Taiden Archeron

..jöjj velem az ismeretlenbe..


  

Versenyfutás az idővel. Mi is az élet, ha nem ez? Hisz mindenki keres, mindenki kutat, mindenki tesz, ügyköd, él és mozog. Halad előre vagy épp vissza. Vagy csak egy helyben áll. Vár. Hogy mire, talán maga sem tudja. Csodára? Vagy valami másra? Meglehet valakire, aki többé teszi. Megérti. Elfogadja. Átformálja. Újra alkotja. Mi vagy te? Kósza árnykép? A valóság? Az elmém játéka vagy ezer éves barát? Hazugság? Ábránd? Vágykép? Szerelem? Egy új nap, egy új korszak, egy új arc, egy új terv? Egy új szerelem, egy új drog, egy új én vagy egy új te? Ki vagy valójában?

Kód:

 [center][img height=60]https://i.imgur.com/C8J38l4.png[/img]
[color=#000000]Ki vagy valójában? [/color][/center]

[justify]Szöveg[/justify]

  
   Idő...

(...) Sikerült életem legrázósabb, leghidegebb tavaszán kiszabadulnod a szigeted fogságából és betoppannod az életembe. Bár egy kicsit féltékeny voltam amikor Modest elfordította figyelmét rólam rólad, mégsem bánom, hogy bedugtad a borostás képed a mindennapjainkba.
(...) A napjaim mélázással teltek, rémálmokkal és rossz közérzettel, most pedig, hogy itt vagy visszaköltözött belém a kíváncsiság.
(...) Nem tudom még mi mindent éltél át, nem tudom miért bámulsz rám oly módon, amit nem értek, de örülök, hogy színesíted a napjaimat, örülök, hogy a kék szemeidben az eget látom a tenger végtelenje helyett…

Lehetek idő, ami lassan telt és idő, ami majd lepereg az ujjaink közt... Lehet, hogy megőrjítelek, lehet,
hogy meggyógyítalak. Ebben a sorrendben.

 

.. múltbeli árnyék ..

Ismertelek, mert láttalak. Elegáns partikon, mikor Eric-kel összeszemeztetek és egymás mellett elmentetetek szó nélkül. Viszály van köztetek, nem vagyok bolond. Már akkor tudtam. Aztán úgy hírlett meghaltál. Volt dísztemetés meg minden. Az arcképed ott virított sokáig a Próféta címlapján. A dícső hősök csarnokában pedig talán még mindig kint van a portréd, mint a nagy hős auror. Azok az óriási szemeid mindig követik az ott dolgozók lépteit. Nem tagadom, mindig megijesztettek. Rettentően félelmetesen nézel, mintha csak belém látnál. S miután Eric került, így Mathias is került. És mivel Mathias került én is kerültelek.
Csak egy árnyék voltam a sarokban neked. Fel sem tűntem talán és nem is baj ez.
Nem haltál meg? Hogyhogy?
Akkor még sok mindent hozhat az élet...már ha tényleg visszatérsz a régi életedhez, na meg ahhoz, aki valaha voltál.

Valaki, aki belém ütközött...

Nem tudom milyen szert használsz öregem, de az aztán kőkeményen beütött aznap, amikor találkoztunk. Őszintén szólva, eléggé bolondnak tűntél, és ezt ha én mondom, hát akkor így is van. Ennek ellenére viszont, nagyon tetszett az a valami, amit állítólag a közös ismerősünk, Mr. Rowle égetett a bőrödbe. Szívesen megvizsgálnám még egyszer. Az igazat megvallva ezen felül is egymás segítségére lehetnék, te meg akarod ölni vagy ki tudja az apámat és talán én is. Ám te, elutasítottad ezt a lehetőséget, ami őszintén szólva elég sértő volt. Szóval ideje, hogy kiengesztelj!