Nem hittem volna, hogy egyszer vakrandira megyek egy idegennel. De hát ide is eljutottunk. Én randira megyek egy olyan férfival, akit nem is ismerek, csípjetek meg, hogy elhiggyem tényleg itt vagyok. Én itt a Csupaszív Csókosbájitalkifőzdébe randin. Még vagy ezerszer el kell mondanom magamban, hogy biztos legyek benne, ez velem történik.
Tulajdonképpen azért jöttem el, mert kedves Lucy barátném ismerőse, nevezetesen Thomas azt mondta tud nekem egy nagyszerű partnert. Először azt gondoltam, na ne már, biztosan csak viccel velem.  De amikor láttam rajta, hogy őszintén gondolja kicsit megijedtem. Nem, nem képtelenség. Én biztosan nem megyek idegennel randira. Ezek voltak a legelső gondolataim.
Thomas erősködött, hogy de jó lesz, biztos benne. Lucy is ugyanezt hajtogatta, így belementem. Ám megkértem, hogy először meséljen pár dolgot erről az emberről akivel összeakar hozni. A neve Ewan Slinkhard. Nekem ez nem mond semmit, én nem ismerek semmiféle Slinkhard családot. De nem is fontos ez. Thomas olyan magával ragadóan tud mesélni, hogy kezdtem megkedvelni ezt az Ewant anélkül, hogy ismerném. Érdekes ember lehet.
Sejthettem volna, hogy Thomas szépen mindent elrendezett, anélkül, hogy biztos lett volna abban, hogy elfogadom a meghívást. Randít szervezett ügyesen a Csupaszív Csókosbájitalkifőzdébe kettőnknek. Még lemondani sem tudtam, mert az, hogy nézne ki. Nem szép dolog kijátszani valakit.
Mérges voltam persze Thomasra, nagyon is. A haragom viszont izgulásba tört ki. Vajon én is tetszeni fogok neki, engem is kedvelni fog. Mit vegyek fel? Hogyan nézek ki? Ki sminkeljem magam vagy legyek inkább természetes?  Miről fogunk majd beszélgetni? Lesz közös témánk vagy hallgatni fogunk egész végig? Mint egy kis tini az első randiján. Nevetséges.
Pechemre ezt a randit pont olyan időpontra szervezte amikor színházi díjátadóra kell mennem. Szóval még csak átöltözni se tudok, csak egyenesen rohanok a találka helyre. Mindenki csak bámul az utcán mintha örült lennék, hogy így rohanok az utcán, hatalmas magassarkúban, miniszoknyában. Kis sminkelve, olyan mintha valami hatalmas buliba mennék. Legalább is én ezt gondolnám magamról.
Hamar beérek a helyszínre, de ő még nincs ott. Azt hittem én jövök későre, de ezek szerint nem. A pulthoz megyek és leülök az egyik bárszékbe.
- Egy vodkát. - muszáj, hogy valami egy kis erőt adjon nekem. Máskülönben lehet hülyeségeket fogok dumálni, vagy pusztán elalszom. No nem a társaság miatt hanem mert fáradt vagyok.
- Tehetek bele valamit ami kicsit felvidítja. - szól hozzá a pultos. Mintha látná, hogy mit keresek itt. A fáradtságot nem láthatja azt ügyesen eltakartam natúr sminkell. Nem szoktam agyon sminkelni magam csak épp egy picit teszek magamra és olyat, hogy az ne tűnjön fel. - Ne tán randira jött? - kérdezi. Még ezt is tudja? Nme az nem lehet. Valószínű csak beletrafált. Bár Lucyból és Thomasból kinézem, hogy beszervezték.
- Hát ha használ tegyen. -  mondom, második mondatára mintha nem figyeltem volna úgy reagálok.
Észre se veszme mennyi ideje üldögélhetek itt, de régóta az biztos. Órámra pillantok, már fél órája jönnie kellett volna a randi partneremnek, és még nincs itt. Ha felültettet eskü megtalálom és kinyírom a drágát. Vele együtt Thomast és Lucyt is.
Ah. Kissé szédülök, asszem megártott ez a két pohár valami. Meglehet, hogy egy cseppet becsiccsentettem. Pont most. Ah ez nagyon nem jó. Még sosem voltam részeg és ittas sem, egyáltalán még egy picit sem voltam piás. Mért pont most kellett ennek megtörténnie.
Jaj ne és ha jól látom ott jön az akire ráillik a leírás. A randipartnerem. Lottie, Lottie csak nehogy hülyén viselkedj a pia miatt. Zavartan, mint egy kislány egy mosolyt erőltetek arcomra, miközben az úriember felém közeledik. Hogy mi lesz ebből?