+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  99/2000-es tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  London mugli része
| | | | | |-+  Csodák Udvara
| | | | | | |-+  STB – Sötét Tárgyak Bolhapiaca
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: STB – Sötét Tárgyak Bolhapiaca  (Megtekintve 5079 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2018. 09. 02. - 11:11:26 »
0

Raphael Rhodenbarr pennájából


Az STB-n, vagyis a Sötét Tárgyak Bolhapiacán mindenki talál magának valami apróságot, amit hazavihet, vagy itt mindenki megszabadulhat sötét béklyóitól.  A világítást hangulatos, fekete lampionok szolgáltatják.
Ám nem csak sötét varázslatokkal itatott holmit lehet itt kapni. A szemfülesebbek találhatnak mugli drogokat is, a félreeső sarkokból pedig fiatal hölgyek, s fiúk mosolyognak, kacsintgatnak az ide látogatókra. Bizony, a prostik is egyfajta árucikkek.
Az STB több mint két kilométer hosszúra nyúlik, mígnem az Udvar végére érve, egy nagy téren ér véget.
Naplózva

Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 06. 05. - 11:59:43 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.




Talán nem épp egy hagyományos első randi helyszínt választottam, de úgy éreztem, jobb, ha izgalmas lesz a randi.... Alig ismertem még Taniát, tudtam róla, hogy griffendéles és szeret mugli ketyerén zenét hallgatni, na és persze, hogy gyönyörű, mélybarna szemei vannak, kecses alakja és valami ellenállhatatlan illata... Ahogyan azt is, hogy göndör tincsei minduntalan szeretnek játékosan ellentmondani a gravitációnak, varázslat nélkül is. Egy ilyen tincset most is magamnál hordtam, a mellényzsebemben, közel a szívemhez... Tudom, tudom, néha kicsit giccses vagyok, de nem tehettem róla... Egyszerűen tényleg levett a lábamról a puszta lényével és a csodás humorérzékével, ami szinte azonnal egyértelműen átjött.
Reméltem, hogy ő is ugyanannyira várja ezt a találkozót, mint én. Nem messze tőlem hangosan licitáltak egy házimanóra, aki ahogy elnéztem, inkább nőneműnek tűnt.
- Hölgyeim és uraim, íme Bibby, az elsőosztályú házimanó.... Bibby tökéletesen rendben tartja a házat, mellette ínycsiklandón főz, és ami talán a legfontosabb, a világ legdiszkrétebb teremtése - harsogta a köpcös varázsló az összegyűlt kisebbfajta tömeg felé, akik egymást túlharsogva próbáltak licitálni. Hogy végül hány galleonért kelt el a valóban elég bizalomkeltő munkaerő, nem tudom, mert elkalandoztak a gondolataim. Egy pillanatra behunytam a szemem és felsejlett bennem az utolsó egymással váltott mondatunk....”Mondjuk holnap.”
Nagyon, nagyon rég nem éreztem ilyen bizsergéssel vegyes lelkesedést valaki iránt, és alig vártam, hogy folytatódjon az, ami tegnap elindult kettőnk között. Lelki szemeim előtt láttam, ahogyan hozzámbújt és engedte, hogy vezessem őt arra a lassú, érzelmes számra... ami talán majd a mi számunk lesz egyszer....vagy máris az? Ki tudja.
Ahogy visszatértem a jelenbe és a piactérre, futólag az órámra pillantottam. A mutató lassan, de biztosan közelített a „Randi” felirat felé, mire kicsit idegesen néztem körbe. A mai napra még jó pár programot elterveztem, ez csak a kiindulópont volt. Reméltem, hogy minden jól megy, és akkor folytathatjuk egymás beható megismerését a szökőkútnál üldögélve, majd egy jó étteremben, finom vacsorával zárhatjuk a programtervet.
Mindazonáltal mindenbe nem avattam be előre Taniát, szerettem volna meglepni, így csak annyit írtam neki, hogy itt várom az STB bejáratánál, délután ötkor.
Annyira kicsíptem magam, amennyire csak tőlem telt, még körmöt is vágtam meg kölnit is fújtam magamra, ami elég ritka húzás volt a részemről. Mármint az utóbbi. Körmöt azért máskor is vágtam persze, ha már nagyon esedékes volt.
Ha befutott végre a várva-várt hölgy, akkor ráköszöntem: - Szia Tania - majd kedvesen átkaroltam és nyomtam egy lágy puszit az arcára. Nem akartam egyből lerohanni. Egyrészt még csak 15 éves volt, és ahogy elmondta, nem sok tapasztalata volt kapcsolatok terén... Másrészt pedig, ő egy olyan lány volt, akire megérte várni.... nem akartam semmit elkapkodni.... hittem a tökéletes időzítés erejében.
- Jól aludtál? - kérdeztem mosolyogva. - Mehetünk? - mutattam színpadiasan az inkább cirkuszra hasonlító bazársor felé kezemmel, izgatott csillogással a szememben.
- Csak ön után, Hölgyem... - emeltem játékosan felé a karomat, hogyha szeretné, belekarolhasson.
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 06. 06. - 20:55:16 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Őszintén, erre nem számítottam. Hogy öltözöl fel egy bolhapiacra?
Kínosan sokáig tartott, és úgy néz ki a lakás, mint amin végigsöpört egy tornádó. Nem tehetek róla, úgy érzem az átlag szakadt farmer, kockás ing kombó nem elég. Úgy érzem le kell nyűgöznöm Giacomót, ami egy kicsit meg is ijeszt, régen nem éreztem azt, hogy meg kell felelnem bárkinek is. De nem bánom, igazából remélem megéri. Van valami ebben a srácban... Nem is tudom.
Már majdnem nekiálltam a hajammal küzdeni, amikor ránéztem az órára.
- Basszus.- motyogtam magamnak. Az időérzékem megint cserben hagyott. Szokásomhoz híven kapkodva kocogtam le a lépcsőn, majdnem kitörtem a bokám és levállaltam az ajtót. De legalább odaértem időben.
Épp egy házimanót árvereztek, amikor beértem a forgatagba.
- Hölgyeim és uraim, íme Bibby, az elsőosztályú házimanó....- harsogta egy kövér palimadár, a látványra csak megforgattam a szemem. Még mindig nem voltam rajongója ennek a házimanó történetnek. Idegesen pillantottam körbe, felmértem a terepet. Érdekesnek ígérkezik az este, remélhetőleg mindkét vesém hazajön velem. Kezeimet tördelve indultam el Giacomo felé.
- Hali - köszöntem rá, amire egy meleg mosolyt kaptam válaszul.
-Szia Tania- karolt át. Most más volt az illata, határozottan biztos vagyok benne, hogy tegnap nem viselt sem parfümöt, sem semmi ilyesmit. Elmosolyodom a gondolattól, hogy szeretne lenyűgözni, ahogy megpuszil. Érzem, hogy már most elkezdek pirulni, ami engem idegesít, de nem tudom mit kezdjek vele.
- Jól aludtál?- kaptam a kérdést, amire elsőre nem igazán tudtam mit mondjak, elég keveset aludtam, de nem akartam, hogy aggódjon.
- Persze, csak nem eleget.- nézek rá fel. Izgatottan csillogott a szeme, mint egy kisfiúnak, aki alig várja, hogy kinyithassa a karácsonyi ajándékát. Kicsit bugyutának érzem, ha azt mondom aranyos, mert biztos vagyok benne, hogy 19 éves fiúk nem rajonganak azért, ha aranyosnak titulálják őket, de ez a srác, ahogy itt állt és izgatottan várta, hogy bevessük magunkat a forgatagba... Aranyos volt, na.
- Mehetünk?- kérdi, ahogy az egyik kezével színpadiasan gesztikulál. - Csak ön után Hölgyem...- emelte felém az egyik karját. Kicsit hezitálva karoltam bele, de talán így kisebb eséllyel esek majd orra a bazársor kellős közepén.
-Mutassa az utat kérem!- mondtam, majd hagytam, hogy elinduljon velem a bazársor felé.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 06. 07. - 14:32:43 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.




- Hali - hallottam meg azt az összetéveszthetetlenül ellenállhatatlan tónusú hangot, amire természetesen muszáj volt elmosolyodnom.
Szerencsére nem sokáig maradtam egyedül a mosolygással, mert ahogy átkaroltam, válaszul az ő ajkai is úgy határoztak, felfelé görbülni jó.
Tetszett, hogy elpirult a puszira, ami amilyen rövid volt, olyan élvezetes. Ennek a lánynak valahogy mindene olyan kívánatos.... ezért szinte meg sem lepett, hogy földöntúlian puha az a bizonyos almácska az arcán. Bár szívesen időztem volna tovább a selymes bőrön, nem akartam túlfeszíteni a húrt és a kelleténél jobban zavarba hozni Taniat.
Mint mondtam, szerettem volna, ha komfortosan érzi magát velem, és ezúttal igyekeztem elkerülni azt a szarvashibát, hogy lerohanjam, mint Dumbledore Grindelwaldot.
Valami nyitókérdést azért fel akartam tenni, mielőtt belevetjük magunkat ebbe a szürreál élménybe, és az alvás kapóra jött. Kellően semleges téma, mégis kiderülhet belőle, hogy mennyire zaklatta fel a tegnap este....
- Persze, csak nem eleget - néztek rám azok a meleg, csokibarna íriszek, amiktől máris túlcsordult a szívem. Egy picit talán el is bambultam, nem tudom, de egy gyors fejcsóválás után visszatértem a valóságba. Már amennyire ezt az egész tapasztalatot, amit életnek hívunk, lehet valóságnak nevezni.
Nem tudtam, hogy a sok szerhasználat miatt-e, de józan állapotomban is gyakran úgy éreztem, mintha nem is lenne hihető ez az egész létezés téma, az emberek, a történések, meg a világ, úgy egyáltalán. De nem akartam egy ilyen mély témával megborítani a hangulatot, úgyhogy csak mosolyogva bólintottam a válaszára. Ami azt illeti, én max két órát tudtam aludni az éjjel, annyira készen voltam Taniától, de ezt nem akartam máris az orrára kötni. És szerencsére a karikák a szemem alatt sem árultak el, mert délután még aludtam pár órát, mielőtt idejöttem. Láttam rajta a pillanatnyi hezitálást, mielőtt belém karolt volna, ami kicsit elbizonytalanított, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e ideszervezni az első randit.... De ha már így döntöttem, akkor mostmár nem volt visszaút. Ez vagy nagyon bejön majd neki, vagy nem. Asszem középút nem volt. Mondjuk ez rám is igaz lehetett.
- Mutassa az utat kérem! - ment bele immáron ő is a játékba, mire vigyorogva vetettem bele magunkat az őrületbe. Balra egy táncoló csontvázat csodálhattunk meg, jobbra meg valami nagyon gyanúsan bűzlő gyümölcspultot, mindenféle, tüskés kinézetű gyümölccsel, amit ha fizettek volna érte, se kóstoltam volna meg.
Tempósan haladtam Taniaval a karomon, akit csak most mertem úgy igazán végigmérni a szemem sarkából, remélve, hogy annyira lenyűgözi a látvány, hogy nem veszi észre a sunyulásom. Tetszett a ruhája, nagyon illett hozzá, és mondanom sem kell, hogy teljesen lenyűgözött az alakja is.... Nagyon csinos volt.
Tényleg csak egy pillanatig élvezkedtem, aztán visszarántottam a pillantásom a bolhapiac forgatagára. Épp jókor, mert ha nem így teszek, most belerohantam volna egy elszabadult, felénk repülő rollerbe. Hiába, a piacon bizony megbűvölt muglitárgyakat is árultak szép számmal. Ahogy az önkéntelen közjáték miatt kénytelen voltam megállni, mosolyogva magyaráztam Tanianak.
- Nos, Hölgyem, ami azt illeti, ez itt egy kincskeresős randi lenne.... szóval.....feladattal is készültem ám - húztam elő egy mozdulattal a zakóm zsebéből a gondosan összehajtogatott papírlapot.
- Ha benne vagy, akkor a listán lévő tételek beszerzése lenne a mi kis missziónk... Természetesen az én kontómra - vigyorogva nyújtottam felé a lapot, remélve, hogy tetszeni fog neki a játék. Ha kihajtogatta a listát, akkor egy csomó képtelenséget láthatott rajta, úgymint:

Közönséges sörösdugónyaklánc
Működő Nefeledd-gömb
Direkt rossz irányba navigáló varázstérkép
Subrosa-szenzor
19. századi Reggeli Próféta
Volt-nincs talár
Üvegbe zárt örökrózsa

- Személyesen garantálom, hogy minden egyes tétel elérhető, itt a piacon... Csak keresgélni kell egy kicsit - kacsintottam rá.
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 06. 08. - 09:35:15 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Ahogy lassan haladunk a forgatagban, eszembe jutott a saját különböző, főleg mugli ketyerékből és csetreszekből álló "gyűjteményem". Közlekedni sem lehet lassan a szobámban, apu utálja, de már feladta velem a harcot. Mire észbe kaptam, elhúzott mellettünk egy repülő roller, ami kis híján elsodorta mellőlem a fiút. Ahogy megálltunk, mosolyogva kezdett el magyarázni. Elég nagy erőfeszítésembe került figyelni arra, amit mondott, anélkül, hogy elveszek a szemeiben.
- Nos, Hölgyem, ami azt illeti, ez itt egy kincskeresős randi lenne.... szóval.....feladattal is készültem ám - kihúz egy összehajtogatott papírt a mellényzsebéből, és odaadja nekem. Óvatosan fogom meg az összehajtogatott lapot. Ahogy elveszem a papírt, rápillantok Giacomóra.
- Ha benne vagy, akkor a listán lévő tételek beszerzése lenne a mi kis missziónk... Természetesen az én kontómra - kíváncsian hajtogattam szét a papírt, és olvastam végig a listát. Nem mondom, hogy erre számítottam, vagy, hogy számítanom kellett volna, de sejthettem volna, hogy valami ilyesmivel áll elő.
Közönséges sörösdugónyaklánc
Működő Nefeledd-gömb
Direkt rossz irányba navigáló varázstérkép
Subrosa-szenzor
19. századi Reggeli Próféta
Volt-nincs talár
Üvegbe zárt örökrózsa
Érdekes felhozatal, egész jól hangzik. Mondjuk a sörösdugónyakláncot nem igazán értettem. Tudtommal a sörön kupak volt, meg nyitófül, de lehet én kimaradtam valamiből. Nem mintha olyan hú de sok sört ittam volna, hogy tudnom kéne.
- Személyesen garantálom, hogy minden egyes tétel elérhető, itt a piacon... Csak keresgélni kell egy kicsit - ahogy rám kacsintott, elnevettem magam.
- Gyakorlott kincskereső vagyok, szóval ezzel nem lesz gond.- megpróbálom eltűrni a hajamat, a fülem mögé, de nem igazán sikerül, miután párszor feltekerem az egyik ujjamra, inkább hagyom a fenébe. Elindulok egy stand felé, ahol többek között, különböző öreg könyvek vannak kiállítva. Végigfuttatom egy ujjamat a könyvek gerincén, véletlenül leverem az utolsót, az meg sikítva terül szét a földön. Leguggolok, összecsapom a könyvet. Ahogy a kezemben fogom, a finom szövetkötésnek támasztom a homlokom, és kínomban nevetek. Persze, nem is én lennék, ha nem szerencsétlenkednék legalább egy kicsit.
- Bocsi - motyogom, ahogy felállok és Giacomóra nézek. Visszateszem a könyvet a többi közé, aztán pár pillanat gondolkodás után megint leguggolok, kihúzok egy öreg fadobozt, amibe különböző újságok vannak beleszórva. Lehet még régebbiek is, mint a 19. század.
- Azt hiszem egyből lesz, amit kihúzhatunk a listáról. - nézek fel vigyorogva a fiúra, majd nyújtok felé egy köteg öreg, megfakult újságpapírt.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2019. 06. 10. - 13:26:43 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.





Vigyorogva figyeltem, ahogy Tania kíváncsian végigfutotta a listámat. Rögtön éreztem, hogy emberemre akadtam benne, és a szavai csak még jobban alátámasztották a megérzésemet.
- Gyakorlott kincskereső vagyok, szóval ezzel nem lesz gond - felelte már-már kalandorhoz méltó elszántsággal, majd édesen a füle mögé próbálta rendezni a haját, de nem boldogult vele. Nem bírtam kihagyni a lehetőséget, ezért közelebb léptem hozzá, és lágyan a füle mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset.
- Így ni - mondtam lágyan. Persze az sem maradt ott sokáig, két másodperc múlva ismét önálló életre kelt, lelkesen repkedve Tania karamell árnyalatú arca mellett, ami minden egyes alkalommal megbabonázott, akárhányszor csak ránéztem. Kíváncsian követtem a kincsvadász hölgyet, aki rögtön belevetette magát az események sűrűjébe. Látszott rajta, hogy tényleg gyakorlott a kutatásban, de a rutin sem tudta kivédeni azt, hogy egy könyv elszabaduljon, és sikítva produkálja magát nekünk. Már épp guggoltam volna le, hogy segítsek, de hamar megoldotta a helyzetet, így csak egy elismerő mosolyra futotta tőlem.
- Bocsi - szabadkozott kicsit zavarban, mire vállammal játékosan megböktem a vállát.
- Ugyan már! - néztem rá csillogó szemmel. - Ekkora hagzavarban aligha zavar valakit - mutattam körbe, mintegy felhívva a figyelmet a körülöttünk perlekedő, alkudozó sokaságra, akiknek hangját át-átszőtték a varázsketyerék kattogó, berregő hangjai.
Tania ekkor ismét akcióba lendült, láthatóan szimatot kapott.... és ügyesen rá is talált egy doboz régi újságra.
- Azt hiszem egyből lesz, amit kihúzhatunk a listáról - vigyorgott rám elégedetten, átnyújtva nekem egy kötegnyi régi újságot. Lelkesen nekifogtam, hogy átnézzem az újságokat, Reggeli Próféta után kutatva. Természetesen akadt köztük nem is egy....többnyire épp 19. századi darabok voltak. Az első, ami a kezem ügyébe került egy 1802. február 2-i  keltezésű lap volt, aminek mostanra alig kivehetően kopott címlapján egy vén aggastyán nézett farkasszemet velem.
„Ötszázadik születésnapját ünnepelte szerettei társaságában az alkimista, Nicholas Flamel” - szólt a cím, amit csak a szememet erősen meresztgetve tudtam elolvasni.
- Ez aztán nem semmi! - emeltem pacsira a kezemet, hogy Tania belecsaphasson.
- Nagy vagy kislány! - mosolyogtam rá büszkén. A maradék újságokat visszaraktam a helyükre, ezt meg gyorsan kifizettem az árusnak, aki szinte ránk se bagózott, láthatóan nem rázta meg túlzottan, hogy egy majd’ 200 éves reklikviára bukkantunk. Az árát viszont megkérte a lapnak, de nem bántam. Simán kipengettem neki az ötvenről negyven galleonra lealkudott árat az újságért, aztán a kapott vászonzsákba rejtettem a kincset, és Taniara néztem.
- Mehetünk tovább, hölgyem? - vontam fel a szemöldököm kérdőn, majd megindultam vele egy különleges üvegtárgyakat árusító bódé felé. A pulton megannyi üvegbe zárt különböző színű, méretű és fajtájú virág bimbózott. Mindet örökvarázslat tartotta ilyen frissen, finoman illatozón.
- Válassz egyet, amelyik tetszik! - mutattam körbe a pulton, kíváncsian figyelve, hogy melyik nyeri el a tetszését.
- Nem muszáj rózsát persze - nevettem rá, hogy érezze, azért nem vagyok én annyira kocka, át szabad hágni a szabályokat, ha ahhoz van kedve....





Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2019. 06. 11. - 01:01:49 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Néztem, ahogy az öreg újságot próbálja kisilabizálni. Utálom, de egyet kell értenem anyámmal abban, hogy az apró részletek teszik az embereket széppé. Ő is ilyen volt. Nem tudtam volna megmagyarázni. Nem is lehet, de az sem biztos, hogy meg akarom próbálni. Egyszerűen csak szép. Lepillantottam a kezemben tartott színes magazinra, ami a közelében sincs a 200 éves papírkötegnek, amin Giacomo aludozott, ez csak 1953-as. Ráadásul muglik nyomtatták. Tudom, mert nekem is megvan ez a szám. Anyám küldte nekem békítés képpen, amikor kint volt az USA-ban. Belelapoztam az öreg Playboyba, majd amikor megtaláltam amit kerestem, becsuktam, és a többi általam kiszórt újsággal együtt visszatettem a ládába. A gondolataimból Giacomo hangja és pacsira emelt keze rántott ki.
- Ez aztán nem semmi!- belecsaptam a tenyerébe, majd megszorítottam a kezét.
- Nagy vagy kislány!- kaptam egy széles mosolyt, amire csak mosollyal tudtam válaszolni.
- Hát mit mondhatnék... Az évek meg a tapasztalat.- mondtam vigyorogva, ahogy elengedtem a kezét, hogy eltudja rakni a többi újságot és fizetni tudjon. Hol a fiúra, hol a tömegre vetettem pár lopott pillantást, de mielőtt megint elkalandoztak volna a gondolataim a kattogások és berregések közepén, Giacomo újabb kérdést tett fel.
- Mehetünk tovább, hölgyem? -nézett rám kérdőn, mire megint belekaroltam, és hagytam, hogy elinduljon velem, arra amerre ő gondolta.
- Én készen állok. - mosolyogtam a fiúra mellettem. Még jó, hogy belekaroltam, mert amikor egy elszabadult csattogóslepkét kerültem ki, rosszul léptem, és majdnem elvágódtam. De csak majdnem, ami haladás az instant elvágódáshoz képest.
- Még élek. Még élek. - motyogtam nevetve, ahogy továbbindultunk egy bódé felé, ahol mindenféle üveg csetreszeket árultak. A pult tele volt örökvirágokkal, sejtettem mi következik.
- Válassz egyet, amelyik tetszik! - intett az örökövirágok irányába. - Nem muszáj rózsát persze - nevetett, ami kicsit megkönnyebbüléssel töltött el, mert sosem voltam túl nagy rajongója a rózsáknak. Szegényeket mindig kicsit túlértékeltnek tartottam. Lassan néztem végig a virágokat, volt itt minden a kis szobarózsáktól kezdve, dáliákon át, apró mezei virágokig minden. Az egyik belső sarokban szúrtam ki egy kis pipacsot. Az egyetlen pipacsot, ha jól láttam. Óvatosan fogtam meg, és vettem a kezembe az üveget, majd Giacomóra néztem.
- Nem éppen rózsa, de nem mondhatod, hogy nem aranyos. Elmegy egynek? - kérdeztem meg, csak a biztonság kedvéért.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2019. 06. 17. - 08:27:59 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.





Ahogy viszonozta a pacsit, rászorított a kezemre, amibe természetesen fülig belebizseregtem. Egyszerre volt finom és határozott az érintése, ami nagyon tetszett. Bár még alig tudtam róla valamit, azt egyértelműen éreztem az első pillanattól, hogy ő egy nagyon különleges lány.... és ez az érzet percről percre csak erősödött bennem. Érdekes, hogy sokszor az ember nem is abból szűri le, hogy milyen a másik, hogy mennyi mindent tud róla, hanem olyan apró gesztusokból, mint a nevetése, bőrének érintése, vagy épp a lelkesedés, ami finom pírt csal az arcára, ahogyan azt most Tanián láthattam.
- Hát mit mondhatnék... Az évek meg a tapasztalat - vigyorgott rám felszabadultan a lány, amibe beleremegett a szívem is. Nagyon jól állt neki, amikor ilyen jó kedve volt.... Legszívesebben egész nap elnéztem volna, ahogy az arcán az a bizonyos, stratégiailag fontos pont mindkét oldalon feljebb szalad, épp az ajkai szegletében, egyúttal lágyabbá téve arcvonásait, kidomborítva az almácskákat, és szabad rálátást engedve szép fogsorára. Visszavigyorogtam rá és elismerően bólogattam, hogy vettem az adást, aztán elintéztem a mocskos anyagiakat, és nem sokkal később már mindultunk is tovább a piac forgatagában.
- Én készen állok - ajándékozott meg egy újabb ellenállhatatlan mosollyal, amitől a világ legszerencsésebb srácának éreztem magam hirtelen. Ez a meghitt pillanat hamar elszállt, mert egy váratlan csattogóslepke belerondított a képbe. Ahogy érzékeltem, hogy Tania elveszítette az egyensúlyát, gyorsan, aggódón alákaroltam a jobb karommal, hogy megtámogassam és megakadályozzam az esését. Közben ő is feltalálta magát és visszanyerte az egyensúlyát, de valahogy nem akaródzott őt elengednem ilyen könnyen.
- Még élek. Még élek - nevette kedvesen, mire csak úgy futólag, feltűnésmentesen végigsimítottam a hátán..... hogy aztán kínkeservvel elengedjem őt.
- Helyes... - vigyorogtam rá válaszul, majd követtem a pulthoz.
Az örökvirágos nénihez érve kíváncsian figyeltem, ahogy kiválasztja a neki tetsző virágot. Hát persze hogy nem egy tipikus kedvencet választott.... az nem is illett volna hozzá..... Amikor a pipacsot vette a kezébe, szélesen elmosolyodtam.
- Nem éppen rózsa, de nem mondhatod, hogy nem aranyos. Elmegy egynek? - kérdezett rá, mire természetesen lelkesen bólogattam.
- A legjobb! Nagyon tetszik a választásod..... - kacsintottam rá, aztán közelebb léptem hozzá és tüzetesen megszemléltem a virágot.
- Igazán...gyönyörű - néztem a virágra, majd lassan, félreérthetetlenül feljebb emeltem a tekintetem, egyenesen a szemébe, hogy értse, nem csak a pipacsra értettem a bókot.
Gyorsan lerendeztem megint a fizetést, ezúttal nem bajlódtam alkudozással, csak fizettem. Igazából ezt a virágot szántam Tanianak első randis ajándékul és akármennyi pénzt hajlandó lettem volna kifizetni érte.
- Elkérhetem egy pillanatra? - nézett az idősebb boszorkány Taniara, majd ha odanyújtotta neki a pipacsot, alaposan becsomagolta egy világoskék dobozba, amit még egy színben hozzáillő masnival is átkötött. Egy tértágított szütyőbe csúsztatta a dobozt, majd visszaadta Tanianak.
- Ha jól számolom, még öt kincsre kéne rábukkanunk - fordultam Taniahoz továbbra is csillogó szemmel. - Mi legyen a következő célpont? Egy kis segítségként megsúgom, hogy a sörösdugósnyakláncnak a mézsörös standhoz van köze....Ha szeretnéd, ott fel is frissíthetnénk magunkat egy itallal - néztem rá kíváncsian, hogy tetszik-e neki az ötlet. Ha kicsit körbenézett, néhány standdal arrébb meg is pillanthatta az említett mézsörös szekciót.
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2019. 07. 10. - 22:53:02 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Figyelem, ahogy bólogat. Göndör tincsei lágyan követik a feje apró mozdulatait, árad mosolyából a lelkesedés. Még nem tudtam túl tenni magam azon, hogy milyen szép ez a fiú.
- A legjobb! Nagyon tetszik a választásod... – mondja, ahogy rám kacsint és tesz felém egy lépést, épp hogy súrolja karja az enyémet, majd a virágot fürkészi kicsit.
- Igazán...gyönyörű. – mondja alig hallhatóan, majd jelentőségteljesen a szemembe néz, mire fülig pirulok. Utáltam pirulni, jobb szeretem, ha az emberek nem látják rajtam, mit váltanak ki belőlem. Jobb szeretem, ha mindenki higgadtnak és kizökkenthetetlennek lát, de ez mellette nem igazán működik. Kicsit olyan vagyok, mint a mugli unokahúgom, aki mindenen zavarba jön és vihog, ha fiúkról van szó, és ez egy icipicit frusztrál. Csak remélni tudom, hogy Giacomónak nem lesz belőlem elege a randink végére. Élvezem a társaságát, és reménykedem benne, hogy sokszor lesz még szerencsém hozzá.
Amíg fizet, a többi virágot nézegetem, szerintem ide majd még a későbbiekben is vissza fogok nézni. A dédnagyanyám sírján biztos szépen mutatna egy ilyen örökvirág. Apu úgy is azt mondta, majd elvisz, hogy legalább így érintkezhessek vele. Gondolataimat a pult mögött álló idős boszorkány szakította félbe, amikor elkérte tőlem a kezemben maradt pipacsot. Egy csinos kék anyaggal borított dobozba csúsztatta az üveggömböt, majd egy megbűvölt vászonszatyorban nyújtotta nekem ismét a virágot, egy kellemes mosoly társaságában. Visszamosolygok, ahogy elveszem a virágot, majd Giacomo felé fordulok, neki is küldök egy mosolyt, ahogy közelebb lép.
- Ha jól számolom, még öt kincsre kéne rábukkanunk – néz rám vidáman, én pedig egyetértőn bólintok, miközben csokibarna szemeit vizslatom. Még az is lehet kicsit közelebb léptem a sráchoz, hogy jobban meg tudjam nézni magamnak.
- Mi legyen a következő célpont?- ahogy megint megszólal, kicsit megrázom a fejem, kizökkentett a szemeiben való elveszéstől. Lehet kicsit zavartabbnak tűnök, mert folytatja. - Egy kis segítségként megsúgom, hogy a sörösdugósnyakláncnak a mézsörös standhoz van köze....Ha szeretnéd, ott fel is frissíthetnénk magunkat egy itallal – néz kíváncsian. Még közelebb lépek, majd szabad kezemmel megfogom a kezét. Ha hagyja, összefűzöm az ujjaim az övéivel.
- Nekem megfelel – mosolygok a fiúra, majd indulok el vele lassan az említett mézsörös stand irányába. Megszorítom a srác kezét, miközben andalgunk, és tovább fürkészem a vonásait. Egyszerűen nem tudok betelni vele. És még egy darabig nem terveztem.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2019. 08. 23. - 15:10:31 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.





Ahogy közelebb lép hozzám és megfogja a kezem a lány, belebizsergek az érintésébe. Hagyom, hogy ujjai az ujjaim közé csusszanjanak, aztán megsimogatom a kézfejét az ujjbegyeimmel. Finom, puha keze egészen elbájol. Őszintén szólva nem tudom, mi lesz ebből a mai randiból, de most nem is akarom túlgondolni a dolgot... A lényeg, hogy élvezzük egymás társaságát, más nem számít. Ez a nyár talán a miénk lesz, ki tudja.... És aztán újra elkezdődik az ősz, amikor is... hát igen, ő elmegy a Roxfortba, én meg Hertfordshirebe. De ez még messze van, nem akarom, hogy a jövőbetekintés elrontsa a pillanatot.
- Nekem megfelel – mosolyog rám édesen, majd elindul a pult felé. Hamar odaérünk, és erősen megcsap minket az isteni, utánozhatatlan mézsörillat. A pult mellett egy kis táblán krétával van feltüntetve a kínálat.

Világos mézsör
Gyömbéres mézsör
Ananászos mézsör
Rozmaringos mézsör
Meggyes mézösr
Sütőtökös mézsör
Csokis ír mézsör
Levendulás mézsör
Csilis mézsör


Elég ínycsiklandónak tűnik a választék, így hirtelen nem is tudom, mit kérjek. Az biztos, hogy csapoltan a legjobb, így egyelőre csak annyit tudok, hogy nem üveges formában kérem majd.
- Nos, ez lenne a felhozatal - mosolygok Taniara. - Melyik szimpatikus? - kérdezem kíváncsian, mert valóban érdekel, hogy melyik mellett dönt majd.
- Én eddig kóstoltam már a sütőtököset és a gyömbéreset, mindegyik nagyon finom volt, de azt hiszem most valami újra voksolok majd - magyarázom lelkesen, hiszen miért is ne lennék jókedvű? Nyár van, itt vagyok ezzel a csodaszép, különleges lánnyal, és mindjárt sörözünk egyet. Kell ennél több a boldogsághoz? Aligha.
Amíg válogat és leadja a rendelését, újra meghányom-vetem magamban a saját választásomat, aztán kibököm a pultos srácnak.
- Egy csokis ír mézsört kérnék csapolva - biccentek neki, aztán a háttérben kilógatott sörösdugósnyakláncok felé pillantok.
- Meg egy olyan nyakláncot is légyszi - teszem hozzá, majd kivárom, hogy letegye a srác a pultra elénk a rendelésünket. Van néhány bárszék a pultnál ugyan, de jól tudom, hogy van egy rejtett kerthelyiség a stand túloldalán, kizárólag varázslóknak, így fizetés után megragadom a sört meg a nyakláncot, és magam után húzom Taniat.
- Gyere, mutatok valamit - mosolygok, és a levegőben lebegő, színes lampionos kerthez vezetem, ami tele van kényelmes, laza székekkel és kör alakú színes asztalokkal. Odamegyek az egyikhez és kihúzom a széket a lánynak Aztán leülök a másikra és Tania felé nyújtom a poharam koccintásra.
- Csirió. Egészségünkre! - kortyolok bele a sörbe élvezettel, majd belefeledkezek azokba a barna szemekbe egy pillanatra.
- Mondd csak, van bakancslistád? Olyan dolgokkal, amiket mindenképp szeretnél kipróbálni az életben? - érdeklődöm kíváncsian.
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2019. 08. 24. - 20:20:10 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Eltéveszthetetlen a pult, dől a mézsör illat a helyből. Sosem voltak nagy kedvenceim a sörök, de ettől most eltekintek, nem ezen van a hangsúly. Hanem, hogy itt állok, fogom ennek a srácnak a kezét, és olyan gondtalannak tűnik minden. Nem lenne ellenemre, ha minden nap ilyen lenne. A gond csak az, hogy általában nem ilyenek. A fiúra nézek, hogy ne forduljak magamba a gondolataimtól, majd szemügyre veszem a felhozatalt. Nem igazán tudok dönteni elsőre, ismét Giacomóra nézek.
- Nos, ez lenne a felhozatal. Melyik szimpatikus? - kérdezi, amire egyenlőre csak egy vállvonással tudok válaszolni. Szabad kezemmel a hajamba túrok.
- Én eddig kóstoltam már a sütőtököset és a gyömbéreset, mindegyik nagyon finom volt, de azt hiszem most valami újra voksolok majd. - magyaráz tovább lelkesen. Elkezdem csavargatni a hajam, ahogy közelebb lépek a pulthoz, hogy mekegjek valamit a túloldalon álló varázslónak.
- Egy meggyes mézsört kérnék... csapolva - mondom kissé bizonytalanul, de ez nem hatja meg a srácot, teljes nyugalommal fordul Giacomo felé, hogy felvegye a rendelését. Ahogy a fiú elmondta mit szeretne, letette a két poharat a pultra, majd pár pillanat múlva egy dugónyaklánc követte azokat. Épp hogy megfogtam a teli poharat, Giacomo húzott magával.
- Gyere, mutatok valamit. - mosolyogva vezet el egy lebegő lampionokkal megvilágított kerthelyiséghez, na nem mintha nem sütne hét ágra a nap, de a hely maga nagyon hangulatos. Ahogy odaérünk egy asztalhoz, kihúzza nekem az egyik széket.
- Köszi - mosolygok rá, ahogy leülök. Leül mellém, majd koccintásra tartja poharát. Óvatosan koccintom össze poharam szélét az övével.
- Egi - vigyorgok rá.
- Mondd csak, van bakancslistád? Olyan dolgokkal, amiket mindenképp szeretnél kipróbálni az életben? - néz rám kíváncsian. Őszintén elgondolkodom a kérdésen. Hátradőlök a széken.
- Sosem gondoltam rá, igazából. El voltam foglalva mással. Van, amit mindenképp szeretnék kipróbálni, de listát nem írtam soha. - válaszolok, ahogy belekortyolok a meggyes sörbe. Kicsit édeskés, határozottan meggyes íze van, keserédes utóízzel. Nem vészes.
- Gondolom, akkor ezek szerint neked van bakancslistád? - nézek kérdőn a fiúra. Kíváncsi vagyok a válaszra, nem tudok túl sokat Giacomoról. Tudom, hogy színésznek készül, és hogy szeret beállni mindenféle nyavajától, de itt nagyjából ki is merül a tudásom. Tényleg szeretném jobban megismerni. Hátha nem fogok ennyire feszengeni.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2019. 09. 01. - 09:42:35 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.




- Köszi - jelenik meg az az ellenállhatatlan mosoly az arcán, ami szerintem örökre a retinámba vésődött mostanra. Emlékszem, Liz mosolya is mennyire bearanyozta annak idején a napomat, egészen addig, amíg el nem kellett költöznie a családjával. Vajon mi lehet most vele? Nagyon rég nem hallottam róla, és már elfogadtam a helyzetet, azt hiszem. Így, Tania társaságában pedig szinte olyan, mintha sosem fájt volna a szívem.
- Egi - koccint velem a griffendéles leányzó vigyorogva.
Miközben a csokis sört ízlelgetem a számban, ami meglehetősen erős aromájú, érdeklődve hallgatom Tania válaszát a bakancslistás kérdésre.
- Sosem gondoltam rá, igazából. El voltam foglalva mással. Van, amit mindenképp szeretnék kipróbálni, de listát nem írtam soha - fejti ki a leányzó, majd tovább fűzi a szót a téma kapcsán.
- Gondolom, akkor ezek szerint neked van bakancslistád? - kérdezi ő is tőlem kíváncsian.
- Hát nekem van, ami azt illeti, és eddig vagy harminc különböző dolog szerepel rajta, főként olyasmik, hogy szeretnék eljutni Angkorba meg Nepálba, ki akarom próbálni, hogy egy hónapig nem varázsolok és úgy élek, mint a muglik, kivetem magam ejtőernyővel egy repülőből mindenféle biztosító varázsige nélkül, satöbbi - nevetek fel.
- Túl hosszú a lista ahhoz, hogy itt most felsoroljam, de egyszer szívesen megmutatom, és az biztos, hogy egy új tétel is kerül rá hamarosan.... - nézek áthatóan a lány szemébe.
- Amit alig várok, hogy beteljesüljön - mosolyodom el rejtélyesen, kétesélyesként nyitva hagyva a helyzetet. Ha szeretne belekérdezni, akkor természetesen nem fogom titkolni a dolgot, ha viszont elsiklik a célozgatás fölött, akkor sincs semmi baj. Van időnk.
- Na és ha listád nincs is, mondtad, hogy már gondoltál pár ilyen dologra. Elárulod mik ezek? - passzolom vissza neki a labdát, majd még egy nagyot kortyolok a sörből. Aztán észreveszem, hogy nem messze tőlünk egy srác letérdel a barátnője elé és megkéri a kezét. A lány örömében zokog és látszik, milyen hihetetlenül boldogok együtt. Kicsit zavarba jövök a helyzettől, de aztán visszanyerem a lélekjelenlétem. Nem tudom, nekem valaha is lesz-e családom, persze mindig is vágytam arra valahol legbelül, hogy a klasszikus családmodellt követve megházasodjak, mint apa és anya és boldogan éljek, amíg....Én azon szerencsések közé tartozom, akinek a szülei a mai napig imádják egymást, egy szakajtónyi gyerek és egy háború után is.... Néha megrémít, mennyire tökéletes is az ő kapcsolatuk, és vajon nekem lesz-e valaha ilyen. Régebben éretlen voltam erre talán, de mostanra elég sok mindenen átmentem, és ha úgy tetszik, kezdek megérni erre az életre. Persze nem bánom, ha még lesz pár bulis, vadabb évem, de egy pár éven belül már jó lenne azért itt tartani, ahol ez a pár is.... mélázok el magamban, közben azon filózva, vajon mit gondolhat erről a témáról Tania.
- Erről jut eszembe...A képzeletbeli listán neked szerepel valahol az, hogy saját család, gyerekek? - teszem fel a kérdést a lánynak, amivel remélhetőleg nem hozom őt túlzottan zavarba. Akárhogy is, engem nagyon érdekel, hogy ő vágyik-e erre legbelül....
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2019. 09. 15. - 17:44:33 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit

Lelkesen magyaráz, csillog a szeme az izgatottságtól, és valószínűleg nem veszi észre, de a kezével egyre nagyobb lendülettel gesztikulál.
- Hát nekem van, ami azt illeti, és eddig vagy harminc különböző dolog szerepel rajta, főként olyasmik, hogy szeretnék eljutni Angkorba meg Nepálba, ki akarom próbálni, hogy egy hónapig nem varázsolok és úgy élek, mint a muglik, kivetem magam ejtőernyővel egy repülőből mindenféle biztosító varázsige nélkül, satöbbi. Túl hosszú a lista ahhoz, hogy itt most felsoroljam, de egyszer szívesen megmutatom, és az biztos, hogy egy új tétel is kerül rá hamarosan.... - van egy tippem, hogy mi lenne, az, már csak a tekintetéből kifolyólag, de nem vagyok benne biztos, hogy én ezt a témát boncolgatni akarom. - Amit alig várok, hogy beteljesüljön - teszi hozzá egy rejtélyes mosollyal, mire inkább ismét beleiszok a sörömbe, hátha eltereli Giacomo figyelmét arról, hogy a fejem valami nagyon kínos piros színben pompázik. Kicsit sok nekem ez a célozgatás dolog, mert na. Az és kész, nem kell megmagyaráznom sem magamnak, sem neki. Szerintem ezzel nagyon ráérünk még. Miután nem válaszolok, ismét megszólal.
- Na és ha listád nincs is, mondtad, hogy már gondoltál pár ilyen dologra. Elárulod mik ezek? - egy kis gondolkodás után elkezdem sorolni a saját kis pontjaimat a nem létező bakancslistámról.
- Hát... Be szeretném járni Franciaországot egy hátizsákkal, tök egyedül - kezdek bele - Szeretném animágusnak képezni magam, és szeretnék megtanulni patrónust idézni - elgondolkodom kicsit, és ahogy feltűnik, hogy Giacomo figyel valamit, én is oda fordulok. Igazán aranyos a jelenet, ahogy a srác megkéri a barátnője kezét, de valahogy ilyenkor mindig eszembe jut az a mondat, amivel anyám válóügyvédje próbált vigasztalni. Ez nem egyedi eset, manapság már minden harmadik házasság válással végződik. Nem tudom, hogy ez a statisztika máguséknál hogyan alakul, de gyanítom azért itt sem minden móka és kacagás. És itt sem találja meg mindenki az igazit elsőre. Vagy ha igen, hát jó nekik.
- Erről jut eszembe...A képzeletbeli listán neked szerepel valahol az, hogy saját család, gyerekek? - teszi fel a kérdést a fiú. Hosszabb gondolkodás után válaszolok csak.
- Igazából... nem. Nem hiszem, hogy az nekem való lenne. - Meg nem is tudom, hogy kéne az ilyet csinálni, anyámék nem éppen egy világi példa. A hajamba túrok, megvonom a vállam. - Saját magamért is elég felelősséggel tartoznom, nem hiszem, hogy bárki másért felelősséget tudnék vállalni. - kicsit feszengve hagytam abba a mondandóm, majd egy rövid szünet után a fiúra nézek ismét.
- Mit nem húztunk még ki a listánkról? - kérdezem, ahogy ismét belekortyolok a sörömbe.
Naplózva


Giacomo B. Santeria
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2019. 10. 02. - 09:19:07 »
+1

Az a bizonyos holnap.
2000. június 5.




Látom rajta, hogy az utalgatástól zavarba jön, és ettől rosszul érzem magam. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, de már késő.... Viszont mindenképp tisztázni akarom, hogy nem arra gondoltam, amire valószínűleg ő gondolt, hogy gondoltam... vagy mi.
- Az a bizonyos dolog amúgy az, hogy szeretnék neked főzni egy finomat... van pár specialitásom - folytatom még mindig mosolyogva, remélve, hogy ezzel helyrebillentem kissé a hangulatot közöttünk. Aztán a sörömbe kortyolva hallgatom, hogy Tania mire is vágyik legbelül.
- Hát... Be szeretném járni Franciaországot egy hátizsákkal, tök egyedül. Szeretném animágusnak képezni magam, és szeretnék megtanulni patrónust idézni - feleli, amire lelkesen bólogatok. Már tenném fel a következő kérdést, amikor a lánykérős jelenet lejátszódik a szemünk előtt. Bizony, sokszor az élet  alegnagyobb rendező és szinte biztosra veszem, hogy nem véletlen, mikor mit tár a szemünk elé...Úgy néz ki, megint kicsit elhamarkodottan böktem ki azt a bizonyos kérdést, de nem tehetek róla, tényleg érdekel, hogy mit gondol a gyerek-témáról
- Igazából... nem. Nem hiszem, hogy az nekem való lenne. Saját magamért is elég felelősséggel tartoznom, nem hiszem, hogy bárki másért felelősséget tudnék vállalni - mondja Tania, amire akaratlanul is megcsillan a csalódottság a szememben.... Persze nem azért vagyunk most itt, hogy a következő tíz évet megtervezzük, de.... Azt hiszem ez elég nagy szakadék a kettőnk jövőképe között, ami a nem is olyan távoli jövőben mindenképpen kiütközne. Valahol reménykedem abban, hogy Tania csak azért válaszolta ezt, mert még annyira fiatal... De mi van, ha épp ez a gond? Hogy túl korán találkoztunk? Talán öt év múlva már más lesz a véleménye.... Ám ez sem biztos.
- Értem... - felelem magamhoz képest csendesen. - A képzeletbeli bakancslistád amúgy tele van szuper tervekkel. Milyen állattá változnál át szívesen animágusként? - teszem fel az előbb már fejben megfogalmazott kérdésemet, hogy kissé elvonjam a figyelmet az előző témáról.
- Mit nem húztunk még ki a listánkról? - kérdezi aztán Tania, mire kissé megrázom a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Nefeledd-gömb, Rossz irányba navigáló varázstérkép, Subrosa-szenzor és Volt-nincs talár kell még, ha jól emlékszem - mosolyodom el izgatottan.
- A Nefeledd-gömböt leszámítva egyik sem túl könnyen levadászható darab, talán legjobb lesz, ha újra nekiindulunk a kincskeresésnek, mielőtt beesteledik - hörpintem fel a sörömet egy utolsó korttyal, majd ha Taniának nincs ellenére, felállok és a karomat nyújtom felé.
- Mehetünk hölgyem? - indulnék meg a lánnyal ismét a piaci forgatag felé.
Naplózva


Tania Niel
Eltávozott karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2019. 10. 10. - 19:14:16 »
+1

Akkor holnap
2000. 06. 05.

-o-
outfit


- Az a bizonyos dolog amúgy az, hogy szeretnék neked főzni egy finomat... van pár specialitásom - teszi hozzá gyorsan, mielőtt válaszolok a bakancslistás kérdésére. Igaz, nem vagyok valami nagy evő, de azért ez egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött ez a leánykéréses jelenet és a kérdés, amire valószínűleg nem olyan választ adtam, mint ő várta. Látszott rajta, hogy nem ezt a választ szerette volna hallani. Szomorú, de nem fogom azt mondani, hogy egy gyerek a szívem leghőbb vágya, amikor ez nem így van. Azért egy kicsit sajnálom, mert láthatóan lelombozta ez a dolog, érezni a hangján is, amikor kinyög egy értemet.
- A képzeletbeli bakancslistád amúgy tele van szuper tervekkel. Milyen állattá változnál át szívesen animágusként? - érkezik a kérdés szinte egy időben az én még be nem gyűjtött kincsekkel foglalkozó kérdésemmel. Halkan kuncogok, ahogy megiszom a maradék vajsörömet, aztán válaszolok neki.
- Hmm. Ezen komolyan sosem gondolkodtam még el, de valami kisebb madárnak örülnék. - mondom, mielőtt elkezdi sorolni, hogy mit nem találtunk még meg.
- A Nefeledd-gömböt leszámítva egyik sem túl könnyen levadászható darab, talán legjobb lesz, ha újra nekiindulunk a kincskeresésnek, mielőtt beesteledik - mondja, ahogy ő is megissza a maradék sörét. Feláll, majd kinyújtja felém megint a karját. Ahogy felállok megkérdezi, mehetünk e, mire én belekarolok a felém nyújtott karjába, és rávigyorgok.
- Mehetünk. - mondom, ahogy újra megindulunk. Több ócskás pultjánál is elmegyünk, de valahogy egyiknél sem találunk semmit, ami nekünk kellene. Sokáig nem találunk még csak hasonló dolgokat sem. Bent a piaci forgatag közepén látok az egyik pult mellett egy régi tejesládát, amiben mindenféle kacat van, és ígéretesnek tűnik.
- Szerintem ebben fogunk találni valamit. - sandítok a fiúra mellettem, majd leguggolok és húzom magammal. Belelkesülve túrok az egyik kezemmel a kacatok közé, abban reménykedve, hogy találok valamit. Egy papírtekercset húzok ki a láda aljáról.
- Na, lehet hogy találtam valamit. - hajtogatom szét a papírt, ami első ránézésre egy régi térképnek tűnik.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 23. - 09:51:16
Az oldal 0.42 másodperc alatt készült el 55 lekéréssel.