Mardekár

Szeptember 13. (vasárnap)
+16

   Magabiztosan sétálok végig a hűvös pincefolyosón, a talárom szinte lebeg két oldalamon, ahogyan szapora lépéseim a klubhelyiség felé veszem. Egy teljesen egyszerű farmert viselek alatta, arcomon az öröm félreérthetetlen. Kurvajól érzem magam itt, és örülök, hogy egy egész háznyi diákot csicskáztathatok. A klubhelyiségbe könnyűszerrel bejutok, majd a rövid lépcsőt átszelve egyenesen a fotelekhez sétálok, s körbenézek.
- Szép estét, fiatalok! – köszönök, hangom megemelem, s elismerően nyugtázom a kórusban zengett köszönést részükről. Helyes, nagyon helyes. – Akiknek jeleztem levélben, azok kérem jöjjenek közelebb, a többiek pedig szíveskedjenek befogni egy ideig, köszönöm. – nem kérek tőlük, fontos, hogy tudják, nem a haverjuk vagyok. Számomra a tisztelet mindig a ridegebb vége felől tűnt biztosabbnak, nem Jonathan vagyok, hogy jópofizzak velük, nem ez a munkám. Hogy szeretnek-e? Leszarom.
   A tegnapi válogató után, este küldtem baglyot minden Mardekárosnak, aki bekerült a csapatba, az egyéb házak tanulói majd holnap értesülnek róla, reggel, mikor majd meglátják a klubhelyiségük faliújságjain a kifüggesztett listát a bonyolultan szőtt betűkkel. A saját házammal viszont kivételezhetek annyira, hogy őket személyesen értesítsem.
   Közben gyorsan végigtekintek a körém sereglett diákokon. Zabini magas, s sötét feje kilóg közülük, a két Edevane pedig mintha csak egy kaptafára készültek volna. Pierce felett elsiklik a tekintetem, nem mondom, hogy a testvére fájdalmas emlékeket hagyott volna bennem, mert ahhoz azért nem tartott elég soká a dolog, de nem is tölt el örömmel egyikük látványa sem. Deveraux és Destain itt áll közvetlenül mellettem, remélem az utóbbi nem azért teszi, mert abban reménykedik, visszakapja a tavalyi pozícióját, hiszen az mást illet immár. Pont velem szemben áll csodás kis falkám új vezére. Dean.
- Nos, köszönöm, hogy lefáradtak ide hálótermeikből. Tudom, hogy hamarosan takarodó, ám úgy gondoltam jobban örülnek, ha bizonyos információkat már most tudatok önökkel. Nem gondolnám, hogy nehéz kitalálni, de a gyengébbek kedvéért: maguk a Mardekár ház új kviddics-csapata, gratulálok mindenkinek. – röviden végigszaladok, hogy ki melyik posztot kapta, Dean direkt a végére marad. – Az új csapatkapitány pedig Miss Dean lesz, gratulálok. – párszor összecsapom tenyereim, ám nem túl sok lelkesedéssel, s nem is hagyok túl sok időt az ünneplésre nekik, folytatom. – Most, hogy ezen túlestünk, remélem tisztában vannak vele, hogy rohadt nehéz évük lesz. Minden héten csapatedzés Dean vezénylésével, és havi egyszer én tartok önöknek külön edzést. Nem kertelek, a szart is kihajtom majd magukból, akkor hátha megtanulják, hogy is kell normálisan repülni. A házvezetőjük egy kviddicslegenda – mosolygok szemtelenül – így nem kérdés, hogy idén melyik ház nyeri meg a kviddicskupát. Bíróként a meccseken pártatlan leszek, ám annyit már előre elárulhatok: ha maguk nyerik meg a kupát, a győztes bulin Viktor Krum is csatlakozni fog hozzánk. – csak, hogy legyen egy kis motiváció. Hátuk mögött többen is éljenezni kezdenek, az izgatottság végigfut a diákokon. Közben mintha egy szőke fej villanna a háttérben, de aztán látom, hogy csak egy piszok kis elsős. Malfoy nem meri idetolni a képét, s nagyon helyesen is teszi. Nem is értem hogy gondolta, hogy miután egy éven át minden órámon akkora arccal vett részt, mintha ő szarta volna a kínai nagyfalat, még be is válogatom a csapatomba.
- Jövő héttől kezdődik a szezon, a csapatkapitány minden héten írja meg nekem levélben, vagy jöjjön be az szobámba, és szóban mondja el, hogy mikor lesz a heti edzés, s idővel, hogy az előző heti milyen volt, ki hogyan fejlődik és mik a tapasztalatok. A lehető legjobb csapatot állítottam össze a jelenlegi helyzetünk és embereink alapján. Ne okozzanak csalódást. – nézek végig rajtuk komolyan, majd gúnyosan mosolyra húzom ajkaim, s a következő két szó után hátat fordítok nekik, majd kinyargalok a klubhelyiségből. – Sipirc aludni!