Maria Fitzgerald

MARIA FITZGERALD

Ne várd szelíden azt a végső éjt,
Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő,
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
Ha minden büszke harc már véget ért,
És karjaidban nincs is már erő,
Ne várd szelíden azt a végső éjt.
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.

Alapok

jelszó || Úgy áll rajtam ez a szín, mint golymókon a gatya
nem ||nő
születési hely, idő || Greenwich; 1974. december 9.
kor || 27
vér || sár
munkahely || felmondott a Wonderaniumban, jelenleg munkanélküli

A múlt

1948.
Egyszerűen összeesett. Hallottam a koppanást a konyhában, én pedig a szobámban ültem.
Emlékszem, állandóan a borítékot néztem, azzal a szép pecséttel a hátoldalán, a benne lévő levelet, és a cikornyás, gyönyörű írást. És a szavakat. Szinte ittam a szavakat, amik benne álltak. Azt állította boszorkány lettem. Szinte hihetetlen volt, hogy ez a puszta levél emnnyi fura tudományos állítást döntött meg hírtelen. Elképesztően izgalmas volt. Apa velem együtt hihetetlenkedett, aztán annyira örült nekem. Azt mondta mindig is sejtette, hogy különleges lány vagyok. És elmodnta, hogy anya is mennyire büszke lenne rám. Előre, már jóval a tanév megkezdése előtt megvettük a könyveket, és mindet átbújtam, nem is egyszer. És bennük csodálatos dolgokat találtam. Alig vártam, hogy megkezdődjön az iskola. Minden olyan újnak tűnt, olyan színesnek, mint apa teleszkópján keresztül maga az univerzum.
Szóval a koppanást meghallva nem siettem le. Először azt gondoltam, hogy a szél játszott már megint a kint játékaimmal. De aztán az a csönd túlságosan hosszú volt. Én pedig leszaladtam, azt gondolva, hogy biztosan leejtett valamit. Vagy pedig kiesett a tolószékéből. De ahogy leértem apa furcsa pózban feküdt a padlón, a tolószéke messzire gurulva állt tőle, és ahogy hozzáértem olyan hideg volt. A szeme azonban nyitva volt, de már nem is engem nézett, hanem felkúszott a plafonra. Nem értettem mi történt, a gondozója, Katelyn elmet a gyógyszereiért, én pedig egyszerűen tehetetlenül néztem végig, ahogy kikúszott a testéből az élet. Nem is emlékszem, hogy hogyan vitték el apám élettelen testét. Hogy ki nyitott ajtót, ki talált meg ott minket. Lehet Katelyn, vagy csak a nagynéném, aki minden nap átjött apától pénzt kunyerálni. Nem tudom. De szinte fel sem tudtam fogni, hogy valaki egyszerűen így meg tud szűnni létezni. Miutá apa meghalt, képtelen voltam lámpafény nélkül aludni a szobámban, nagyon sokáig kellett a fény, mert minden egyes ponton éreztem a jelenlétét, mintha láthatatlan lett volna, és ez egyszerűen kiborított. Minden egyes nap.
Apám temetése csendes volt, ugyan olyan mint ahogyan elment, én pedig a részeges nagynénémhez kerültem, aki még azt sem értette meg, hogy mi a Roxfort. Beköltözött apa és anya házába, ami egykor menta és mindig frissen facsart narancslé illatot árasztott magából, ő pedig egyszerűen megtöltötte az alkohollal és a cigaretta füstfellegével.
Nem szerettem. De ő volt az egyetlen élő rokonom. Nem sok mindent tudtam róla. De amióta vele éltem valahogy minden kezdett lepukkanni. És aztán egyre kevesebb mindenre volt hajlandó pénzt áldozni.
- Tina, elkísérsz majd az állomásra? - kérdeztem az állomásra indulás előtt. Ő persze értetlenül pislogott rám. Sosem figyelt arra amit mondtam, vagy arra, ami történt velem.
- Mi? Minek? Elutazol? - értetlenkedett, én pedig csak megráztama fejemet. Szerettem vonla mérgesen kiabálni, de apa mindig azt tanította legyek illedelmes. És nem akartam, hogy egyszer csak kipakoljon. Apa és anya dolagi még a házban voltak. A sok csillagász felszerelés, apa űrruhája... minden ami tele volt csodával.
- Nem, tudod... bentlakásos iskolába kell mennem...
- Ah... Jól van. Nagy lány vagy, odatalálsz. - Ahogy válaszolt a tekintete hirtelen kitisztult, mintha rájött volna, hogy nem kell rám vigyáznia. Nem mintha eddig angyon azt tette volna. - Figyelj csak... Apádék raktára miért van bezárva kulcsra?
- Túl sok ott a rám vezsélyes tárgy, ezért nem mehettem be, csak velük...- válaszoltam, de valahogy az egész kérdés furcsa volt és olyan hirtelen tette ezt fel. De ha tudtam volna, se mondtam volna el, hogy hol volt a kulcs.
- Ugyan, ne nézz már rám így, te kis taknyos. Csak a hagyatéki dolog miatt kell... leltárt kell csinálnom - magyarázott, én pedig csak megvontam a vállamat.

☆☆☆☆☆

A Roxfort elsőre lenyűgözött, elfeledtette velem azt, ami otthon volt. Elfelejtettem egy nagyon rövid időre apám hiányának mardosó emlékét. Mindent meg akartam tanulni, mindent meg akartam ismerni. a Nagyterem egyenesen megbűvölt az elvarázsolt boltívvel, ahogy a fejem felett keringtek a csillagok, és még csak ki sem kellett mennem érte a tiszta égbolt alá. Az egész beosztó ceremónia alatt azt bámultam. Talán a szüleimtől örököltem ezt. talán csak mérhettelenül vonzott az ismeretlen. Az izgalom, hogy megfejtsem a titkát. A süveg a Hollóhátba osztott be, én pedig őszinte elragadtatással vetettem bele magam az első évembe. Szinte teljesen megfeledkeztem arról, hogy mi fog otthon várni a nyáron. És így, ahogy az év végén hazaértem, szinte hasba szúrt a valóság. És nekem akkor a lehető leggyorsabban fel kellett nőnöm.
A ház míves, virágokkal dísztett üvegajta nyitva volt, és már a belépésnál is szembetűnt a mocsok, ami a padlót borította. Minden sáros volt, és penészes, és büdös. Az egykor gyönyörű krémsárga falakat, a hófehér csipkefüggönyöket befedte a nikotin füstös, sárgás árnyalata. Mindengol elszórt cigaretta csikkek voltak. És feltűnően kevés bútor. Eltűnt apa kedvenc kék szövettel behúzott fotelje, a könyvespolcok a sok-sok könyvvel, amik arra vártak, hogy elolvashassam őket. A nappaliban csak egy régi tévé és egy kanapé volt. Mintha nem is a jó lakásba értem volna vissza.
- Ó, jó, hogy jöttél - bukkant fel dűlöngélve Tina, egy szál bugyiban, én pedig elborzadva bámultam rá, és a mellette lévő sovány rókaképű, alsógatyás férfira, aki olyan bárgyún mosolygott felém, hogy még egy sellő is szebben nézett ki nála. - Ja, ő csak Toby. Az új pasim. Szóval kicsit eladósodtam... Úgyogy eladtam pár cuccod is. Amúgy sem vagy itthon, nem kell neke donnan semmi.
Berohantam szobámba, amiben egyedül egy matrac nélküli ágy volt. Úgy éreztem kihúzták a lábam alól a talajt. Szerettem volna kiabálni, szerettem volna kiadni magamból minden kétségbeesésem, vagy egyszerűen csak odarohanni apához, akárhol is volt, hogy megöleljen, és megsimogassa a fejemet. Egyszerűen igazásgtalannak éreztem mindent. És onnantól kezdve, gyrmeki tehetetlenségemtől kezdve furcsán kezdtem lázadni Tina és a folyton újabbál újabb pasijain. Makacskodtam, és ellenálltam, ha meg akart ütni, hát megharaptam, Megtanultam kűzdeni a magam módján, és mindent megtettem annak érdekében, hogy apa dolgozószobájától távol tartsam. Rájöttem, hogy megfenyegethettem akár a varázspálcámmal is.úgysem tudta, hogy nem használhatom.
Meg kellett védenem ami a családomból maradt, minden áron.

1991.
Azon a karácsonyon történt, ami után végre betöltöttem a tizenhetet, és haza akartam menni, hogy az egyik barátnőmnél töltsem az ünnepeket, de valamiért úgy éreztem haza kellett mennem. Ahogy beértem a mocskos falak közzé, Tinát talpig aranyban és selyembe öltözve találtam, ahogy éppen el akarta hagyni a házat. Én rögtön rájöttem, hogy apa raktárához megtalálta a kulcsot, vagy feltörte azt a nehéz fémajtót... De tutdam, hogy mindent eladott. És apa meg anya értékes dolgain... műszerein... meg ki tudja milyen dolgain gazdagodott meg.
- Óhh... Nahát... nem számítottam az érkezésedre. De tudod, megy a gépem, majd LA-ból üzenek neked - próbált kilépni mellőlem, de én elálltam az útját.
- Hogy voltál képes eladni a dolgaikat? - csattantam fel, és már nyúltam is apálcám felé. De Tina csak felkacagott, mert azt hitte most sem fogom elátkozni. De a bükkfa az ujjaim között már bizsergette a bőrömet.
- El voltam adósodva... Ki kellett fizetnem az utánad járó költségeket... És amúgy is... Sosem használtad volna őket, mert te varázsolgatsz. Felesleges lett volna őrizni azokat a méregdrága felszereléseket!És tudod mit? Nem bántam meg. Mert gazdaggá tettek! - fakadt ki, én pedig összeszorított ajkakkal vágtam hozzá egy bűbájt. Nem akartam bántani, csak megijeszteni.
- Bombarda! - sziszegtem, és a Tina mellett lévő falra irányítottam a varázslatot. A nagynéném felsikoltot, ahogy berobbant a fal, és beborította törmelékkel a fél testét. - Mond ell, kinek adtad el őket! - kiabáltam és megint támadtam a bűbájjal, miközben ő visongatva elkezdte sorolni, hogy hova adta be a cuccokat. Melyik zálogházba, vagy melyik mugli vette meg őket. Ahogy visítva kiszalad koszotól borítva az utcára, én pedig ott maradtam az üres lakásban. És eldöntöttem, hogy visszaszerzem őket. Egytől egyik. Nem számított, hogy mi volt az ára.
Egyszerűen undorodtam attól a gondolattól, hogy a szüleim dolgait, hogy az apám asztronauta ruháját idegen kezek fogdossák, kiállíják, és eldicsekszenek velük.

1998.
- Nahát. Nem hittem volna, hogy egy halálfalót ennyire érdekelhetnek a mugli dolgok. Nem harap ezért a sötét nagyúr? - kérdeztem, miközben a falnak nyomtam, eljátszva szenvedélyesen a nimfomániást. Csak egy szerep volt, amit felvettem. A férfi kastélyában voltam pár nappal az ostrom előtt. Nála volt apám űrhajós ruhája.
- Ez egy titkos hobbim, cica - válaszolta vigyorogva a férfi, miközben kifelé vetkőzött a méregdrága ingéből. Próbáltam tőle több módon is kicsikarni a becses ereklyét, de egyszerűen nem volt hajlandő megszabadulni tőle, nekem pedig muszáj volt végre megszereznem az utolsó darabot. Annyi mindenen mentem keresztül az évek alatt, és nem hagytam, hogy megállítson egy ilyen aprócska akadály, mint egy halálfaló. Gyorsan akartam végezni, így vetkőztettem, csókolgattam, akármennyi is undorodtdam tőle. Aztán amikor kelőképpen ellazult, elsuttodgtam egy stuport, és egy mágiával megerősített kötéllel kikötöztem. Annyira a végére akartam érni ennek, annyira ki voltam a hajtóvadászattól fáradva, hogy elfelejtettem a legfontosabb dolgot: amneziálni.

☆☆☆☆☆

Apámék útját akartam követni. Kutatni az égbolt csodáit, felfedezni azt, amit mások nem tudnak. Úgy éreztem tartoztam volna nekik ennyivel. Hogy befejezzem azt, amit ők nem tudtak.
Az ostrom az egyetem környékére nem terjed ki, nem is gondoltam volna, hogy ő megjelenik ott. Az, akitől visszaloptam a ruhát. Akinek még a nevét sem tudtam Nem akartam belekeveredni a háborúba, tudtam, hogy semmi hazsnom nem lett vona a fronton, nem tudtam rendesen párbajozni. És féltem, rettegtem, hogy engem is elkapnak és megkínoznak, mint az egyik szaktársamat. Az egyetem környékén maradtam, abban rmeénykedve, hogy ott biztonságban leszek. De nem így volt.
Délután volt, én pedig a campustól mentem haza, miután végeztem az egyik kutatásommal. Elragadtak a gondolataim, eszembe sem jutott, hogy ő pont ott jelent meg. Az átka egyenesen a hátamba csapódott, én pedig a földre kerültem. Aztán ott magasodott felettem, és csak ordított, és olyan dühösen támadt, hogy alig tutdam védekezni. Fel sem fogtam miket vágott a fejemhez, nem akartam meghalni. Az egyik varázslaom valahogyan eltalálhatta, mert elvesztette az egyensúlyt és eldőlt, a feje pedig bevágódott a járda patkájába. Összerezzentem anyekkenésének hangjától, és bánulva bámultam a férfi holttestét, a véres beont körülötte. Halálfaló volt, bántott, az életemet védtem... és mégis nem tudtam attól szabadulni, hogy véletlenül embert öltem.

2002.
Miután elvégeztem az egyetemet, végre el tudtam helyezkedni egy kisebb mugli planetáriumban. Szerettem volna azt hinni, hogy a szüleim büszkék rám, mert nem csak az ő álmaikat teljesítettem ezzel, hanem az enyémet is. Szerettem volna végre békét lelni, de egyszerűen nem találtam ott a helyemet. Mintha annyi lett volna a célom az életben, hogy visszaszerezzem mindazt, amit Tina ellopott tőlem. Szerettem a gyerekekkel fogllakozni, előadásokat csinálni ott, de hiányzott az életemből a mágia is. Azt gondoltam, lehet a szüleim nem akartak volna így látni, miközben meg volt a lehetőségem egy olyan világban élni, ahol megannyi csodálatos és felfedezhetetlen dolog várt rám.
Úgy döntöttem, hogy visszatérek a varázsvilágba, de mégis megőrzöm azt, amit rám hagytak örökségül a szüleim. Mert az égbolton megbúvó titkos csodákat meg akartam osztani másokkal is.

Jellem

Ő eg yerős, bátor nő, aki elemi erővel képes megvédeni magát, hogy ha veszélyben van. Azt hinné az ember, hogy első látásra törékeny, de benne igazi tűz lobog, elemi erővel lángol benne az életösztön. Nagynénje mellett megtanulta milyen legyen, hogy ha ki kell állnia magáért, hogyan érvényesüljön, miközben alapvetően rendkívül jó, már-már bohókás és szétszórt természete van. Gyakran ragadják el a gondolatai, nem iagzán figyel, hogy hova megy és kibe szalad bele. Rossz névmmemóriája miatt folyamatosan keveri azokat. Sokszor, ha magyaráz, és túlságosan elvezsik önmagában összevissza csapong, szinte követhetetlenül, pedig izagából ő csak túl gyorsan szeretné elmondani mindazt, ami a fejében kering. Barátságos és egyenes jellem, aki mindig tartogat meglepetéseket az első benyomáson túl.
Minden bohókás tulajdonsága ellenére, ha valamit csinál, ami leköti, ami érdekli, amit nagy beleéléssel csinál ezeket a tulajdonságokat ki tudja magából vetkőzni, ami sok esetben sokkolja az előítéletes embereket. Előadásai szakmai szempontból is kíválóak, hatalmas ismerete van nem csak a szakmájának dolgairól, hanem művészetekről: kívált képpen az orosz művészetről, a mugli filmművészetről valamint a színházról is.
Sokan elítélik a szétszórt természete miatt, pedig belül igazi értékeket rejteget.

Apróságok

mindig || csillagok, tudomány, kávé, Rubic kocka, eső, az égbolt, minden, ami a csillagászattal fogllakozik, álmodozás, káosz, édességek, találós kérdések, film művészet, színház, orosz művészet és irodalom, antropológia, hideg, idegen nyelvek, őszi táj, pozsgás növények
soha || rend, kávé cukor nélkül, galambok, előítéletes emberek, meleg, szakszerűtlen állítások, pletykák
hobbik || olvas, általában szépirodalmat, tudományos újságokat, csillaglesés, éneklés, színházba járás, magányos séták, festés
merengő ||
legjobb: amikor visszaszerezte az utolsó tárgyat, amit Tina eladott
legrosszabb: édesapja halála
mumus || egy asztronauta lebeg a semmiben, űrhajós sisak nélkül
Edevis tükre || Az édesapja mosolyog rá büszkén, miután épségben hazajött az űrből
százfűlé-főzet || olyan mint a galaxis színes gázfelhői, rózsaszínes vöröses gomolygások fekete háttérben, kissé csillámporos. Az íze pedig túlcukrozottan kávés.
Amortentia || mézeskalács
titkok || - az egyetem alatt különböző night clubbokban dolgozott, hogy elegendő pénzt keressen azért, hogy visszavásárolja az eladott tárgyakat
- önvédelemből megől véletlenül egy halálfalót

azt beszélik, hogy... ||
azért mondott fel a munlahelyén, mert botrányosan szűrte össze a levet a planetárium igazgatójának a fiával.

A család

apa || George Fitzgerald; 37 (elhunyt); mugli, nagyon szerette
anya || Cornelia Fitzgerald; 25 (elhunyt); mugli, nem ismerte
testvérek || nincsenek
gyermekek || nincsenek
állatok || Lyra, a skót lógófülű cica

Családtörténet ||

George és Cornelia ugyan abba a középiskolába járt. Mind a ketten mugli származádsúak voltak. George nagy álmát valósította meg, és a nemzetközi űrállomáson volt asztronauta, míg Cornelia a a Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban dolgozott.
Maria nem ismerhette meg az édesanyját. Decemberben egy hóviharba keveredett az autójuk, amikor hazafelé mentek, és a szörnyű látásviszonyok és a csúszós utak miatt az autó kispdródott egy kanyarban, és a szembekjövő sávba pördült, ahol frontálisan üttközek egy másik járművel. A balesetben a terhes Cornelia életveszélyesen került a kórházba, ahol az ő életét nem tudták megmenteni, csak a láynukét. George pedig a sérülései miatt nyugalmazott csillagász lett.

Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || kecses, nőies, nem túlságosan sovány, és még a molett határa alatt van
szemszín ||zöldeskék
hajszín || barna
kinézet || Dús, ápolt hajzuhatag jellemző rá, ami legtöbbször sötétbarna, de ha a nap fénye kicsit kiszívja kissé szőkés árnyalatot vesz fel magára. Bájos arca van, tekintete folyton álmodozó. A ruháji kissé bohókásak, általában ha nagyon nem figyel magára, akkor nincsennek összhangban egymással a színek.

Tudás és karrier
pálca típusa || bükk, unikornis szőr, 11,5 hüvelyk
végzettség || Elvégezte a Godrikon az Általános magi-tudomány szakot, ahol megszerezte az elengedhetetlen ismereteit az asztronómiához.
foglalkozás || jelenleg semmivel, de pályázott asztronómia tanárnak a Roxfortba
iskola || Griffendél Godrik Akadémia
szak || Általános magi-tudomány
varázslói ismeretek ||

Tudása leginkább az elméleti alapokon nyugszik, mindig is szerette az olyan tárgyakat, amik kevésbé voltak gyakorlatiasak, mivel kissé ügyetlen, és gyakran nem gondolja át a cselekedeteit. Leginkább az Asztronómia áll hozzá közel, de ugya úgy szerette a Mágiatörtnetet is, meg a Számmisztikát. Ügyetlen a bűbájokban, és bizonytalan, nehezen megy neki a nonverbális varázslat, a folytonosan cikázó gondolatai miatt.

Egyéb

avialany ||Elisabeth Olsen