Hihetetlennek tűnt, de lassan véget ért az első féléve az egyetemen. Mindenképpen meg kellett ezt ünnepelni, és így kapóra jött ez a évzáró, nyárnyitó buli a kollégiumban. Már alig várta, hogy a vizsgák után kiengedhesse a gőzt, éppen eleget tanult az elmúlt egy évben.
Ha jobban belegondolt, továbbra sem volt biztos benne, hogy ez az ő útja, hogy itt kell lennie, de mivel jobb ötlete továbbra sem volt, ezért úgy tervezte, folytatja tanulmányait. Az egyetemen még mindig nem találta a helyét, de legalább az életben úgy tűnt, kezdett révbe érni.
Serena kicsit szomorúan sóhajtott fel, amikor Cherubra gondolt. Egy ideig még úgy tűnt, meg tudja győzni, hogy jöjjön el erre a bulira, de aztán az élet közbeszólt: éppen ezen az estén kellett ügyelnie. De rendes volt tőle, hogy a lányt továbbra is bátorította, menjen el a buliba, hiszen járt neki a kikapcsolódás. Így egyedül érkezett, belibbent a piros ruhájában, és kíváncsian nézett körbe, lát-e ismerősöket.
Nem mintha túl sok ismerősre lelt volna az előző félévben. Annyira speciális dolgokat tanult, hogy nem volt olyan órája, ahol ugyanazokkal az emberekkel lett volna. Így nem volt sok esély arra, hogy régi ismerősökbe fut bele.
Persze jónéhány arc ismerős volt neki már a Roxfortból is, de régi Hugrabugos ismerősöket nem talált, így jobb híjján elindult körbe nézni.
A kollégium udvara kis lámpásokkal volt feldíszítve, voltak nagyobb asztalok tele étellel és itallal, és voltak üresek, ahova leülhettek az ifjú varázslók és boszorkányok. Néhány puha puffot, és babzsákfotelt is kiraktak az udvarra, ha valaki kényelemre vágyott. Az udvar egyik sarkában alakították ki a táncteret, néhányan már így az elején is ropták, de még közel sem volt tumultus.
Serena az italok felé indult, hogy legalább ne üres kézzel álldogáljon. Néhányan már álltak ott, töltögették az italokat, vagy a sütikből vettek. Serena is kiválasztott egy változó színű italt, amire a szivárvány pezsgő felirat volt odavarázsolva.
Nagy baj nem lehet belőle. - gondolta és magában megvonta a vállát. Az asztal mellett állva belátta az egész teret, figyelte egy kicsit az embereket. Aztán elindult, hogy szerezzen egy sütit is magának. Egy másik lány állt ott - szintén egyedül -, kezében egy vajsörrel teli pohárral.
Ahogy Serena keze elindult a sütemény tál felé, úgy a másik lányé is, és egyszerre vették észre, hogy a másik is venni szeretett volna.
-Jajj, bocsánat. - nevetett Serena. - Vegyél előbb te. Te is szereted a sütőtökös sütit?

Ahogy Serena és Artemis keze összeért, egymásra nevettek a lányok. Egy sütőtökös süti sem ért meg egy lánybunyót. Főleg, ha ennek néhány félrészeg (vagy talán egészen) egyetemista fiú is a szemtanúja lehetett volna. Ráadásul hamar kiderült, hogy a lány nem is szerettem a sütőtökös sütit. Pedig a varázslóvilágban a sütőtök egy alapvető élelmiszer volt. Serena is rengeteg sütőtökös receptet ismert, habár ezt a sütit pont még soha nem próbálta. Ezért is akarta megkóstolni, milyen, érdemes-e nekiállni.
-Nem szereted a sütőtököt? - nézett rá a lányra meglepetten. - Akkor neked nehéz életed lehetett a Roxfortban. -mosolygott rá a másik lányra. - Ott szinte mindenben volt sütőtök. Szerintem a házimanók titokban rajongnak a sütőtökért...
Nevettek egy sort, aztán a lány bemutatkozott: Artemisnek hívták. Serena is megmondta a nevét, majd elkezdtek arról beszélgetni, hol is találkozhattak korábban.
-Igen, a kollégiumban lakom...laktam... Egyre kevesebbet vagyok itt. - Serena igazából maga sem tudta, hogy egyáltalán a kollégiumban lakik-e. Az elmúlt hetekben kevesebbet volt Hertfordshire-ben, mint Londonban, és a tanulmányaira sem fordított túl sok figyelmet. Nem igazán tudta, mit várjon ettől a félévtől. És a következőtől. Egyelőre csak nagyon minimálisan kapta azt az egyetemtől, amit várt. Nem igazán segítette senki a kutatásait, nem volt kíváncsi senki a véleményére. Csak néhány tanár volt, akiket igazán kedvelt, a többiek óráját inkább csak azért hallgatta, mert muszáj volt.
Szeretett volna erről valakivel beszélni, de nem tudta, hogy ki lenne a legmegfelelőbb személy: Cherub, a keresztapja vagy a szülei? Fogalma sem volt, ki tudott volna segíteni neki.
- Hogy tetszik a buli? Gyakran jársz el szórakozni? - kérdezte Artemis, kizökkentve ezzel a kérdéssel Serenát a gondolataiból. A lány válaszul csak megvonta a vállát.
-Voltam pár buliban, de általában hamar leléptem mindig. Nem igazán vagyok az a lerészegedős, és úgy táncolós típus. Én inkább az iszogatós-beszélgetős bulikat kedvelem. De ez mégis csak a félév végi záróbuli. Te gyakran jársz a bulikba? Ismersz valakit, mert én elég elveszettnek érzem magam. Tudod, én az Akadémián vagyok, de nem aurornak tanulok, hanem mágiatudományt, és így nagyon különféle tárgyaim vannak. Szóval senkit nem ismerek úgy igazán komolyan.
Serena eltűnődött azon, hogyan ment el ennyire gyorsan a félév. Tényleg nem igazán volt ideje senkivel sem megismerkedni, mindig csak futott a dolgai után. Aztán egy ideje meg már hanyagolta a sulit, és jobb dolgok felé terelte a figyelmét. Az pedig mindenképpen megérte.
-Te mit tanulsz? - kérdezte óvatosan Artemist, mert nem igazán tudta hova tenni a lányt.