A karácsonyfa díszítése határozottan segített oldani a hangulatot kis csapatunkban. Teddy lassan hozzászokott, hogy Maria itt van velünk, Maria pedig rendkívül jófej volt, és túl lendült a tanár-diák kapcsolatukon. Még poénkodott is, mondjuk inkább nekem, mint az öcsémnek - legalább is reméltem. Én mindenesetre vigyorogva hallgattam, milyen csodákra képes a keze, meg, hogy mennyi kedveli a "csúcsdíszeket".
Hát nekem régen volt már ilyen csúcs díszítésben részem. Nem mondom, hogy irigyeltem Mariát, mert az ő helyzete sem volt túl fényes, de azért hiányzott valaki, akivel el lehetett volna tölteni az időt. De talán a következő évben e is összejöhet.
Amikor elkészültünk, már jött is a következő program. Nem akartam, hogy Maria unatkozzon:
-Úú, de jó, ha sütésről van szó, én vagyok a te embered!
-Ennek örülök. - vigyorogtam rá vissza. - A gyömbéres süti a legjobb a világon.
Amíg a konyhába értünk, ő is elmesélte, hogyan is zajlott náluk egy karácsony. Hát teljesen máshogy, mint itt. Filmet néztek, gyorskaját ettek. Viszont legalább együtt lehetett az apukájával, ami biztosan nagyon jó lehetett. Legalább vele.
- Te szeretsz sütni, vagy csak azért csinálod mert muszáj? - kérdezte végül.
-Imádok sütni. Amit pedig ma készítünk, az a specialitásom. Remélem ízleni fog.
Közben megérkeztünk a konyhába, és nekiláttunk a sütésnek. A konyhában már közben terjengtek a vacsora kellemes zamatai, illatai.
Magyaráztam Mariának, hogy mit kell, és hogyan, és elég jól le is követte az utasításaimat, úgyhogy gyorsan végeztünk is. A konyhában vártuk, hogy kisüljön a süti, és közben mindenféle csajos dologról beszélgettünk.
A délután így nagyon hamar eltelt, és végre elérkezett a vacsora ideje. A fogadóteremben - mert ez volt a legnagyobb - tálaltak az összegyűlt társaságnak. Ilyenkor a kis családunk mindig szétszóródott, hiszen utána úgyis együtt ünnepelhettünk. Ilyenkor a barátainkkal foglalkoztunk. Én viszont inkább Maria mellett maradtam az idén, nehogy túlságosan lefoglalja valamelyik szédült csillagász.
-És kedves Fitzgerald kisasszony, pontosan mi is a kutatási területe? - kérdezte egy idősebb asztronómus, John Kent, aki már a születésemkor is itt dolgozott.
-Én a csillagképek minél pontosabb ábrázolásával foglalkozom, és el sem hinné, hogy mennyi fejlődési lehetőség van ebben!
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombázták Mariát egész este. Mindenki örült a "friss húsnak", és alig várták már, hogy olyan csillagásszal társaloghassanak, akivel nem találkoznak mindennap.
Amikor véget ért a vacsi, akkor finoman elhúztam Mariát Beth Howardtól, aki éppen a roxforti asztronómia oktatásról faggatta a barátnőmet, és elindultunk a családi rezidencia felé.
-Ú, nagyon izgatottak voltak. Szerintem az utolsó tíz karácsony óta nem beszéltek összesen ennyit, mint most veled. - nevettem. - Bearanyoztad a karácsonyukat. - mosolyogtam rá Mariára. Hálás voltam neki, hogy elfogadta a meghívásomat, és ennyire békésen tűrte a faggatózást. Ezek az emberek a maguk módján mind nagyon rendesek voltak, igaz kicsit szeleburdik. De melyik ember ne lenne az, ha csak a munkájának élne?
Szerettem ezeket a varázslókat és boszorkányokat, olyanok voltak nekem, mint a nagynénik és nagybácsik, és láttam rajtuk, hogy teljesen izgatottak lettek, hogy beszélgethettek Mariával.
-Jó emberek, és remek szakemberek mind, és örültek, hogy végre érkezett valaki, aki nem ötven éves, és megfáradt már.

-Sütőszakkör a Roxfortban? Imádnám az ötletet! Néha meghívhatnál vendégnek. - nevettem, de tényleg nagyon tetszett az ötlet. Annyira Mariás volt, és szerintem a gyerekek is élveznék. Főleg a Hugrabugosok. Bár ők szakkör nélkül is mindig a konyhában ólálkodtak...
A karácsonyi nagy vacsora jobban sikerült, mint vártam. A kutatók imádták Mariát, jól elszórakoztatták egymást. Azon csodálkoztam, hogy nem hívták el egy köpkő-partira. Meglepő módon az asztrológusok nagy százaléka imádta a köpkövet. Én nem tartoztam közéjük, és szinte biztos voltam benne, hogy Maria sem.
A családi lakosztályunk felé menet a vacsoráról és az öreg csillagászokról beszélgettünk. Örültem, hogy ezek az emberek Mariában is meglátták azt a kedvességet, amit én is, és a köreikbe fogadták. Nem zavartatta őket, hogy Maria legalább annyira ismeri a mugli csillagászatot is, mint a varázslókét.
-Óvatosan. - kaptam el Maria karját, és pont egy tócsa előtt állítottam meg. Az egyik ablak véletlenül nyitva maradt, és befújta a szél a havat, ami viszont a melegben elolvadt. Gyorsan becsuktam az ablakot, és egy pálcaintéssel felszárítottam a vizet.
-Ti is megvárjátok a Jézuskát éjfélkor?  - kérdezte Maria, én meg elvigyorodtam.
-Naná! Ilyenkor a legvarázslatosabb az éjszaka! - mondtam izgatottan és kinyitottam az ajtót, ami a nappaliba vezetett. Most egy karácsonyfa foglalta el a nagy részét, körülötte pedig pihe-puha párnák voltak a földön. Anyáék már vártak minket, ők előbb leléptek a karácsonyi buliról, mint mi.
-Végre! Tessék, Maria. - és már a kezébe is nyomott egy bögre forró csokit. - Ilyenkor körbeüljük a fát, és ott ajándékozzunk egymást. - mondta izgatottan. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy a szüleim is legalább annyira izgatottak a vendégünk miatt, mint az öregebb kutatók.
Én csak a szememmel intettem Mariának, hogy huppanjon le a földre, és én is leültem mellé és az öcsém mellé.
Ez volt mindannyiunk kedvenc része a karácsonyba. Együtt voltunk, csak mi a család, és az egymásnak készített és vásárolt ajándékokat készültünk átadni. Ilyenkor legalább igazi család lehettünk.
-Kezdjünk Mariával! - kiáltott fel apa, és izgatottan nyújtott felé egy becsomagolt, de könyvnek látszó tárgyat. - Boldog karácsonyt!
Apáéktól Maria egy gyönyörűen megrajzolt csillagászati atlaszt kapott, tőlem pedig néhány különleges lencsét, amit abba a távcsőbe használhatott, amit még mi javítottunk meg neki. Aztán végül Teddy is odanyújtotta az ajándékát. Egy hajtogatott bagoly volt, amit én segítettem neki megbűvölni, hogy tudjon repkedni Maria körül.
-Boldog karácsonyt. - mosolyogtam Mariára, és reméltem, hogy érzi, hogy befogadtuk, a családunk része, és bármikor bármelyikünk a segítségére lenne, ha szüksége lenne rá.