Sisakvirág vagy farkasfű

[Újhold]

Újhold



2002. december 19.

To: Leah Barlow

A kávézás nagyon jól sikerült. Egy csomót beszélgettünk Leah-val, főleg mondjuk a suliról, amit pont el akartunk kerülni, de végül azért Párizsra is csak ráterelődött a szó:
-Nem szeretsz vagy tudsz éjszakázni, még is csillagász leszel? - kérdezte döbbenten, amikor megemlítem, hogy én az a tipikus éjjeli bagoly csillagász vagyok. Felnevettem, és utána válaszoltam:
-Hát van a tapasztalati csillagász, aki éjszaka nézegeti az eget, és vannak az elméletiek, mint én, akik számolgatnak, rajzolgatnak, és abból jön ki egy csillagtérkép. Természetesen nekem is kell néha éjszakáznom, de az inkább csoportosan jó. Legtöbbször a szüleimmel vagy a keresztapámmal töltöm ilyenkor az éjszakát. Jó társaság, és még tanulhatok is tőlük. Egyedül rém unalmas, és nem túl izgalmas éjszaka az eget kémlelni.
Aztán Leah a mágiatörténeti kutatásról kérdezett:
-Sokat nem árulhatok el róla, de nagyjából a mágiatörténet legelejéről keresünk adatokat. A professzor nagyon kíváncsi a mágia eredetére, én pedig a csillagászati tudásommal igyekszem segíteni neki.
Végül pedig amikor Párizs újra szóba került, kicsit hevesebben dobogott a szívem. Csak néhány hetet töltöttem Párizsban a világ körüli utamon, de a szívemhez nőtt. Szívesen ellátogattam, amikor tehettem, de sajnos az utóbbi időben kevesebb lehetőségem volt rá.
-Ó, szívesen elmennék én is újra Párizsba. Úgy volt, hogy idén elmegyek, de végül nem jött össze. Lakik ott pár barátom, de szívesen elmennék én bárkivel a franciákhoz. Olyan murisak a furcsa akcentusukkal, nem? - mosolyogtam, amikor arra gondoltam, hogy Jean és Louis mennyire viccesen beszéltek franciául.
Amikor Leah a sárkánylovaglást említi elkerekedett a szemem:
-Sárkánylovaglás? Az elég komolyan hangzik. Eddig két élményem volt igazán a sárkányokkal. Kanadában él apáék egy barátja, és egyszer egy kissárkány pont a születésnapomon kelt ki a tojásból. Ez volt apa szülinapi ajándéka nekem, hogy megnézhettem a kis sárkány testvéremet. Tavaly pedig Japánba ruccantunk ki egy ismerősömmel, az ottani sárkány rezervátumba, hogy megnézzünk egy sárkányetetést. Az is igazán felemelő volt. Csodálatos az a hely. De Románia is izgalmasan hangzik. Milyen sárkányok vannak ott?
Észre sem vettünk, hogy az idő milyen gyorsan elrepült, és odakint besötétedett. Lassan indulnunk kellett, hiszen a rétre eljutni is egy kis időbe tellett, és elő is kellett készítenünk a tárolóedényeket.
Először egy Hertfordshire melletti rétre terveztünk menni, de kiderült, hogy Leah-ék is ismerik azt a helyet, így kerestem egy másik helyet. James, a keresztapám adott végül egy jó tippet, ő ismert valakit, aki ismert valakit, aki volt már ezen a réten.
Ez egy különleges, mágikus hely volt, valami rejtélyes oknál fogva itt mindig nőtt a sisakvirág. Ugyanúgy, mint azon a réten Hertfordshire mellett. Biztosan volt köze a mágia folyamatos jelenlétéhez, de ahhoz már nem volt erőm, hogy ezt kutatni kezdjem.
Így elindultunk, és először London külvárosa felé vettük az irányt, majd onnan pedig egy nagy, mindig nyitva lévő félig park-félig erdő felé. A hely először parkként indult - rétek, kis ösvények, majd egyre bokrosabbá, és végül erdővé vált a táj. Az erdőben már elég sötét volt, és remélve, hogy itt már nem találkozunk muglikkal, elmormoltam egy Lumost, hogy jobban lássunk.
-Oké, most egy nagy, három széles ágban elágazó tölgyfát kell keresnünk, ott kell letérnünk balra az ösvényről. - mondtam Leah-nak, hogy ő is figyelje az utat, hátha elvéteném a tölgyet.
Néhány nappal ezelőtt direkt eljöttem ide, nehogy eltévesszem az utat, de akkor világosban voltam, és nem vaksötétben. Egy kicsit izgultam, nehogy elrontsam a letérőt, de bíztam benne, ha én nem, akkor Leah észreveszi majd a fát.

SERENA FAWLEY

2002. December 19.

dress

Nem emlékszem, hogy beszéltük volna, hogy nem a csillaglesős csillagász lesz, hanem az elméleti csillagász. Vagy csak nagyon nem emlékszem, és akkor illene elnézést is kérnem, mert nem volt szándékos, hogy elfelejtsem és az sem, hogy ne figyeljek rá. Jajj, most akkora bunkónak érzem ám magam! Bármennyire is erőltetem magam, nem találom ezt az információ morzsát, és egyre inkább bunkónak is érzem miatta magam. Szörnyű vagyok!
- Kérlek ne haragudj! Bármennyire is igyekszem, nem emlékszem arra, hogy ezt a részét is beszéltük volna a munkádnak! Szörnyen sajnálom ám! Nem szándékosan felejtettem el ezt a részletet.- Mert tényleg így volt, és tényleg sajnáltam is. Valahogy majd jóvá kell tennem ezt a vétkemet. - Szerintem akkor nekem csak azért izgalmas, mert nem ezt csinálom minden nap. Gondolom egy idő után én is elunnám. Bár a hullócsillagokat, bármikor tudom nézni. Viszont ez megint más, mint hogy hivatalosan nézni őket és feljegyezni róluk mindenfélét.- Na igen, annyira értek ehhez is, mint a tájékozódáshoz. Majd felzárkózom ebből is. Lassan fel kellene írnom, hogy miknek kell utána néznem.
-Értem. Viszont ha lesz előadásotok vagy ilyesmi, akkor szólj. Mindenképp meghallgatlak majd titeket, vagy ha úgy van, akkor elolvasnám a kutatásotokat.-Ez a normális nem? Mármint, aki napi szinten használja a mágiát, nyilván kíváncsi is az eredetére és működésére. Bár be kell vallanom, annyira azért nem vagyok lelkes, hogy kutakodjak is, de jó beülni egy-egy ilyen előadásra. Mindig van valami érdekes és új információ, amit elcsíphet az ember, ha oda figyel.
- Szerintem ők ugyan ezt gondolhatják rólunk, pláne, amikor igyekszik az ember extra franciásra venni a franciáját, és semmi jó nem sül ki belőle. Bármennyire is furcsa, eddig csak jó tapasztalataim voltak velük. Jó fülük van, és ha megérzik, hogy nem vagy francia-ami ugye nem nehéz, átváltanak angolra. Bár ez szerintem idehaza is így van, nyilván tisztelet a kivételnek. Mondjuk van, amikor jobb ha mindenki marad a saját nyelvénél, és úgy beszélgetnek egymással. Furcsa tud lenni, de jobban halad a kommunikáció, szerintem és határozottan csak néha.- Akadtam meg a gondolatmenetben és elpirultam. Bevallom, el is felejtettem már mint magyaráztam az elején, és talán nem is baj, hogy beleakadtam, mert napestig tudom folytatni a hablatyolást a semmiről is akár. - Bocsi, rossz szokásom a felesleges beszélés.- Mosolyogtam kedvesen.
-És legalább rólad nevezték el? Milyen fajta sárkány?- Milyen klassz lehet, ha egy sárkány a te nevedet viseli? Bár be kell vallanom, kissé gonosznak tűnhet, ha egy sárkányt is úgy hívnak, mint engem. Leah a Hebridean Fekete sárkány… Na igen, azért lehet néha nagyon rosszul esne, de ettől függetlenül klassznak is klassz. - Ezt nem tudom neked pontosan megmondani, mert az volt a lényeg, hogy fel lehessen ülni legalább egyre. Bár azt írták, hogy aki nem szimpatikus neki, felülhet rá, de le fogja dobni magáról. Remélem velünk nem lesz ilyen, mert addig élt az a sárkány, aki bántja Jo-t.- Ugyan felmerült a kérdés bennem, hogy elviselik-e a vérfarkasokat, de mivel nem volt róla semmi, így gondolom nem mi leszünk az egyetlenek, akik ilyen helyzetben mennek pihenni. Ha még is, akkor az a sárkányra végzetes lesz.
Sajnáltam, hogy el kellett indulnunk, de ugye bár a munka, az munka. Ez mondjuk nem így van, mert ezt nem tekintem munkának, hanem szükséges lépés, hogy tökéletes lehessen a főzetünk. Remélem Serena elmélete be fog válni. Nagyon jó lenne, ha már azzal előrébb lennénk, hogy a meglévő főzetet tudjuk még hatékonyabban elkészíteni.
Követtem Serena-t, de elég sokáig nem mertem neki elmondani, hogy amúgy nem vagyok egy nagy tájékozódó zseni, arról nem is beszélve, hogy képes lennék, még őt is elhagyni, hiába van épp mellettem. A helymeghatározására elkezdtem alaposabban is nézelődni, és hiába láttam olyan fát, amit mondott, ahogy közelebb értünk hozzájuk, egyik sem az volt, amit nekünk kellett megtalálnunk. Talán ha hopponálnánk, nem lenne akkora gond, nem? Elég mélyen vagyunk már, hogy ne találkozzunk muglikkal, meg egy felejtés átokkal talán még el is boldogulnánk.
- Nem vagyok jó, a találjunk meg helyeket „játékban”. Igazából annyira rossz a tájékozódó képességem, hogy egy egyenes útszakaszon is el tudnék tévedni.- Jó talán ez túlzásnak tűnhet, pedig volt már rá példa, sajnos. Mondjuk nem betonos területen, hanem erdőben, de akkor is. - Amúgy nem azaz?- Mutattam egy fára. Bár lehet, több hasznunk lenne, ha én is megvilágítanám az utat. Előszedtem a pálcám és követve Serena példáját, megvilágítottam az utat. Jé… Így többet látunk, szép volt Leah, de tényleg. -Esetleg nem lett volna egyszerűbb, ha oda hopponálunk? Már ha járták arra.- Kérdeztem mosolyogva, majd megálltam a fa előtt, ahova odaértünk, és ha erre áldását adja Serena, akkor elindulok utána. Azért néha a hátam mögé lesek, hogy nem-e követ minket valaki, vagy valami… Nem félek én, csak jobb az óvatosság. Bár ha bármi baj történne, azonnal elhopponálnék Serena-val. Amennyiben ez még sem lehetséges, úgy eleget gyakoroltam, ahhoz, hogy ne legyen olyan könnyű elbánni velem. Nem tudom Serena mennyire van ilyen helyzetekre felkészülve, de hát ez úgy is akkor derülne ki, de most a békesség érdekében ne derüljön ki.
- Egyébként a párod, nem aggódik érted, amiért a vérfarkasokkal „kísérletezet”?- Na nem szó szerint, de van, hogy az ember összetalálkozik a gyakorlat során vérfarkasokkal, az meg nem is újdonság, hogy ha az ember ellátogat egy-egy nagyobb bájitalfőző kutató intézetbe.

[Újhold]

Újhold



2002. december 19.

To: Leah Barlow

Leah totál kész volt attól, hogy nem lesem minden éjszaka a csillagokat. Nevetve nyugtattam meg, hogy a csillagász munkájának legkisebb részében van fenn éjszaka.
-Na persze a legizgalmasabb csillagállásokat vagy egy-egy üstököst mi is élőben nézünk meg. - mosolyogtam. - Néha vannak egészen izgalmasak. Néhány éve volt egy nagy üstökös, ami egészen közel ment el a Föld mellett. Emlékszem, nagyon erős hatása volt a mágiára is. Akkoriban mindenkinek egy jeggyel jobb lett minden gyakorlati vizsgája.
Aztán amikor rátértünk a kutatásomra Freyjel, örültem, hogy Leah ennyire érdeklődik utána. Büszkén bólintottam:
-Mindenképpen szólni fogok, ha lesz előadásunk. De sajnos még messze a kutatás vége, vagy egyáltalán az, hogy bármi érdemi információt találjunk. Nagyon mélyre és régre kell visszamenni az iratokban, néha olyan nyelveket kell olvasni, amiket csak elvétve értünk. Szóval izgalmas, főleg ha valami asztronómiai összefüggést is találunk. De mesélj te is a gyakorlatodról, biztosan látsz érdekes eseteket! - kértem Leah-t.
A franciákat is elég rendesen kitárgyaltuk, és igaza volt abban, hogy a mi francia akcentusunk is szörnyű lehet. Nevetve hallgattam, aztán amikor bocsánatot kért, megráztam a fejem.
-Azt hiszem sokszor én is túl sokat beszélek. Főleg ha izgatott vagyok. Most meg igazán az vagyok, remélem jó helyre megyünk, és ez a sisakvirág mező tényleg olyan szuper, mint ahogy hallottam.
Kedves emlékeket idézett el bennem a kissárkány születése. Tök jó volt, hogy kaptam egy kis sárkányt születésnapomra. Igazából annyira jó gyerekkorom volt, a szüleim tényleg megadtak mindent nekem, amit csak tudtak. Egy szuper családot, tele érdekesebbnél, érdekesebb alakokkal. Nyugis gyerekkort, mert az öcsém csak akkor született, amikor már a Roxfortba mentem. Szóval minden tökéletes volt, ezt pedig kevés boszorkánylány mondhatja el magáról.
-Magyar mennydörgő volt. Nyilván azóta ez a kedvenc sárkányom. - válaszoltam széles mosollyal. - Biztos vagyok benne, hogy te és Jo szimpatikusak lesztek a sárkányoknak.
Aztán egy ideig mindketten a sárkányokon merengtünk, amíg Leah nem mutatott egy fára:
- Amúgy nem azaz? - odavilágítottunk a pálcánkkal, és tényleg az volt az a fa.
- Igazad van, szuper vagy. - bólintottam és folytattuk az utunkat a kis ösvényen. - Mindjárt ott vagyunk.
- Esetleg nem lett volna egyszerűbb, ha oda hopponálunk? - kérdezte, én meg csak megráztam a fejem.
- Nem igazán szeretek ilyen helyekre csak úgy odahoppanálni. Ki tudja, van-e ott valaki vagy nem zavarunk-e meg valamit... Szóval az ilyen rejtett helyeket inkább gyalogosan szeretem megközelíteni.
- Egyébként a párod, nem aggódik érted, amiért a vérfarkasokkal „kísérletezel”? - kérdezte Leah óvatosan, én meg meglepetten fordulok hátrafelé.
- Hát, igazából annyira ritkán találkozunk a munkája és a sulim miatt, hogy ha találkozunk, akkor valahogy sosem terelődik erre a szó. - Ha világos lett volna, Leah látta volna, hogy elpirulok. - Nem titkolni akarom, de valahogy próbáljuk ilyenkor kizárni a külvilágot. De nem hiszem, hogy zavarná, örül, hogy lefoglalom magam az egyetemen.
Érdekes, hogy tényleg sosem került még szóba Leah, vagy a kutatásom. Habár egyre többször tudtunk találkozni Doriannel, mégsem erről beszélgettünk. Annyira koncentráltunk arra, hogy a másik személyiségét ismerjük meg, és annyira kevésszer volt erre alkalmunk, hogy még a mostani kutatási munkákig nem jutottunk el. De talán hamarosan arra is sor kerül.
Egyszer csak világosabb lett az erdő, és pár lépés után kijutottunk a tisztásra. Gyönyörű volt. A Hold megvilágította a kék virágokat, amik erejük teljében virágoztak a réten.
-Váó. - suttogtam, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű lesz. Az ezüst fény külön hangulatot biztosított a tisztásnak, volt benne valami varázslatos. - Azt hiszem megjöttünk. - suttogtam, Leah-re pillantva.

SERENA FAWLEY

2002. December 19.

dress

Jó, tényleg máshogy képzeltem el egy csillagász munkáját. Magamra vessek, amiért nem jártam utána rendesen a dolognak, csak feltételeztem. Kissé elszégyelltem magam, de legalább Serena nem vette annyira zokon a dolgokat. Érdeklődve hallgattam, hogy mit mesél, és valóban volt valami ilyesmi, mert mindenből Kiváló lettem, pedig azért annyira sose tepertem, minden tárgyból. De jó tudni, hogy van ilyes is. -Nem tudod, mikor szeretne megint erre a pályára tévedni? Két év múlva, ha jönne, nagyon is örülnék neki, és elég sok csoporttársam is.-Mert bár nem óhajtok, rosszabbat kapni, mint Kiváló, azért jó lenne tudni, hogy egy üstökös is az oldalunkon áll. Bár nyilván nem helyettesíti a tudást, ettől függetlenül, igen jó lenne.- Kíváncsivá tettél. Vajon a bájitalokat mennyivel javíthatta fel?- Ha ezt tudom, és mondjuk olyan időben volt, megfigyeltem volna hogyan hat a farkas főzetre. Utána kell néznem ennek, mert biztos készült róla tanulmány, és kétlem, hogy a kutatók ezt kihagyták volna. Na, meg van a holnaputáni programom is. Lehet, elcsalom Jo-t, ha van ideje. Több szem, többet lát alapon, nem is lenne olyan rossz, meg nem ártana elmesélni, hogy mi is volt Párizsban. Ha pedig itt tartunk, nem ártana írni majd egy baglyot is, de előtte a móka-munka, és minden csak utána.
- Megkopott kicsit az ilyen jellegű tudásom, de van fordító bűbáj, ami tud nektek segíteni a kutatásban?- Nyilván van olyan nyelv, ami kihalt, nem is kicsit, de biztosra veszem, hogy van valaki, pontosabban lennie kell valakinek, aki ismeri azokat a betűket, nyelvet és tudna nekik segíteni. De ez nem az én dolgom, meg aztán nyilván a professzornak elég széles körű az ismeretsége ahhoz, hogy tudja, kit kell ilyenkor felkeresni. Nem mondom, hogy rossz pályát választottam, de lehet, van abban valami izgalmas, ha egy olyan nyelven beszél az ember, amit senki nem ért. Legalább büntetlenül mondhatnék ki dolgokat. Na, azt hiszem, meg van a következő hobbim. Serena igazán jó ötletet adott ezzel.
-Hát ez attól függ, kinek mi az érdekes. Nem tudnék megmondani egy olyan területet sem, ahol ne történne valami, de például van, amit nem bírok. Ilyen pedig a kiálló csontok és belek látványa. Szerintem mély benyomást tettem az oktatóra, meg szegény betegre is, mert, ahogy megláttam, elfehéredtem és már csak arra emlékszem, hogy délután fekszem az egyik ágyon és mellettem ül az oktatónk. Többet nem kerültem olyan szituációba, ahol ilyen történhetett volna. Szerintem viszonylag jól megúsztam. De a legjobban a bájital laborban érzem magam, de szerintem ez nem meglepetés. És sokakkal ellentétben, valahogy nem tudok ráunni, ha hónapokig csak egy fajta bájitalt kell gyártanom. Nyilván a változatosság gyönyörködtet és belefásul az ember, de valahogy olyan jó érzés volt.- na, azt hiszem kicsit eltértem a tárgytól és teljesen el is ment a beszélgetés, mert még órákat képes lennék beszélni a bájitalokról, kenőcsökről és társairól. Arról nem is beszélve, hogy jó látni, ahogy hatnak, akár azonnal, akár csak később. Igen azt hiszem, jó szakmát választottam, de talán erre majd visszatérünk, egy 30 év múlva.
-Hát nem egy édes golymók, az biztos. Legalábbis nekem kissé félelmetesnek tűnik, de szerintem a druszádtól annyira nem félnék. Amúgy remélem, nem volt benne a prospektusban, hogy vérfarkasoknak tilos, szóval remélem a legjobbakat. De ha még sem a sárkány húzza a rövidebbet.- Mosolyogtam rá, és végre eltaláltam egy irányt. Most igazán büszke voltam magamra! Sőt, még vállon is veregetném magam, ha nem lenne kissé furcsa. De az biztos, hogy ezt mindenkinek elmesélem majd. Végül is ki, minek örül, ugyebár.
- Mondjuk, ha olyan szituációba kerülnénk, annak is meglenne a maga vicces és kissé ijesztő oldala. De nem hiszem, hogy bármi olyannal találnánk szembe magunkat, bár igazad van, sose lehet tudni, mire is bukkanunk.-Bár lehet, még élveznénk is a helyzetet, de ettől függetlenül, aki ilyen növényekhez jön, az nyilván tudja milyen kockázatot vállal.
-Még nem voltam a helyzetedben, de azt hiszem meg tudom érteni, hogy ha sikerül összeegyeztetni az időtöket, akkor minden más fontosabb. Szerintem ez normális, de mint mondtam, ehhez nem értek.-Oly’ sok minden mellett. De erről eszembe jutott, hogy mi sem épp egymás szomszédai vagyunk, szóval talán nekünk sem fog ártani, ha kicsit logikázunk a dolgainkon. Lehet, sűrűbben kellene beszélnem Serena-val és akkor nem csak abban a rózsaszín kis felhőben élnék, ami olyan kényelmes, hanem felfognám, hogy vannak dolgok, amik nem oldják meg magukat. Persze tudom én, csak még is...  
Követtem Serena-t, de néha a hátam mögé is néztem, de szerencsére senki nem követett minket, na, az lett volna még szép. Igazán izgalmas lett volna ez a kis kirándulás. Serena suttogása ütötte meg a fülem és követtem a tekintetét. Valóban lélegzetelállító látványt nyújtott és bár jót teszünk ezzel, még is azt kívántam, bárcsak ne kellene itt lennünk. Ha Jo egészséges lenne…Akkor is benne lennék ebben a főzetkészítésben, bár már nem tudom lenne-e még értelme bárminek is… Mindegy, ezen most feleslegesen rágódom, már nem tudok rajta változtatni és amúgy se hagyná…
-Csodálatosak. Ijesztőek, de csodálatosak.- Valóban lélegzetelállító látványt nyújtottak, és az ember első ránézésre azt gondolná, milyen gyönyörű lenne, ha kertben is virágoznának, a holdfényben fürdőzve. Az kevésbé szép, hogy milyen gyilkos egy növények, de azt kívánom, bár erősebbek lennének, és elég lenne egy bájital, hogy végezzen a farkaskorral. De tudjuk, hogy nem mese világban élünk, és mindenért meg kell küzdeni, szóval ideje a tettek mezejére lépni.
Elővettem a táskámból a mágikusan feljavított kesztyűket és maszkot, mert ugye fő az óvatosság, majd a virágok eltávolításához két célszerszámot. Elméletileg most már semmi gond nem lehet, de ezt előre kár kijelenteni, mert ismerve a szerencsémet, bármikor lehet fennakadás.
Ahogy beöltöztünk alább hagyott a beszélgetésünk, és mindketten a virágokra koncentráltunk. Nem volt szándékomban leszedni mindet, meg aztán egyelőre csak Jo-nak kellett bájitalt készíteni, de sose baj, ha az ember többet tart otthon és bármikor el tudja készíteni, ha esetleg egy potenciális személy jelenne meg az ajtóban, hogy jó lenne ha… Szerintem eltöltöttünk pár órát, mire elégedettek lehettünk a mennyiséggel. Arról nem is beszélve, hogy a végére úgy éreztem leszakad a derekam és a lábaim. Lehet pihenni is kellett volna, nem csak úgy ugrabugrálni egész nap. Azt hiszem, ha hazaértem és elpakoltam a virágokat, egy jó zuhany után édes álmaim lesznek.
A visszaúton még beszélgettünk a bájitalokról és a következő közös óráról, melyikünk, hogy halad a feladattal, de érezhető volt, hogy már ránk fér, azaz alvás, hiába a kávé és a bájital. Magamból kiindulva, ha átesnék még egy holtponton, már semmi bajom nem lenne, de inkább maradok ebben a kellemes fáradt érzésben. Egy ideig együtt mentünk, de amint kiértünk az erdőből elváltak útjaink. - Nagyon szépen köszönöm, Serena! Ígérem, írni fogok, amint kipróbáljuk a virágokat.-Öleltem meg, majd elbúcsúzva haza hopponáltam. Bevallom nem szívesen sétáltam volna hazáig, tekintve, hogy még csak nem is a város szívében, hanem a külváros legszélén élek.
hazaérve eltettem a virágokat, eltakarítottam minden használt eszközünket, és már nem volt más hátra, mint a kényelmes elpilledés. Azt hiszem, igen hasznos napunk volt, és motoszkál bennem, hogy lemenjek és nekilássak a főzetnek, de azt hiszem, most elsőbbséget élvez a pihenés. Holnap úgy is rengeteg időm lesz, hogy mindent megcsináljak.

Köszönöm szépen a játékot!