppenve a padja felé... És belevertem az orromat valamelyik porcikájába. Aú!
- Ó... Bocsánat! - pördült felém, amíg én az orromat masszírozgattam. Aztán odanyújtotta a lapot. - Ó, Rayla... Nem is láttalak...
- Hát, pedig segíthettél volna a dogával - motyogtam, aztán méregettem egy kicsit, mielőtt elvettem tőle a lapot. Majdnem megfulladtam a kókuszodtól, akartam mondani neki, de helyette csak odanyöszörögtem egy köszi-t, majd kikerülve a profhoz siettem, hogy leadjam a lapot... Aztán szinte menekültem a teremből...

meh

március;2001;20

(https://data.whicdn.com/images/210706699/superthumb.jpg?t=1448638934)

Üres vagyok, fáradt nagyon-nagyon,
Nekem már nem lehet naphimnuszom.
Se vers-gejzirom, fény-szökőkutam,
Csak tűrve rótt, tüske-teli utam./color]

papírra vésett rettegés

Nem tudom, mikor vettem fel ezt a rossz szokásomat, hogy ha az egyik férfival van órám, és nem tudom ellógni, akkor már előző napokban a mutatóujjammal idegesen kapargatom a hüvelykujjamat. Most is ezt teszem, pedig vörös, és tiszta seb mind a két kezem, belenyilall a fájdalom, és kiserken a vér a körmeim mellett. Az ajkaimat is idegesen harapdálom, megvárom hát, míg mindenki elindul és pedig a tömegen elvegyülve keresek valahol középen egy helyet hogy elbújhassak. Erőszakosan lefelé bámulok a lapra és igyekszem nem tudomásul venni, hogy valami gyökér úgy akar rám nyomulni, hogy mellém ül. Összeszorítom a szememet és egy időugrásárt imátkozom. Annyira tudnak az emberek ebben a világban mindent megoldani egy pálcalegyintésel, akkor ezt miért nem? Elég lenne a dolgozat utánig, amikor már csellómon játszom. Szeretnék mert már rég nem vettem elő a hangszeremet és nagyon hiányzott. Hiányoztak a dallamok, a húrok keservesen gyönyörű hangjai. Annyira belemerülök ebbe a menedékként felépített képzelgésbe, hogy észre sem veszem, amint a kéjenc befejezi a mondandóját és már nagyban írnak a többiek. Sóhajtok még egyet, és összeszedem a gondolataimat. Nem nagyon tanultam rá, és a legtöbb órát is kihagytam... De csak összeszedek valamit...

Sally Sykes
2001. március 20.

1. Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
~~sisakvirág~~
levendula

2. Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3. Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4. A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5. Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6. Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7. A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8. Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9. Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10. A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11. Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Könnyen összekeverhető mérgező és nem mérgező hatású növények megvizsgálása, a baj elkerülése végett (mint ahogy a gombáknál szokás).

Azt írni az utolsó kérdéshez, hogy professzor úr legyen nő, kicsit gorombaságnak tartottam, úgyhogy nagy nehezen kierőszakoltam magamból néhány... néhány izét. A lassú kezdés miatt csak nem utolsóként hagyom el a termet így képtelen vagyok odalépni a tanári asztal elé. Más megoldás nem lévén odareptetem a többi halomra, majd magamat összehúzva elsunnyogojak a klubbhelyiségbe, hogy ellógjak egy kis zugba zenélni. Összerándul a szám, ahogy idegesen kaparom a sebet az ujjaimon... Remélem nem hagyok véres pöttyöket a dolgozaton...De azt hiszem egy be kéne kötözni a csellózás előtt, mert idegességemben saját magam fogom egyszer megfosztani a zenétől önmagam, mert tönkreteszem az ujjaimat.

Dolgozatjavítás
(https://i.pinimg.com/564x/d3/90/94/d3909456d80f538f55330cd1ea7925af.jpg)

2001. március 28.

A következő órára már ki is javítottam a dolgozatokat. Nem siettem el, hiszen több évfolyamot érintett, elég sok munka volt ezzel is, na meg a hétvégén hazamanetem, hogy kicsit Rose-zal és Batsával legyek. Nem voltam róla meggyőződve egy ideje, hogy elég jó apa és férj lennék. A távolság megnehezítette a dolgokat és ezt talán Batsa is megérezte. Mindegy. Most nem ennek az elmélkedésnek volt ideje, hanem a diákokkal való beszélgetésnek.
– Üdvözlök mindenki ismét!– mondtam, mikor a legtöbben megérkeztek. Kisétáltam a tanári asztal elé és végig néztem a társaságon. – Először is hadd mondjam el, hogy nagyrészük kiválóan felkészült és büszke vagyok a teljesítményükre, míg mások kevésbé értek el sikereket. – Szúrós pillantást vetettem Miss Wintersre, akitől többet vártam azért. – Egyesével fogom mindenkinek elmondani a szóbeli értékelésemet. Kérem, akinek a nevét mondom sétáljon ide az asztalhoz, a többiek pedig maradjanak csendben amennyire lehetséges.
Visszaültem az asztal mögé. A kezembe vettem az első dolgozatot. Jasper Flynné volt, így egy intéssel magamhoz hívtam a magas, hetedéves fiút. Már megjegyeztem az arcát az első közös óránkon, nem csak azért, mert rendkívül szőke volt, hanem mert egészen jól teljesített aznap. Úgy tűnik egészen jó érzéke van a gyógynövényekhez és talán az érdeklődése is megvan.
– Köszönöm, Mr. Flynn. Kiváló az osztályzata. Mindössze két pontot veszített. Abban igaza van, hogy a kakukkfű megfázásra kiváló, de gyomorpanaszokra is alkalmazzák. – Nyújtottam át a dolgozatot. – Igazán büszke vagyok magára.
Miután a fiú elsétált, a következő laphoz nyúltam. Miss Ays következett, a kicsit túl közlékeny hugrabugos lány. Hangosan szólítottam, így ha kiolvadt a diákok tömegéből úgy megköszörülve a torkomat kezdtem bele az értékelésbe: – Nos, Miss Ays, a dolgozata még éppen Várakozáson felüli lett. A sisakvirág a vérfarkasátok kezelésére alkalmas, gyógyító főzetet boszorkányfűből készítünk. Illetve ezzel lehet nyílt sebeket is beforrasztani. Továbbá a kakukkfű latin neve bátorságot jelent. Ezen kívül pedig köztudott, hogy a zsályát szellemek távoltartására is használják. Kérem nézze át a válaszokat! – Mondtam, nem is kommentálva azt, hogy már megint egy kábítószeres témával jött fel valaki. Ráadásul egy ilyen fiatal lány.
A következő dolgozatot magamhoz Mirabella Harpell volt, a másik kábítószerek iránt túlzottan is érdeklődő diákunk.
– Nos, Miss Harpell. Úgy látom, kitett magáért. Ezért most megadom a Kiválót a dolgozatára. Úgy fest magácska írta legjobb dolgozatot. Sokat készült rá, igaz? Nagyon helyes. – Bólintottam és átnyújtottam neki a pergament. – Megdícsérem. Csak így tovább!
A következő dolgozat Miss Brenté volt. Ő Mr. Flynnhez hasonló eredmény ért el, bár más helyen veszített pontokat.
– Miss Brent, igazán ügyes volt. Kiválót kap. – Mondtam és átnyújtottam neki a dolgozatot. Örültem, hogyha jól teljesít egy hugrabugos. Végtére is Miss Ays dolgozata sem volt rossz, csak éppen egy-két mélyebb probléma is akadt. Pedig én igazán jól pontoztam, a felső határa nagyon tág volt, az alsó meg olyan szűk, hogy nehéz lett volna éppen beleesni bárkinek is egy Trollba.
Miss Winters dolgozatát óvatosan félre csúsztattam, jobbnak láttam őt a végére hagyni. Az egy hosszabb beszélgetés lesz úgyis, alaposan helyet hagyva a pletykáknak.
– Mr. le Fay! – Megvártam, míg a griffendéles fiú odasétál elém, aztán felé toltam a dolgozatát. – Jól van, látom azért készült, bár volt benne egy-két fatális tévedés, mint például ez a levendula dolog. Ugye tudja, hogy az nyugtatóhatású? – kérdeztem aztán. – Ettől függetlenül Kiváló, de éppen csak!
A következő dolgozathoz nyúltam, magamhoz intve Miss Tenebrist.
– Egy pontot veszített összesen, így az eredménye kiváló. Büszke vagyok magára! – Mondtam és elé toltam a lapot. – Az órával kapcsolatos ötleteivel pedig teljesen egyetértek. Köszönöm, hogy leírtak őket.
Amikor elment, végre a kezembe került Mr. Hansel dolgozata. Amint a fiú az asztalomhoz ért, megköszörültem a torkomat.
– Mondja csak, Mr. Hansel egészen pontosan, honnan vette a rossz válaszait? Annyira nem illenek a képbe egy-két helyen, mintha csak hasraütésszerűen húzta volna be. – Magyaráztam és végig mutattam a problémás pontokon. – Ettől függetlenül V. De csak azért, mert a pontozás meglehetősen enyhe volt ezúttal. Gondolkodjon el a stíluson is, amit a dolgozat végén megengedett. Egy hét bűntetőmunka és öt pont a Mardekártól. Kérem tanuljon többet és ne beszélgessen Mr. le Fayjel dolgozatírás előtt!
Megvártam, míg elmegy és tudtam, hogy most jön a fekete leves. Miss Sykes. Az a lány egyenesen rettegett tőlem, pedig még csak hozzá sem értem. Jó előre kitoltam a dolgozatot, nehogy véletlenül a kezem érintse őt. Aztán megpróbáltam nem túl hirtelen mozdulatokat tenni.
– Miss Sykes, jó dolgozatot írt. Kevés pontot veszített, az eredménye Kiváló. Az ötletei is tetszettek, köszönöm. – Mondtam és már jeleztem is, hogy távozhat, mielőtt elkezdene sikítozni, mert ránéztem.
Ezután hívtam magamhoz Miss Blake-t, akinek a dolgozatát hirtelenjében sikerült is belekevernem az órai jegyzeteimbe. Csakhogy kikandikált a széle, így észrevettem a lány kézírását, ami cseppet sem illett bele az enyémbe. Amikor az asztalhoz lépett, megköszörültem a torkom és kicsit összeráncoltam a homlokom. Na körülbelül ő az a tanulókategória, akivel az ember nem tud mit kezdeni.
– Remélem, megnyugtatja a tény Miss Blake, hogy jövőévtől nem lesz kötelező felvennie az órámat. Azonban ezzel a stílussal, amit megengedett a dolgozat végén, nem fogja sokra vinni. Ha nem akar iskolába járni, nem kötelező az sem, csak nyilvánvalóan semmire nem fogja vinni az életben nélküle. Két hét büntetőmunka és öt pont a Hugrabugtól. – Sóhajtottam aztán. – A dolgozata Várakozáson felüli, de ha a szokásos módon osztályoztam volna éppen csak az E-t érte volna el. Mehet.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

Beszélgetés Winters kisasszonnyal
(https://i.pinimg.com/564x/d3/90/94/d3909456d80f538f55330cd1ea7925af.jpg)

Miss Winters
2001. március 28.

Ezután jött tehát Miss Winters.
– Mindenki távozhat, Miss Winters maradjon!
Megvártam míg a diákok kimennek és egy varázsütéssel becsuktam az ajtót mögöttük. A pálcámat csak ledobtam az asztallapjára és felálltam, hogy a lányra pillantsak. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt az egészet direkt csinálta, csupán azért, hogy felhívja magára a figyelmemet. Mostanra már komolyan nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg ennyire szerelmes belém vagy csak tovább szeretne adni azokra az átkozott pletykákra, amiktől amúgy tartott.
– Mondja csak, Miss Winters, próbálta már varangydudvával kezelni a pattanásait? – érdeklődtem, egyértelműen célozgatva arra, hogy mekkora butaságokat sikerült a dolgozatra írnia. – Elárulná, hogy mit jelent az, hogy „ebből nem tudtam többet kihozni”? Egy olyan dolgozatból teszem hozzá, amihez általános intelligencia volt szükséges nagyrészt, mindennapokban használt növényekről beszélünk.
Odadobtam a tanári asztalra a dolgozatot. Nem az az ember voltam, aki felemeli a hangját vagy kifordult önmagából, így most sem tettem. Egyszerűen csak hangot adtam a felháborodásnak, amit ez az egész okozott.
– Négy pontot ért el a dolgozatban, ami Hitvány. – Közöltem aztán, talán kicsit nyers stílusban. – A legrosszabb dolgozat. Ennél csupán azok kaptak rosszabbat, akik nem jelentek meg és így Troll lett az eredményük.
Nem ültem vissza a helyemre. Azonban nem is néztem Miss Wintersre, inkább az üvegházban meghúzódó növényeket csodáltam meg. Na igen, ha valami, akkor azok nem okoztak csalódást egy ilyen helyzetben sem. Gyönyörűek voltak, vagy legalábbis kellően érdekesek ahhoz, hogy eltereljék a figyelmemet az idegességről. Nem elég, hogy két gyereket meg kellett büntetnem, még ez is.

Roxfort RPG

Múlt => Északi szárny => A témát indította: Mrs. Norris - 2019. 06. 19. - 19:00:18