Kikapcsolom a melltartót, hagyom, hogy a csempére hulljon. Micsoda mocsok van itt! Ráférne a helyre némi tisztító varázsige, most azonban egész más felé járnak a gondolataim. A tükörre nézek, melyet ideiglenesen kölcsönvettem a mosdókagylónál lévő falról. Kicsit párás és karcos, de a célnak megteszi. Csendben előkotrom táskám aljáról a sunyiban magammal hozott darabokat, majd sorban felpróbálom őket. Elsőként egy fehéret. Jól áll, de nem az én stílusom. Olyannak tűnök benne, mint valami szende szűzlány. Kis híján elnevetem magam. Mint tudjuk, én már nem vagyok az. Visszagyömöszölöm a táskába, ismét félpucéran ácsorgom a klotyóban. Jön a színes csíkokkal szabdalt, mely baromi jópofa, és előnyösen gömbölyít. Egy csajos bulira tökéletes lenne. A mai „rendezvényt” ugyan sok mindennek hívhatjuk, de annak nem. Marad a fekete, vagyis inkább sötétszürke, pántnélküli fürdőruha. Csinos, szabadon hagyja a vállat, de bőven takar elöl.

-   Alycia, mi lesz már?! – hallom Olive türelmetlenkedő hangját.

Hiába, nem hordok olyan sűrűn fürdőruhát, hogy tudjam, melyikben hogy festek. Ami azt illeti ezek közül némelyik még nem is részesült a megtiszteltetésben, hogy rajtam lehessen. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy akkor vajon miért is birtoklom őket, de hamar elhallgattatom a felesleges kérdést.

-   Megmondtam, hogy sok lesz az a sütőtöklé.

Sütőtöklé belőled jön, te idióta! Hogy bírom ki ezekkel nap, mint nap?

-   Menjetek, majd csatlakozom. – eresztem útjukra őket.

-   Oké, de siess! Ha megint elkésel Gyógynövénytanról, Lancaster biztos dühös lesz.

Hmm, ezek szerint ma Gyógynövénytan is van. Ki tudja ezt számon tartani? Amúgy sem értem, miért kötelező tárgy. Bárki nézzen is rám, kétlem, hogy megfogalmazódna benne a gondolat: „Ez a lány igazi kertész alkatnak tűnik. Mutassuk meg neki, hogyan kell összesározni a ruhákat!”. Vagy esetleg valami olyan, hogy „Milyen kedves, törődő teremtés! Akarod tudni, melyik gomba nedve jó a hányingerre?”.

Becsapom a klotyó ajtaját, az ócska anyag megremeg. Szerencsére senki sincs a közelben. Visszajátszom a hiányzó tükröt a helyére, majd még egyszer megszemlélem magam. Iskolai talár, mindennapi öltözet. Csak alatta cseréltem ki a fehérneműt fürdőruhára.

Nem mondhatnám, hogy mennyire figyelek az órán. No nem mintha szokásom lenne. Szerencsére csapatban dolgozunk, mint általában, így tőlem bőven elegendő néhány „add ide az ollót” teljesítése, meg itt-ott egy-egy kommentár hozzáfűzése. Növények már a kertek, sőt az emberek megjelenése előtt is léteztek, így bizonyára nélkülem is fennmaradnak majd.

Kicsivel suli után a keleti szárny ötödik emeletére veszem az irányt. Késő délutánt – kora estét beszéltünk meg, ami így ősszel jó időpont egy forró fürdőhöz. És így csak egy szabályt szegek meg, amennyiben nem maradunk túl sokáig. No meg amúgy is a prefiket büntetnék inkább, mint engem.

Négyesben leszünk, a suli krémje, mondhatni. Nyolcadik évfolyamos pasik, Minnie meg én, a prefektusi csudafürdőben! Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Persze igyekszem lazán venni. Ami azt illeti, kívülről szemlélve nem is lehetnék lazább. De Merlin irgalmazzon, én az ilyesmire születtem, nem pedig növényátültetésre!

Körültekintően közelítek. Igyekszem úgy időzíteni, hogy a pasik várjanak rám, és ne fordítva, de persze ezt nehéz lenne kiszámolni, elvégre percre pontos időpontot nem beszéltünk meg. Mindenesetre a negyedik ajtó lesz az. A folyosó üres. Minnie átadta a jelszót, ennyi elvileg elég is kell legyen.

-   Pacsuli. - Ezt legalább könnyen megjegyzem.

Kíváncsian benyitok. Vajon kik érkeztek már meg?

Belépve a fürdőbe igen csak meglepődöm, több tekintetben is. Legelsőként a helyiség mérete múlja felül várakozásaim, ezt a pillanatot azonban rögtön magáévá teszi a jelenlévő. Valamiért úgy gondoltam, Minniék már itt lesznek, mire megérkezem, talán mindenki rajtam kívül, de az eszembe se jutott, hogy Demetrius fogad, egy szál… szóval meglehetősen alulöltözve, egymagában. Egy pillanatra meg is torpanok a bejáratban, ilyesfajta meglepetés azért még engem is kizökkent, de hamar észhez térek. Becsukom az ajtót, majd körbejárom a fürdőt. Bárki megmondhatná, hogy először járok itt.

A prefektusi fürdő valami elképesztő, ami itt van, az nem kád, hanem medence, temérdek csappal, és mindenféle vízbevalóval. Szinte már úszkálni is lehetne, noha nem mondhatni, hogy az jellemző lenne rám. A vízből kellemes illat és gőz árad. Noha nem terveztem magamnak prefektusi jövőt, a helyiség miatt kénytelen leszek ezen elhatározást újragondolni.

A termet hatalmas ablakok bástyázzák, az egyiken egy sellő les minket. Nem valami szimpatikus fazon, jobban örülnék egy portrék és mozgó üvegfestmények nélküli fürdőzésnek. Ha elsőként érkezem, biztosan letakarom valamivel, így azonban inkább csak próbálok nem foglalkozni vele. A figyelem megvonása a legélesebb fegyver, melyet egy nő ellen bevethetsz.

- Szép jó estét, - köszönök viszont, miközben elhelyezem cuccaimat a helyiség másik felében, arrébb a víztől. Demetrius magázó, udvarias köszöntése furcsán cseng a fülemben. Elsőre jó poén, de azért remélem, hagyományosabb beszélgetésekre is képes. - Dem. Vagy Demetrius. - teszem hozzá egyik szemöldököm felemelésével. Így belegondolva nem egészen tudom, hogyan szokták szólítani őt. Azt hiszem, mindenki másképp. A Ms. Remington-t viszont nagyon hamar elhagyhatná. Ez a fajta köszönés olyan, mintha a Ms és Mrs lenne benne a lényeges információ. Mintha az számítana, férjnél van-e már a szerencsétlen, nem az, hogy milyen családból származik, hogyan nevezték el szülei, vagy milyen hangkombinációt érez igazán magáénak.

- Talán fürdeni jöttünk? – kérdezek vissza, úgy, ahogy az értetlenekkel szoktak. Mégis mit vár, mit mondok egy ilyen kérdésre? Térdre borulok és rögvest szerelmet vallok? Vagy korrepetálást tervezett tartani a prefektusi fürdőben? Az öltözetéből ítélve nyilván nem. - Persze csak ha nem árulsz be. - teszem hozzá egy pajkos mosollyal, hiszen hivatalosan én nem lehetnék itt.

Bal lábammal a vizet próbálgatom. Kellemesnek tűnik, így lehúzom magamról az iskolai szerkót, majd az egyik kanyargó csőre helyezem. A gondosan kiválasztott, sötétszürke fürdőruha van rajtam, ebben lépek a vízbe. Biztosan nem vagyok hibátlan, de nőjön szakállam, ha a férfiúnak nem tetszik a látvány.

Keveset pancsikolok, nem vagyok az a rögvest fejestugrós fajta. Hajamnak egyelőre csak a végeit éri víz, nem akarom annyira tönkretenni. A hőmérséklet és az illatok is nagyon kellemesek, ellazulva támaszkodom neki a medence oldalának. Ajkaimat egy halk hmm hagyja el. Szinte nem is foglalkozom Demetriusszal, legalábbis kívülről, nyilván a gondolataim tekintetében már más a helyzet. Persze, hogy kíváncsi vagyok rá, látni akarom, és kérdezni tőle, ennek ellenére csukva a szemem, és csendben vagyok. A férfinek dolga, hogy megnyíljon neki a hölgy, és nem fordítva. Ugyanakkor ki tudja, mikor érkeznek Minniék, lehet, hogy alig pár percünk van csak így kettesben…