Mondjátok meg, ha keresnének,
Mi már elmentünk, nem jövünk vissza.
Mi csak sétálni jöttünk a földre,
Egymást szeretni, bántani jöttünk.
Szíveket keresni jöttünk.
Mi csak játszani jöttünk a földre.
Az a helyzet a Griffendéllel, hogy túlságosan forrófejűek. Azt pletykálják, hogy Harry nekiesett Draconak, de most könyörgöm, ezek mindig egymásnak estek. Amúgy nem nagyontudtam hova tenni azt a csávót, a tejfelszőke fejével, és még nem is nagyon voltam vele jóban, túlságosan oda volt az aranyvérével, és hát az én apám meg köztudottan mugli rajongó volt. Igen, nem voltunk puszipajtások, az kellett volna még beh. De azért mindig is volt valami sszetartó a házunkon belül, hogy amikor kibasztak valakivel, akkor azt aztán megbosszultuk. És most Harry baszott ki Dracoval, ráadásul a pletykák szerint egy nagyon szemét módon, amit nem is értetten, hogy miért is volt erre szükség. Kérdezés meg miegymás nélkül egymásnak feszülni - ahogy hallottam - elég gyökérség, ésmég minket hívtak vadállatnak. Ki se kellett modnanunk, ahogy ott nyüzsögtünk a beteg ágya fölött, hogy ez bizony:
REVANGEEE!!
Őszintén nagy ívbe letojtam azt, hogy mi a fene történt akkor az iskola határain belül, pusmogtak Voldemortról, meg a halálfalókról, de én tökre biztonságban éreztem magamat, sosem éreztem úgy, hogy lenne valami félnivalóm, bíztam apámban, és az iskolában is, mert hát könyörgöm, itt volt Dumblebuble. És bár nem igazán kedveltem, de mint varázslót én is elismertem. Egyébként meg nagyon is idegesítő volt, hogy néha direkt feljebb tornázta a Griffendélesek pontjait, amiért Harry és a haverjai megint valami őrültséget csinált. Nem volttam sose ez a nagy házak közötti háborúzás párti, jófejek voltak a többiek is, de valahogy ez akkor is dühített. Meg úgy eleve Harry feje is dühített. Nem kedveltem, egyszerűen nem tudtam sose megmondani miért, de nem.
Szóval. Hát összeverekedtünk a kviddics meccsen. Ez kérlek verekedés volt vér folyt mert mégis mit képzeltek ezek magukról, azt hiszik velünk csak úgy lehet packázni mi? Tudjátok ragadt mindekire az a masszív össztudat szellem, nevezhetjük birka effektusnak is, ahogy jobban tetszik. Tényleg mérges voltam, és nem szerettem ha csak úgy neki estek bárkinek is. Durván jétszottunk mindig is igazából, dehát könyörgöm, nem labdasimogatásdiról szóllt a kviddics. A Hollóhátasok olyan unalmasak voltak, és amúgy is csak a Griffendélesekkel lehetett szivózni ők jobban vissza is rúgtak, és hát ez izgalmas volt.
Szóval egymásnak estünk, karmoltunk, lelöktük őket a seprűről, meg direkt eltereltük a hajtók felé a gurkókat, azt hiszem Ginny arcát meg is karmoltam. És kajak menő volt értitek? AMikor már annyira visz az adrenalin, hogy fel sem tűnik neked, hogy széttörte a lábad egy gurkó, vagy megpofoztak egy terelőütővel, de én komolyan élevztem, egészen addig míg bele nem mentem valakibe és mind a ketten ki nem kötettünk a gyengélkedőn. Komolyan az volt életem legelegmenővv üttközése. Hasba döftem a csávót a seprűvel, aztán az elengáns mozdulattal átrepültem fölötte és lebúgtam. Nos, bekómáztam.
AMikor felébredtem már régen lecsengett a meccs, de a bosszúhadjárat még nem, meg hát mit is akarok szépíteni, azért Draco esett áldozatul, ami még rá is pakolt az egészre még vagy 40 lapáttal, mert hát ő volt Draco. hasogatott a fejem, és nagyjából este felé járhatott az idő, betűzött pont apofámba a telihold, aminek örültem, mert szerettem azt az ezüstös fátyolfényt. Körbenéztem és rajtam kívül csak egy másik ágytban láttam valami egyént feküdni.
Eskü megpróbáltam nyugton lenni. De komolyan. De ha az ember felébredt a hajnal közepén és a kezébe nyilaló fájdalmon kívül, és harmadmagával ücsörög egy bájitalszagú gyengélkedőn, akkor csak csinálni kell valamit magával. Dracot nem volt már itt pedig úgy megszivattam volna, az ő ágya üresen díszlett. Kár, hogy nem voltam ott a meccs végééig, és annyira szívesen megnéztem volna, hogy hogy néz ki a vérben úszú Griffendélesektől. Az aszatlomon mondjuk így is sok cucc feszített. Ó, igen ez az án házam olyan kis törődőek. Éppen elmerültem volna a házam irántit szeretetben, amikor megint rám tört az unalom, hogy nekem valamit csinálnom kell.
Szóval fogtam egy Göthe Salamanderes csokibékát és elhajítottam a velem szemben fekvő egyénre.
- Búúúúúúú!