Üvegházak és a kert

gyógynövénytan
avagy hogyan legyél nyakig sárkánytrágyás
▪ 2001 január 5. ▪


Scarlett & mindenki más
– közöttük Lancaster prof –

Nem sok kedvem volt máris a földet túrni. Éppen csak visszatértem a téliszünetről, a tízig tartó alvásokból és máris beledobtak a mélyvízbe. Nem sok motivációm volt végig hallgatni Lancaterst, így némiképp unatkozva bambultam, miközben elmondta a feladatot. Néha-néha oldalra pillantottam, megnézve, hogy itt van-e az a Jay gyerek, de egyelőre csak Frasert és Jonest szúrtam ki. Utóbbi meglepő módon Lancaster ágymelegítőjével volt elfoglalva, észre sem vette, ahogy megemeltem a kezem és felé intek.
Unottan sétáltam a tanári asztalhoz is, és nagyot ásítva, kissé hanyagul kaptam le egy cserepet. A rajta szereplő címkét csak később vettem észre, ám az gúnyosan dörgölte az orrom alá, hogy bizony egy mandragórát sikerült magamhoz venni. Nem baj, ezzel a kezemben sétáltam oda Bridgethez, remélve, hogy ő is ugyanolyan magányos, mint én és majd lesz a partnerem ebben a kiváló feladatban.
– Dolgozunk együtt? – kérdeztem és feltoltam a mandragórát.
Mióta Isaackel volt némi eltérésem a barátaim szép lassan elszivárogtak és meglepően magányos lettem. Tudtam, hogyha nem hódolok be hamarosan, akkor az FT szép lassan kivet magából és akkor én sem leszek több, mint célpont, hogy befogják a számat. Ezt pedig nem akartam.
Nagyot sóhajtva, kissé félretolva az emlékeket húztam magam elé a Bridget cserepét… amiben persze egy jó adag csalán volt. Gondolom ez a bosszú, amiért én meg a mandragórát dugtam az orra elé, de nem baj. Nem számít az néhány hólyag, amit talán szeretni fogok… még egy sóhajt tört fel belőlem, ahogy ismét körbe pillantottam a termen. Ezúttal magát Isaacet pillantottam meg a távolban, amint éppenséggel engem figyel. Valami furcsa érzés csillogott a szemében, amit nem tudtam értelmezni. Talán undorodott, talán gyűlölt, nem tudtam. Mindenesetre nem próbált meg a közelembe jönni a decemberben elhangzott kissé komolyabb hangvételű vitáink óta.
– Szóval csalán… – pillantottam vissza a lányra. Valójában nem is beszéltünk olyan sokat, nem is ismertem őt annyira, leszámítva, hogy egy-két órán beültem mellé, ha éppen ő is egyedül volt és néha-néha kölcsönkértem tőle egy pennát. A klubhelyiségben, ha összefutottunk csak odaböktem neki egy sziát. Egyszóval nem voltunk barátok.
A Welch proffal történtek óta nem is hiányzott annyira az, hogy barátaim legyenek. Féltem, hogy valakinek elkotyogom mekkora hülye voltam és akkor majd az egész iskola ezzel lesz tele… őt meg kirúgják. Ezért kellett olyan erőszakosan tartanom a pofám akkor is, amikor Fawcett kérdezősködött. Talán már nem akarok folytatást, de nekem azért igencsak fontos Welch még mindig. Nem akarom tönkre tenni a karrierjét, pláne, hogy nem kényszerített semmire, hanem magamtól mentem bele, nem egyszer kezdeményezve az eseményeket.
Felvettem a fülvédőt, aztán a kesztyűt is és elkezdtem az ültetést. Teljesen őszintén nem sokat tudtam a csalánról, ezért lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem a sárkánytrágya-föld arányt, ugyanis mire visszatértem a megtermett kupacoktól az asztalomhoz az egész talárom, ingem és a pulcsim is meglehetősen mocskos és büdös lett.
– Franc… – motyogtam magam elé, ahogy erőszakosan belenyomkodtam a növényt a cserépbe. Ahogy szenvedtem persze felgyűrődött a kesztyű vége és az átkozott csalán valóban megcsípett. Méghozzá annyira, hogy azonnal viszketni kezdett a bőröm, a hólyagok pedig percről percre rondábbak lettek.
Így mire mindenki végzett és Lancaster megkezdte ellenőrző körútját a csuklóm undorító lett.
– A csalán nagyon csíp – kezdtem egy kissé felhorkanva, mikor Lancaster hozzánk ért és érdeklődést mutatott végre a növényem iránt. Még egy kicsit vakaróztam, majd folytattam: – Egyébként a gyógyászatban is használják, nem csak a varázslók, de a muglik is. Vértisztító hatású és az emésztési gondokra is jó, de ha nem teának van elkészítve, akkor a növény izomfájdalmakra is jó… – Hadartam el, amennyire emlékeztem belőle. Hát sosem volt egy gyógynövény zseni, nem csoda, hogy még a dolgozatot is „elfelejtettem” leadni.

[- Dolgozzunk, persze!]

GYÓGYNÖVÉNYTAN



Florian

Már vártam a gyógynövénytan órát, ugyanis ez volt az egyik kedvenc tárgyam, az már más kérdés volt, hogy a gyakorlati részbe kevésbé ment, mint az elméleti. Ez mondjuk szinte minden területen igaz volt rám... egyszer főztem meglepetésből anyáéknak egy levesszerű valamit, de egyáltalán nem úgy sültek el a dolgok, mint ahogyan azt elterveztem. Csak beledobáltam a hozzávalókat ész nélkül, azt hittem, jó lesz az úgy, majd érzésre menni fog minden, de nem így lett... a kreálmányomnak bűn rossz íze lett, inkább ki is öntöttem az egészet, mert nagy büntetés lett volna a szüleim számára már az is, ha csak belekóstolnak, másrészt sikeresen elárasztottam a konyhát, de szerencsémre sikerült rendet teremtenem, mielőtt hazaértek volna. Nem repdestem az örömtől, hogy növényt kell ültetni az órán, tartottam tőle, hogy szegény pára nem fogja túlélni, ha a kezeim közé kerül. Egyébként nagyon szerettem a növényeket, otthon is sok-sok volt belőlük, ám a gondozásukat inkább anyára bíztam, mert ha én vettem kezelésbe őket, akkor általában mind kipusztult. Mikor meghallottam, hogy párban kell dolgozni, hirtelen nem is tudtam, kihez mehetnék oda, felmértem a terepet, közben arra gondoltam, hogy az se lenne baj, ha egyedül lennék, legalább senki se látná a szerencsétlenkedésemet. Nagy meglepetésemre azonban odajött hozzám a háztársam, akit csupán látásból ismertem, és megkérdezte, hogy együtt dolgoznék-e vele. Nem is igazán kommunikáltunk idáig, egyes órákon ültünk együtt, plusz időnként, ha összefutottunk, köszöntünk egymásnak.
- Dolgozzunk, persze! - néztem rá egy mosoly kíséretében, elvégre kellemes meglepetésként ért, hogy mégiscsak akadt partnerem. Reméltem, hogy nem nagyon fogok bénázni, bár tudtam, hogy lehetetlent kérek magamtól.
- Ó, mandragóra! - nyeltem egy nagyot, mikor a fiú elém tolta a "kis bestiát", bár úgy vettem észre, hogy kábé az én növényem is ilyesmi hatást váltott ki belőle. Közben felhúztam a kesztyűt, felvettem a fülvédőt, melyet jól megigazgattam a fejemen, hiszen oltári nagy szükség volt rá a növényt elnézve.  Félve nyúltam feléje, mert olyan kis gonosz arca volt, ráadásul eléggé harsány is volt. Egy kis ideig eljátszottam vele, mire végre el mertem kapni a fejéből kinőtt leveleket, majd magam elé tartottam jó szorosan fogva, nehogy leessen, vagy megszökjön, vagy tudom is én, mit csináljon... mert olyan erőteljesen kapálódzott közben, hogy nehéz volt megtartani. Végig paráztam tőle, hogy esetleg megharap majd, ezért próbáltam magamtól olyan távolra tartani a kis gazfickót, amennyire csak lehetett. Egy határozott mozdulattal belevágtam szerencsétlent a cserébe, és gyors mozdulatokkal elkezdtem rádobálni a földet, ami persze mindenfelé szétszóródott, még a mandragóra szájába is jutott belőle. Addig földeltem, míg nem tudott már mozogni, aztán még dobtam rá egy kis trágyát is, hogy teljesen legyen az összhatás.
- Túlélte az ültetést! - örvendeztem, nem gondoltam volna, hogy harci sérülések nélkül megúszom az akciót, arra meg pláne nem, hogy nem teszek kárt véletlen a növényben. Annyira el voltam foglalva az ültetéssel meg a túlélés gondolatával, hogy csak akkor észrevételeztem, mi történt a sráccal, mikor megláttam a csúnya hólyagokat a csuklóján.
- Basszus! Nem a csalánt kellett volna választanom esszétémának - néztem rá szörnyülködve. Sajnáltam, hogy ilyen csúnya sérüléseket szerzett, miért nem tudtam egy normális növényt választani?! Mérges voltam magamra, de erre mondják, hogy késő bánat... közben megérkezett hozzánk a tanár is, türelmesen vártam, míg rám került a sor, közben hol a fiúra sandítottam, hol a növényre miközben éreztem, hogy a pír elönti kicsit arcomat. Mikor én következtem, próbáltam összeszedni magam, és rendezni a gondolataimat.
- A mandragóra, más néven álomfű vagy szerecsengyökér, rendkívül hatékony regenerálós képességgel bír. Állatok, illetve dermesztőbűbájjal sújtott, átváltoztatott vagy megátkozott emberek gyógyítására szolgál. Emellett a legtöbb ellenméreg alapösszetevője. Nagyon veszélyes növény, ugyanis, ha valaki meghallja a sikolyát, azonnal szörnyethal - foglaltam össze hirtelen, ami eszembe jutott a mandragóráról.

B  e  n   és a többiek


és már megint növények

2001. január 5; Roxfort; talárban

+16, csak mert nyakonöntöttek sákánysz... kakival

A fonatomat igazgattam, de igazából már akkor is tudtam, hogy ennek bizony nagyon nem lesz szép vége, pláne, amikor megpillantottam a fülvédőket. Azt már megtanultam, hogy Gyógynövénytanra nem éri meg nagyon kicsípni magad, mert vagy földes és izzadt leszel, vagy egy agresszív növény megtámad és leharapja valamidet, vagy esetleg Benjamin Frasert kapod párnak, és akkor kész a katasztrófa.
Nem sok meggyőződéssel pillantottam felé, a karácsonyi vásáros kis találkánk után hát, na nem is tudom, szóval igen, mindegy is, mert nincs nekem kedvem már megint ezen pörögni. Inkább csak felvontam a szemöldökömet, hogy leplezetlen bizalmatlanságot sugározzak felé, amikor végre észrevette, hogy sikerült mellém lehorgonyoznia, és sóhajtva az üvegház falai felé sandítottam, hogy ezúttal nem látok-e egy okádó lányt a sarokban. Az a kép még mindig kísértett, amúgy.
Felmértem a növényeket, és csak akkor jöttem rá, hogy meg se néztem, nekem mivel kell majd dolgoznom. Ám azért sem pillantottam egyből vissza a srác felé, inkább kerestem valami ismerőst a diákok közt, mondjuk egy háztársat, és  ha a másik is észrevett, akkor odavigyorogtam felé köszönés gyanánt.
- Hát... helló... Te is várod már a földpiszkálást? - Aztán Fraser mégiscsak megpróbált velem kommunikálni balról, így arra sandítottam. Földpiszkálás, igazán kreatív, mint egy túlkávézott tiramisu... Lenéztem inkább a kezében tartott növényre, és ahogy felismertem azt, elfintorodtam. Hát ez most tényleg komoly, rohadjak meg, nem tudtál volna egy kevésbé visítós növényt adni?! Látványosan felsóhajtottam, és kivettem a kezéből a cserepet, az én szerény kis zsályámat pedig közelebb toltam.
- Igen, rendkívül várom, kösz... Ez egy fantasztikus választás volt! - udvaroltam felé, aztán még egy pillanatig elszörnyülködve néztem a leveleket. El se hiszem... Mit fogok én kezdeni ezzel a rémmel? Nem értek a növényekhez, ezektől a rondaságoktól meg még ráadásul félek is. Hát ez egy gyönyörű óra lesz... Szinte látom, ahogy ez a dühtől becsavarodott kis dolog letépi rólam a fülvédőt és meggyilkol a bömbölésével.
- Az mi az ott? - "Ez most komoly?" pillantást vetettem erre rá, aztán csak megforgattam a szemem, és sóhajtva csípőre raktam a kezeimet.
- Oké, Benjamin, tudod mit? Hozz trágyát meg földet, addig pedig találd ki, hogy mi ez a borzalmasan rejtélyesen növény itt előtted. Segítek, oké? Szagold meg előtte.
Visszafordultam az én növényem felé, és miután még egy kis ideig sajnálkoztam a sorsomon, a kesztyűért meg fülvédőért nyúltam. Mind a kettő remek, dizájnos darab volt, undorító sárgás színű, hát nem tudom, ennyire fájna olyat csinálni, ami nem néz ki ennyire gázul? Meg amúgy is, eeeehhwww, ki tudja, kinek a keze járt utoljára ebben a cuccban... És ha összeszedek valami fülfertőzést, hát én...
A kesztyűket már magamra öltöttem, épp a fülvédővel bajlódtam, amikor Ben visszabattyogott, és én nem tudom, hogy mi a fenét csinált, de valami nagy placcsanással az asztal, és a fél oldalam beterült... trágyával. Ó, hogy az a... Meghalsz, Fraser...
- Öhm. Bocsi.
- A fanabla, Fraser! Hogy a fenébe lehetsz ilyen marha béna? - Dühösen hozzávágtam a fülvédőmet, hiszen arra is loccsant egy adag a szarból, szóval én azt biztosan nem teszem a fejemre... Ó, a hajam! Gyorsan végigtapogattam a tincseket, de a sörényem megúszta az iszapfürdőt, épp csak a ruhám és a kezem nem. Fúj, de szájbabaszott büdös ez! - Miért nem lehet odafigyelni?! FÚJ!
Ráadásként még bele is töröltem a mellkasába a kezemről a szart, mert bár tudtam, hogy úgyis ebben kell majd turkálnom mindjárt, ezzel a rohadt Mandragórával a kezemben, de akkor is elégedettséggel töltött el. És ő még mindig jobban járt, mint én... Fúj! Legszívesebben itt helyben ledobáltam volna magamról a göncöket, de kétlem, hogy Lancaster prof értékelte volna. Bár úgysem lettem volna meztelen...
Mielőtt ezen jobban elgondolkozhattam volna, észrevettem, hogy már mindenki felpakolta magára a fülvédőt, szóval én is kerestem egy sárkánytrutyi menteset, és miután eligazgattam azt magamon, nekifogtam ennek a szörnyűségnek az átültetéséhez... Alig értem hozzá a növényrémhez, az már visított is, legalábbis láttam azon a csúnya, eltorzul fején, hogy bőg, mint a fene. Hát megőrülök, mit kell így túlreagálni... Ez csak egy kis levegő, nem bánt...
Szörnyű küzdelmek és verejték árán sikerült átültetnem a másik, kicsit nagyobb cserépbe, de mire úgy érzékeltem, hogy ez a cucc nem visít, már bőven elegem volt belőle, és szívesen hozzávágtam volna az üvegház falának. De nem, én nyugodt maradok, nem kaphatok pont egy ilyen jelentéktelen tárgyból szar jegyet... bocs, prof.
Amint végre lehámoztam magamról a fülvédőt, mélyen kifújtam a levegőt, és hátradobtam a homlokomba hullt tincseket, hogy megszemléljem a művemet. Hát ez gyönyörű lett, igazán...
- Így próbálj meg ordítani, te rusnya kis kobold - sziszegtem oda, és nagyon erőlködnöm kellett, hogy ne lökjem le az egész cserepet az asztalról teljes erőmmel. Az egyetlen dolog, ami motivált, hogy talán meghaltunk volna, ha a kis görcs túléli. A tanár persze ebben a pillanatban érte el az asztalunkat, így ártatlanul odavigyorogtam felé, és büszkén megmutattam neki a növényemet.
- Nagyon kis aranyos, nem gondolja? - csicseregtem. - Egyébként ezek beszélni is tudnak, vagy csak ordítani? Nem mintha bajom lenne a hangjával, hisz mesébeillő... - Ha a prof nem díjazta a kis bevezetőmet, akkor sóhajtottam egyet. - Okééé, Mandragóra... a muglik kutyaalmának is nevezik, ami egy elég nevetséges név, mi pedig leginkább a gyógyításban használjuk... Öhm... Például dermesztőátok ellen. Asszem... Vagyis igen, igen, biztos vagyok benne. Szóval hasznos növény, csak nagyon szeret visítani. A hangja pedig elég egészségtelen... ÓÓÓÓ, és nagyon szeretnek bulizni! - vágtam még oda a végére vigyorogva, aztán büszkén kihúztam magam. Olyan okos vagyok. - Jó lesz?

Mr. Lancaster

Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék,
Völgy a hegyhez tér.

Nem hozott lázba, hogy ismét gyógynövénytannal kell foglalkoznom, de eljöttem. Talán azért, mert nem volt jobb dolgom, de talán azért, mert itt jutottak eszembe azok a fene tanulságos gondolatok, amikből aztán olyan jó dalok születtek. Mindegy, itt vagyok, és csendben hallgatom, ahogy Lancaster hadovál valamit az esszéről, amit én nem írtam meg, mert teljesen kiment a fejemből. Nah igen, előfordul az ilyesmi, de ennyi leckével ne is várjon el többet a tanárok bagázsa. Van elég bajunk nélkülük is, és ez biztos igaz fordítva is. Feleslegesen fárasztjuk egymást úgy általában.
Valamiért az sem kifejezetten izgatott, hogy szó volt hármas csoportokról. Ha úgysem adtam le semmit, akkor nem mindegy, hogy kivel szerencsétlenkedek? Úgyis egyedül kell elültetnem, senki nem fogja majd közben a kezemet. Majd ha nagyon zavarja, hogy egyedül vagyok, beáll mellém összekoszolni magát. (Hah, tudom! Én sem hittem el.)
Megfogok egy cserepet, és csak azért nézem meg, hogy tudjam, nem viszem el senki másét. Riley nem jelent meg, szóval a nullával egyenlő izgalmi rátával, a kötelező felszereléssel és egy cserép fekete ürömmel megyek vissza a helyemre. Tiszta nyomasztó az egész helyzet. Be kell öltözni egy komplett maskarába, holott csak földet dobálunk össze meg szét. Mindegy, felveszem a fülvédőt és a kesztyűket is, aztán nekilátok az átültetésnek.
Ahogy dobálom a trágyát és a földet az üres cserépbe, egyre azon agyalok, hogy mit mondjak neki erről a csodálatos növényről. Csak egy nagyon rossz szóvicc ugrott eddig be, szóval lehet, hogy abból fogok gazdálkodni, vagy az alsó polcon lévő szakadt könyvekből, amikbe egy véletlen elejtett lapát miatt bele is tudok lesni. Komolyan, legyen mindig ilyen szerencsém, és a hugrabug nyeri a házkupát.
Átdobom a másik cserépbe a fekete ürmömet, és betemetem némi földdel, közben pedig az olvasottakat ismételgetem magamban. Ha már ki tudtam nézni, legalább tudjam használni is. Elég csúnya lenne, ha elfelejteném, amit alig öt perce olvastam. Mégiscsak többet kell mondanom annál, hogy hát jah, ez fekete. De hamar ideér hozzám szeretett házvezetőm, így nem kell sokáig magamban tartanom a mondandómat. Sem semmi mást...
Ahogy elém lép, megvakarom az orromat, és nyilván csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy pár szem homok az orromba megy. És mint tudjuk, ami bemegy, annak ki is kell jönnie valahogy, igaz? Akkorát tüsszentek a minőségi ürülékes homoktól, hogy az eléri még a tanár arcát is. Na igen, a kezem csak a hangszereken gyors, most nem kapadozok sehova, szóval csak remélhetem, hogy csak a max pontból von le párat a kis incidens miatt. Vagy még annyit se!
- Elnézést, tanár úr! Ezt nem pont így akartam, deeee! - felemelem a mutatóujjamat, mielőtt folytatnám. - De öröm az ürömben, hogy csak most, csak Önnek erről a növényről beszélhetek. Szóval: a fekete üröm felhasználása egészen sokrétű. A gasztronómiában is legalább annyira elterjedt, mint a gyógyászatban, és egy átlagos háztartásban is megtalálható rovarűzési célokból. Persze nagy dózisban mérgező, kinézni meg így néz ki. - azzal büszkén rámutatok a kicsit csálén elültetett növénykémre. Tök jó dolga lesz így. Utoljára még meg is locsolom, és miután levettem a kesztyűmet, egy zsebkendőt nyújtok Lancaster felé.
- Tényleg nagyon sajnálom. - annyira talán mégsem. A béna poént legalábbis jobban.

Vicces gazok
2001. január 5.

Nem járok Gyógynövénytanra, mert minek. Jó voltam belőle, legalábbis egyesekhez képest, de sosem érdekelt annyira, hogy a RAVASZ-hoz is felvegyem. Elég volt öt év belőle és most is csak azért voltam itt, mert valaki kiselőadást tartott a klubhelyiségünkben, hogy amilyen szoros a pontverseny éppen, akár meg is nyomhatnánk a dolgot és még egy évre megszerezhetnénk a házkupát. Általában nem érdekelt ez a hülye versengés, de most mégis itt voltam és tenni kívántam valamit. Igaz Lancaster szövegelésén már az első pillanatban majdnem elaludtam és alig értettem meg, mi a feladat, de határozottan megérte, főleg mikor kimondta: kender. Mégis ki a fene választott ilyen témát?
Harpell… lehet, hogy hallottam a nevét, nem sok nyomot hagyhatott. Mindenesetre elismeréssel tekintettem körbe, hátha meglátja az illető is az arckifejezésem. Valamikor ekkor szúrtam ki Tommyt a tömegben, de láthatóan mással volt elfoglalva, nem velem, szóval csak odaoldalaztam a mellettem álló hugrabugos lányhoz. Sötét haj, sötét szem.
– Akarsz közösködni? – kérdeztem és hanyagul felé nyújtottam a kezemet. – Charlie Oswin. – Rövid bemutatkozás, hülye bájvigyor, majd egész egyszerűen megindultam a tanári asztalhoz.
Elsőre alig ismertem fel azt a rohadt mandragórát. Látszott, hogy pár hónapot kihagytam, de aztán nagy nehezen, felismerve a címke alapján megtaláltam a kendert is. Elégedett vigyorral sétáltam vissza a partneremhez és toltam elé a cserepesnövényt. Reméltem, hogy ő is hasonlóan izgatott lesz majd és talán segít egy kicsit szüretelni is a dologból.
– Látom te is érdeklődsz a kender iránt – vigyorogtam rá és már le is téptem egy kis adagot, hogy a talárom zsebébe gyűrjem. Ezután pedig felkerült rám is a fülvédő és a kesztyű, hogy aztán nyakig sárkánytrágyás-földesen belevessem magam a ducibb kender átültetésébe.
Munka közben néha-néha a lányra sandítottam vagy éppen Tommyra. Fura volt trágyát túrva látni. Már egészen hozzá szoktam, hogy valami dalszöveget írogat vagy zenélget kicsit. Nem kizárt persze, hogy ő is így érzett, mikor meglátott engem éppen itt. Vállat rántva fordultam vissza a növényhez és egész véletlenül még egy kevéssé megcsonkítottam, hogy jó adag cuccot rejtsek a zsebembe. Jó lesz ez még nehezebb időkre, amikor már minden más „szórakozásom” elfogyott és előkerülnek azok a hülye álmok és látomások. Nem akartam újra apám vérbenforgó szemét látni a folyosón vagy éppen menekülni láthatatlan üldözők elől, hogy aztán mindenki totál hülyének nézzen.
Hamarosan véget is ért a pepecselés némiképpen zavart mosollyal vettem le a védőfelszerelést és kacsintottam a lányra. Ha mégis elárulna Lancasternek, hát így jártam. Gondolom, akkor jönne egy jó adag bűntetőmunka meg némi fejmosás, hogy még is hogyan gondoltam és anyám szégyenkezne… egyszóval a szokásos szövegek. Anyám persze tényleg szégyenkezne, tekintve a nagyszabású terveire, miszerint nekem is a minisztériumnál kell majd aktát tologatnom, ha befejeztem a tanulmányaimat. Igaza volt, nem lehet, hogy az ember mindig semmit tegyen, de azért az ilyen mértékű tervezgetést kicsit túlzásnak éreztem.
Lancaster persze csak hozzánk ért.
– Jó látni tanár úr. – Intettem kicsit kevésbé lelkesen, mint kellett volna, ha az ember bűnös dolgokat rejteget a talárzsebében. – Ó… hogy a kender. Szóval egy nagyon vicces gaz, gyógyászatilag is alkalmazzák, de manapság már a mugli és a varázslvilágban is törvényekkel korlátozzák a használatát. Ha valaki viccesen használja, annak fizikális függőséget nem okoz, de lelkit igen. Így könnyen függővé lehet válni stb, stb… ennyi elég?

Csak nekem tűnik úgy, mint ha egy csomó gyógynövénytanunk lenne idén? Mindegy igazából, úgy-ahogy végighallgatom, mi a feladat, a lényeget leszűröm, bár a részletekről lehet itt-ott lecsúszok, na majd összeszedem menet közben. A legérdekesebb az órával fogjuk rá kapcsolatban, hogy bizonyos pletyka, ami nemrég a fülembe jutott. Nem is annyira zavar, mint csak abszolút csodálkozok, hogy és honnan sikerült kinek összehoznia. A legjobb tippem eddig, hogy valaki megtalálta Rhanda iromány-gyűjteményét, esetleg néhányat összeollózott. A PyeLock "örökbecsű"je után ennek még látom is mérsékelt esélyét.
Hogy mit kéne? Ja! Nyújtogatom a nyakam, hogy ellássak a tömeg válla fölött, Mirabellát megtalálom-e. Ha már a varangydudva ki van ejtve - nem nagy szívfájdalom, biztos sokkal macerásabb lenne - legalább valami poén társasághoz és növényhez társulnék be. A kender meg is van amott, már csak oda kéne verekednem magam valahogy, viszont Vörös Mirát, ha már lett idén egy Sárgánk is valahonnan amcsiból, eddig nem látom semerre virítani, akár a színével, akár a személyiségével. Lehet, hogy késik vagy hiányzik.
-Végülis, miért ne?- vonok vállat beleegyezőleg, ahogy valaki engem keres meg órai társnak.
-Merel Everfen. Ha már meh óra, dobjuk fel valami érdekes növénnyel, nem?
Felvonok egy szemöldököt, ahogy a srác elsüllyeszt egy szüretmintát a zsebéből, nem titkolom előle, de nem is jelentem, hogy vicces ötletei támadtak az órai munkával. Minek köpjem be, de még hasznos fogás lehet, hogy tudok róla.
-Jársz te gyógynövényre? Nem sokat láttalak errefelé.
Valós észrevétel, bár leginkább csak bájcsevejnek dobom be, miközben dolgozunk a kenderköltöztetésen.
Közben Oswin folytatja a megkopasztását az ő kendernövényének, egy ponton ráteszem a kezem a kezére, ahogy épp újabb mintavételezés irányába nyúlna, megállítva a mozdulatot, aztán csak egy diszkréten kitartott mutatóujjal jelzem, hogy csak csönd, és figyeljen oda. Én is figyelek, és amikor Lanci bá egyértelműen valami más irányban jár, egy kacsintást is odalopok neki.
-Jajj, vigyázz már vele jobban, összegyűröd szegényt! Nézd ez is milyen kis viharvert így- panaszkodok a srácnak, csak arra az esetre, ha hallja valaki körülöttünk, fülvédők meg minden. De fel kell építeni a fedősztorit, én is meggyűrök pár levelet-szárat "véletlenül" a költöztetés közben, egy-két darab le is hullik, amit Oswin nem, nem szed föl. Mert ugye gyanús, ha a növényről hiányoznak darabok, de lehullva sehol nincs semmi, mert ugye hova tűntek akkor?
Beiktatok még egy kör okoskodást, amikor a felszerelések lekerültek már, a növények új cserépben állnak, Lanci meg már jár körbe, lassan felénk is közeledve.
-Nézd, így fogod itt a tövében, közel a gyökérhez, és óvatosan húzod, vagy csak ellentartod simán a cserepet. Ilyen lent nincsenek levelei hogy összegyűrd, és közvetlen a föld meg a gyökér fölött fogod, úgyhogy a szárat se tépázod annyira, mint hosszabbról fogva. De itt is csak óvatosan szorítsd azért.
Kioktatás, és ügyetlenként vagy figyelmetlenként álítja be a fiút, neadj' úgy, mint aki nem is ért a tantárgyhoz, pedig öt évig neki is kötelező volt, de na, ez meg tudja indokolni, hogy viharvert legyen a virága, ha a tanárúr észrevenné, hogy hiányzanak dolgok. Majd óra után, amikor biztos véletlen sem lesz a közelünkben Lanci, megkeresem a magyarázattal, hogy "bocsi, de kellett a fedősztoridhoz". Esetleg benyújtok igényt, hogy a fedezésért cserébe igazán megkínálhat az eredményből valamikor, vagy tartozhat egyéb módon, ezt még eldöntöm, ráér.
-Elmondhatom ugyanezt mégegyszer, de szerintem minden lényeges elhangzott- bökök a srácra, ahogy bemutatja a kendert a tanárnak. -Esetleg, még kötelet is lehet készíteni a rostjaiból, meg ilyen kevésbé gyógynövénytanos termékeket, de gondolom az csak rizsa lenne.

★ thyme gu proifeasanta 2. ★
2001. január 5.

Az év első órája nem is lehetne jobb, elvégre a gyógynövénytannál semmi sem jobb. Kár, hogy múltkor úgy elrontottam azzal a csókkal az egész kapcsolatomat mr. Lancasterrel. Nem kellett volna, pont az ellenkezőjéről akartam meggyőzni, erre lesmárolom. Ekkora idióta is csak én lehetek, nem? Azóta nem beszéltem vele, nem is adott semmilyen feladatot. Szerintem akkorát csalódott bennem, hogy már soha nem is fog. Talán év végén meg is buktat, akármit is mondjon. A legjobb formámat kell hoznom a mai órán, amire még csak készülni sem tudok előre, mert kivételesen nem tudok semmit. Az ég adta világon SEMMIT!
Belépek a terembe, és igyekszem nem keresni a szemkontaktust. Kicsit persze az is megnyugtat, hogy közel vagyok Teddyhez, bár... A legutóbbi találkozás vele sem épp a csendes üldögélésről szólt. Tanulva tehát a korábbiakból, inkább hozzá sem érek, csak úgy helyezkedek, hogy kényelmesen bármikor meglegyen egy kézfogás lehetősége úgy, hogy azt senki se vegye észre. Bár az mindenképp nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak, mint a halloweeni tök... Apropó halloween, már meg is van, mi hervasztja le a mosolyt az arcomról.
– Kakukkfű? Túl egyszerű… - mégis elmosolyodok. Majd megnézem, hogy mit ad elő róla, és utána tárgyalhatunk arról, hogy mennyire egyszerű. Egy szóbeli szösszenet során nyilván nem fog annyit elárulni a növényről, mint én egy közel két óra alatt megírt fogalmazásban - nem lett volna ilyen hosszú, de nem szeretem, ha van benne áthúzás, ezért kedvenc elfoglaltságom a sokszoros másolás... Jah, egyébként nem.
– De utálom ezt a földtúrást… semmi értelme… Úgysem lesz belőlem sosem akadémista… - leraktam a sebtében átvett cserepet az asztalra, aztán a kesztyűhúzás során véletlen megsimogattam a karját, hogy kicsit nyugodjon meg. Mindenki ezt fogja csinálni, felesleges morogni. Most legalább nem vele szeretne szívózni, hanem kollektíven mindenkivel... vagy mi.
- Kakukkfű... gyere... - aztán TÜSSZ! – Bocsesz. - ismét csak elmosolyodok, és intek a fejemmel, hogy nem baj. Felkészülök a piszkos munkára, majd kesztyűben, fülvédőben rántom ki a mandragórát a cserépből, aki - gondolom - halálos sírásba kezd, ha hihetek a szemeimnek. Átrakom a puha földbe, és az illatos trágyába, aztán gondosan betemetem, hogy ne lehessen egy szava sem a növénynek. Ne károgjon, nem ezt érdemlem, ha megkönnyítem a gyökereinek dolgát. Hálátlan egy szerzet, de mindig is ilyenek voltak, így szerettem meg őket. Nincs mit tenni, belopták magukat a szívembe, még ha párszor meg is haraptak.
– Ételek elkészítéséhez is használják, de megfázások és más légúti betegségek kezelésére is kiváló. Emésztési panaszokra is jó, de illóolaj formájában alvászavarok ellen is használható. Azt hiszem, körülbelül ennyi… - figyelmesen hallgatom Teddy szavait, közben pedig mr. Lancaster gondolatait is igyekszem leolvasni a mozdulataiból és az arckifejezéséből. Nem érdekel, hogy ő a Roxfort egyik legjobb tanára, meg a múltkori eset sem, de ha ezt a feleletet lepontozza, én eskü itt fogok maradni, és beolvasok neki. Na majd meglátjuk.
- Khm... A mandragóra termesztése nem kifejezetten veszélytelen. Sikítása halálos, ha már elértek a kellő életszakaszukba. Azonban, ha óvatosak vagyunk, akkor túlélhetjük őket, és hasznosíthatjuk a belőlük készült főzetet regeneráló szerként. Például a baziliszkusz évében is ezt használták a tanárok. - amint végzek, és mr. Lancaster is továbbáll, ismét közelebb húzódok Teddyhez.

Gyógynövénytan óra


2001. január 5.

Ahogy lekerültek a fülvédők és a kesztyűk a diákokról, én is szép lassan végig sétáltam az asztal mellett, hogy végig hallgassam a párosokat. Így érkeztem elsőként Mr. Fraser és Miss Blake asztalához. Először a fiút hallgattam végig, aki talán kicsit bátrabban szólalt fel a témában, vagy éppen Miss Blake arra várt, hogy van-e valami követelmény, aminek partnere nem éppen felelt meg. De nem volt ilyen. A mai napot bemelegítésnek szántam a későbbi hetekre és hónapokra.
–  Nos akkor tehát, a zsálya. – Mondtam és vártam az értekezést. Meglehetősen nyúlfarknyira sikeredett, de már ez is több volt, mint a semmi. – Nos, Mr. Fraser, örülök, hogy eljött az órára és látom azért sikerült viszonylag az ültetés is. Amit a zsályáról elmondott megfelel az igazságnak, de kérem, nézzen utána további értékes tulajdonságainak! – A kezemben szorongatott listán egy pipával jelöltem meg a nevét. Ezután fordultam csak Miss Blake-hez, akitől, mint hugrabugos egy kicsit többet vártam.
– Nos Miss Blake, nem fest éppen jól az ültetvénye. De meséljen… mit is tud a mandragóráról félrebeszélés helyett. – Mondtam, sejtve, hogy ezen az órán nem csak most először fogom végig hallgatni a dolgot. Láttam, hogy többen is ezért a cserépért nyúltak. – Nem csak, hogy nem egészséges a hangja, Miss. Egyenesen halálos, ha az ember kifejlett példány sikolyát hallja meg. – Mindenesetre tettem egy pipát a neve mellé.
Ezután következett Miss Winters és a partnere, az a bizonyos Mr. Jones, akivel nem egy attorcitásom volt az elmúlt időszakban. Mindenesetre csendben vártam, hogy elmondja a kakukkfű jellemzőit. Egy pipával jutalmaztam. – Helyes, Mr. Jones. Miss Winters? – Fordultam aztán a lány felé, próbálva nem felidézni azt a kínos incidenst, ami az irodámban történt. – Remekül tájékozott, kisasszony. – Biccentve léptem tovább pipálgatás közben. Ezután következett Mr. le Fay, aki emlékeim szerint tavaly arccal esett a sárkánytrágyába… bár meglehet egy másik diákkal kevertem össze. A partnere, Miss Bridget pedig annyira csendes volt, hogy egyszerűen nem tudtam hová tenni még, pedig jó pár éve tanítom már.
– Nos, igaz. A csalán nagyon csíp, de amit elmondott lényegében helyes. Éppen ez a csípős érzés, amit kivált tesz olyan jót az izomfájdalomnak. – Ezután fordultam Miss Bridget felé. – Remek. Ezt kiválóan tudja, Miss. – Bólogattam.
Ezután következett Mr. Reese, akinek sikerült egyenesen arcon tüsszenteni üdvözlésképpen.
– Mr. Reese, ennyi idősen már igazán megtanulhatná, hogy a szája elé kell tenni a kezét, ha tüsszent. És miért nem állt párba senkivel? Ez volt a feladat, Merlin szerelmére! – Kaptam fel kissé a vizet a baktérium támadás hatására. – Mondja! – Böktem a növényre, ami amúgy borzalmasan festett. – Remek. Legalább a választ tutta. – Téptem el a zsebkendőt, hogy azzal dörzsöljek végig az arcomon, mielőtt átsétáltam volna az Oswin-Everfen pároshoz. Kender… micsoda meglepő választás. Ja nem, pont nem az, valamiért kinéztem belőlük, hogy ez lesz, ám mivel nem tűnt semmi gyanúsnak, nem kérdezősködtem.
– Remek. Látom jól kiegészítik egymást a munkában és örülök, hogy együtt dolgoztak. Máskor figyeljenek oda, hogy a növény levelei ne hulljanak le. Legalábbis ne ilyen mértékben. Jóformán megkopaszodott. – Mutattam az asztalon és az amellett levelő kenderlevelek sokaságára. Ezután visszasétáltam az asztalhoz, megvártam, míg elhalkulnak.
– Köszönöm a mai munkát mindenkinek. Fejenként tíz pontot kap mindenki!

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

Dolgozatírás egyszerűen


2001. március 20.

Mivel még mindig nem terveztem azt, hogy halálra piszkálom a diákokat és csak is a tudás felmérés okán, a korábbi projektünknél maradva egy rövidke dolgozatot állítottam össze. Tényleg rövidke volt és nagyon egyszerű, így a már a korábbi alkalmakkor ismert növényekről kellett csak ezt-azt tudni. Azt is tesztes formában. Valójában a gyakorlati résznél már bőven kiderült számomra, ki mennyire figyelt oda, ez egyszerűen csak jegy és pontszerzés miatt került megszervezésre.
A dolgozatokat már előre kipakoltam, egyelőre lefordítva az asztalokra. Azokat szép sorba rendeztettem a gondnokunkkal, de szigorúan úgy, hogy mindegyik között jókora hely legyen, így aki másolni szeretne, annak bizony eléggé feltűnően kellene lesnie a másikról. Mikor megérkeztek, mutattam nekik, hogy menjenek, üljenek le.
– Nos, köszöntök mindenkit! – mondtam és megálltam az első pad előtt, éppen csak rápillantva az ott ülő diákra. Nem fordítottam rá nagy figyelmet, hogy leolvassam az arcáról mennyire izgult, hiszen tudtam. Semmi oka erre. – Mint tudják, a mai napon minden évfolyam ugyanazt a dolgozatot fogja megírni. Ezért is kérem, ne izguljanak. A kérdések egyszerűek, nincs más dolguk, mint a négy lehetséges válasz közül a megfelelőt aláhúzni. – Folytattam és végig néztem az addigra már helyet foglalt tanulókon. – Arra is figyeljenek, hogy van olyan kérdés, ahol több válasz is helyes. A 11. kérdés viszont nem pontra megy. Itt csak az ötleteikre vagyok kíváncsi, hogy hogyan tehetném mindannyiunk számára szórakoztatóbbá az óránikat. Kérem legyenek őszintén, nem fogom senkinek sem leharapni a fejét vagy lerontani a jegyét! Egy dolgot kérek: a trágárságot mellőzzék!
Az asztalom mögé sétáltam.
– Fordítsák meg a dolgozatokat és mostantól óra végéig dolgozhatnak rajta! Aki előbb végez, az leadás után elhagyhatja az üvegházat!– mondtam, aztán leültem az asztalom mögé. A kezembe vettem egy újonnan beszerzett krimiregényt, mely egy auror nyomozgatásairól szólt egy titkos szekta ügyében. Így vártam hát, hogy megérkezzenek az első dolgozatok, majd óra végével mindenki leadja azokat.

2001. 03. 20.
Teszt

1.   Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
sisakvirág
levendula

2.   Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3.   Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4.   A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5.   Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6.   Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7.   A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8.   Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9.   Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10.   A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11.   Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!

A dolgozatokat március 31-ig lehet leadni.
Reagba foglalni nem kötelező, de célszerű.

[a teszt]

a teszt

2001. március 20.
Lancaster prof.

Elsenyvedt, hitvány és szegény,
Aztán kipusztul végre lassan.

Dolgozat. Nem nagyon tartottam tőle és nem is készültem rá. Unottan ücsörögtem a teremben, alig pár perccel Lancaster után érkezve és a tolltartómból kihalászott pennával firkálgattam egy darab papírra. Könyvcímeket véstem fel, amiket el akartam olvasni, de még nem sikerült beszereznem. Közben persze néha-néha felnéztem, várva, hogy esetleg kiszúrom Cassent az érkezők között. Az este történtek után persze egy normális ember meghúzta volna magát, én azonban nem ilyen voltam. Ha tehettem, akkor valamilyen úton-módon zavarba hozom. Igazából, ha valamire jó volt az éjszakai kis kalandunk, hát akkor az az, hogy végre nem gondoltam Beatrixra vagy Vincentre.
Aztán eszembe jutott, hogy talán nem is jár Gyógynövénytanra. Ő az a típusú lány, aki inkább éjjel is magolt volna, ha esetleg tud a tesztről. Mindegy. Vállat vonva bámultam a pergamenre magam előtt, majd a zsebembe süllyesztettem, mielőtt még meg kellett volna fordítani a tesztlapot. Ahogy ez utóbbi megtörtént végig is mértem a kérdéseket. Nevetségesen könnyűnek tűnt az egész első ránézésre, bár az utolsó kérdésre nem nagyon volt kedvem semmit beírni. Mégis miért én adjak oktatási tippeket Lancasternek? A fél suli arról pletykál, hogy el fog menni a tanév végén. Igen… még én is hallottam róla.
A kezembe vettem megint a pennámat és elkezdtem aláhúzni a helyes válaszokat szépen sorba. Nem nagyon gondolkodtam, ösztönből dolgoztam, mint általában.

2001. 03. 20.
Teszt

Jasper Flynn,
VII. évfolyam

1.   Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű
varangydudva
sisakvirág
levendula

2.   Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű

3.   Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4.   A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5.   Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6.   Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra
varangydudva
sisakvirág
csalán

7.   A Chelidonium majus mely családba tartozik?
kosborfélék
liliomfélék
mákfélék
hangafélék

8.   Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9.   Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10.   A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11.   Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Nem tudom. Nekem bejön.

Körülbelül húsz percig voltam a teremben, de azt is csak azért, mert nem én akartam lenni az első, aki elhúz innen. Szóval megvártam, míg valami okostojás beelőz, aztán szépen én is lecsaptam a tanári asztalra a papíromat, hogy aztán odakint keresek egy dohányzásra alkalmas helyet és kicsit lazítsak. Lancasternél furén könnyű idén jó jegyet kapni.

[Hogyan ne lessünk gyógynövénytanon című kihívás...]

Hogyan ne lessünk gyógynövénytanon című kihívás...



to; Lancaster prof meg aki él és mozog
2001. március 20.

Nem igazán tudtam készülni a mai gyógynövénytan dolgozatra, pedig többször is leültem, hogy na most aztán tényleg! De valahogy minden jobban foglalkoztatott, mint a növények. Ott volt anyám, aki az utóbbi időben teljesen befordult, amit azért nem értek, mert most végre megszabadult apám állandó cseszegetésétől, és olyan szabad volt, mint a madár! De ahelyett, hogy élt volna ezzel és végre-valahára jól érezte volna magát, inkább elmerült az önsajnálat végtelen bugyraiban. Na és kit szórakoztatott ezzel? Na kit? Hát persze, hogy engem. Barátai nem voltak, Becca általában apáéknál lógott, úgyhogy miután megtanulta, hogyan kell baglyot küldeni, hetente érkeztek a depressziótól túlcsorduló levelei. Én persze igyekeztem lerázni magamról a szenvedését, de nem igazán ment. Aztán ott volt még az is, hogy bármit csináltam, valahogy balul sült el… A múltkor is rávettem magam, hogy lemenjek arra a párbajszakkörre, és tessék... Simán kinyírhattak volna minket. Tanárok. Pff.
Ahogy elfoglaltam helyemet az egyik szabad széken, próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, és ha máskor nem, legalább most a témára koncentrálni. Jobb későn, mint soha, nem igaz?
Az instrukciók legalább eljutottak az agyamig. Tesztkérdések. Remek. Ott legalább van miből választani – mosolyodtam el kissé feltűnően.
– Arra is figyeljenek, hogy van olyan kérdés, ahol több válasz is helyes. A 11. kérdés viszont nem pontra megy. Itt csak az ötleteikre vagyok kíváncsi, hogy hogyan tehetném mindannyiunk számára szórakoztatóbbá az óráinkat. Kérem legyenek őszintén, nem fogom senkinek sem leharapni a fejét vagy lerontani a jegyét! Egy dolgot kérek: a trágárságot mellőzzék! – folytatta Lancaster prof, amin kicsit azért meglepődtem. Előfordult vajon már, hogy valaki káromkodott egy dolgozatban? Hűha. Akkor nem én vagyok itt a legrosszabb diák…De jó!
Igyekeztem roppantul koncentrálni, és ellenállni a kísértésnek, hogy a mellettem ülő lapját stíröljem, ami túl közel volt igazság szerint… csak egy kicsit kellett volna odasandítanom… de…. megálltam! A helyzet az, hogy a Beauxbatonsban épp elégszer kaptam Trollt azért, mert megpróbáltam másról lesni. Annyira okos meg azért voltam, hogyha más hibájából nem is, a sajátomból azért tanuljak. Előbb-utóbb. Inkább utóbb.
Nos, az agytekervényeim brutális megdolgoztatása után a következő válaszokat sikerült kierőszakolnom magamból. A legtöbbnél tippeltem, de volt néhány kérdés, amire – számomra is meglepő módon – tudtam a választ.

Niraniel Ays dolgozata

1.   Sisakvirág
2.   Kakukkfű
3.   Gyógyír
4.   Gyomorfájásra és megfázásra
5.   Kis-Ázsia
6.   Csalán
7.   Mákfélék
8.   Földközi-tenger
9.   Méregtelenítésre, lázcsillapításra
10.   Rovarok távoltartására
11.   Olyan gyógynövények és felhasználásuk érdekelne, amik hangulatjavító hatással bírnak, illetve a mugli kábítószerek gyógynövény alapanyagairól is szívesen hallanék, például a mákról, marihuánáról vagy a hallucinogén gombákról. Hasznosíthatóak – e főzetekben, bájitalokban, és ha igen, mit okoznak, mire jók?

Amint megvoltam minden kérdéssel, gyorsan kivittem a tesztet a profnak, nehogy rám jöjjön a túlkombinálási kényszer és átírjam az egészet. Hajlamos voltam erre és tapasztalatból tudtam, hogy mindig az első megérzés a helyes, ha utána javítgatok rajta, azzal csak elcseszem a dolgozatot. Kint a kastély falain kívül szívtam egy kis friss levegőt és átgondoltam a válaszaimat még egyszer, már hideg fejjel. Annyira szerintem nem sikerülhetett rosszul.
Mondjuk reméltem, hogy az utolsó válaszommal nem mentem túl messzire... Káromkodás végül is nem volt benne, szóval nagy baj nem lehet belőle, ugye?

Növénytan teszt
2001. Március 20.

Hát, nem mondhatni, hogy lelkesen álltam ezelőtt a dolgozat előtt, és nem azért, mintha nem készültem volna fel. El tudja venni a kedvét az embernek, ha sok órányi munka után semmi értékelést nem kap. De ha muszáj, akkor muszáj. Nem azért ültem végig a gyógynövénytanokat, bújtam végig a könyveket, és próbáltam nem elfogyasztani unalmamban ezt a sok zöldséget, hogy aztán megvágjanak belőle, vagy ilyesmi. Nincs szomorúbb a kárba veszett tanulásnál. Úgyhogy megtartottam magamnak az epés megjegyzést, hogy persze, lássuk el nével a dolgozatot, és arra írjuk, mi kivetni valót látunk az órákban… Hát biztos nem.
Úgyhogy fogtam a szerencse pennámat, és nekiestem a gonosz betűknek, hogy megküzdjek velük, kivéve az utolsó kérdést. És hát persze, hogy abból a témából, amiből én írtam a házidolimat, nincs kérdés. De örülök, hogy néhány másik diák profitált a dolgozatomból. Tudom, hogy a szemléltetési eszközül szolgáló példány levele valahogyan lehullott az átültetés közben. Magamban elvigyorodtam, és arra gondoltam, mégis be kéne írni az utolsó kérdéshez: “Szórakoztatóbb növények.” De aztán nem tettem, csak körmöltem tovább unalmasan és stréberesen.

2001. 03. 20.
Teszt

1.boszorkányfű

2. boszorkányfű

3. bátorság

4. gyomorfájásra, megfázásra

5. Kis-Ázsia

6. csalán

7. mákfélék

8.Földközi-tenger

9. Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására, méregtelenítésre, sebgyógyításra

10. a rovarok távoltartására

11. -

 

Gyógynövénytan dolgozat

2001.03.20

Hayley ez előtt a dolgozat előtt is izgult, mint mindig. Bármennyire is felkészült, nem volt teljesen biztos magában. Szokásához híven az első padsorok egyikébe ült és türelmetlenül várt. Stresszes típus volt világ életében, most is idegesen járt a lába a pad alatt, noha tudta, hogy félni aztán igazán semmi oka. Mégis mindvégig ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy mi van, ha éppen most bukik bele egy fontos kérdésbe vagy ne adj isten többe is, és nem tudja a lehető legjobbat kihozni magából. A professzor úr nyugtatása sem tűnt kifejezetten hatékonynak az esetében, sőt, ahogy a tanár megszólalt, csak még inkább rájött a para. Nem számított, hogy az egyik kedvenc tantárgyáról volt szó és egy olyan oktatóról, akit még bírt is, ez akkor is egy dolgozat volt. Ezen semmi nem tudott változtatni.
Remegő kézzel fordította meg a lapot, majd néhány pillantással átfutotta a kérdéseket. Ekkor esett csak le a kő a szívéről, hiszen nem nagyon bukkant ismeretlen dolgokra a tesztben. Lelkesen töltögetni kezdte, s bár a szíve még mindig a torkában dobogott kicsit, idegességnek már nyoma sem volt.

Hayley Brent
Hatodik évfolyam

Gyógynövénytan Teszt
03.20.

1. boszorkányfű
2. boszorkányfű
3. gyógyír
4. megfázásra
5. Kis-Ázsia
6. csalán
7. mákfélék
8. Földközi - tenger
9. sebgyógyításra, méregtelenítésre
10. rovarok távoltartására
11. Nekem tökéletesen megfelel, ahogy a professzor úr az órákat tartja.

★ thyme gu proifeasanta 3. ★
2001. március 20.

Kész gyomorgörcs betérni az üvegházakba azóta, hogy megtettem... AZT. Egyszerűen tudom, hogy itt a helyem, ez a legjobb hely, ahol lehetek, de ahogy eszembe jut, hogy nem leszek vagy nem vagyok egyedül ezen a helyen, rögtön összerándul a gyomrom. Miért kellett megtennem? Én nem akarok tőle semmit, ahogy eddig sem akartam, csak azt, hogy támogasson, és segítsen nekem abban, hogy a legjobb lehessek. Persze, ezek után inkább ezt sem akarom, ha ilyen rosszul érzem magam a közelében. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rosszul vagyok, pedig nincs vele bajom. Tényleg nincs, de a helyzet...
Szokásomtól eltérően az utolsó padok egyikében foglalok helyet, hogy még véletlen se lássa senki, mennyire nem vagyok összeszedett, de még így is úgy tűnik, hogy minden forgolódás miattam történik. Minden derékmozgatás, minden lesés... Komolyan, nem kellene ennyire paranoiásnak lennem! Vagy egoistának...
Nagy levegőt veszek, és megfordítom a feladatsort, amikor úgy hozza az idő, de az első kérdések láttán nem nyugszom meg, hanem csak idegesebb leszek. Átfutom az összes kérdést, és meglepő módon talán csak három-négyre tudok biztos választ adni. Minden kiment a fejemből, ami a válaszokat illeti, de minden más eszembe jut. Na jól van, Margery, legyél okos, írj le mindent, hátha kapsz plusz pontot... Nézzük, hogy kell tippelni.

Margery Winters

1.   Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű (Dictamnus albus)
varangydudva
sisakvirág (Aconitum)
levendula (Lavandula)

2.   Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
boszorkányfű
levendula
varangydudva
kakukkfű (Thymus)

3.   Mit jelent a kakukkfű latin neve?
bátorság
gyógyír
énekszó
megnyugvás

4.   A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére
megfázásra
alvásproblémákra
gyomorfájásra

5.   Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia
Itália
Hispánia
Egyiptom

6.   Melyik növényt használják szépségápolásra?
mandragóra (Mandragora)
varangydudva
sisakvirág
csalán (Urtica dioica)

7.   A Chelidonium majus mely családba tartozik? (Vérehulló fecskefű)
kosborfélék (Orchidaceae)
liliomfélék (Liliaceae)
mákfélék (Papaveraceae)
hangafélék (Ericaceae)

8.   Hol őshonos a varangydudva?
Itália
Földközi-tenger
Hispánia
Egyiptom

9.   Mire használják a zsályát? (Salvia)
szellemek távoltartására
méregtelenítésre
sebgyógyításra
lázcsillapításra

10.   A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták? (Artemisia vulgaris)
az egerek távoltartására
a rovarok távoltartására
gonosz emberek távoltartására
muglik elűzésére

11.   Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Uborka; Moh; Sárfűtej; Bajmoca; Vesszős fagyal; Vízi peszterce; Az utilapu különböző fajtái; Szapora zsember; Zamatos turbolya; Mogyorós hólyagfa; Fehér mustár; Szöszös ökörfarkkóró; Orvosi csikorka; Magyar csüllang; Gránátalma; Vad majoranna

12. Nagyon sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, és megértem, hogy ezt nem is lehet igazán értékelni, annyira siralmas. Tudom, de nem tudtam ennél többet kihozni belőle, és a megjegyzéseimet se vegye figyelembe. Csak erőtlen próbálkozások voltak, nem is biztos, hogy mind jó, vagy jól írtam le. Én csak... Sajnálok mindent!

Csaknem utolsóként adom be a dolgozatot, annyit gondolkozok a kérdéseken, pedig ilyesmi még sosem fordult elő velem az öt évem alatt. Személyes kudarc mondhatni, de inkább amiatt aggódok, hogy ezt mr. Lancaster is el fogja olvasni, és színtiszta idiótának gondol majd, pedig én csak... Én csak rosszul érzem magam, és nem akartam megtenni AZT.
Ahogy kilépek a teremből, a mosdó felé indulok, mert egyre inkább érzem, hogy szükségem van egy kis hideg vízre, vagy rosszabb esetben egy vécécsészére, amibe beverhetem a fejem egy kiadós... Kell az a víz!

gyógynövénytan, mert miért ne
▪ 2001 március 20. ▪

Lancester bácsi

Egy kicsit izgultam. Nem tudom miért, talán meg a kezemben ott volt egy papírfecni, amire ráírtam némi infót, hogy Jaynek átadjam. Egyébként maga a dolgozat szokás szerint nem nagyon foglalkoztatott. Úgy voltam vele, hogy majd lemásolom valakiről vagy megpróbálok a legjobb tudásom szerint legalább egy V-t összekaparni. Sosem voltam én olyan rossz Gyógynövénytanból, hogy félnem kelljen, most viszont nem igazán készültem. Igazság szerint nem is nagyon emlékeztem arra, mik történtek az elmúlt napokban.
Na, de ami a kezemben volt pergamen az a Roxfortban régen működő klubok listáját tartalmazta. Egyik sem kifejezetten hasonlított arra, amit mi láttunk az erdőben, de a tény, hogy nem ez lenne az első ilyen, sőt nem is az FT, az eléggé megnyugtató tény volt és Isaac is elejtett egy olyan megjegyzést az elmúlt napokban, hogy „örülhetsz, hogy közénk tartozol, máshol már a testrészeid bánnák…” aztán adott egy öklöst. Szóval most is monoklis képpel slisszoltam be a Gyógynövénytan teremben és ha kiszúrtam Jayt a fecnit ledobtam elé a padjára. Körülbelül ennyi állt rajta: „Voltak régen klubbok és társulások a Roxfortban.” Ezután felírtam néhány nevet is, mint az Őrült koboldok vagy az Óriás Nasik nevét. Viszont az FT-t még mindig nem említettem Jaynek… vajon érdekelné?
Beültem a leghátsó padba, mert máshol már nem volt hely, mire ideértem… mert persze én voltam az utolsó. Gondolom Lancaster egy szúrós pillantást is vetettem rá, mikor elmondta az instrukciókat, de nem érdekelt. Kikészítettem a pennámat és a tintát, aztán meg is fordítottam a lapot, hogy felvéssem rá a becses nevemet.

Florian le Fay
V. évfolyam, Griffendél

2001. 03. 20.
Teszt

1.   Mely növényből főznek gyógyító- és erősítő bájitalt?
boszorkányfű

2.   Melyik növény alkalmas nyersen elfogyasztva a nyílt sebek beforrasztására?
levendula

3.   Mit jelent a kakukkfű latin neve?
gyógyír

4.   A kakukkfűből készült tea mire jó?
allergia kezelésére

5.   Mely terület a mandragóra természetes élőhelye?
Kis-Ázsia

6.   Melyik növényt használják szépségápolásra?
csalán

7.   A Chelidonium majus mely családba tartozik?
mákfélék

8.   Hol őshonos a varangydudva?
Földközi-tenger

9.   Mire használják a zsályát?
szellemek távoltartására

10.   A középkorban is ismert mágikus növény volt a fekete üröm. Mire használták?
a rovarok távoltartására

11.   Írja le néhány mondatban, milyen témák érdekelnék egy jövendőbeli Gyógynövénytan órán! Minden érdekesség jöhet!
Hát… nem tudom… Nekem nagyon tetszik az óra, professzor úr, mindig élvezem és nem szeretném, ha változtatna rajta.

Az utolsó kamu felvésése után nagy vidáman el is pakoltam a holmimat és a táskámat a vállamra kapva loholtam előre, hogy beadjam a dolgozatot. Ki az a hülye, aki itt ül egy egész órát, ha egyszer előbb kiengednek? Én alig vártam, hogy kijussak végre a frisslevegőre.