Rosa Lutece
Eltávozott karakter
uptown punk
Hozzászólások: 19
Jutalmak: +67
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : 'Lutece-szőke', papíron. Hangulattól függ..
Szemszín: Kékeszöld. Papíron. De amelyik lábbal kelek épp aznap reggel..
Kor: Szereptől függ.
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Özvegy
Kapcsolatban:: Aludj jól!
Munkahely: Színház & Mágiaügyi Minisztérium
Kedvenc tanár: Drága Leon...
Legjobb barát: Aktuális kolléga, aki kávéval lep meg
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Szép és pontos.
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2016. 07. 24. - 19:42:44 » |
+3
|
A l w a y s t h e q u i e t o n e s Sosem raboltam még el senkit, de hát mindig vannak elsők, és nekem ez az első, még ha hihetetlen is ez a fizimiskámat ismerve - bár komolyan, csak azért, mert a testemből élek, rögtön sztereotip módon bűnözöm is? Inkább feltételezem magamról a nemzetközi kémkedés eleganciáját, bár anyám szerint kész bűntény ahogy kinézek, ahogy dolgozom, és ahogy zaklatom Marlowet, pedig neki erre szüksége van, különben a világ sosem tudná meg, mit rejteget a nyunyó lelkében! Minden szépet is jót, és én tényleg a legjobb szándékkal korlátozom most a szabadságában, felejtsük is el itt az alapvető emberi jogokat, itt életbevágó epifániáról van szó, és utólag azt mondja majd, hogy 'igen, ezaz, Lutece, ezt annyira élveztem, csináljuk megint!' mindenféle áthallás nélkül, mert oké, hogy ott csillog a perverz fény a szemében, de na, ez nem a korhatáros műsorsáv, pardonnez-moi. Még nem. Megvártam, amíg ördögi tervem főszereplője megjelenik a minisztériumi sikátorban, és hátulról elkaptam - jószándékomat prezentálandó nem tettem hozzá, hogy pénzt vagy életet, előbbire nincs szükség, utóbbit meg máshogy is meg lehet szerezni - majd közöltem vele, hogy jöjjön velem. - Marlowe, kérlek ne kérdezz semmit, hatalmas baj van, csak gyere! Fogd meg a kezem, útközben mindent elmagyarázok! - igyekszem nagyon jelentőségteljes képet vágni, remélve hogy nem kérdez rá részletekre, mint például miért vagyok teljesen feketében, meg garbóban, de szerintem ez illik a szituációhoz - Kapaszkodj, lehet hogy fájni fog! Hoppanáltam már részegen félre egyszer, és azóta van bennem egy pici félsz a hazatérést illetően ha páros hoppanálásról van szó, de mi most szerencsésen, mindenféle kellemetlenül kivitelezett pofáraesések nélkül landolunk a szép zöld gyepen, és amikor felnézek a házunkra, biztos vagyok benne, hogy hamarosan annyi mindent lát majd a nyunyó, hogy nem kell emlegetnünk ezt a kis tántorgást, amit összehoztam itt.. Taktikusan nem engedem el a kezét, ahogy elindulunk befelé, a mágia szerencsére felismer és enged, úgy hatolunk be, mint a legjobb ügynökök - olyanok persze, akik elegánsan a szituációhoz öltöztek, mert na. Az ismerős órakattogás kellően baljós, anyámék nyilván minden alkalommal újrahangolják őket, hogy a lehető legkevésbé barátságos összhangot keltsék, egyébként is olyan vendégszeretőek vagyunk ezzel a felirattal a keretben: 'Az idő felzabálja a saját gyermekeit'. Csupa kellem és báj, és még én vagyok nőietlen... Húzom magammal Marlowet, idegenvezetésre majd ráérünk később, a koraesti félhomály úgy terül el körülöttünk, mint akik belógtak apu és anyu hiányában vadul smárolni a lépcsőházba, pedig esküszöm a meglepően drága balettcipőmre, nem ez volt a terv. - Most valami nagyon perverz dolgot fogok mutatni neked, de ez maradjon kettőnk között, rendben? - fogom suttogóra, az órakattogás elhalkul előzékenyen - Ez egy olyan vad és csatakos házibuli, amilyenben még sosem voltál, de ami itt történik, az itt is marad... A résztvevők kényesek a diszkrécióra, és ez a kölcsönös bizalmon alapszik. Nagyon nehezen parancsolok az arcomnak, a hajam rögtön ki is gyullad a vörös arcpirítóan szűzietlen árnyalatában, de én tudom, mi fogad majd minket a nagy fekete ajtó mögött, ahonnan most a hangok szűrődnek ki. - Aaaah, úristen, Kipp, ez mennyei, milyen hatalmas! Már értem, miért rajong érted az összes diáklány...! Ha az én diákkoromban ilyen tanáraim lettek volna..! - Ms. Dalton izgalomtól csillogó hangja szinte kiszakítja magát a felületen át - Csináld úgy, mint eddig! Gyere, Leon, fogd meg te is, ezt muszáj érezned saját kezeddel! - Ne haragudjatok, de ennyi eksztázisra muszáj elszívnom egy cigarettát! És teljesen dehidratált vagyok ennyi kör után. - szól az öcsém fáradt, kielégült tenorja. - Várj, Kipp, addig csináljuk azon a kanapén, biztos vagyok benne, hogy abban a szögben még te sem tudnád megcsinálni! Egyébként tudtátok, hogy kevés dolog szabadít fel ennyi dopamint az agyban? A szexuális tevékenységek képesek ilyen ugrásszerű növekedést garantálni... Rákacsintok a vendégre, az ujjaim még mindig az övéit béklyózzák, széles vigyor rohan át az arcomon barbár módok legfényesebb vadlovaként, szinte érzem, hogy pánikol be attól az orgiától, ami odabent vár, főleg, hogy az öcsém ebben a pillanatban sóhajt fel kéjesen, Ms. Dalton pedig pornófilmek csillagait idézi meg a nevetésével. - Kipp, azt hiszem, rossz lyukba tetted.. biztos legális ez? Igeeen, ez aaaaz, pont úgy, csináld úgy megint..tökéletes! Ennél mélyebben már nem is lehetnél benne... ezt mindig úúúgy élvezem! Hármat kopogtatok a kuncogással küzdve, a hajam alja éppen szégyellősen rózsaszínbe kanyarodik, felkunkorodik mögöttem, vigyorogva bámulok az ajtót nyitó öcsémre, akinek karikás szemei, kócos haja, kigombolt nyakú inge, csálén lógó nyakkendője, és szokatlanul kipirult arca arról árulkodik, hogy talán éppen megzavartunk valamit. - Meghoztam a friss husit.. Leon, ő itt Mr. Marlowe, Ced, ő itt az öcsém, közkeletűbb nevén Leon Lutece. - talán szerencsére nem tárja ki a nyílászárót az egész szobára, de még ebből a szögből is látom azt a félig kiborult kávésbögrét.. Hatalmas őrjöngés van itt, ez ott van minden kis rezgésben, és szinte arcon vág mindkettőnket. Ma éjszaka úgy fogunk szórakozni, mint még soha... ezt garantálhatom, orgazmikus lesz, már pardonnez-moi..
|