|
|
« Dátum: 2019. 06. 19. - 19:00:18 » |
0
|
Az üvegházak közvetlenül a kastély északi falai mellett állnak, összesen hat darab. Némelyik le van lakatolva, és sok bűbáj védi őket, hogy alsóbb évesek még véletlenül se tévedjenek be a gyakran veszélyes, néha mérgező, néha húsevő növények közé.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Reed Lancaster
Eltávozott karakter
Gyógynövénytan prof
Hozzászólások: 181
Jutalmak: +308
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Szőkésbarna
Szemszín: Kék
Kor: 46
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola - Gyógynövénytan tanár
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 14 hüvelyk, szelídgesztenye, sárkány szívizomhúr, tűrhetően rugalmas
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2019. 11. 21. - 14:07:28 » |
+4
|
Esszé
2000. november 21.
Odakint már igazi őszi idő tombolt, sőt ha lehetett hinni a Reggeli Próféta időjárás rovatának, akkor hamarosan havat is hozhat az egyre inkább beálló hideg. Ennek ellenére odabent a 4-es számú üvegházban a szokásos párás-langyos levegő fogadta azt aki belépett, így engem is. Óvatosan léptem oda a hosszú asztal sor végére, hogy egy zsebkendővel végig töröljek annak falapján. Ezután dobtam le magam elé egy viseltes, fehér pergamentekercset, amire felírtam a mára olyan fontos információkat, mint határidők, feladat lényeg és a többi. Az utóbbi időben kicsit nehezebben tartottam fejbe a dolgokat. Talán azért, mert Batsa levelei vagy a hétvégi találkozások Roxmortsban egészen más fajta fontossági sorrendet kezdtek felállítani. Egyre inkább vágytam a kastély falain kívül élni, hogy jelen lehessek, amikor megszületik a közös gyerekünk… vagy csak amikor rúg egyet. Valószínűleg bármelyik kolléga így érezne, ha hasonló cipőben járna, de tudtommal éppen én voltam az egyetlen. Egyszóval, Batsa mindennél jobban hiányzott, meg az is, hogy részt vehessek a család dolgaiba. Megköszörültem a torkomat, mikor megérkezett az első diák. A mai napra ugyanis, pontban fél négyre összehívtam egy kis megbeszélését minden tanulónak, aki csak jár az órámra. Ebben a félévben még nem volt számonkérés az órámra és ezúttal sem terveztem túl véresre a dolgot. Lényegében az órai munkára adtam mindig jegyet. Szép lassan elég nagy lett a tömeg, így felemeltem a kezem, jelezve, hogy maradjanak csendbe. Ha egy kicsit elhalkultak, úgy én is belekezdtem a mondandómban. – Köszönöm, hogy eljöttek ma. – Kezdtem kicsit reszelős hangon. A múlthéten egy kicsit megfáztam, aminek a következtében nem nagyon tudtam beszélni. Erre a hétre már egészen előjött a hangom és egy köhögésen kívül nem gyötört már sem. – Ígérem, senkinek sem húzom tovább az idejét, mint muszáj. Szóval, ha szépen elhalkulnak, akkor tíz percben letudjuk az egészet. – Magyaráztam és a kezembe vettem a pergamentekercset, hogy egy pillantást vessek annak a tartalmára. – Mint tudják idén még nem volt sem dolgozat sem más fajta gyakorlati számon kérés Gyógynövénytanból. Így hát ezúttal erre is sor fog kerül. Nem lesz nehéz feladatuk, ugyanis egy egytekercses esszé kell írniuk csupán. Még egyszer megköszörültem a torkom és még egyszer felnéztem rájuk. – A téma egy önök által választott gyógynövény teljes jellemzése. Bármi fontosat megemlíthetnek vele kapcsolatban, akár mugli hidelmeket, akár hogy milyen bájitalok alapanyagai. – Magyaráztam. – A leadási határidő két hét múlva csütörtök, tanítás után szíveskedjenek megjelenni a dolgozattal együtt ugyanitt. Aki nem adja le attól tíz pontot levonok, akik viszont leadják, azok maximum tíz pontot szerezhetnek a házuknak a munkájuk minőségétől függően. Amennyiben nincs kérdés, mehetnek is! Még azért vártam egy percet, hátha valakinek eszébe jut valami. Aztán elengedtem őket a dolgukra, én pedig szépen visszavonultam a szobámba annak reményében, hogy nem voltam túl szigorú és nem egy teljesíthetetlen feladatot osztottam ki.
Beküldési határidő: december 6. Minden leadott esszé maximum 10 pontot ér. Akik nem adják le azoktól 10 pont kerül levonásra. IRL az esszé lehet egy rövid bevezetés vagy csak egy részlet, kb. 4-6 sorral. Lehetőség szerint, hosszabb-rövidebb reagba foglaljátok. Ebben a leadás, a megírás is szerepelhet! Ahogyan neked a legjobb.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Nolan Pye
Eltávozott karakter
VI. évfolyam
Hozzászólások: 139
Jutalmak: +204
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőkésbarna
Szemszín: Kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Hát öööö... nincs
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 12 ½ hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizomhúr
Nem elérhető
|
|
« Válasz #2 Dátum: 2019. 11. 22. - 20:10:48 » |
+3
|
Gyógynövénytan esszé
***
2000. november
Lancasternek aztán vagány ötletei vannak… ahogy elmondta a feladatot már akkor is úgy éreztem, hogy nem kívánom máshova, csak éppen a hátam kellős közepére. Azt hinné az ember, hogy a kevesebb óra némi nemű szabadsággal is jár, de nem így van. A házi faldatok száma egyszer csak megtriplázódott, ráadásul a tanári kar mellett a szüleink is állandóan azzal nyaggattnak, hogy járjak el nyílt napokra, gondolkodjak a jövőmön. Még apám is ezt szajkózza, aki amúgy már régen eldöntötte, hogy medimágus leszek. Nem is értem, min kéne ezek után gondolkodnom. A nővéremnek gondolkodás nélkül megengedték, hogy újságírással foglalkozzon, én meg le lettem torkolva annyival, hogy szokjak hozzá a gondolathoz. Végül is nem volt bajom a tárgyakkal, amiket tanulnom kellett hozzá, szerettem a Gyógynövénytant, a Bájitaltant, még az Alkímiával sem volt bajom. Bolton profról kiderült, hogy a maga szórakozott módján egészen jó fej. Szóval beültem a könyvtárba és ezúttal némi plusz munkát is végezve, több lexikont és egyéb szakkönyvet is végig lapoztam. Ez legalább annyira Nolan Pye-os megmozdulás volt részemről, hogy semennyire, mégis úgy tűnt, ez az egy megoldás van, ha minél előbb le akarom rázni magamról a Lancaster által adott feladatot. Így még aznap éjszaka leültem, hogy összeszedjem az esszémet. Természetesen már a címbe sikerült egy jókora tintapacát ejtenem… aztán sóhajtva Margárá néztem, aki szemközt körmölt valamit. Igazából fogalmam sem volt, hogy egyáltalán tervezi-e megírni a házit, mostanában nem olyan aktív, mint a megismerkedésünkkor… pedig, ha tudná, hogy pont az ő jó hatására kezdtem el foglalkozni a jövőmmel…
Tovább körmöltem, mint a jó gyerekek, hogy aztán egy órával később egy újabb sóhajtással karöltve dőljek hátra a széken. Természetesen még csak a felénél tartottam az egész munkának. Az írásom egyre rondább volt, az eleinte aprócska betűk megnőttek.
Szép lassan a záró mondatokhoz értem, ahol még egy-egy mondatot írtam a mugli gyógyászatról. Hát arról a részéről elég keveset találtam a Roxfort könyvtárában, de nem zavart. Elég volt, hogy csak érdekességként megemlíthetem, aztán akkor Lancaster is megnyugszik, hogy szinte mindenre kitértem, ami fontos lehet.
Szépen lekerekítve a végét a dolgoknak, igencsak későn zártam a soraimat. Talán már lassan el is jött a takaró ideje… újabb sóhajtással vettem tudomásul, hogy még a vacsorát is kihagytam Lancaster kedvéért. Mindenesetre nem tettem szóvá Marganak, csak fogtam a pergament és miután a könyveket a megfelelő helyre tettem, egyszerűen elvonultam a Mardekár klubhelyisége felé. Még mindig nem akartam medimágus lenni... nagyon nem.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Margery Winters
Eltávozott karakter
soul gardener
Hozzászólások: 43
Jutalmak: +94
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : szőke
Szemszín: kék
Kor: tizenöt
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kedvenc tanár: Mr. Lancaster
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 hüvelyk, rezgő nyárfa sárkányszívhúrral
Nem elérhető
|
|
« Válasz #3 Dátum: 2019. 11. 23. - 01:54:31 » |
+3
|
★ thyme gu proifeasanta ★ 2000. november 21. Belépek a négyes számú üvegházba, ahová mr. Lancaster hívott bennünket, és bár nem elsőnek érkeztem, nem kesergek lassúságomon. Nem is érdemes, hisz nem versenyzek senkivel, nem kell először érkeznem ahhoz, hogy jó jegyet kapjak. Ahhoz elég a tantárgyhoz való képességem és a már fejemben lévő tudás egy kis találékonysággal fűszerezve. Mikor már majdnem mindenki megérkezik, mr. Lancaster szavaira elcsendesedünk - én mondjuk eddig sem beszéltem senkivel, mert hirtelen nem találtam magam mellett ismerős arcot. No, sebaj. - A téma egy önök által választott gyógynövény teljes jellemzése. - sosem volt bajom az esszékkel, és már attól jó kedvem van, hogy az egyik számomra legkedvesebb tantárgyból kell írnom egyet. Fejemben lassan, csikorogva mozogni kezdenek a fogaskerekek, és hamarosan eszembe is jut számtalan ötlet. Kezdetnek a teafa, de ezt elvetem, mert nem tudnám olyan részletességgel bemutatni, ahogy az számomra is megfelelő és elegendő. Ezután még számtalan ötletet vetek el, amíg vissza nem érek a klubhelyiségbe, és végül a kakukkfűre esik a választásom. Ez lesz a megfelelő téma. Még csak négy óra van, nincs is már semmiféle programom erre a napra, ezért előveszek egy pergament, és felírom rá a nevemet, valamint az egyszavas címet. Pár percig némán, mozdulatlanul ülök, és azon gondolkodok, hogy mi legyen az első mondat, mit tartalmazzon az első bekezdés, és egyáltalán miből is építkezzek a fogalmazásom során, de nem telik sok időbe, hogy mindezt kitaláljam. Lassan, gyöngybetűkkel kezdem megírni a piszkozatot, és egy óra leforgása alatt be is fejezem. Mindezt muglik által használatos ceruzával tettem, mert kevésbé hivatalos és sokkal kényelmesebb, mint tintával írni. Márpedig a piszkozatot személyesen magamnak írom. Csak ezután nyúlok a tintatartó és a lúdtoll felé, ám sosem volt erősségem a pacamentes írás, ezért néha elgondolkodok azon, hogy maradjon a gyöngybetű vagy írjak inkább gyorsabban és rendezetlenebbül, hogy ne cseppenjen el a tinta. Végül minden egyes cseppnél a kitartó munkát választom, és annyiszor kezdem újraírni a beadandómat, ahányszor csak pacát ejtek az éppen aktuális pergamenen. Végül mégis elkészülök az éjszakai órákban, talán már hajnal is lehet - a tintám pedig majdnem elfogyott.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Mirabella Harpell
Boszorkány
boszorkány
Hozzászólások: 372
Jutalmak: +742
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : sötétvörös
Szemszín: kék
Kor: 19
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: alkotói szabadságon van, kóborol
Legjobb barát: Christopher Cartwright
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: tiszafa, 11 hüvelyk, egyszarvúszőr mag
Nem elérhető
|
|
« Válasz #4 Dátum: 2019. 11. 23. - 15:36:38 » |
+3
|
Gyógynövénytan óra • 2000 november 21. •
Kirakok rá egy 18-as karikát, mert gyerekek, csak ésszel Tudod mi az izgalmas a növényekben? Aha! Semmi. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert amíg a varázsvilágba kerültem, addig is volt egynéhány növény, amit kicsit érdekesebbnek tartottam mint a csinos tereptárgyaknak vagy finom ételeknek minősülő zöldféléknél. Ott van például a húsevő növény, a mimóza… És végül, de leginkább… - Tuti, hogy a kenderről fogok írni! - dörzsöltem össze a tenyerem vigyorogva, aztán mikor esetleg belekerültem Reed látóterébe, akkor sebes váltással tudálékos, ártatlan mosoly jelent meg a képemen. A négyes számú üvegházban körbepillantva elgondolkodtam, vajon a varázsvilágban mennyire népszerű ez a növény, és vajon tudják-e egyáltalán, mire való. Aki nem mugli körökből jött, talán nem is találkozik vele? Vagy itt is van ültetve valamelyik sarokban? Áh mindegy, majd írok egy levelet Cartwirghtnak, hogy kell néhány levél egy iskolai projekthez. Szigorúan a projekthez! Szóval amint Reed kedvesen rövid feladatkiadásának vége lett, sprinteltem is a Bagolyházba Húért. Futtában írtam meg a kis cetlit (minek következtében egy Mira-tenyér méretű tintafolt került a lépcsőfordulóra, de erről majd később sem, mert nem is én voltam), és két perc múlva az üzenet elszárnyalt. A könyvtárban már sokkal elmélyültebb munkát folytattam a házidolgozat megírásával kapcsolatban. Felhalmoztam minden könyvet, amiben szó eshet a kiválasztott gyógynövényről, s a könyvtornyok között kiterítettem a teleírandó tekercset. A papíron hagytam helyet a préselt levélkének, de szükség esetére rajzoltam egy csinos kis magyarázóábrát a növény részeivel, megnevezéseivel, ha az értékes leveleknek nyoma veszne. A sok uncsi, alap infó között ezen kicsit felderültem, mert mindig is tetszett, hogy léteznek olyan növények, ahol külön van mintegy a “fiú” meg a “lány” egyed. Mr. és Mrs. Kendert érzékeltetendő, azért nem masnit meg nyakkendőt rajzoltam a kis ábrácskáim mellé, csak a szokásos hím-nőstény jelzéseket. Mármint, a szofisztikáltat, nem azt a fajtát, amit mugli utcagyerekek buszmegállók falára grafitiznek. Azok amúgy is specifikusan emberi részek. Na mindegy. A bevezetés és küllemi leírást, variánsokat követően az érdekességekre tértem rá. - Aha. Muszáj volt megenniük, nehogy éhenhaljanak. Manapság is biztos ezért sütik sütibe - kuncogtam. Elgondolkodva néztem el a papír felett, mint aki épp nagy felfedezést tett - de tekintettel a könyvtár általános csend-szabályára, inkább csak magamban tátogtam: - Megtaláltam a megoldást a világ összes problémájára! Ezt az izét kár elszívni… - dünnyögtem, majd rájöttem, hogy az asztalomon landolt Hú nagy, sárgai szemeinek magyarázok mélázva. A madár pedig a karmában tartotta a dobozt, benne az értékes szállítmánnyal - bár lehet, hogy ez utóbbit Albertnek köszönhetem. Lényeg, a lényeg, felnyomtam a préselményt a tekercs megfelelő helyére, aztán a leveleket stílusosan körbeírtam a kender, mint élvezeti cikk szerepével, hatásaival, tulajdonságaival. Remélem, mivel kisbetűket használok, Reed talán így is betudja egy teljes tekercsnyi munkának. Ha nem, telibe keresztülírom a leveleket is a kiegészítéssel, hogy “A Cannabis, bár biológiai függőséget elviekben nem okoz, lelki függőséget igen, ezért használata nem ajánlott, törvénybe ütköző, szigorúan tilos, és senki se próbálja ki! Kivéve a kenderbetont, mert abból épült házban lakni poén.” Én mondjuk ruhát is simán hordanék. Ez a növény mindenre jó, csak pont arra nem igazán, ami miatt elhíresült, meg amiért sajnos sokan használják, meg néhányan termesztik, sőt egyszer láttam egy rasztahajú pasast, aki a hátizsákjában sétáltatott egy cserepes növényként a londoni metróban. Mondjuk a hapsi szerintem engem nem látott. Se a metrót. Kicsit más univerzumban érezhette magát… Mondhatni egy másik varázsvilágban, mint a miénk. A mágikus világbeli felhasználást hagytam utoljára. Jó hosszan taglaltam, igazából meg is lepett, mennyi minden bájitalba és egyébbe kerül kender a varázslók világában. Ja! És van egy mágikus bestia, amit csak ezzel szabad etetni. Nagyon laza lehet! Jócskán benne voltunk az éjszakában, mire sikerült a művemet befejeznem, s mikor összetekertem a pergament, észrevettem, hogy még mások is szorgoskodnak a gyógynövénytan házin. Csibész képpel, együttérzőn emeltem feléjük a tekercset. - Beadjam, vagy szívjuk el inkább? De aztán mégiscsak beadtam, mert jelen állapotában mégiscsak házidolgozatnak tűnt inkább, mintsem spanglinak. Majd ha visszakapjuk, és kiderült az eredmény...
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Teddy Jones
Eltávozott karakter
VII. évfolyam
Hozzászólások: 57
Jutalmak: +139
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : fekete vagy amihez kedvem van
Szemszín: sötétbarna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Sophie Vanheim
Munkahely: apám balhéja
Kedvenc tanár: haha... mármint ez egy vicc ugye?
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 és ¼ hüvelyk, mogyoró, sárkány szívizomhúr
Nem elérhető
|
|
« Válasz #5 Dátum: 2019. 11. 29. - 09:43:51 » |
+1
|
Esszé to: Lancaster prof.
2000. nov. 21.
Sosem volt bajom a Gyógynövénytannal, bár kiemelkedően jó sem voltam benne. Lancaster persze a V eredményű RBF-em után is engedte, hogy felvegyem a RAVASZ-hoz és annyit mondott, hogy ha tanulnék egy kicsit, akkor a legjobbak között lennék. Nyilván tudta, hogy amit kiadtam magamból a vizsgák folyamán, azt nagyrészt az órákon szedtem magamra. Sosem voltam könyvmoly, ezért inkább csak figyeltem és jegyzeteltem, hogy később ne kelljen gyötrődnöm vele. A családomat… vagy családszerűmet úgysem érdekelték a jegyeim. Sőt az apám azt akarta, hogy az RBF után hagyjam ott a Roxfortot és szálljak be a bizniszbe. Talán igaza volt abban, hogy így lenne a legjobb, de nem gondoltam bele jobban a kelleténél. Egyszerűen csak visszatértem a Roxfortba. A nevelőintézet amúgy sem engedte volna, hogy másképpen történjen. Margery Winters után sétáltam be a könyvtárba. Ő valószínűleg nem vett észre, mert igencsak távol ültem le tőle. Onnan párszor rápislogtam, várva, hogy esetleg visszanéz és látja, hogy magamtól ültem le ide házit írni. Nem mondom, hogy nem próbáltam meg rávenni, hogy írja meg helyettem az esszét, de valószínűleg nem vagyunk még olyan jóban, hogy a szép kis mosolyomért meg is tegye. Szóval magamra maradtam ezzel a problémával. Magam elé vettem hát a pennámat és a pergament, aztán kinyitottam a Gyógynövénytanra beszerzett, meglehetősen rongyos állapotú tankönyvem és egy a mandragórákról szóló értekezést. Nem tudom, miért ezt a növényt választottam… nem sok okom volt rá. Egyszerűen csak ez jutott elsőnek az eszembe.
Ezen nem bírtam ki és felhorkantottam. Milyen borzalmasan röhejes halál már: éppen kertészkedik az ember és bumm egyszer csak rásikolt egy gyökér, hogy aztán jól meghaljon. Valamiért úgy éreztem ez a halálnem tökéletesen passzolna Lancaster professzorhoz. Mindenesetre még bő egy órát dolgoztam a feladatomon, hogy legalább leadható állapotba kerüljön. Ezután, még egy pillantást vetettem Wintersre, majd összepakolva a cuccaimat és odaciccentve neki egy szép estét, kisétáltam a könyvtárból. Nem tudom, mit vártam… talán, hogy a nyakamba borul és közli, milyen ügyes voltam, jól esett volna a lelkemnek, az biztos.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Scarlett Bridget
Eltávozott karakter
Drama Queen
Hozzászólások: 52
Jutalmak: +89
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 15
Ház: Griffendél
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 10 hüvelyk, nyír, főnixtoll
Nem elérhető
|
|
« Válasz #6 Dátum: 2019. 11. 30. - 00:17:23 » |
+2
|
A négyes számú üvegházba belépve észrevételeztem, hogy már elég sok diák volt a helyszínen. Ezen egyáltalán nem csodálkoztam, mert az utolsók között érkeztem, a tanár még sehol sem volt szerencsémre. Gyorsan leültem a középső sorba egymagamba, majd mikor megérkezett Mr. Lancaster, rögtön csend ült a helyiségre. Megkaptuk témának az általunk választott gyógynövény teljes jellemzését, mégpedig esszé formájában. Sosem volt gondom a kifejtősebb feladatokkal, ráadásul a gyógynövénytan volt az egyik kedvenc tárgyam, így csupán azon kellett elgondolkodnom, hogy melyik növényt válasszam az esszém tárgyául. Az egyik szabadabb délutánomon elindultam a könyvtár irányába, hogy megírjam a házi dolgozatot. Ott csend volt és nyugodtan munkálkodhattam a művemen, nem zavart meg senki és semmi. Miután leültem az egyik székre, elővettem a szükséges eszközök egy részét, majd eltöprengtem, miről is kéne írni. Egy kis rövid gondolkodás után választásom a csalánra esett. Egész sokat tudtam róla, ráadásul tapasztalatom is volt már vele, így könnyebb volt erről írni, mintha egy általam ismeretlen növényre esett volna a voksom. Elővettem egy pergamentet, felírtam rá a nevemet, a házamat, az évfolyamomat, odakanyarintottam a címet, majd elkezdtem megírni az esszét. Próbáltam minél olvashatóbban írni, az első mondatnál beindultak erősen az agytekervényeim, hogy mit is írjak. Mikor megszületett bennem a döntés, utána a második mondat már egész flottul ment, utána pedig egyre könnyebb lett az egész. Ahogy mondják, minden kezdet nehéz... Maga a folytatás már egész jól ment, időnként kijavítottam magam, átírtam egy-egy részt, hogy jobban hangozzon, majd munkámat befejezte újra átolvastam az egészet. Pár órát eltöltöttem a könyvtárban, de ennél jobb helyszínt nem is találhattam volna, hogy megírjam az esszét. Miután úgy gondoltam, hogy valóban nincs már mit beleírnom a házi dolgozatomba az átnézést követően elhagytam a helyiséget. Ezután úgy gondoltam, hogy ennél jobbat úgyse tudnék kreálni, csak rosszabbat, így leadtam a tanárnak a munkámat remélve, hogy neki is el fogja nyerni a tetszését.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Sally Sykes
Eltávozott karakter
látod hogy mit teszek: sebet kapargatok
Hozzászólások: 36
Jutalmak: +47
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 16
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: Merlin ments!
Munkahely: mi?
Kedvenc tanár: izé
Legjobb barát: A Kaktusz
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Vörösfenyő, 11 hüvelykes, unikornisszőr maggal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #7 Dátum: 2019. 12. 02. - 16:12:21 » |
+2
|
a füvesnek... 21. 11. 2000. .Can't feel anything, I push it down, push it down.és ott, a még anyaölmeleg vérkocsonyában, a kocsonyás vérmocsárban, süppedő vérlápban, véringoványban kicsi virág, kicsi virág, úsztatja két pici karját, állát föl, föl, föltartja, fuldoklik, kiáltozik Gyógynövénytan. A Füvesemberrel. Már ha csak erre gondolok, kiver a frász. Egyszerűen nem bírok idegbaj nélkül meglenni ezen az órán, és még azt sem mondom, hogy erőlködöm, mert nem. Igazság szerint még feltűnés mentesen sem undorodom a professzortól, mert minden órán kirohanok hányni. Utálom. gyűlölöm ezt az embert. Elfelejtettem minde jót, és nem is emlékszem volt-e egyáltalán jó. Csak a vörös köd borít el teljesen, akárhényszor megszólal, akárhányszor esetleg közelebb jön, vagy elsétál mellettem. Nem bírom. És még hálát is adok az égnek, hogy alig van férfi tanár, mert szerintem belehaltam volna a rosszullétbe. Ó. Bárcsak. De nem, bármennyire képzelegtem a színpadias elhalálozásomról, annyi merszem még nincs, hogy saját magam vessek véget neki, és a halál drámai belépője igen csak elmaradozik. Remélem csellózás közben halok meg. Az olyan romantikusnak néz ki és azt hiszem jelenleg az a legmenőbb póz, amivel büszkélkednék a túlvilágon. Szóval ott tartok, hogy gyógynövénytan. Azt hiszem már elkezdődött az óra, de én nem bírok bemenni, csak téblábolok az üvegházon kívül. Vagyis éppen a susnyásba rejtőzök, hogy ne vegyen észre. De lehet észrevesz. És akkor kijön értem. És megrángat. lelkileg felkészítem magam mindenféle védekezésre, és a leglogikusabb megoldásnak azt látom, hogy ha kijön és felrángat magával, hogy tökön rúgom. Igen, ez egy hatásos módszer. Most, hogy megvan a technikám már csak mákszemméretű gyomorral bámulom a pofázó Füvesember száját, hogy az emberek feje fölött leolvassam a tennivalót. Vagyis azt hiszem, azt akarom csinálni, de valahogy behánytam. Remélem a Füvesember nem akarja ezt a bokor mentát bármihez is használni. Megtörölgetem a számat, majd inkább jobbnak látom elbotorkálni. Pedig szerettem az üvegházakat, a növényeket, a gyógynövénytant, a növényeket, a növényeket taperolni, hogy magamba szívjam a természet illatát. De most nem bírtam meglenni közöttük, mert az egész lényegét elrontotta a professzor is. Le is kapom a tekintetem a szájáról. Undorító. Inkább összekaparom magam, és elbotorkálok.
Amikor rászánom magam arra, hogy megírjam az esszét nem az anyag feldolgozása miatt görcsölök, hanem azon, hogy hogyan fogom leadni. Szerintem elküldöm neki Casablancával. Mondjuk az a bagoly biztos megenné a felét, meg tiszta tollas lenne, és lehet agyvérzésben meg is halna a cucc látványától a Füvesember, de legalább magamat megkímélem egy hasmenéstől. Igazából még akkor is megfelelő módszeren gondolkodom, miközben írom az esszét a tekercsre. Tiszta középkor, itt miért nem ismerik az A/4-es papírt??
Vér...Vörös, mint a vér, vörösbe burkolt emlék... Elhull a vér, mint az enyém, odalent és mindent elborít a vörösesen fehér mocsok. Elkalandozok, és jó ideig csak üres tekintettel meredek a tekercsre, pedig még maga a növény se vörös, csak olyan szép neve van. Mindentől eltekintve tényleg szép és lírai névnek tartom, mert valamiért olyan melankóliás a neve, hogy belesajdul a szív. Vagy csupán túlságosan szentimentális vagyok. Akkor olyan, mint én, hiába van családom, az anyám személyében rettenetesen magányos vagyok. És ez fáj. Vörösbe burkol a fájdalom, és a dühöm, mert anyám is csak ellök, eltaszít magától, pont úgy, ahogy én őt. Undorodunk a vörös múltunktól. Undorodunk egymástól. Anya kertjében is van ilyen, a sok, más gyógynövény mellett, és megint hiányzik a vörös éjszaka előtti, színekben pompázó életem, ahol még béget a nyáj, nyihognak az istállóban a lovak, repkednek a pillangók, anya mézes kuglófot süt, apa pedig a furcsa kalapjával és jellegzetes pásztorbotjával integet felém, miközben mellette csörtet Collie is. Fáj az emlék, fájnak az elmúlt boldog napok, és már észre sem veszem, csak bőgök, rá a tekercsre, és a könnyeim összepettyezik az írásom, elkenődik a tinta, de nem is érdekel a teljesítés, csak legyek végre túl ezen, hogy szaladhassak a csellómhoz, hogy megdermedjen az idő. Nagyot sóhajtok, és sebtében összetekerem, hogy a lehető leggyorsabban leadhassam végre és egy hegynyi súlytól megszabaduljak. Bekopogok, és amikor kinyitom, nem látom sehol az irodájában, így gyorsan lebukok és laposkúszásban az asztal felé osonok, amikor újra megjelenik a feje, pont amikor fellesek az asztalára a tekerccsel a kezemben. Éppen csak annyira kukucskálok, hogy a szemem látszik csak meg a fejem búbja, de amikor összetalálkozik a tekintetünk, és közeleb lép, nyilván azt hiszi elestem és azért gubbasztok az íróasztala biztonságos menedékében, hirtelen felállok és hanyatt-homlok kimenekülök a teremből és jól magamra vágom az ajtót.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Merel Everfen
Boszorkány
A Vérborz
►Moment reaper◄
Hozzászólások: 580
Jutalmak: +1419
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 19
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Ailish "Tanci" Everdean, Minerva McGalagony
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: Tiszafa, sárkányszívizomhúr, 11 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #8 Dátum: 2019. 12. 02. - 21:45:49 » |
+3
|
Kéne már kezdeni valamit ezzel az esszével is. El kell ismernem, engedékeny Lancastertől, hogy eddig ez az egy dolgozat van az órájára egész évben, ami nem is rossz igazából, minden más mellett, például ide értve az egész RBF-év dolgot. Már csak az a kérdés, miről írjak, hogy egyáltalán érdekeljen is a dolog. A gyeptégla nem tartaná fent az érdeklődésemet eléggé. Egyelőre nézem a közösségileg kipakolt könyvtornyokat a könyvtárban, minek elég érdekes a címe kiindulópont gyanánt. -Miért, miről írtad?- lesek át Mirabellára, ha már ilyen fontos és mély kérdéseket tesz föl. Az se egy rossz ötlet. -Abban az esetben hívd meg rá Lanci bát is- vigyorgok. -Ha már elolvasni nem tudja, még mindig megtapasztalhatja, és biztos jobb jegyet ad ha jó a hangulata. Feddhetetlen minőségű tanácsokat tudsz adni, Merelkedrága. Felütök közben egy véletlenszerűen választott könyvet. Nem, ezt valaki más hagyhatta itt, legalábbis nem hiszem, hogy a mágikus sportok történetéről bárki a gyógynövénytan beadandó kapcsán akarna kutatni. Miről ír ez itt épp? A Trimágus Tusa kezdetei. Bár végülis,.. Nem, a könyv nem fog ennél többet segíteni, de Potter nem pont valami növénnyel oldotta meg a víz alatt légzést azon a Trimágus dolgon, ami egy pár éve volt itt. Ez így már nem is hangzik olyan unalmasan. Elkezdek vizi növények témájában keresni.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Rayla Blake
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 112
Jutalmak: +161
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : vöröses-barna
Szemszín: zöldesbarna
Kor: 16
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Bonyolult
Kedvenc tanár: ehh
Legjobb barát: Ben
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Juhar, sárkányszívizomhúr, 12 hüvely
Nem elérhető
|
|
« Válasz #9 Dátum: 2019. 12. 03. - 19:06:15 » |
+2
|
erbe o cosa2000. november 21; Üvegház és a környéke Gyógynövénytan. Furábbnál furább növények, még annál is furább eljárások, és nem is tudom, engem ez inkább elriaszt egy kicsit, mint sem vonzana. Van itt azért egy kis átfedés a Bájitaltannal, ami, hát... szóval szerintem megegyezhetünk abban, hogy nekem ahhoz nincs egy istenáldott tehetségem. Vagyis, dammit, mondjuk ki, akárhányszor belépek abba a terembe, én valamit felrobbantok, vagy legalábbis rohadt közel állok ahhoz, hogy egyenlővé tegyem a termet az összes évfolyamtárssal és tanárral együtt a földdel. De hát na, úgy értem, na, mindenkinek van, ami jobban megy, meg ami kevésbé... ugye? Ugye más is robbantgat azon a szerencsétlen órán, és nem csak én? Na, de, szóval, növények, nem lötyik. Azt hiszem, ez menni fog. Úgy értem, ehhez nem kell semmit megfogdosni, kettévágni, kinyomni, benyomni, lecsapolni, szagolni és megfőzni, csak kicsapni egy könyvet és mehet a menet abból, amit benne találok, szóval nahhh, miért ne? Na, ez nem azt jelenti, hogy az óra után azonnal nekiálltam megírni ezt az izét. Nem, tulajdonképpen a lelkesedésem addig tartott, amíg az Üvegházból kilépve észre nem vettem valami fura, göndör fejet a bokrok irányából osonni, ráadásul az a bokor... oh, nem, nem is akarom tudni, mindegy, tényleg. Szóval mikor máskor is jutott volna eszembe ez az egész cucc, ha nem a beadás napja előtt egy kicsivel? Hát persze. Tipikus. Szóval vághattam sutba minden tervemet, s ahelyett, hogy kiélveztem volna a gyönyörű, napsütéses délutánt a birtokon, na hol görnyedtem? A könyvtárban. Ez szinte kegyetlenség, nem, szinte bűn. Kisebb kutakodás után a zsályára esett a választásom, megmondom őszintén, nem is volt kedvem valami bonyolultabbat keresni, csak ezen is essünk túl, és hátha még világos lesz, mire végzek. Spoiler: nem lett. Néhány bazi nehéz és bazi régi könyvvel körbepakolva ültem a könyvtár padlóján valamelyik sarokban, és vagy hússzor el kellett olvasnom egy mondatot, mire összeraktam fejben, hogy mit is jelent, annyira nem voltam ráhangolódva a dologra. Na, nem mintha mondjuk erre rá lehetne hangolódni... Az esetemben legalábbis. Na, ez nem is rossz bevezető, nem igaz? Nem gondolom magam a szavak emberének, de azért fals munkát sem szeretek kiadni a kezeim közül. Igyekszem jól teljesíteni, ha már ezért vagyok itt, és úgy sem tehetek ellene semmit, éééés végeredményben... Talán egyszer még hasznomra is válhat az információ. És most nem csak a Gyógynövénytanra gondolok, hanem a többi tárgyra is. Pár sor száraz információ után tértem csak ki, hogy mire is használják igazán az orvoslásban, sőt, még valami Szűz Máriás utalást is találtam, amit belefirkantottam a dolgozatba... Hátha vallásos a tanárúr, na... A pergamen azonban lassan akart betelni, szóval mindenféle hülye információval is ki kellett tömködnöm a szöveget. Elégedetten összecsaptam a tenyerem - kaptam is pár megrovó pillantást érte -, és miután helyére pakoltam a használt könyveket, a hónom alá csaptam a lapocskámat és végre kiszabadultam a könyvtár dohos levegőjéről. Már csak oda kell adni a professzornak... és persze besötétedett. Nagyszerű, akkor ezt megszívtam. Bár igazából sejtettem, hogy nem lesz szerencsém... Egy nagy sóhajtással vettem utamba a folyosókat, és azzal vigasztaltam magam, hogy legalább már mindjárt vége az évnek, aztán jövőre csak pár hónap, és újra repülőre pattanhatok... Persze ez valahogy most még nagyon sovány vigasz volt. De legalább egyelőre nem tartok ott, hogy bokrokba okádjak. Khm.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Theodora Riley
Eltávozott karakter.
♥ Szeplőske ♥
Hozzászólások: 11
Jutalmak: +22
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: sötétkék
Kor: 15
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, éger fa, egyszarvúszőr a magja
Nem elérhető
|
|
« Válasz #10 Dátum: 2019. 12. 04. - 18:49:38 » |
+2
|
Gyógynövénytan
2000. november 21. Az ember azt gondolná, hogy a Hollóhátasok a szabadidejük minden percét tankönyvekbe burkolózva töltik, fel sem pillantanak a sorokból, csak nagyon buzgón tömik a fejükbe a tudást, hogy aztán valakinek az arcába fröcskölhessék azt... Ami mondjuk talán igaz is lehet. Például én is mindig könyvekkel mászkálok, tény. De nem mindegyik tankönyv, rendben? Van... van köztük például néhány regény, amit akkor bújok, amikor nem tanulok... De persze nem csak ebből áll az életem, ez butaság. Vagyis... bárcsak az lenne, butaság. De azt hiszem, különösebb társaság hiányán kénytelen vagyok beletemetkezni a tankönyvekbe. Ma meg mindig jó, ha van nálad könyv, hiszen... sosem tudhatod, mikor jön veled szembe, akivel nem lenne hasznos, ha összeakadna a tekintetetek... Te jó ég, mikor lett ilyen szánalmas az életem? Ha eddig volt is szociális életem, nos, augusztus óta ez határozottan nem létezik. Nagyon bőszen keresgéltem valami olyan gyógynövény után, amit elkészítve és elfogyasztva az ember agyából ki lehet törölni bizonyos emlékeket, dehát... na... na mindegy, végülis megelégedtem valami hagyományosabbal is, miután néhány óráig könyveket bújtam a könyvtárban, amit valószínűleg amúgy is csináltam volna, hiszen kint esett az eső, sötét volt, meg minden, szóval csak bekuckóztam Kean-nel, aki tökéletesen el is szórakozott a talárom aljával, amíg én megírtam a házit Gyógynövénytanra. Szeretem ezt a tárgyat, érdekes, jó kis dolgokat lehet róla találni a könyvekben, meg amúgy is, egész könnyű dolgunk volt így, hogy tulajdonképpen ezzel most letudhatjuk a jegyünket, nem kell rástresszelni, meg semmi ilyesmi, csak összedobsz egy esszét, és kész. Ezen a ponton Kean hirtelen kilökte a kezemből a pennát, ez pedig egy szép kis tintapacát okozott a lap szélén. Remek... Bosszúsan szemléltem a csúnya, egyre inkább szétfutó foltot, amelyet egyértelműen nem lehetett már megmenteni, majd pedig gyilkos tekintettel méltattam Keant, aki csak dorombolt tovább a lábamhoz bújva. Fene, bár tudnék rá haragudni... Szóval minden eddig megírt betűt másolhattam át egy tiszta lapra, mostmár ügyelve, hogy tartsam a távolságot a macskámtól. Az információkat persze még bőven kiegészítettem, hiszen ez épp csak a bevezetés, a mondanivalóm egy kicsit át is folyt a pergamen másik oldalára, ahogy részletesen kielemeztem a növény minden felhasználási módját az orvoslásban és a konyhában. De hát annyi érdekes információt találtam...! Na, mindegy is, a lényeg, hogy mikor végre elkészültem, elégedetten átfutottam még egyszer a sorokat, elpakoltam magam után a rumlit, és indultam leadni a professzor úrnak. Remélem, mindent beleírtam...
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Reed Lancaster
Eltávozott karakter
Gyógynövénytan prof
Hozzászólások: 181
Jutalmak: +308
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Szőkésbarna
Szemszín: Kék
Kor: 46
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola - Gyógynövénytan tanár
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 14 hüvelyk, szelídgesztenye, sárkány szívizomhúr, tűrhetően rugalmas
Nem elérhető
|
|
« Válasz #11 Dátum: 2019. 12. 10. - 11:59:03 » |
+2
|
Esszé értékelés
2000. december 5.
Az esszéket még előző este átnéztem, és egész jó munkák születtek, csupán az okozott némi csalódást, hogy megint nem sikerült mindenkinek tartani az időt. Amellett, hogy természetesen a legrosszabb jegyet, azaz T-t kaptak a az esszé leadás elmulasztása miatt, még pontot is kellett levonni. Ez persze a rendszer, amint mindannyiunknak követni kell… Egyre kevésbé akartam ezt csinálni, mind jobban vágytam az iskola falain kívülre és ez az érzés motoszkált bennem akkor is, mikor december 5-én, az ismételten megbeszélt időpontban megjelentem az üvegházban. A kezemben ott voltak a dolgozatok, szépen, piros tintával javítva és ráírva az értékelést. A zsebemből előhúzott zsebkendővel gyorsan letöröltem az asztal végét, majd ledobtam rá a munkákat. Csendesen ácsorogva vártam, hogy háromra mindenki befusson, közben Batsára gondoltam, hogy mennyire hiányzik és mennyire szeretnék már vele lenni, várni a közös gyerekünket. Furcsa érzés volt, hogy egykor milyen megtiszteltetésnek éreztem itt lenni, majd egész egyszerűen minden átalakult, családom lett. Őket akartam. – Köszönöm, hogy mindenki eljött a mai napra. – Mondtam egy gyors létszámellenőrzés után, hiszen három óra öt percre már mindenki ott volt az üvegházban, aki a dolgozatát is leadta. Ezután, kicsit megköszörülve a torkomat, folytattam: – Azt kell mondjam, remek esszéket írtak nekem. Szinte kivétel nélkül, kiválóan teljesítettek. De akkor vegyük szépen sorba. – Tettem hozzá és felemeltem az első dolgozatot. – Miss Riley, természetesen K. Kiváló, részletes dolgozatot írt. Nem csalódtam a képességeiben. Miss Blake, szintén K. Különösen jó, hogy ennyire kitért a gasztronómiára. Miss Everfen, a dolgozat végén lévő salátás ötlet ellenére úgy gondolom, megérdemli a K-t. Ezt azonban nem javaslom kipróbálásra. Nem vicces. Miss Bridget, ugyancsak megérdemli a K-t, tetszett, hogy a csalán szövésre való használatát is megemlített. – Közben el-el haladtam az említettek mellett, hogy a kezükbe nyomja a javított esszéket. – Miss Winter, szintén K, látom, hogy komolyan utána nézett a választott növénynek, bőségesen kifejtette azt. Mr. Pye, továbbra is látom, hogy érdekelik a gyógynövények, kedvét leli a feladatokban. Remek munka és javaslom, hogy a medimágusi pályát válassza. Természetesen K. A Kiváló eredményt elért dolgozatok szép lassan visszataláltak a tulajdonosaikhoz. Ezután jöttek a Várakozáson felüli eredményt elért dolgozatok, amikből szintén akadt néhány. – Miss Sykes, kérem, ne remegjen ennyire… – közöltem, mikor rápillantottam és elé tettem a dolgozatot. – Az eredménye V, a dolgozata rendben lenne valószínáleg, de sok helyen olvashatatlan és maszatos. Kérem figyeljen a beadott anyag külalakjára. Mr. Jones, szintén V. Jó dolgozat, hozza az RBF-es eredményeihez illő szintet, viszont bővebb kifejtéssel, szebb külalakkal, úgy gondolom, hogy van esélye a Kiválóra is. Végül pedig, Miss Harpell. A témaválasztás meglehetősen egyedi, viszont a dolgozatba írt, majd áthúzott személyeskedése miatt nem tudok E-nél jobb eredményt adni. Fontos, hogy megtanulja az RFB vizságra, hogyan kell rendes esszét írni. Ott az ilyesmit nem tűrik. Így hát az utolsó dolgozat is gazdára talált, én pedig még egyszer végignéztem a társaságon. – Köszönöm mindenkinek, aki eljött. Minden leadott dolgozatért, Miss Harpell kivételével, fejenként 10 pontot adok. Akik nem adták le, azoktól ugyanennyit vonok le. Most mehetnek. Akinek valamilyen kérdése van, órák után a szobámban kereshet meg.
KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Reed Lancaster
Eltávozott karakter
Gyógynövénytan prof
Hozzászólások: 181
Jutalmak: +308
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Szőkésbarna
Szemszín: Kék
Kor: 46
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola - Gyógynövénytan tanár
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 14 hüvelyk, szelídgesztenye, sárkány szívizomhúr, tűrhetően rugalmas
Nem elérhető
|
|
« Válasz #12 Dátum: 2020. 01. 05. - 15:06:30 » |
+6
|
Gyógynövénytan óra
2001. január 5.
A mai óra igazán izgalmasnak ígérkezett, hiszen nem csak egy-egy évfolyammal, hanem mindjárt az összesnek órát tartottak. Valami szórakoztató, de tanulságos programmal akartam indítani ezt a tanévet, hátha legalább kellemes emlékei lesznek rólam az utolsó éves diákoknak… vagy mindenkinek. Még mindig gyötört a bűntudat, amiért nem vagyok Batsa mellett, pedig nem sokára családot alapítunk és egyre inkább az iskolán kívüli kutatómunka felé hajlottam. Persze közben a felelősségérzet is ott volt bennem, amiért ezeknek a tanulóknak – legalábbis jórészüknek – újabb tanárváltást kellett volna elszenvedniük. Nem tartottam kifejezetten jó ötletnek, hiszen az megzavar egy folyamatot és a biztos pont – még ha nem is kedvelnek engem annyira – megszűnik. Ilyen gondolatokkal a fejemben sétáltam az üvegházhoz, hogy az ott összegyűlő diáksereget azonnal betereljem a melegbe. Hosszú asztalok mellett sorakozhattak fel két oldalt, míg a tanári asztalon ott gyülekeztek a növények, amikre szükség lesz, egyesével felcímkézve melyik cserép mit takar. Bár nem volt éppen a legjobb idő az ültetéshez, mégis úgy döntöttem, ez lesz mára a legjobb. – Üdvözlök mindenkit az év első Gyógynövénytan óráján! – mondtam, mikor megálltam a növények mögött a tanári asztalnál. – Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek és újult erővel tért vissza közénk. Éppen azért, hogy ezt a hangulatot ne rontsam el, egy kicsit szórakoztatóbb feladatot találtam ki. Kérek mindenkit, hogy keressen magának egy párt, amennyiben páratlanul vannak, úgy hármasával is lehet állni.– Magyaráztam és megvártam míg rendeződnek. Addig a kezemben tartott dossziéból előkerestem egy darab pergament, amire felírtam pár fontos információt az óramenetére, de nem készültem semmi komolyra a mai napra. Nem szerettem volna tényleg túlgörcsölni ezt az első órát. – Nem olyan régen dolgozatot írtak nekem a maguk által választott gyógynövényekből. Nos ezekből néhány példányt idetettem, megkérem, hogy mindenki keresse meg a sajátját és ezután cseréljen a partnerével növényt. – Folytattam és közben egy pálca intéssel az asztalokra üres cserepek kerültek. – Ha valaki nem adott le esszét, akkor az is ugyanezekből a növényekből válasszon egyet. Emlékeztetőül: Miss Winters kakukkfű, Miss Harpell kender, Mr. Jones mandragóra, Miss Bridget csalán, Miss Skyes vérehulló fecskefű, Miss Blake zsálya, Miss Riley fekete üröm, Miss Everfen varangydudva, ezt sajnos nem tudtam most szemlélteni, szóval kérem válasszon a többiből bátran! Megbártam, míg mindenki magához vesz egy cserepesnövényt, majd az asztalokra védőkesztyűk és a mandragóra miatt fülvédők röppentek. – A feladat egyszerű, mindenki ültesse át a növényt az új cserépbe. Ezen kívül felhívom mindenki figyelmét, a fülvédőt viseljék és a kesztyűt is, így biztonságosan tudják végezni a feladatot. Amint befejezték az ültetést, mindenkihez odasétálok és mesél nekem pár szót a növényéről, amit átültetett. Én magam is felvettem a fülvédőt, így figyeltem, amíg megkezdik a munkát. S csak akkor indultam meg szépen körbe, mikor minden növényt alaposan beborított a friss föld. Ezt is könnyedén megtalálhatták a diákok, hatalmas halomban állt az üvegház egyik végében, akárcsak a friss, facsargatóan büdös sárkánytrágya. Mindenkihez egyesével odamentem, hogy megkérjem, mutassa be, mi is az, amit átültetett, mit tud róla.
Reag határidő: január 15. A megjelenés 10 pontot ér. Akik nem jelenik meg az órán, attól 10 pont kerül levonásra. A játék egykörös, szóval az összes feladatot egy reagba írjátok bele!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Benjamin R. Fraser
Eltávozott karakter
Someday we will foresee obstacles
Benji
Hozzászólások: 804
Jutalmak: +1133
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: barna
Kor: 21
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Esther
Munkahely: Montrose Magpies Kviddics Válogatott; hajtó
Kedvenc tanár: jó vicc, haha
Legjobb barát: Elliot, Sean, Len
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Cédrus, főnixtoll mag, 13 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #13 Dátum: 2020. 01. 05. - 19:40:03 » |
+4
|
5/1/2000 ⭃ Földpiszkálás ⥷
Álmosan ácsorogtam az órán, miközben hallgattam Lanchester furán laza beszédét. Nagyszerű, hogy még ez a folyton karót nyelt professzor is képes így elengedni magát, gondolom jól sikerült a szilvesztere vagy nem tudom. Én viszont csak piszkálgattam az elépm pottyantódott üres cserepet, mintha valami elképesztő érdekes dolgot rejtett volna. Igazából meg se néztem, hogy hova kerülök, csak beálltam valami alacsony lány mellé. Titkon reménykedtem benne, hogy valami húsevő növény is kikerül az asztalra, mert bár rettenetesen unalmasnak tartottam ezt az órát, a húsevő növények némi színt varázsoltak a sok zöldség közzé. Ahogy magyarázta a tennivalókat, én visszakalandoztam az unalmas otthon töltött időre, amikor anyám alakját bámultam vagy pedig a szobámban játszottam videójátékkal. Aranyvérű voltam az igaz, de valamiért a szüleim inkább mondernebbek voltak, mint elutasítóak é bár ők nem értettek a muglidolgokhoz, minket sosem tiltottak el előlük. Bár azt hiszem anyám nem rajongott értük különösebben, főleg a távirányítós autók meg repülők miatt, mert egyszer-kétszer betörtük vele a konyhaablakot, meg véletlenül anya almáspitéjéba landolt a helikpoterem. Persze Aidenre kentem, úgyis az övé volt én csak elcsórtam tőle. Furcsán üres én sötét volt a házunk, anyám pedig ha nem főzött akkor leült az ablak mellé, ami pont a családi kriptára nézett és bámult kifelé, tök némán. Akartam volna hozzá szólni, de ilyenkor mégis mit lehetett mondai? Már elmúlt? Réen volt? Én sem tudtam magam túltenni, és bár nem néztem a sírhalom felé, csak valami lövöldözős kaszabolós dologgal lohasztottam az agyamat. Zseniális, mi? Annyira nem figyeltem, arra, hogy mit veszek a kezeim közzé, hogy a következő pillanatban már egy szunyókáló mandragóra volt a kezemben. Hát nagyszerű. A mellettem álló lányra pillantva tűnt csak fel, hogy ez Rayla. Oké, hogy tudtam benézni valamit ennyire? Mármint jó, elbeszélgettünk a folyosókon meg minden, de egy újabb találkozásra nem voltam felkészülve vele, ami ilyen hamar bekövetkezett. Megköszörültem a torkom. Hát bocsi Rayla, most miattam szívsz mert egy ilyen fura izét kell átültetned. - Hát... helló... Te is várod már a földpiszkálást? - nyögtem be kissé összeráncolva a szemöldökömet mert a merlinért se ismertem fel azt ami az ő kezében volt. - Az mi az ott? - pislogtam a kezére gyanakvóan, mert ha mást nem is, megtanultam, hogy a legártatlanabb növény is rejtegethet fura dolgokat. Őszintén nem tudtam mit kinyögni mellé, mert hát nem tudom, beütött a krach, elfogytak a szavaim - abból eddig se volt túl sok -, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. - Öhmm, hát bocsi ezért - nyújtottam felé a cserepes mandragórát, miután átvettem az ő növényét. Egyáltalán most mit kell ezzel csinálni? Bámultam a kezembe került cuccot. Anyám gondozta meg trágyázta otthon a növényeit, de annak is már több éve, és én inkább a trágyát csórtam el, hogy megdobáljam vele a húgomat vagy Aident. Fura lett volna, ha megint elkezdek úgy szórakkozni, mint régebben a gyógynövénytan órákon. Trágyából egyszer gyúrtam egy sárkányt és ráuszítottam a Mardekárosokra. Ha már Aiden is oda tartozott. Bizonytalanul Rayla felé pislogtam, háta ő okosabb mint én, de az is milyen idétlen kérdés már egy lánytól, hogy: hé, először a föld, vagy a trágya? Csak hogy zaklatottságom levezessem sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam a földhoz és a sárkánytrágyához, közben pedig valakit megtapostam. Meg még egy valakit. Azt se tudtam miből mennyi kellett, így hát jó nagy adaggal tértem vissza. Aztán mivel nagyon nem figyeltem arra amit csináltam a trágyás cucc nagy kippanással landolt az asztalon és beterítette Rayla oldalát. Ment a hasa ennek a sárkánynak, hogy ez így folyik vagy mi? - Öhm. Bocsi - bámultam rá kínos fejjel. Aztán ha jól elküldött a Pokolba olaszul, vagy ha megetetette velem a maradékot, fogtam és átültettem az ő növényét a cserépbe. Először beleszórtam egy kevés földet, majd beleállítottam a növényt, és még egy kis föld, és úristen ez mennyire dögunalmas én megőrülök. Akárhogy is szoktam meg azt mennyire monoton és dögunalmas lett az életem, nem hittem hogy bármi is lekörözhetett benne, de most ez is sikerült. Azért tettem rá trágyát is, biztos ami biztos. Lehet kicsit túl sokat is, de úgy gondoltam ártani nem ártott senkinek. Amint elkészültem nagyot sóhajta vártam, hogy a tanár hozzám is elérjen, hogy a fura növénytanos kérdésekre válaszoljak. Unalmas volt ez az óra, úgy, hogy Aiden sem volt itt, hogy versenyezzek vele, nem volt kedvem a Mardekárosokat sem szivetni és pláne nem volt kedvem lányokkal flörtölgetni, főleg, hogy... Aztán mielőtt túlságosan is beletemetkeztem volna a főleg hogy-ba, mellém lépett Lanchester. - Öhm... Tehát zsálya... - nem így hívták azt a boszorkányt a Tapsi Hapsiból? nem mertem a hugrás lányra nézni, mert sértette volna a becsületem, ha egy lány súg, és afenébe is, végzős voltam. Szóval nem akartam magam lejáratni előtte. Na. - Szóval zsálya. A virága kékes, vagy lilás. Orvoslás céljából alkalmazzák, távol tartja a rossz szellemeket - ez az szüveg olyan aduász, abban reménykedtem most is beválik. - A napos helyeket kedveli, ajakos virágúak családjába tartozik. Á, nem érdekelt tovább, úgyhogy befejeztem a makogást és pislogva piszkálgattam a cserepet, miközben vártam az, hogy megint megkapjam a szokásos: Maga teljesen leereszett, Mr. Fraser, vagy ki van égve, Mr. Fraser szöveget. Tanuljon jobbam, hát a jövője forog kockán.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Teddy Jones
Eltávozott karakter
VII. évfolyam
Hozzászólások: 57
Jutalmak: +139
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : fekete vagy amihez kedvem van
Szemszín: sötétbarna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Sophie Vanheim
Munkahely: apám balhéja
Kedvenc tanár: haha... mármint ez egy vicc ugye?
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 és ¼ hüvelyk, mogyoró, sárkány szívizomhúr
Nem elérhető
|
|
« Válasz #14 Dátum: 2020. 01. 08. - 10:23:55 » |
+4
|
Gaztan
2001. január 5
megint brillíroztam
Egész pontosan fogalmam sem volt, mi a francot keresek azon a Gyógynövénytan órán, amit amúgy elkészültem lógni még pár nappal korábban. Persze Marge egyből lecsapott az ötletre, hogy akkor ő is lóg és töltsünk együtt egy kis időt… de miért is? Már megint ez a fene nagy önfeláldozás. A lógás nem illett hozzá és nem is engedtem volna meg, hogy olyan semmirekellő legyen, mint én. Ezért hát vettem a bátorságot, hogy elmásszak Lancaster bohóckodását végig nézni. Hogy a francba lehet valaki úgy Gyógynövénytan tanár, hogy fél a kosztól? Könyörgöm, az egész üvegház egy nagy mocskos, sárkánytrágya kupac. Mindegy… Végül is besorakoztam én is az üvegházba, szorosan megállva Marge mellett. Néha-néha felhördülve hallgattam a feladatot, nem különösebben értve az értelmét… de nem is számított. – Kakukkfű? Túl egyszerű… – sandítottam a hollóhátas lányra, akinek megint olyan könnyen szökött az illata az orromba, hogy egyenesen megszédültem tőle. Tudtam, hogy a szilveszterkor történtek után, nyilvános helyen veszélyes ennyire közelállnunk egymáshoz. Elsétáltam ház a tanári asztalhoz inkább, hogy a sárkánytrágya szarszagú bűze töltse meg az orrom inkább. Hanyagul fogtam meg a mandragórát rejtő cserepek egyikét és indultam meg a helyemre. Bevártam persze Marge-ot, miközben már magamhoz vettem a védőfelszerelést is. Úgy passzoltam át neki a cserepet, hogy már az egyik kesztyű a kezemen volt. – De utálom ezt a földtúrást… semmi értelme… – magyaráztam és közben felvettem a másik kesztyűt is. – Úgysem lesz belőlem sosem akadémista… – sóhajtottam, bár ezt inkább csak magamnak mondtam. Míg mások nagy álmokat szőttek arról hová mennek tovább tanulni, engem cseppet sem érdekelt a dolog. Tudtam, hogy nem sok jövőm van tisztességes munkával, erről az idősebb Teddy gondoskodott bőven. Arról nem is beszélve, hogy a régi ellenlábasai máris a nyomomban voltak. Nem egy fenyegetett meg a téliszünetben vagy baglyon keresztül vagy személyesen… persze erről Marge-nak nem szóltam, nehogy azt higgye szándékosan keresem a bajt. Na meg olyan sokat nem is tudott a gyerekkoromnak arról a szakaszáról, amikor Teddy kitanított tolvajnak. Nem is kellett tudnia… addig volt jó nekem. Ahogy azt sem kellett tudnia, hogy Margo munkáját végül elfogadtam. – Kakkukfű… gyere… – Húztam magam elé a cserepet. Hirtelen valami csavarni kezdte az orromat, de annyira, hogy már nem tudtam a szám elé kapni a kezem és egyenesen Marge-ra tüsszentettem. – Bocsesz. – Mosolyodtam el, majd felcsaptam a fülvédőt. Amint mindenki felkészült, kezdtük is a feladatot. Természetesen, mire a kakkukfű a helyére került én már nyakig sárkánytrágyás és földes voltam… utáltam az egészet. Főleg, mikor megvakartam az arcomat és az is mocskos lett, de persze letörölni nem tudtam. Thomas sem volt ott az órán, aki egyébként már párszor megjegyezte, hogy milyen sokat beszélgetek Marge-dzsal. Sőt még azt is megkérte egyszer, hogy mutassam be neki, mert ő szívesen meghúzná „Lancaster ribancát.” Csak sóhajtottam egyet minden alkalommal, majd szemforgatva tovább álltam, mielőtt betörtem volna az orrát. Mikor mindenki végzett és levehettük a védőfelszerelést, Lancaster körbe sétált az asztalok között. A szemem sarkából Marge-ot figyeltem, mikor hozzánk ért. Vajon tényleg van közöttük valami? – Öhm… szóval a kakkukfű. – Mondtam, nem sokat tudtam erről a szarról, de ha már itt voltam pontot kellett szereznem a zöldeknek. – Ételek elkészítéséhez is használják, de megfázások és más légúti betegségek kezelésére is kiváló. Emésztési panaszokra is jó, de illóolaj formájában alvászavarok ellen is használható. Azt hiszem, körülbelül ennyi… – Vállat vontam.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|