Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet

Nyaranta szerettem James boltjában besegíteni. Szerencsére túl sok galibát nem okoztam, így a keresztapám is szerette, ha nála dolgozom. Így alakult, hogy az Akadámia megkezdése előtti nyarat is az Abszol úton töltöttem. Hazamenni nem sok kedvem volt, mert Theo beiskolázása volt folyamatosan a téma, így inkább Jamesnél töltöttem az utolsó szabad heteket.

Pontosan két hónapja tértem haza a világ körüli utamról, jó volt újra egy helyben lenni. Vagy legalább is itthon lenni. Mert James Abszol úti lakása a második otthonom volt. Minden nyáron eltöltöttem itt legalább egy hetet. Ilyenkor a keresztapám mindig izgalmas programokat talált ki nekem, de az esti csillagleseknél sose volt jobb, közös programunk.

Most is egy ilyenen voltunk túl, így kicsit álmoskásan fordítottam el a ZÁRVA táblát a NYITVA oldalára, és reméltem, hogy legalább délig nem fog egy vásárló sem érkezni. Habár, jobban belegondolva, ez elég kínos lenne Jamesnek.
A Csillagos égbolt nevű üzlet az illusztris varázs-bevásárló utca, az Abszol út egyik ékessége volt. Keresztapám mindent megtett, hogy a vásárlást kellemessé tegye a boszorkányok és varázslók számára. Aki elhaladt az üzlet előtt, az a kirakatban mindig láthatta az aktuális bolygóállásokat. Aki egy kicsit is figyelt az iskolában asztronómia órán, az rögtön tudhatta, hogy a következő két napban érdemes-e szerelmi varázst végrehajtani vagy inkább a koboldokkal kellene üzletelni. A bolygómodell alatt az éppen akciós távcsöveket reklámoztuk.

A boltba belépve mindenkit áthatott a csillagászat szépsége. A plafon mindig valamelyik város égboltját mutatta, és hogy melyiket éppen, az a bejárat melletti kis asztalon ki volt rakva. Ha én nyitottam a boltot, én választhattam ki, melyik égbolt is legyen. Ezen a napon a választásom Fokvárosra esett. Ahogy a pálcámmal végrehajtottam a nem túl bonyolult mozdulatot, elmosolyodtam, mert eszembe jutott a Fokvárosi Városi Obszervatóriumban töltött egy hónapos gyakorlatom, és csupa jó élmény futott végig a gondolataimon.

Ha a vásárlók el tudtak szakadni a fejük felett lévő csillagképek nézegetésétől, és jobban szemügyre vették a kicsi boltot, észrevehették, hogy micsoda rend volt a boltban. Mindennek meg volt a maga helye: a bejárat melletti bal falon álltak a különböző csillag és bolygómodellek, majd mellettük a távcsövek. A másik oldalon az egész falon csillagászattal kapcsolatos könyvek sorakoztak. A kis bolt hátuljában állt a pult, és mögöttünk pedig egy folyamatosan mozgó, Naprendszert ábrázoló kép.

A pulton pedig ott volt James nagyapjának a képe, aki a boltot alapította. James mindent tőle tanult, amit a csillagászatról és a boltvezetésről tudni kellett.

Gyorsan rendbe raktam a pult környékét is, és azt hittem, hogy ez egy unalmas nap lesz, amikor nyílt az ajtó.

[SERENA]

SERENA

2001. augusztus vége
o u t f i t

Úgy döntöttem, a lehető legjobban kihasználom az utolsó heteket. Ez leginkább azzal telt persze, hogy Elliottal és Jasperrel töltsem az időt, de azért volt néhány dolog, amit muszáj voltam elintézni a tanévkezdés előtt... Mint például penna, pergamen, tinta, és ehhez hasonló cuccok beszerzése. Általában egészen élveztem ezeket az utakat, ezelőtt is folyton egyedül tettem meg őket, mármint azelőtt, hogy az élet Elliotékhez sodort volna. Ha akartam sem tudtam volna elmenni Karennel vagy apámmal az Abszol útra, hiszen ők muglik, akkoriban pedig nem szövődtek még szorosabb barátságaim a Roxfortban. Ez persze mára megváltozott, mégis, talán nem ártott egy kicsike magány... Frászt, igazából csak senki nem ért rá.
Igazából a legfőbb dolgokat már megszereztem, ott csörögtek a hátizsákomban, és már csak egy dolog volt hátra, ami igazán szükséges volt. Meg persze utána esetleg egy kávé vagy egy süti... vagy egy fagyi? Egy utolsó, finom nyári fagyi, mielőtt nekikezdek az utolsó évemnek a Roxfortnak. Az utolsó... ebbe egészen beleborzongtam, és ez a borzongás kellemetlen volt, hiszen még a gondolat is megrémisztett, hogy pár hónap múlva az életem egyik legjelentősebb részének vége szakad. Még csak most voltam reszkető kislány a Teszlek Süveg érdes szavai alatt... És mindjárt vége.
Feljebb húztam a táskám pántját vállamon, óvatosan, vigyázva arra, hogy a lehető legkevesebb fájdalom hasítson ettől a jobb karomba, ahol a fesztivál óta az a mély vágás húzódott. Persze, már egészen szépen összeforrt, sőt, igazából csak a hege látszott, de valamiért még mindig kegyetlenül fájt. Fogalmam sem volt, miféle átok okozhatta is kitől... de persze abban a káoszban ezt nem is lehetett volna megmondani. Hiszen ott az is varázsolt, aki nem akart.
Felpillantottam a kis üzlet cégérére, mielőtt beléptem volna. Csillagos Égbolt Asztronómiai Szaküzlet... Nem szerettem igazán az Asztronómiát, nem is voltam belőle kiemelkedő, de most nem is ezért voltam itt. Nem valami olyasmi kellett nekem, amit majd aztán órán tudok használni. Igazából Natnak közeledett a születésnapja... így hát úgy döntöttem, ezúttal nem csak egy unalmas verseskötettel vagy esetleg bonbonnal lepem meg, hanem valami kicsit értékesebbel. Szóval hát itt voltam.
Benyitottam az üzletbe, és tekintetem egyből a plafon felé vándorolt. Egy gyönyörű csillagos égbolt terült el ott, amely egészen varázslatos hangulatot adott a helyiségnek... persze itt minden varázslatos volt, de lévén, hogy tizenegy éves koromig mugliként nevelkedtem, még mindig voltak olyan dolgok, amelyek egyszerűen nem voltak természetesek annyira, mint mondjuk egy aranyvérűnek. Ilyen volt hát ez is... a mesés dekoráció, amelyről a varázstalan világ csupán álmodozhatott.
- Helló! - fordultam aztán a pult felé, amint kicsodálkoztam magam a plafonban. Egy nálam talán nem is annyival idősebb lány állt a túloldalon, aki felé eresztettem is egy kis mosolyt, miközben közelebb léptem a pulthoz. Igazából magam sem tudtam még, hogy mit akarok... Talán egy szép teleszkópot, vagy valami dísztárgyat. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit? Ami azt illeti, ajándékot keresek, de nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz... - Ami kicsit ciki, hiszen idén vizsgázni fogok belőle. Hah... - Az... apukámnak lesz. Tudom, ez nem túl sok részlet, de mit ajánlasz?

[AVERY]

AVERY

Az ajtó felett található kis csengők jelezték, hogy új vásárló érkezett. Nem számítottam rá, hogy nyitás után, ennyire gyorsan máris dolgom akad. Érdekes módon ebbe a szaküzletbe a rendes vásárlók köre inkább késő délután érkezett. Feltehetően azért, mert az asztronómusok nagy többsége éjszaka dolgozott...
James mégis ragaszkodott hozzá, hogy már reggel nyissunk. Végül is ő volt a főnök, én csak örülhettem, hogy befogadott a nyár második felére. Mindenesetre örültem, hogy nem véletlenül keltem fel ilyen korán.
Az újonnan érkező egy szőke lány volt, aki első ránézésre éppen a roxforti nagybevásárlás végeztével csöppent ide. Rögtön kíváncsivá váltam, hogy vajon a csillagászat érdekli vagy csak erre téved, amíg a szülei vagy a barátai befejezik a vásárlást.
-Szia! - köszöntem vissza neki, amíg ő körülnézett a boltban. Hamar kiderült, hogy lelkesedésem korai volt. Ajándékot keresett. Nem baj, abban is tudok neki segíteni!
-Tehát ajándékot keresel az édesapádnak. - léptem ki a pult mögül, és elkezdtem azon gondolkodni, mi is lehet jó ajándék egy asztronómiai boltból egy középkorú mágusnak, aki valószínűleg valami uncsi irodai munkát végezhet a Mágiaügyi Minisztériumban.
Tanakodva néztem körül.
-Apukád szereti a csillagászatot? Ha megmondod azt, hogy melyik évben született, vehetsz neki egy személyre szabott csillagnaptárat. Pár perc alatt összedobom. - mosolyogtam rá.
-De ha valami kevésbé személyeset és hasznosat szeretnél, akkor vannak csillagnaptárjaink. - mutattam a másik fal felé. - Vagy egy díszesebb égtérképet is tudok ajánlani. Szóval a kérdés az, hogy könyvet, tárgyat vagy valami személyesebbet szeretnél?
Kíváncsi voltam, hova lyukadunk ki, mindenesetre elég nagy kíhívás volt ennyi információból bármit is ajánlani. Ebből az üzletből nagyjából bármit rá tudnék tukmálni bárkire, mert itt minden tökéletes egy asztronómus számára. De annak, akinek semmi köze nem volt a csillagokhoz... Hát ők nem sokat tudnak ezekkel a tárgyakkal kezdeni. Mindenesetre kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.
-Egyébként jól látom, hogy a Roxfortban tanulsz? Melyik évet fogod most kezdeni? - kíváncsiskodtam. Reméltem, nem vagyok túl indiszkrét. Vártam a lány válaszát, illetve, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a lehetséges ajándék meghatározásához.

[SERENA]

SERENA

2001. augusztus vége
o u t f i t

Ez az üzlet aztán tényleg gyönyörű volt. Mármint, attól függetlenül, hogy nem voltam a legjobb Asztronómiából, még lenyűgöztek ezek a dolgok, a csillagok és az égbolt. Egy pillanatig fürkésztem a plafont és a polcokra kirakodott mindenféle eszközöket, mielőtt ráemeltem volna tekintetemet a pult mögött álló lányra. Feljebb rántottam kicsit közben a hátamon a táskámat, és barátságosan rámosolyogtam, még ha közben a jobb felkarom már megint megsajdult... De hát így jár az aki olyan hülye, hogy fesztiválokra járkál, miközben a Roxfortban is meghalt ősszel egy diák. Az egy jel volt, amire valamiért senki sem figyelt fel... és most? Nem is tudom minek volt köszönhető az, hogy ezúttal nem járt halálesettel az a nap.
- Szia! - köszönt közben vissza a lány, mire erőszakosan kibiccentettem magam ezek közül a kellemetlen gondolatok közül. - Tehát ajándékot keresel az édesapádnak.
Bólintottam egyet, és közben közelebb léptem a pulthoz, végigfuttatva a tekintetemet az arra kipakolt kis üveg földgömbökön, amelyek lassacskán forogtak körbe-körbe, közben pedig különféle csillagképeket mutattak.
Nem lehetett egyszerű dolga az eladó lánynak, hiszen tényleg fogalmam sem volt, mit akarok. Valami szépet, amit mondjuk kitesz az irodájába, és ha más nem, legalább gyönyörködik benne. És persze az sem lett volna hátrány, ha nem olyan nagy és törékeny... ugyanis sejtettem, hogy ezek a cuccok nem lesznek valami olcsók, és nem szerettem volna elbalkezeskedni Nat ajándékát.
- Apukád szereti a csillagászatot? Ha megmondod azt, hogy melyik évben született, vehetsz neki egy személyre szabott csillagnaptárat. Pár perc alatt összedobom - magyarázta. - De ha valami kevésbé személyeset és hasznosat szeretnél, akkor vannak csillagnaptárjaink - mutatott az egyik fal felé. - Vagy egy díszesebb égtérképet is tudok ajánlani. Szóval a kérdés az, hogy könyvet, tárgyat vagy valami személyesebbet szeretnél?
- Hűűű... - mormoltam, miközben követtem szememmel, akármerre is mutat. Csillagnaptár, égtérkép... igazából mindegyik egész jól hangzott. - Ez a személyre szabott csillagnaptár egész jól hangzik, azt hiszem. Ó, várj, mikor is született... - Egy pillanatra a plafon felé pillantva törtem a fejemet. - 1969-ben.
Igazából nem tudtam, mennyi haszna van egy ilyen cuccnak, vagy hogy egyáltalán hogy néz ki, de mindenesetre jól hangzott... Azért még egyszer körbevezettem a tekintetemet az üzleten, de nem volt semmi, ami különösebben kitűnt volna, azt kiabálva, hogy "Avery, vegyél meg!". Pedig az azért tök menő lett volna.
- Egyébként jól látom, hogy a Roxfortban tanulsz? Melyik évet fogod most kezdeni? - érdeklődött közben a lány, ami azért kicsit meg is lepett. Nem is tudom, az Abszol úti üzletek eladói általában elég bunkók voltak, nem sok minden érdekelte őket azon kívül, hogy még több pénzt csikarhasson ki a vevőből.
- Igen, ez lesz az utolsó évem... durva - sóhajtottam halkan, és közben ha elkezdte összedobni ezt a naptárt, türelmesen várakoztam a pultnál. A Roxfort sokat jelentett nekem, amíg Karennel laktam, tényleg az volt az igazi otthonom... és hihetetlennek tűnt, hogy jövő ilyenkor már ne térjek vissza. - Te gondolom már kijártad...
Folytattam volna a csevegést, de ekkor váratlanul mozgást pillantottam meg a szemem sarkából... és ahogy odakaptam a fejemet, pont végignéztem, ahogy egy bolygó díszlet - azt hiszem, a Szaturnusz - elhagyja a helyét a falon, és elkezd körbe-körbe repkedni a plafon környékén.
- Őőőő... ez normális dolog? - kérdeztem kissé zavartan, de erősen sejtettem, mi lesz a válasz, pláne, amint a bazinagy gömb elkezdett suhanni a pult felé.

[AVERY]

AVERY

A lány egyértelműen elámult az üzlet pazar lenyűgözőségétől. James tényleg kitett magáért, és folyamatosan megújult. Szépítgette az üzletét, és büszke voltam rá, hogy néhány dekoráció az én fejemből pattant ki. A keresztapám mindig vevő volt az ötleteimre, már kiskoromtól kezdve kikérte a véleményemet az üzlet kinézetét illetően. Ezen a nyáron pedig szinte teljes mértékben rám hagyta a boltot. Így boldogsággal és büszkeséggel töltött el, hogy a roxfortos lány ennyire kellemesen csalódott egy asztronómiai szaküzlet láttán.
Az asztronómia mindig megosztotta az embereket. Eleve nehéz volt minden tanárnak, aki csillagászatot tanított: melyik diák szeretett éjszaka órákra járni? Ki szeretett a legédesebb álmából felkelve unalmas, fényes pöttyöket nézni? Mégis meg volt a maga hangulata: amikor mindenki alszik, csend vesz körül, te bepillantást nyerhetsz másik világok mozgásába. És ha elfogadod, hogy ezek a számodra apró mozgások befolyással vannak az életedre, a mágiádra, akkor rögtön lenyűgözőnek találod az asztronómiát.
A csillagászatot vagy imádod és teljes mértékben feltöltődsz tőle vagy rendkívüli módon rühelled, és inkább messze elkerülöd. Örültem, hogy én az első csoportba tartozhatom, mert így olyan mágikus terekbe juthattam el, ahova nagyon kevesen.
Miután visszatereltem a gondolataimat a vásárlómhoz, és megtudtam, hogy a lány a csillagnaptár mellett tette le a voksát, elővettem egy pergament és a pálcámat.
-1969... - dünnyögtem, és gyorsan odaléptem egy szekrénnyi könyvhöz, amin egy rakás vastag kötet állt, ami évekre, hónapokra, napokra lebontva leírta a csillag- és bolygóállásokat. - Bocs, kellene a hónap és a nap is. Úgy sokkal személyesebb. - küldtem egy halvány mosolyt a lány felé, miközben lekaptam az 1969 évi könyvet. Leraktam a pultra és türelmesen vártam az adatokat, majd miután megkaptam, nekiálltam a térképnek. - Öt perc és készen is vagyok.
Ez nekem csak egy egyszerű ujjgyakorlat volt, úgyhogy tudtam közben beszélgetni:
-Igen, én két éve végeztem. Nagyon furcsa belegondolni, hogy mennyi minden történt azóta. Ha minden jól megy, én most kezdem majd a Godrikot. Neked mik a terveid a Roxfort után?
A választ nem várhattam meg, mivel Szeszélyes Szaturnusz elindult a szokásos felfedezőútjára. Hagytam neki egy kis szabadságot, mert már majdnem kész voltam a csillagnaptárral.
-Áh, ne is törődj vele. Ő Szeszélyes Szaturnusz, aki kicsit nagyobb szabadságvággyal van ellátva, mint az Uránusz és a Neptunusz. A többiek elég közel vannak a Naphoz ahhoz, hogy oda legyenek láncolva. - vigyorogtam a lányra, hogy lássa, hogy csak viccelek. - Nem fog semmi galibát okozni. - mondtam, de azért fél szemem a Szaturnuszon volt, nehogy meginduljon, és jobban szemügyre vegye vendégemet.

[SERENA]

SERENA

2001. augusztus vége
o u t f i t

Eléggé kíváncsi voltam erre a csillagnaptár dologra. Igazából tippem sem volt, hogy mit tud, mitől különleges, van valami haszna-e, vagy csak szép, ahogy persze azt sem tudtam, mennyibe fog kerülni... Dehát csak nem lehetett olyan drága, ugye? Nem voltam nagy költekezésekre felkészülve, bár azért körbenézve a boltban, lehet jobban tettem volna. Mielőtt eljöttem, nem mondtam meg Elliotnak, hogy Natnak készülök ajándékot vadászni. Ami persze lehet, hogy rossz ötlet volt, hiszen ő mindenbizonnyal megerősített volna azt illetően, mi is lenne a legmegfelelőbb ajándék. Na mindegy, mindegy... jó volt ez így. Amúgy sem szívesen hoztam volna fel előtte a Nat témát. Nem akartam elszomorítani... mármint az alapvetőnél jobban. sőt, inkább feldobni szerettem volna valahogy, de persze ez nem volt olyan egyszerű. Tudtam, hogy mostanában megismerkedett valakivel... valami sráccal, de nem mondott róla sokat, én pedig nem is kérdezősködtem túlzottan.
-1969... Bocs, kellene a hónap és a nap is. Úgy sokkal személyesebb.
- Ó, persze... szeptember 6. - válaszoltam, és közben összefontam ujjaimat magam előtt. Figyeltem, ahogy dolgozik, de aztán szerencsére a kínos csend hamar elillant, ahogy csevegni kezdtünk.
-Igen, én két éve végeztem. Nagyon furcsa belegondolni, hogy mennyi minden történt azóta. Ha minden jól megy, én most kezdem majd a Godrikot. Neked mik a terveid a Roxfort után? - érdeklődött. És jött a remek kérdés... a remek kérdés, ami mostmár tényleg kezdett hangosan, vészcsengővel sikítani. Azt hiszem, itt volt az idő, hogy realizáljam; nem, az isteni sugallat nem fog jönni, és igenis ki kell találnom, merre akarok továbbmenni. De ez egy olyan nehéz döntés volt... én pedig nem szerettem a nehéz döntéseket.
- Hát, én is a Godrikot nézegetem, de igazából még egyik szak mellett sem köteleztem el magam - vallottam be. - Te melyik szakra fogsz járni?
Aztán hitelen a szemem sarkából észrevettem egy hatalmas, repülő gömböt... Ami egy bolygó volt. Elkerekedett szemekkel bámultam, ahogy elindul a levegőben, először a szekrények felett battyogott végig, majd pedig közelebb úszkált a pulthoz a levegőben.
-Áh, ne is törődj vele. Ő Szeszélyes Szaturnusz, aki kicsit nagyobb szabadságvággyal van ellátva, mint az Uránusz és a Neptunusz. A többiek elég közel vannak a Naphoz ahhoz, hogy oda legyenek láncolva. - vigyorgott rám. - Nem fog semmi galibát okozni.
Bólintottam, de valamiért erről én nem voltam meggyőződve. Bizalmatlanul méregettem a hatalmas golyót - bocsánat, bolygót -, ahogy lassan egyre közelebb került hozzám.
- Ahaaa... oké... Izé, az mikor lesz kész? - pillantottam vissza a csillagnaptár felé, és közben észrevétlenül odébb léptem egy kicsit, távolabb a Szaturnusztól. - Egyébként árultok valami ehetőt? Mondjuk... csokit? - kérdeztem aztán hirtelen, de mielőtt még meghallhattam volna a választ, a Szaturnusz már megint ijesztően közel volt, így hátrébb léptem, és nem elég, hogy nekiütköztem a pultnak, éreztem, hogy valamit még le is borítottam onnan...

[AVERY]

AVERY

-1969. szeptember 6. – motyogtam magamban, és eléggé belemélyültem a csillagnaptár készítésbe. Aztán a munka közben eszembe jutott, hogy nem kellene teljesen kizárnom a vásárlómat, úgyhogy inkább beszélgetést kezdeményeztem. Hamar megtudtam, hogy roxforti végzős a lány, és ő is a Godrikon gondolkodik. Hát én is folyamatosan a Godrikon gondolkodom mostanában. Annyira nem volt kedvem újra iskolapadba ülni, ugyanakkor tudtam, hogy amit szeretnék elérni, ahhoz kell a továbbtanulás.
-Igazából az a kérdés, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Én főleg a mélyebb mágia kutatásával szeretnék foglalkozni, ezért a Magi-Szisztematikai Kart választottam. Szóval semmi auroroskodás. – ráztam a fejem. Eszembe sem volt vásárra vinni a bőröm az őrült varázslók és boszorkányok miatt. - Téged mi érdekel? - kérdeztem még vendégemtől.
-De ha van lehetőséged, akkor pihenj egy évet. – tettem hozzá a lányra mosolyogva. – Nekem bejött. De mondjuk a szüleim segítsége nélkül nem ment volna, ők azért támogattak. Szóval, ha van egy kis támogatást mögötted, akkor pihenj rá az Akadémiára. Szerintem jól fog jönni a Roxfort után. Főleg, amilyen évek állnak mögöttünk. – sóhajtottam fel, végiggondolva az elmúlt évek eseményeit.
Közben szorgalmasan rajzolgattam a csillagnaptárt. Kezdett kialakulni a lány apjának jövőképe az előttem heverő pergamenen. Amikor a Szaturnusz elkezdett érdeklődni a vásárló iránt, én is kicsit belehúztam. Még néhány pálcalendítéssel elrendeztem, hogy a következő egy évre teljes képet kapjon a használója a rá és főleg a mágiájára ható bolygók és csillagok hatásairól. Még egy kicsit kidekoráltam a pergamen szélét, és:
-Kész! – kiáltottam fel, büszkén magamra. Egészen jó kis naptárt dobtam össze itt pár perc alatt. Szaturnuszról pedig teljesen elfelejtkeztem, aki lassan már zaklatásnak minősülő keringéseket tett a lány körül. Egy gyors pálcamozdulattal a helyére küldtem a kis szeszélyest, és bocsánat kérően a lányra pillantottam. – Ne haragudj, nagyon belemerültem a naptárkészítésbe. Öhm…csoki? Csokink az nincs, azt inkább az édességboltban keresd. De egyébként ez nagyon jó ötlet. Majd jelzem a tulajdonos felé.
-Közben elkészültem a csillagnaptárral. – fordítottam a lány felé a pergament. A papíron körbe a csillagjegyek stilizált ábrázolása volt látható, a főbb csillagaikkal. Mindegyik művészi alkotás volt. Persze nem az enyém, én csak lemásoltam egy-egy korábban látott képet. A pergamen közepén pedig a Nap körül keringő bolygók folyamatosan keringtek, mutatták az aktuális helyzetet, de egy pálcaintéssel bármikor lehetett előre tekerni a következő 365 napra vonatkozóan. A kép jobb felső sarkában látszott a mai nap dátuma. Kíváncsian néztem a lányra, és vártam a reakcióját.

[SERENA]

SERENA

2001. augusztus vége
o u t f i t

- Igazából az a kérdés, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Én főleg a mélyebb mágia kutatásával szeretnék foglalkozni, ezért a Magi-Szisztematikai Kart választottam. Szóval semmi auroroskodás. Téged mi érdekel? - Bólogattam a szavaira, a kérdésére pedig elgondolkodtam. Hogy mi érdekelt? Az állatok... talán. A mágikus lényekről évezettel tanultam, de közben több tantárgy iránt is lelkesedtem. Mint az SVK... persze, az önmagában is hasznos volt, főleg a ezekben a bizonytalan napokban. De valahogy túlságosan bizonytalan voltam, bármilyen nagyobb döntésről is volt szó.
- De ha van lehetőséged, akkor pihenj egy évet. – folytatta a lány mosolyogva, miközben buzgón készítette a naptárat. Át is lesekedtem a pult felett, hogy megpillantsam, hogy alakul. – Nekem bejött. De mondjuk a szüleim segítsége nélkül nem ment volna, ők azért támogattak. Szóval, ha van egy kis támogatást mögötted, akkor pihenj rá az Akadémiára. Szerintem jól fog jönni a Roxfort után. Főleg, amilyen évek
állnak mögöttünk.
Egyetértően bólogattam. A háború, a Szeszély... érdekes dolgok voltak ezek, nem tudtam, merre van a vége, és hogy vége lesz-e egyáltalán valamikor. Mindig volt valami újabb őrület.
- Nem vagyok benne biztos, hogy akarok pihenni - gondolkoztam hangosan. - Mármint... szeretnék minél hamarabb belevágni, hogy aztán magam mögött hagyhassam a tanulást. Azt hiszem, a lénygondozás érdekel... De elég döntésképtelen vagyok. Így azt hiszem, halogatom még egy darabig... amíg lehet - nevettem fel halkan, de aztán a jókedvem hamar odébb szökött egy kicsit, ahogy megkörnyékezett a fura Szaturnusz. Igyekeztem nem figyelni rá, csak csendesen lépkedtem odébb.
- Egyébként... Avery vagyok - mutatkoztam be, ha már így elbeszélgettünk. Közben a lány is elkészült a csillagnaptárral, mielőtt viszont megszemlélhettem volna, a bolygó konkrétan nekitaszított a pultnak. Merlinre... nem tetszett ez nekem, de szerencsére az eladó a segítségemre sietett, és elűzte ezt az... izét valahova messzebb, hogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Köszi! Azt hiszem, kicsit túlságosan is barátkozni akart.
Lehajoltam, és gyorsan felszedtem azt a néhány pergamentekercset, amelyet véletlen lelöktem a pultról, és gondosan a helyükre helyezgettem őket.
– Ne haragudj, nagyon belemerültem a naptárkészítésbe. Öhm…csoki? Csokink az nincs, azt inkább az édességboltban keresd. De egyébként ez nagyon jó ötlet. Majd jelzem a tulajdonos felé.
Bólinttottam. Nem baj, akkor majd útközben benézek egybe... szerettem volna vinni haza egy kis csokit Elliotnak, az az esetek nagy részében legalább feldobta kicsit. Közben a lány végre felmutatta a naptárat, így végignézhettem... és hű! Gyönyörű volt, a csillagképeivel és bolygóival, bár nem voltam benne biztos, hogy teljesen átlátom, de úgy éreztem, Nat értékelni fogja. Legalábbis reméltem.
- Ez gyönyörű! Azt hiszem, tökéletes lesz... mennyi lesz? - kérdeztem, és beletúrtam a táskámba a pénztárcámért közben. Örültem, hogy megvan, legalább egy dologgal kevesebb volt, ami miatt aggódnom kellett az új tanév és a szeptember miatt. És ezt tényleg egy klassz ajándéknak ítéltem meg.

[AVERY]

AVERY

Végül a lány csak kibökte, hogy mi is érdekli: a lénygondozás. Ez egyébként egész ígéretesen hangzik, egy csomó lehetőség van benne. Ezt vele is közlöm:
-Ez egy nagy jó irány. Annyi felé el tudsz menni. A mágikus lények az egész varázslótársadalomnak fontosak. A pálcákhoz, bájitalok folyamatosan szükség van alapanyagokra, de egy sárkány rezervátum is igazán izgalmas hely. Szerintem, ha ez érdekel, akkor nézz utána egy kicsit a dolgoknak, kérdezősködj a tanáraidtól és az ismerőseidtől, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni a helyeden. Sok sikert az utolsó évedhez, és élvezd ki minden egyes pillanatát.
Megtudtam, hogy Averynek hívják a lányt, aki iránt a Szaturnusz olyan nagy érdeklődést mutatott. Kicsit kuncogtam magamban, nem mindenkinek szimpatikus a gyűrűs bolygó rámenőssége, de én szeretem, hogy ennyire közvetlen. El kell ismernem, hogy egy kicsit túlságosan is, de valószínűleg túl sok Hugrabugos lelkesedés került bele Jamestől és tőlem.
-Én Serena vagyok. Ha gondolod, és tényleg érdekel a lénygondozás, akkor csak küldj egy baglyot, és összeismertetlek pár emberrel, akik ilyesmikkel foglalkoznak. Van egy kappa farmon dolgozó ismerősöm Japánban, de ismerek pár sárkány begyűjtőt Svédországban is. A furcsa ausztrál izgő-mozgó lények gyűjtőiről nem is beszélve. – fintorodtam el, az undorító ausztrál mágikus lényekre gondolva. – Tényleg, nagyon szívesen a rendelkezésedre állok, és ugyanúgy a barátaim is.
Végül Averynek igazán tetszett a csillagnaptár, amit az apjának készítettem. Tényleg jól sikerült, ahhoz képest, hogy gyorsan raktam össze. Még elmagyaráztam a részleteket a lánynak, és utána mondtam csak az árát.
-Két galleon, tíz sarló az ára. – mondtam, aztán a lányra néztem. – De tudod mit, a tíz sarlót elengedem, szóval két galleont kérek.
Örültem, hogy már a nap elején megörvendeztetett egy ilyen jó kis munkával. Szerencsére a bolt jól ment, belefért, hogy néha engedjünk az árakból. Ez a roxfortos lány pedig egész szimpatikus volt, szívesen dolgoztam neki. És mégis csak szülinapra lesz az ajándék.
-Boldog születésnapot apukádnak! – nyújtottam át neki a csillagnaptárt. – És sok sikert az utolsó évhez. – mosolyogtam rá, és még intettem is neki, amikor a lány kilépett az ajtón.

[outfit]

Bolygók nyomában

outfit

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Előző nap elég sokáig el voltam Chloénál, így először semmi kedvem nem volt felkelni, de aztán felvillanyozott a tudat, hogy végre meglátogat egy ismerősöm a boltban. Annyira büszke voltam erre a kis szaküzletre, mivel komoly részem volt a kialakításában. James bácsi teljes mértékben belevont a bolt belső berendezésébe, amint megértem a feladatra. Jó pár éve már, amikor csak tehetem, itt segítek neki, mert szeretem a asztronómiát, és a keresztapámat. Na meg annyi különleges emberrel találkozhatom. A csillagászok közössége egy nagy zárt társaság, nehéz elnyerni a bizalmukat. Azt hiszem, a mi családunk a kivétel. Itt mindenki nyitott és segítőkész. Legalább is azokkal, akik velünk is azok. Chloé pedig rendkívül barátságos volt, és nyitott az ötleteimre.
Végül elfogadta, hogy a méretarányos rajzok nehezen kivitelezhetőek, de nagyon örültem, amikor megtetszett neki a pálcaintéses ötletem. Őszintén szólva először aggódtam, nehogy olyan halálfalósnak tűnjön: egy koppintás, és már Nagyurat játszhat az ember. Semmiképpen nem akartam rossz eszméket belekeverni a tetoválásokba és a kedves bolygóimra egy rossz ötlet miatt nehéz szívvel gondolni. De úgy láttam Chloénak tetszett a dolog, és nem gondolt semmi rosszra.
Úgyhogy folytatva a projektet, ma ellátogatott hozzánk. Alig fél órája értem be a boltba, és fordítottam át egy pálcamozdulattal a Zárva táblát a másik oldalára, amikor nyílt az ajtó, és a megbeszélt időpontban Chloé megérkezett.
-Szia! - intettem felé. - Kipihented magad? Jól elbeszélgettük az időt tegnap este. - mondtam csillogó szemmel, és imádtam, hogy végre van egy barátnőm, aki kíváncsi rám, az ötleteimre, és nyitott a bohóságaimra.
A bolt, mint mindig, most is a legjobb formáját hozta. A fejünk felett ott ragyogott a déli félteke csillagos égboltja, hiszen most azok a csillagok "látszottak". A könyvek, csillagászati eszközök eladásra várva sorakoztak a polcokon, a pulton pedig James tegnap kinn hagyott csillagtérképe árválkodott. Gyorsan összetekertem a pergament, hogy legyen helyünk, én pedig a könyvespolcok előtt álló két fotelre mutattam.
-Foglalj helyet vagy nézz körül. Kérsz egy teát vagy esetleg kávét?
Amíg Chloé elhelyezkedett, én a kirakatban forgó bolygók felé pillantottam. Most kezdtek ébredezni, de a Szaturnusz már kiváncsiskodott. Halványan elmosolyodtam, de próbáltam nem foglalkozni velük egyenlőre. Előbb Chloé érezze magát kényelemben.
-A bolygóink az ablakban vannak, de - intettem a pálcámmal, és már oda is repültek a fejünk fölé - csak a parancsaimra várnak. - vigyorogtam, és persze csak vicceltem. Ki vagyok én, hogy a bolygóknak parancsoljak? Beállítottam őket úgy, ahogy a Naprendszerben keringenek, így szoktam bemutatni őket. Kicsit izgultam, hiszen egy kicsit rajtam múlik, hogy Chloé milyennek fogja látni a bolygókat. Én pedig azt akartam, hogy legalább kedvelje őket, mert én imádtam őket, mintha a háziállataim lettek volna.
Ez kicsit olyan érzés volt, mintha a gyerekeimet mutattam volna be egy távoli rokonnak vagy ismerősnek, és igazán szerettem volna, hogy jó benyomást tegyenek. De a bolygók, ahogy a gyerekek is, néha megbolondulnak, és ebbe igazán nincs beleszólásom. Reméltem, hogy ma rendesen fognak viselkedni.

✾ Bolygók nyomában ✾

To; Serena
2001. november 24.

szett

Serena mosolyogva fogadott, s a tőle eddig megszokott őszinte, kedves mosolyával szinte beragyogta az egész teret. Olyan volt, mint egy csillag az égbolton. Különleges lánynak tartottam már a Roxfortban is, és a tegnapi találkozásunk csak megerősítette bennem ezt az érzést. - Szia! Kipihented magad? Jól elbeszélgettük az időt tegnap este - köszönt rám lelkesen.
- Hát igen... őszintén szólva nem is nagyon tudtam aludni, olyan izgatott lettem az ötletelésünk miatt... Legszívesebben az összes bolygót megalkottam volna, de persze ez nem így megy... Előbb még meg kell találnom a hozzájuk illő embereket - vallottam be, gyorsan elnyomva egy kikívánkozó ásítást.
- Na és te hogy aludtál? - kérdeztem vissza. Reméltem, hogy nem fárasztottam ki túlzottan a kérdéseimmel Serenát, hisz neki ma még dolgoznia kellett. Én meg olyan szerencsés voltam, hogy szabadnapos voltam, így a reggeli találkozónk után azt terveztem, hogy még visszafekszem egy kicsit aludni, és csak aztán fogok neki a rajzolásnak. - Foglalj helyet vagy nézz körül. Kérsz egy teát vagy esetleg kávét? - kérdezte, mire szórakozottan lehuppantam a fotelre. Jó kényelmes volt.
- Hú, egy kávé nagyon jól esne, köszi! - bólogattam hálásan, majd tovább csodáltam a boltot.
- Hihetetlen szuper a boltotok! - ragadtam meg az alkalmat a dicséretre. Sosem láttam még ilyen otthonos üzletet. Persze a valódi otthon számomra az Elvarázsolt nyúlüreg volt, de azt nem nevezném boltnak... Igaz, a Csillagos égbolt is inkább tűnt közösségi térnek, vagy valami különleges kiállítóhelynek asztronómiai témában, mint egyszerű üzletnek. Még csak egy perce voltam itt, de határozottan úgy éreztem, hogy tényleg sokkal több ez a hely, mint egyszerű üzlet. Nem csak az eladóknak, hanem a vásárlóknak is.
Amíg a kávét vártam, teljesen elmerültem a kirakatban, tőlünk nem messze lebegő bolygók látványában. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, amíg rájuk terelődött a szó.
- A bolygóink az ablakban vannak, de csak a parancsaimra várnak - mondta barátnőm, mire lelkesen összedörzsöltem a tenyereim, akárcsak egy kisgyerek a karácsonyi ajándékai láttán. Apropó karácsony: idén elhatároztam, hogy nem megyek haza... nem vágytam arra a feszült légkörre, ami az ünnepekkor csak még nyomasztóbbá vált otthon.... Sem a felszínes beszélgetésekre, amikor mindenről is inkább beszélgettünk, csak kerüljük el a régi sérelmeket, és annak a bizonyos tabut jelentő személynek a nevét... Nem, nem akartam, hogy az idei évem ilyen lehúzó élménnyel induljon. Azt szerettem volna, ha tiszta lappal - képletesen és szó szerint  is - ünnepelhetnék, csakis egyedül, a nyúlban. Nem véletlenül voltam ilyen izgatott a mostani bolygós projektemmel kapcsolatban is, az volt a célom, hogy 2002-ben még inkább a művészetre és a munkámra koncentráljak. Ez tökéletesen kitöltötte az életemet, és nem volt szükségem semmi másra... Főleg nem olyasmire, ami lehúzna... Így hát, az elhatározásomnak megfelelő lelkesedéssel kértem Serenát:
- Jujj... de jó! Alig várom, hogy megismerjem őket! - néztem csillogó szemmel a felettünk lebegő különleges égitestekre. KÍváncsi voltam, melyikről mit mesél majd Serena, vagy hogy fognak viselkedni... Ahogy elnéztem, az rögtön feltűnt, hogy a Szaturnusz valóban kis csintalan, le sem tagadhatta volna, hogy ő a főkolompos közöttük. - Sziasztok! Chloé vagyok - mutatkoztam be rájuk nézve, a mellkasomra téve jobb kezem. Lehet, hogy nem volt szokás bemutatkozni nekik, de én valahogy úgy éreztem, ezt így illik... Elvégre ők is valódi személyiséggel bíró lények voltak, ahogy mi, emberek. Most már nem aggódtam, hogy Serena bolondnak nézhet emiatt esetleg, éreztem, hogy ő meg fogja érteni a gesztust.

[outfit]

Bolygók nyomában

outfit

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Boldogan dobbant a szívem, ahogy Chloé belépett az üzletbe. Igazán csinos volt, jókedvű, de eléggé kialvatlan. Hamar kiderült, hogy este még legszívesebben rajzolgatott volna, a projekten járt az esze, izgatta, emiatt nem tudott aludni.
-Én is eléggé felpörögve értem haza. - vallottam be. - Úgyhogy jó sokáig fenn tartottam a keresztapámat. Valószínűleg ezért húzza még odafenn a lóbőrt. - mutatok a hátam mögé felfelé. James a lakását az üzlet felett rendezte be. Két kis szoba és egy konyha-nappali alkotta a kis lakrészt, ahova az üzletből egy lépcső vezetett fel. A lépcső a pult mögül indult, és egy könyvesszekrénnyel volt takarva, hogy illetékteleneknek eszébe se jusson felmenni. A lakásból egy kis létra vezetett fel a tetőre, ahol James egy mini csillagvizsgálót alakított ki. Habár Londonban a sok fény miatt kevéssé volt élvezetes az asztronómia, mégis hacsak tehettük együtt dolgoztunk odafenn.
Gyorsan összedobtam Chloénak egy kávét, magamnak pedig egy lattét - sok tejjel, kevés kávéval, de pont annyi koffeinnel, hogy éber legyek - és a barátnőm mellé léptem, majd odanyújtottam neki a bögrét.
-Köszi. - mosolyogtam rá. - James és én sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen legyen. Ő a főnök, de a designer én voltam. - kacsintottam.
Láttam, hogy a bolygók már izegnek-mozognak, úgyhogy megengedtem nekik, hogy odalebegjenek hozzánk. Szépen beálltak sorba, de amíg én elvittem a bögréket a pulthoz, már el is kezdtek rendetlenkedni. Főleg miután meghallottam Chloé mennyire barátságosan szól hozzájuk. A Merkúr Chloé fülét piszkálta - és a lány hallhatta, ahogy mindenféle szélszerű suhogást ad ki. A Vénusz szokásához híven tette a szépet. A Föld volt a kis kívülálló, aki kívülről szemlélte a dolgokat. A Mars éppen a Vénuszt igyekezett kilökni a helyéről. A Szaturnusznak ma jó napja volt, Chloé feje körül keringett. A Jupiter a Szaturnuszt utánozta, és egy pillanatra be is terítette Chloé fejét a gázzal, ami alkotja. Persze nálunk ez szimpla vízgőz volt, de éppen elég kellemetlen lehetett. A Uránusz és a Neptunusz voltak a "nagyok", ők úgy tettek, mintha komoly, felnőtt bolygók volnának, de valójában iszonyatosan kíváncsiak lehettek, mi fog most történni. A Plútó egy ideje depressziós volt, úgyhogy ő csak a Föld mögött bújt meg.
-Szóval ők a mi bolygóink. Viselkedjetek rendesen, srácok. - intettem a pálcámmal, és újra visszatértek a megszokott helyükre. - Menjünk sorba. - Újból intettem, és a Merkúr lebegett előre. - Ő Merkúr. Ő egy kis hírvivő, a pletykás. Ő mond el minden információt a többieknek. Mivel elég pici, néha elbújik és hallgatózik. Viszont az összes bolygó közül ő tudja a legjobban kifejezni magát felénk.

-A következő a Vénusz. Azt hiszem, róla nem kell sokat mesélnem. Ő a szerelem bolygója. A szépség megtestesítője. Imádja mutogatni magát. Azt hiszem ő a legextrovertáltabb.

-A Föld magának való. Talán azért, mert mi is itt élünk, őt sokkal közelebb érezzük magunkhoz, mégis kimarad minden buliból. Viszont a Földnek van a legkialakultabb személyisége is. Egy érett bolygó, tele élettel. De magányos élettel.

-A Mars az igazi harcos. Láttad, hogy most is piszkálta szegény Vénuszt. Megjegyzem, ha ők emberek lennének, szerintem jó párt alkotnának. A Mars mindig küzd: küzd a pozíciójáért, küzd a figyelemért, harcol az elismerésért. Sosem adja fel.

-A Jupiter az igazságosztó. Sokszor ő teszi helyre a Marsot és a többieket. És hallgatnak rá, erős személyiség. Ő olyan, akire felfigyelhetnek az emberek. Viszont ott van a kis testi hibája, a Vörös folt, ami kicsit meg tudja zavarni a hangulatát.

-Szaturnusz szeszélyes. Ma jó kedve van, holnap lehet, hogy rosszabb. Igazából őt lehet a legkevésbé kiismerni. Néha nehéz bánni vele, sokat rosszalkodik. De van olyan nap, amikor incselkedik a vendégekkel. Szóval tényleg teljesen kiszámíthatatlan.

-Az Uránusz és a Neptunusz a nagyöregek. Nagy bolygók, ők már a felnőtt kori személyiségi jellegeket viselik. Viszont az nagyon látszik, hogy az Uránusz a pozitív és a Neptunusz a negatív személyiség. Az Uránusznak mindig jó hangulata van, meggondolt, jó döntéseket hoz, szeret el lenni a többiekkel. A Neptunusz inkább magába fordul, morcoskodik, sokkal kevésbé nyitott, mint a többiek.

-Na és a Plútó. Az utóbbi időben nincs jó kedve. Azt hallottam, hogy a muglik le akarják fokozni. Pedig a Plútó igenis bolygók. - Ahogy odareppent, szégyenlősen, megsimítottam, hogy érezze a törődést. - Ő a kis visszahúzódó, a szerény, a félős. Vele nagyon óvatosan és szeretettel kell bánni.

-Szóval ők a mi kis bolygó családunk. Kérdezz bármit, megpróbálok felelni neked. - mosolyogtam rá bíztatóan, remélve, hogy nem voltam túl hosszú, idegesítő vagy szentimentális.

✾ Bolygók nyomában ✾

To; Serena
2001. november 24.

szett

Serena méltán lehetett büszke a boltra, ami nagyon stílusosan és varázslatosan festett.
- Köszi. James és én sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen legyen. Ő a főnök, de a designer én voltam - magyarázta, miközben átnyújtotta a várva-várt kávét.
- Tényleg? Ezek szerint nagy tehetséged van a dizájnhoz is! - néztem rá elismerően, majd úgy kortyoltam bele a fekete italba, mint valami függő. Hiába minden reggelemet ezzel indítottam, de mivel éjszaka nehezen aludtam el, ma kicsit megkéstem a felkeléssel, így nem maradt időm a reggeli rituálémra. Nem nagy dolog, csak annyi, hogy pizsamában odatelepedtem egy bögre erős feketével az ágyamra, ahonnan épp ráláttam a londoni városképre. Ilyenkor - általában reggel 6-kor már fent voltam - még nem sokan mozgolódtak a környékünkön. Volt valami összehasonlíthatatlanul békés abban, amikor kilesve az ablakon, a mozdulatlan utcát nézve kortyolgattam a keserű, ám számomra szívmelengető italt. Ilyenkor úgy éreztem, minden lehetséges... és semmi rossz nem érhet. Szerencsére mióta Arnoldnál dolgoztam, az életem 90%-ban valóban ilyen békés és mesébe illő volt, nem panaszkodhattam. Nem bántott senki, és a vendégeim is nagyon kedvesek voltak. Az a maradék 10% rosszérzés csak a fel-feltörő emlékeimből fakadt, amiket a művészetterápia segítségével folyamatosan igyekeztem kigyomlálni magamból. Azt tudtam, hogy az elfojtás nálam nem működik... azzal csak rosszabb lesz a helyzet, így inkább szembefordultam a démonaimmal és a pennám, ecsetem, varázspálcám segítségével győztem le őket.
- Köszönöm szépen! - fordultam hálásan Serena felé, ahogy alig vártam, hogy megismerjem  szeretett bolygóit.
Ámulva figyeltem őket és nagyon figyeltem, ahogy Serena mindegyiküket külön-külön bemutatta. Így elsőre egyértelmű volt számomra, hogy melyik bolygó áll a legközelebb a szívemhez, rögvest el is döntöttem, hogy őt magamra fogom tetováltatni. Ezt az ötletemet meg is osztottam új barátnőmmel.
- Hihetetlen csodálatosak mind! Megkérdezhetem, hogyan alkottátok meg ilyen élethűre és karakteresre őket? - kérdeztem. - Annyira tetszenek, igazából mindbe bele tudnék szeretni, de már most van egy kedvencem, akivel úgy érzem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk... El is határoztam, hogy a Plútót magamra tetováltatom majd - néztem biztatóan az említett bolygóra. Nem volt egyszerű metódus az öntetoválás, de azért lehetetlen sem... Igaz, megkérhettem volna Arnoldot, de valahogy úgy éreztem, az megszakítaná a projektet, ezért mindenképpen magam fogom csinálni. Miután ezt végiggondoltam, kíváncsian feltettem a legfontosabb felmerülő kérdésem.
- Az merült fel bennem, hogy szerinted melyik bolygó milyen gazdának örülne? Vajon az lenne a szerencsés, ha hasonló temperamentumú személyt találnék nekik, vagy inkább épp teljesen mást, hogy egyfajta terápiás hatással legyenek a bolygók a viselőjükre? Úgy értem, hogy aki nagyon pörgős, az egy nyugodtabb bolygót viselhetne, hogy megnyugtassa, aki meg visszahúzódóbb, az egy elevenebb, kíváncsibb égitestet, mint például a Szaturnuszt? - érdeklődtem, bízva Serena szakértelmében és ötleteiben. Tudtam, hogyha valaki, ő tudni fogja a megoldást a kérdésre. Nagyon szerettem volna, hogy a bolygók jól érezzék magukat a gazdáikon, és kész voltam bármennyi időt és energiát rászánni, hogy ez megvalósuljon.

[outfit]

Bolygók nyomában

outfit

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Úgy láttam, hogy Chloét teljesen lenyűgözték a bolygók, mint általában az embereket, amikor bemutattam nekik őket. A nő arra volt elsősorban kíváncsi, hogyan alkottuk meg őket. Én pedig elmeséltem neki:
-Kicsit hasonlatos volt a megalkotás módja, mint a varázspálcakészítésnél. Mindenekelőtt ki kellett találnunk a személyiségüket. Egy csomót kutattunk, olvastunk, de természetesen a saját élményekből, tapasztalatokból is táplálkoztunk. James és én együtt, teljes összhangban alkottuk meg ezeket a bolygókat. Azért nagyjából ugyanúgy láttuk őket, így könnyebb volt, és kevesebb vitát szült a személyiségek megalkotása. Aztán jött a nehezebbik része: hogyan tegyük bele ténylegesen a személyiségüket. Rájöttünk, hogy kicsit hasonlóan kellene működniük, mint a pálcáknak. Így mindegyikük belsejében olyan "magok" vannak, amikor az adott személyiséget jellemzik, támogatják. Biztos hallottál már róla, hogy a asztrológiában minden horoszkópi jegyhez tartozik egy-egy kő, ásvány. Na nálunk is egy kő adja a bolygó magját, és aköré tettünk még egyéb, a személyiséget erősítő anyagokat.
Meglepett, amikor Chloé azt mondta, hogy a Plútót választaná a saját bolygójának. Örültem, hogy neki is lesz még egy tetoválása, de csodálkoztam, hogy ő visszahúzódónak és félősnek jellemezné magát. Hiszen felkeresett, segítséget kért. Egy pillanatig csak figyeltem, sejtettem, hogy sok-sok szomorúság lehet a szívében, de reméltem a Plútó majd segít helyretenni a dolgokat. Emlékeztem rá, hogy volt Chloé körül valami zűrzavar még amikor a Roxfortba jártunk, de arra már nem, mi lehetett az. De igazából nem is érdekelt. Chloé itt van, úgy tűnik nagyjából rendben van, és reméltem, hogy ha szüksége lesz rám, nemcsak mint tanácsadóként, hanem jó barátként, akkor is meg fog keresni.
-A Plútó örülni fog, ha meghallja, hogy őt választottad. - mosolyogtam rá, és a szavaimat megerősítendő a kis bolygó már Chloé vállán nyugodott, és mint egy kiscica, bújt a lányhoz. - Úgy látom, kedvel téged.
Elgondolkodtam Chloé következő kérdésén.
-Ez egy nehéz kérdés, bevallom, bennem is felmerült, miközben meséltem a bolygókról. Azt hiszem, elég nyitottak rá, hogy mindkettő működjön. Talán attól is függ, hogy az adott illető miért szeretné a bolygót magára tetováltatni. Terápiás céllal, vagy hogy kifejezze a személyiségét. Szerintem mindképpen a tetoválás célját is számításba kell venni és úgy dönteni. Te mit gondolsz erről? Esetleg már vannak jelöltjeid is, vagy ez egy teljesen új projekt?
Amíg Chloé válaszolt, addig én a könyvespolchoz léptem, és amíg a lány válaszát hallgattam, elkezdtem keresni egy könyvet a polcon. Nemsokára megtaláltam: Varázslók és bolygók - avagy hogyan társítsuk személyiségünket az égitestekhez. Levettem a polcról és Chloé felé nyújtottam.
- Ha még többet akarsz megtudni a témáról, akkor olvasd el ezt a könyvet. Itt még részletesebben írnak arról, hogy kire milyen hatással vannak a bolygók.
Reméltem, hogy tetszeni fog neki a könyv, és még jobban belemélyed a témába. Biztosítottam róla, hogy ha bármilyen kérdése van, írjon nyugodtan, bagolyfordultával válaszolni fogok neki.
-Viszont sajnos délután vissza kell mennem az Akadémiára. Nemsokára kezdődik az első vizsgaidőszak - fintorogtam, jelezve, hogy nincs sok kedvem hozzá. Még el sem kezdtem igazán tanulni, habár nincs túl sok olyan óra, ami miatt izgulnom kellene.Talán az alkímia az, ami kicsit nehezebb, mint a többi.
-De a karácsonyi szünetben, vagy újév környékén mindképpen találkozzunk. Kíváncsi vagyok, hogy haladsz, de egyébként is tényleg jó lenne újra elmenni Párizsba. Lenne hozzá kedved?

✾ Bolygók nyomában ✾

To; Serena
2001. november 24.

szett

Lenyűgözve hallgattam Serena magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy hogyan is készültek el a bolygók. Teljesen meglepett, hogy ők is - mint a varázspálcák - kaptak egy-egy magot, és ez nagyon felkeltette a kíváncsiságát.
- Nahát, ez zseniális ötlet! Elárulnád, hogy melyik bolygó milyen ásványt, vagy kristályt kapott?
Nem véletlenül lelkesedtem ennyire ezért az eljárásmódért, hisz imádtam a kristályokat és ásványokat, gyakran hordtam ezekből készült ékszereket, mindezt tudatosan, mert tisztában voltam vele, hogy jótékony hatással vannak a mentális és a lelki állapotára. Még akkor kezdtem el a viselésüket, amikor kirobbant a botrány.... Bernard miatt. Akkor volt, hogy olyan elveszettül éreztem magam, hogy semmi más nem segített. Igaz, a csillogó kövek sem oldották meg a helyzetet, de valamelyest tompították a fájdalmat, és a zavart, amit akkoriban átéltem. Hogy mi lehet vele, mióta Azkabanba zárták, direkt nem követtem figyelemmel... Azon gyenge pillanataimban, amikor arra vetemedtem volna, hogy utánakérdezzek a minisztériumnál, inkább sarkon fordultam és bementem a szalonba rajzolni... Az valahogy segített...
Ebből a traumából fakadhatott, hogy rögtön közösséget éreztem a Plútóval, aki ugyanolyan elveszettnek, szendének és szomorúnak tűnt, mint a bennem élő megrontott kislány.
Amikor a vállamra telepedett, rögtön éreztem, ahogy felvidul a lelkem a jelenlététől.
- Igazi terápia ez a kis bolygó - simogattam meg, ha engedte. Érdekes, légies jelenléte volt, mégis éreztem, ahogy megremeg az ujjaim alatt a kis égitest.
- Már alig várom, hogy magamon viseljem! - mosolyogtam Serena felé, aki érdekes kérdést vetett fel.
- Szerintem mindképpen a tetoválás célját is számításba kell venni és úgy dönteni. Te mit gondolsz erről? Esetleg már vannak jelöltjeid is, vagy ez egy teljesen új projekt? - kérdezte.
- Igazság szerint még nincsenek jelöltek, elég szűz a projekt... De ha elkészülnek a rajzok, belevetem magam a keresésbe... és te is szólj bátran, kérlek, ha esetleg itt a boltban megismernél olyasvalakit, aki szerinted alkalmas jelölt lehet... Talán még egy szórólapot is csinálhatnék, ha megengeditek? - kérdeztem izgatottan, majd hálásan vettem át a nekem szánt könyvet.
- Annyira kedves vagy, ez nagyon sokat fog segíteni, köszönöm szépen! - feleltem csillogó szemmel, óvatosan eltéve a könyvet a táskámba, akár egy értékes, ritka kincset... majd Serena szavaira gyorsan észbe kaptam, hogy itt az ideje mennem.
- Ó, ne haragudj, hogy eddig feltartottalak! Csak olyan jól éreztem magam nálatok! - néztem rá bocsánatkérő mosollyal. - Máskor is eljöhetek majd? Szívesen megmutatnám Plútónak a rajtam tündöklő képmását - néztem barátságosan új barátom felé, majd Serena újra felvetette a párizsi kiruccanás ötletét.
- Nagyon benne vagyok! Annyira szeretem Párizst, minden alkalommal feltölt, amikor ott járok! Majd egyeztessünk, hogy ki mikor ér rá... - feleltem lelkesen, aztán egy szégyenlősen adott puszival elbúcsúztam új barátnőmtől.
- Legyen szép napod az Akadémián! - integettem még az ajtóból, majd boldog mosollyal az arcomon léptem ki az Abszol útra, ami Serena társaságának és segítségének volt köszönhető... és annak az érzésnek, hogy talán személyében igaz barátra leltem.

Köszönöm a játékot! ^^