Kamélia bájitalháza

Az elmúlt időszakban több átalakítás is történt a melléképületben. Nagyobb lett a belső tere, ezáltal több ember és még több eszköznek van ott bent hely. Az avatatlan szemeknek-azaz mugliknak; első, majdhogynem többedszeri ránézésre is egy egyszerű konyhának tűnhet.
Belépve tényleg egy konyhára emlékeztet, csak a szokásos konyhai eszközök és tűzhely hiányában jön rá a vendég, hogy ez bizony nem egy átlagos hely. Az épületben kellemes illat fogad mindenkit, hála a gyógynövények jótékony hatásának. A munkapultok előtt elszórtan található több bárszék és az egyik sarokban helyet kapott egy kanapé és fotel, a kényelmes pihenés kedvéért.
A felújítást követően pedig helyett kapott a kertben egy üvegház is, ahol majdnem mindenféle gyógy-és mérgező növény megtalálható. Természetesen felcímkézve, hogy az avatatlan szem is tudja, mit akar épp leszedni.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

Úgy örülök, hogy Fynn-nek végül sikerült minden alapanyagot beszereznie. Noha nyilván borsos árat fizettem, de mindent megér, ha sikerrel járok. Még akkor is, ha csak egy alkalommal, de legalább tudni fogom, hogy van esélyem megtalálni a tökéletes gyógymódot Jo-nak, és ha már neki megtaláltam, nyilván megosztjuk másokkal is. De ez még messze van. Arról nem is beszélve, hogy igazándiból bári is találja meg a gyógymódot a neve és a bájitala örökbe bele fog égni a varázsló közösség emlékezetébe. Tudom, hogy sokan csak ezért keresik a megoldást. Ami egyrészről jó, mert egy jó ösztönző, hogy híres legyen az ember, viszont magamon is észrevettem, hogy pont nem érdekel semmi felhajtás, csak az, hogy visszakaphassa a barátnőm az életét. Nem mintha most nem élne, de mindenki tudja, hogy ferde szemmel néznek a vérfarkasokra és igen, noha én is gyűlölöm őket, van 1-2 vérfarkas, akit örökre a szívembe zártam. Erre pedig tökéletes példa Jo. Mert bármi történjen is, de megvédem, ahogy Ő tette velem. Ezzel a felbuzdulással pedig átrobogtam a laborba és megnéztem a fátyolkát, ami épp elérte a tökéletes állapotát. Időm még volt, amíg Jo megérkezik, addig az alapokat belekevertem és igyekeztem a lehető legtökéletesebb főzetet létrehozni. Négy egyenlő üstbe töltöttem a főzetet és nekiláttam a felkészülésnek. Előkészítetem az unikornis vért. Bár én kértem, de azért valahol mélyen örülnék neki, ha nem sikerülne. Nem akarom, hogy Jo-nak ilyen főzetet kelljen innia és remélem, hogy ha még is sikerül még sem vállalja be. Hozzá tettem még a szarvat is, mert miért ne. A második elé odatettem a fiolába zárt könnycseppeket. Ide tettem két tollat is, hogy ezzel is erősebb lehessen a bájital. A harmadik és a negyedik üstbe, dupla adag sisakvirágot tettem, és ide is hoztam vért és könnyeket. Fynn bőséges ellátmányából annyi könnyem lett, hogy a raktárban is marad, ezeken kívül. Nem is baj. Talán ha egyből kaphatott volna Jo főnix könnyet megoldódhatott volna ez a probléma. Talán akkor nem alakul ki az átok, vagy enyhébben. Bármennyire is szeretném, még az időnyerővel sem lehetek vissza ilyen sokat… Bár… Bár talán ez sem egy rossz megoldás. Majd felvetem, miközben kotyvasztunk. És el ne felejtsem megemlíteni, hogy sikerrel jártam Sean ellen. Az már más kérdés, hogy-hogyan végződött.
Amíg fő lassú lángon a bájital visszamentem a konyhába és nekiláttam főzni. Mivel a steak-től elment a kedvem és valahogy a gyomrom sem venné be egy darabig még biztosan, így vadragut készítettem. Ügyeltem rá, hogy Jo-nak külön főzzem, a szájízének tökéletesen megfelelve. Amíg az enyémet jó alaposan és átsülten tálalhassam fel. Amíg az forrt, előszedtem egy üveg whisky-t, és töltöttem egy nagy pohárral. Ha már iszok, miért ne csináljak valami finom alkoholos sütit? Úgy is régen kotyvasztottam ilyesmit. Meg aztán egy időben sajnáltam is ilyesmire pazarolni az alkoholt. Jobb helye volt annak a gyomromban. Viszont mára már mérsékeltem magam annyira, hogy hajlandó vagyok feláldozni néha napján egy-egy üveggel a kedvenc alkoholomból a jó süti kedvéért. Meg aztán, azaz üveg száraz pezsgő nem a kedvencem, szóval jó helye lesz a sütiben. Ha pedig pezsgő, akkor nem is lehet már, mint pezsgőkrémes torta. Az amúgy is gyorsan megvan. Így összekevertem az alapanyagokat, és amíg a tortaalap sült, elkésztettem a krémet is. Mivel megmaradt fél üvegpezsgő, azt elosztottam testvériesen két pohárba és a sajátommal a kezemben összeállítottam a tortát, majd a hűtőbe tettem pihentetni. És mivel mindennel készen voltam, a whisky-m és a pezsgős poharam társaságában lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam valami gagyi vígjátékot, amíg Jo-ra várok.  

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

Vannak dolgok, amiket az ember nem ad fel egykönnyen. Ilyen az is, hogy visszanyerje az egészségét. Hogy ne érezze magát egy nyomorult, elcseszett "freak"-nek. Abban a pillanatban, amikor az a faszkalap farkasalakban belém harapott a kastélyban, nos... ott és akkor elvett tőlem valamit. Elvette az irányítást tőlem a testem, és egyszersmind az életem felett. A következő teliholdtól elméleti síkon örökre - vagyis kevésbé költőien fogalmazva legalábbis a halálom napjáig - arra lettem kárhoztatva, hogy egy kicseszett szörnyeteggé változzak minden hónapban. Nem elég, hogy a sors minden nőt - így engem is - azzal "áldott" meg alapból, hogy havonta pár napig szánalmas állapotban fetrengjen egy ágyon fekve... Nos, nekem még mindezt  akínt megtoldotta havi egy átváltozással. A helyzet az, hogy iszonyat nehéz volt ezt az állapotot kezelni. A régi bevált módszerekhez igyekeztem én is sok más fajtársamhoz hasonlóan visszanyúlni... khm... miről is beszélek? Milyen bevált módszerek? Na szóval ahhoz a röhejes, őskori formátumhoz, hogy arra a teljes napra egy az egyben kiiktattam magam a civilizációból. Lehetőség szerint naaaagyon messze minden egyes emberi lénytől szaggattam darabokra mindent, ami él és mozog magam körül, hol egy elhagyatott erdőben, hol egy jól eldugott barlang mélyén. És mindezt miért?! Csak és kizárólag azért, mert drága mindenkori miniszterelnökünk és fergeteges óvodás csoportja a mai napig nem érezte szükségét annak, hogy kialakítson egy olyan rezervátumot, ahol a magamfajta nyomorékoknak segítenek az ilyen napokon. Az egy dolog, hogy évszázadok óta nem sikerült feltalálni a vérfarkas kór ellenszerét... ezt el tudom fogadni. Vannak betegségek, amiket egyszerűen nem lehet gyógyítani, még akkor sem, ha a tüneteket azért egy jóféle farkasölőfűfőzettel lehet is csillapítani. De azt már nem vagyok képes lenyelni, hogy hagyják a magunk féle szerencsétleneket az éj leple alatt mindenfelé kóborolni, a saját belátásunkra és felelősségérzetünkre bízva, hogy:
A: vajh' hajlandóak vagyunk-e megtenni mindenféle előkészületet tenni
B: épp leküzdhetetlen gyilkolászós kedvünkben leszünk, vagy megelégszünk azzal, hogy kiforgatunk a földből egy maroknyi erdőt
C: mindezen körülmények mellett arra a következtetésre jutunk, hogy a legjobb megoldás ebben az esetben, ha szépen véget vetünk a szenvedéseinknek egy nagyobb korty méreggel.
Nos... én azon kevés szerencsések közé tartozom, akiket Merlin megáldott egy igazi legjobb baráttal, aki immár sokadszorra volt hajlandó a kedvemért bepiszkolni a kezét mindenféle undorító dologgal, csak azért, hogy megtaláljuk az egyetlen működő opciót, vagyis: elkészítsük a vérfarkaskór valódi ellenszerét. Ezen fennkölt célból sietek most Kamélia bájitalházába, ahol Leah már vár rám. Megkönnyebbülten toppanok be az ajtón, és feltűnően beleszimatolok a levegőbe, míg megszabadulok a kabátomtól, amit lazán rádobok az egyik bárszékre.
- Na szia! Isteni illatok vannak! Gondolom ez nem a bájitalnak köszönhető, hanem főztél valamit! Alig várom, hogy megkóstoljam, mert farkaséhes vagyok - kuncogok fel.
- Bocsi, még mindig nem tudom abbahagyni ezeket a szar poénokat, de eskü, egyszer majd leszokok róluk! - mentegetőzök, majd a barátnőm két kezében pihenő poharakon akad meg a szemem.
- Nocsak! Egyszerre két pohár piával kezdesz, ráadásul kevered is őket? Valakinek elég nehéz napja lehetett... Mesélj, mi volt! - lépek közelebb barátnőmhöz, hogy aztán lehuppanva mellé a kanapéra, egy puszit nyomjak az arcára.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

Noha vígjátékot akartam nézni, valahogy az Ötödik elemnél kötöttem ki. Szerintem Szeptember óta legalább húsz alkalommal néztem végig ezt a filmet és minimum dupla annyit ittam, mint a szokásos időszakban. Így jár az, akinek háborog a lelke. Na de a filmre visszatérve, szeretem. Pláne amikor Diva énekel, mondjuk, szerintem kevés ember van, akinek nem tetszik. Jó lett a zenekari háttér, és maga a képi világ is, már, mint a mugli képességekhez mérten. Jó filmeket csinálnak, de hát meg kell hagyni, ha varázslatok is lennének benne, sokkal kitűnő is lehetne, de hát így sem rossz.
Mivel már kívülről tudom, elfeküdtem a kanapén és a két itallal a kezemben, felváltva ittam bele a poharakba. Lehet, be kellene gyújtanom a kandallót, az olyan kellemes, romantikus hangulatot kelt és talán jobb kedvem is lehetne. Bár a tegnapi napom nem volt rossz, sőt mi több elviselnék belőle többet is, de ez maradjon meg az én kis titkomnak, egyelőre.
Már-már elaludtam volna, amikor egy ismerős robogott be az ajtón. Pedig olyan jót tudtam volna aludni, de hát a munka, az munka. Meg aztán, hátha ma sikerül áttörést elérni a bájitallal. Így míg Jo kényelembe helyezi, magát felülök, és leteszem a poharakat magam elé.
- Örülök, hogy itt vagy!- Mosolyogtam rá, és egy ici-pici szemforgatást megengedtem magamnak a béna vicce miatt. Elvégre, leleplezném magam, ha felnevetnék, de azért egy mosolyt megeresztettem, mert hát na, még is csak, jó poén volt. - A szájízednek kedvezve főztem. A szomszéd bácsi levadászta majdnem a fél erdőt, és telepakolta a hűtőmet hússal. Képzeld, vennem kellett egy fagyasztó ládát. De ha így haladunk, minimum be kell még szereznem hármat.- Panaszoltam tettetet felháborodással, majd áthajoltam a kanapé felett, és figyeltem Jo mozdulatait. - Nem szeretnél hazavinni? Van őz, vaddisznó, nyúl, sőt még isteni finom steak hús is. Saját maga neveli az állatokat. Szép példányok, egyébként.- Mosolyogtam fel és átöleltem. Most nagyobb szükségem van erre az ölelésre, mint eddig valaha.
- Miért nem születtem férfinak? Ha férfi lennék, egyszerűen magamba bolondítanálak, és minden gondom megoldódna.- Panaszoltam és nemes egyszerűséggel ledöntöttem a kanapéra és mellé feküdve a mellkasára hajtottam a fejem. Tényleg egyszerűbb dolgom lenne nem? A férfiak amúgy se éreznek ennyi mindent ilyen bonyolultan, mint mi. Mennyivel jobb lenne egyszerűen egy valamit érezni.
- Szeretem a poénjaidat, de ezt te is tudod. - Mosolyogtam fel rá. Mert valóban így van. Béna poénok, de ez az igazság. - Az egyszerűbbel kezdve, találkoztam Fynn-nel. Igazad volt, igazából mindenben.- Vigyorogtam rá, és egy halovány pír is megjelent az arcomon. Hát igen, azok a szemek, de ez most annyira nem fontos, vagyis.. De, de na.
- Mindent be tudott szerezni, amire megkértem, és kiváló minőségűek. Bármennyire is szeretném, hogy sikerüljön a bájital, most az egyszer nagyon remélem, hogy nem fog. Nem akarom, hogy unikornis vérrel teli bájitalt igyál. Panaszoltam, majd megcsavartam egy hajtincsét és felülve ledöntöttem a whisky-m maradékát.
- A kérdésedre amúgy válaszolva pezsgőkrémes sütit csináltam, és nem akartam a maradékot elpocsékolni, így…- Nyújtottam felé a poharat. - A whisky meg… Na, ez egy izgalmas történet.- Húztam félre a szám és ránéztem egy régi négyes képre, Su-val, Kate-tel és Sean-nal. - Tudod, hogy megtaláltam Sean-t. Összefutottunk párszor. Az utolsó találkozásunkkor, elhívott a Szőrös citromba, ahol a pincér volt kedves és leöntött minket, így ide tudtam csalni. Kedvesen megvendégeltem, és kérdőre vontam.- Mosolyodtam le, és hátradőltem, kényelembe helyezve magamat.
- Ohh igen, meg akartam csókolni, de egyszerűen, amikor alkalmam volt, nem tudtam megtenni. Olyan érzésem volt, mintha egy rokonomat akartam volna, vagy a testvéremet. Ijesztő érzés. Pedig olyan nagyon vágytam rá. Megőrültem volna? – Kérdeztem csücsörítve, majd rádőltem az ölére. Talán Jo tudja a választ a kérdéseimre.
- Viszont bájitalfőzés előtt vagy után szeretnéd megetetni az éhes farkasod?- Simogattam meg a pocakját, mert bizony, ha farkas éhes, akkor azt meg kell szüntetni. Végtére is nem hagyhatom, hogy éhesen üljön a lakásomban.
 

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

Merlinnek hála Leah nem néz teljesen hülyének a béna poénom miatt. Mondjuk ez nem lep meg, elég régóta és elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, az ilyen magas kvaffokat mindig lecsapom, akkor is, ha más inkább gurkónak érzi őket.
A vadhúsok hírére hangosan megkordul a gyomrom, mire elnevetem magam.
- Hmm...  azt hiszem a gyomrom előbb megválaszolta a kérdést, mint én - tárom szét a kezeimet látványosan. A farkaslétnek bizony sok hátulütője van, és az egyik, amihez még mindig képtelen voltam hozzászokni, az, hogy olyan ételeket kívánok, olyan formátumban, amikhez korábban, ha ezer galleont fizettek volna, se nyúltam volna hozzá. De hát ez van, nincs mit tenni, tény, hogy elég gáz egy első randin dupla adag véres steaket rendelni mindenféle köret nélkül, de nem szeretem megjátszani magam. Ami azt illeti, elég hamar vázolni szoktam másoknak, hogy mi a helyzet velem... Legalábbis azoknak, akiknek tényleg közük van hozzám. Persze néha kellemetlen tud lenni egy ilyen coming out, de végső soron még mindig inkább bevállalok pár perc kínos csendet, mint hogy hosszútávon rengeteg energiát elpazarolva kreáljak hazugságokat arról, miért nézek ki úgy, mint egy darab szar a telihold utáni napokon... nem beszélve arról, hogy hova tűnök azokon a keserves éjszakákon. Ha valaki engem akar - akár barátként, akár szeretőként - nos jobb ha felkészül az igazságra, ellenkező esetben hagyom, hadd élje tovább az életét nélkülem. Voltak már többen is, akiket elriasztottam az igazsággal, de szerencsére az igazán fontos emberek mindig kitartottak mellettem. Mint amilyen Leah is. Barátnőm közelsége mint mindig, most is megnyugtat, szorosan átölelem és boldog vagyok, hogy van végre egy kis minőségi időnk egymásra, még akkor is, ha közben undorító bájitalokat "kell" kóstolgatnom. De nem panaszkodom, hálás vagyok Leah kitartásáért, én már sokszor voltam azon a ponton, hogy feladom az egészet... Leah soha... ha ő nem állna mellettem, azt hiszem már rég a Szebb Napok Piszichomedimágiai Intézetben kötöttem  volna ki.
- Különben tényleg királyul hangzik, viszek mindegyikből szívesen. Csak bírjam elcipelni a fincsi tetemeket - mosolygok szarkasztikusan, majd nagyot kuncogok barátnőm következő poénjára.
- Haha! Nem rossz ötlet, sőt! Egy éjszaka erejéig ki is próbálhatjuk - kacsintok rá poénból. - Elég lenne hozzá egy dögös pasi hajszála... Vagy még az sem... hisz, mint tudod, én bármilyen felállásban szívesen benne vagyok. De akármennyire is gyönyörű és jófej vagy, a barátságunkat inkább nem kockáztatnám. És valami azt súgja, hamar kiidegelnénk azért egymást egy kapcsolatban - húzom Leah agyát nevetve. Az utolsó mondatot különben halálosan komolyan gondolom. Bár barátokként tökéletesen passzolunk, párkapcsolatban szerintem elég sok dolgon összevesznénk. Miközben Leah hátradob a kanapéra, harsányan felnevetek.
- Nocsak, te nem vesztegeted az időt! - vigyorgok teli szájjal, de aztán előveszem a komolyabbik oldalam, és maximális figyelemmel hallgatom őt. Sejtem, hogy miről lesz szó, és nem is tévedek. Fynn, hát ki más? Az a sármőr bizony alaposan elcsavarta Leah fejét. Kicsit féltem tőle a barátnőmet, de semmiképp nem beszélném le róla, mert rég láttam már Leaht így... amikor róla beszél, teljesen megváltozik még az arca is.... olyan izgatottá válik, és szinte ragyog a szeme... Ahogy most is.
- Most nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam... de megmondtam... Na és történt valami köztetek? - érdeklődöm kíváncsian, miközben finoman cirógatni kezdem az ölemben sziesztázó lány barna haját, ami mindig olyan szép és puha.
- Na ez jó hír... - reagálok a speckó hozzávalóra.  Unikornis vér? Nem is hangzik annyira undinak.
- És ne aggódj, én bármit is hajlandó vagyok meginni, ha az a cucc képes rajtam segíteni. Ha kell, akár Umbridge beleköphet, vagy Mrs. Norris is belekakilhat, nem izgat... a lényeg, hogy gyógyuljak már ki végre ebből a Merlinverte kórból - vallom be az igazat, majd tovább hallgatom barátnőmet, aki először a süti sztorijába kezd bele, de ez a történet nem áll meg egy egyszerű receptnél, sokkal messzebbre vezet.
Seanhoz...
- Te jóságos szar! - szalad ki belőlem. - Jesszus Leah, ez nagyon durva sztori! Erre innom kell - motyogom alig hallhatóan, majd előhalászom a nadrágszáramból a pálcám és egy gyors nonverbális invitóval magamhoz intem az árválkodó pezsgőspoharat, hogy rögtön kortyoljak belőle egy nagyot.
- Uhh... na így mindjárt jobb! - jegyzem meg, miközben megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
- Akkor végül is megcsókoltad? Vagy nem? És ő mit szólt ehhez az egészhez? Ne csigázz már! Hogy a fenébe lehet, hogy ennyire nem működött a kémia? Hisz annyiraaa odáig voltál érte... Csak nem a kékszemű herceg zavart össze így? - kérdezem pattanásig feszült idegekkel barátnőmet, s még mielőtt válaszolna, biztos ami biztos alapon gyorsan kortyolok még egyet a pezsgőből.
- Jajj te lány! Addig gondolni sem tudok kajára, amíg el nem mesélsz mindent! - legyintek a vacsora témára, hisz kit érdekel ez most, amikor Leah épp egy elképesztő szerelmi háromszög kellős közepén van.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

Felnevettem a gyomorkorgáson. Jo mindig meg tud lepni, és valóban éhes lehet, mert eddig nem szokta hagyni, fajulni a dolgokat. Szóval tényleg éhes lehet a drágám. Nem is lesz szabad túl sokáig váratni az a pocakot, pláne nem nálam. Innen senki nem mehet el üres gyomorral, éhesen meg végképp nem.
- Az ugye megvan, hogy boszorkány vagy? És mint olyan, tudsz varázsolni is és így csak nem lesz nehéz hazavinned dolgokat, nem?- Öltöttem ki a nyelvem. Én hajlamos vagyok a muglis dolgokra és néha varázslat nélkül megoldani a dolgaimat, mint a mosás például, de hogy ezt Jo elfelejtse az a nap legfurcsább része. Szóval hatalmas szemekkel néztem rá és a biztonság kedvéért meglengettem a pálcám, hogy ne felejtse el. Jó ez már csak csipkelődés volt, de nem hagyhattam ki, ez ahhoz tényleg magas labda volt. Bocsánatkérően pillogtam kettőt, és tovább ölelgettem.
- Imádlak Jo, de…- Lebiggyesztettem a számat, és bocsánatkérően pillogtam rá. -Tudod, hogy nekem az olyan szép keblű, csinos fenekű nők nem az eseteim, mint amilyen te is vagy. De ha lapos lennél, mint egy deszka, és egy bizonyos testrésszel lennél gazdagabb a jelenlegi helyett és mondjuk, XX helyett XY lenne a kromoszómád, lenne kiálló ádámcsutkád, mély hangod és… És hát sajnálom, de ígérem, amint változik a helyzet, Te leszel az első, aki megtudja és még tippeket is adhatsz. Sőt mi több a kedvedért, annyi Százfülé-főzetet fogok inni, amennyit csak akarsz.- Amint ledöntöttem fölé hajoltam és cuppanód puszit nyomtam a homlokára. - Ó hidd el, ha férfi lennék, már az enyém lennél. Kacsintottam rá és megöleltem.
- Jó-jó. Tudjuk, hogy a te ízlésed a legkifinomultabb és tökéletesebb a világod, és tudjuk, hogy az enyém meg nem olyan jó, de szemem nekem is van.- Forgattam meg a szemem, de ami igaz, az igaz. - Persze hogy történt, ismerhetnél. Megláttuk egymást és szerelembe estünk, még aznap elmentünk és megesküdtünk és örök hűséget fogadtunk és lesz egy tucat gyerekünk és már terhes is vagyok.- Válaszoltam holt komoly arccal és a mondatomból csavarni lehetett az iróniát, a cinizmust és a szarkazmust, egy mini gúnnyal fűszerezve. - Semmi nem történt. Normális férfi és segítőkész is és tényleg nagyon dögös, de kétlem, hogy komoly kapcsolatra vágyna vagy elkötelezné magát egy nő mellett. Viszont az biztos, hogy megérne egy misét vagy többet…- Mosolyogtam cinkosan, mert igaz, hogy nagyon szívesen lennék vele, alatta; felette, de tényleg nem hiszem, hogy elkötelezné magát egy ember mellett. Pedig nem harapok akkorát… Kissé el is kalandoztam és csak remélem, hogy ez nem ült ki az arcomra, mert azt Merlin se mosná le rólam, de azok a kék szemek néha fel-fel tűnnek az álmomban. De ezt be nem ismerném, semmi pénzért sem.
- Ha gondolod, megkérhetjük, hogy köpjön bele. De ilyen erővel akár a Miniszter is beleköphetne, hátha alapon, nem gondolod? Ha kakit akarsz NeMo-é nem lenne jó?- Kétlem, hogy a köpet vagy kaka lenne a megoldás, de hát ki is próbálhatjuk akár… Annyira rossz még sem lehet, meg, aztán ha úgy van, nem kell meginnia, csak azt, aminek tökéletes lesz a végeredménye.
- Nem csókoltam meg. Nem tudtam megtenni az egész helyzet furcsa volt és tényleg olyan, mintha egy rokonnal akartam volna megtenni, de minimum a legjobb barátommal. Téged sem tudnálak megcsókolni, ne haragudj! – Mosolyogtam kedvesen és próbáltam egy kis vidámságot is csalni a sztoriba. - Azt mondta, hogy Su-t megölték, Kate pedig meghalt. Arra, hogy hova tűnt nem tért ki, és nem úgy látszott, hogy szívesen beszélne róla, így ezt a részét nem firtattam, egyelőre. Már ha valaha még találkozunk. - Ez egy jó gondolat, mert kétlem, hogy annyira szívesen látna még ebben az életben, pedig nekem szükségem van rá és Su elevenen megnyúz, ha legközelebb találkozunk, mert nem segítettem a bátyjának vagy legalább nem ápoltam vele jó kapcsolatot. - Viszont azt mondja, hogy nem emlékszik rám egyáltalán. És hogy 12 éves kora előtt semmire nem emlékszik. Hogy ez most igaz, vagy sem, azt nem tudom.- Feleltem keserű mosollyal, majd elvettem Jo poharát és megittam a maradékot. Ja, erre inni kell. Valahol azért fáj, nagyon is, hogy nem emlékszik rám, de az jobban, hogy hagytam a dolgokat ennyire elfajulni. Még annyit meg kell tennem, hogy elküldöm neki azt a képet, és ha ezek után nem kér belőlem, akkor nem fogom keresni. Amúgy sem tudtam volna auror-ok kezébe adni, bármennyire is akartam. Gyáva vagyok én ehhez. Jobb, ha a főzeteknél maradok.
- A kékszemű hercegnek, ehhez semmi köze, bár azok a szemek…. – Egy fejrázással hessegettem el Fynn szemeit, mert most nem ő volt a lényeg.- Nyilván csak egy tini buta álma volt, hogy a legjobb barátnője bátyjával jöjjön össze vagy valami hasonló. Ennyi volt.-Mosolyogtam, majd ráütöttem a combjára és kezet nyújtottam, hogy felhúzzam és a konyha felé terelgessem.
- De ami fontosabb, hogy meg kell etetnünk egy éhes farkas bendőt, azután pedig el kell rontanunk azt a gyomrom a gyomorforgató ízzel.- Mosolyogtam kicsit gonoszul, mert bár sose kóstoltam, tudom, hogy rettenetes íze van. - Nem sikerült ízfokozót beletennem, ami elvenné azt a rossz ízt. Ha kevertem bele valamit, elment a hatása, vagyis a végén a főzet nem sikerült.- Pontosítok, mert a hatásáról nem tudok nyilatkozni, de azt tudom mikor jó a főzet, és sajnos az a bizonyos kék szín nem jelenik meg, de erre is találni fogok megoldást. Ha kifogyok a mágikus szerekből, jöhetnek a mugli cuccok.
A konyhában szedtem Jo-nak egy hatalmas adagot, bár lehet, ha a kondért rakom elé, az is jó megoldás lenne, csak nyilván nem olyan szép. Szedtem magamnak is, és lecsüccsentem vele szembe. - Tényleg, érzed még esetleg az illatát?- Azt tudom, hogy nagyon érzékeny az orruk, és a ház illata, mindig épp csak annyira illatos, amit Jo jóváhagyott. Noha szeretem a tömény, sütemény és édes illatokat, azért nem szeretném, hogy rosszul legyen nálam. - Egyébként egy dicséretet megérdemlek. Sean tusolt itt, és nem leskelődtem. Húztam ki magam büszkén, noha azt nem vallottam be, hogy azért megnéztem magamnak, amikor csak pólóban és gatyában volt. Ennyi jár nekem, nem? 

 

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

Bírom Leah humorát, annyira hasonló az enyémhez... Nem is csoda, hogy ilyen régóta nem mentünk egymás agyára még. A humorral sok mindent el lehet simítani és megoldani, és ez a mi esetünkben tényleg így van.
- Hát ezzel nehéz lesz vitatkoznom, kis eminens - nyújtom ki a nyelvem én is, kicsit meg is mozgatva azt a levegőben fel-le, utalva rá, hogy kettőnk közül azért mindig is ő volt a felkészültebb, meg a szorgalmasabb, ha tanulásról volt szó. Persze ha házimunkáról van szó, azért van, hogy ő is a könnyebbik végénél fogja meg a dolgokat, és nem áll le egyesével varázslattal megpucolni egy krumplit, ha amúgy sokkal gyorsabban végez késsel. Teljesen jogosan... Leah felvetésére, hogy milyen jó lenne, ha férfinak születtem volna, lazán felnevetek, majd szeretettel visszaölelem. Különben most jót poénkodtunk ezen, de sokkal jobban örülök, hogy mindketten nők vagyunk, mert így a barátomnak tudhatom ezt a csodálatos embert. A párkapcsolatok mint tudjuk - látjuk, jönnek és mennek, de egy barátság örökre szól... Legalábbis szerintem. Elmélyülten hallgatom aztán barátosném Flynnel kapcsolatos fantazmagóriáit, és igyekszem leplezni, mit gondolok, de egy roppant ironikus félmosoly az arcomon azt hiszem, elárul.
- Naaa, ez szuper hír! Már régóta vágyok arra, hogy nagynéni legyek, és a ti szerelmeteknek köszönhetően most végre ez is valóra válik - mondom halál komolyan, és már készülök rá, hogy tovább fokozzam a viccelődést, de Leah lehűt a valósággal.
- Ajjj... miért ilyen idegesítően passzívak a férfiak manapság? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy egy ilyen férfi miért nem hajtott rád abban a szempillantásban, amint alkalma nyílt rád... És azt hiszem, az elég bizarr lenne, ha ehhez egy misére lenne szükség - dohogom értetlenül, majd Nemo kakijára úgy teszek, mint aki öklendezik. Csípem Nemot, de azért ez már egy kicsit nekem is sok lenne, még akkor is, ha az én gyomrom általában szinte mindent elbír... Főleg amióta vérfarkas lettem, és a húst is majdhogynem nyersen eszem...
A sztori Seanról tényleg lesokkol kissé, hisz olyan régóta várta már Leah, hogy beszélhessen vele. Mondjuk, a magam részéről inkább távol tartanám őt egy vérfarkastól, bőven elég egy az életébe... de ennyire nem akarok azért beleszólni. Sean igazából rendes fazon, már amennyire ezt meg tudom állapítani úgy, hogy nem igazán ismerem, szóval csak abból raktam össze a képet, amit Leah elmesélt róla. A csókra vonatkozó kis poénra most kivételesen nem reagálok, hanem feszülten figyelek, hisz ez mégis csak egy életreszóló beszélgetés volt köztük, és nagyon érdekel, hogy mire futott ki az egész. Ahogy elmeséli, kicsit ködösnek tűnik az egész. Nagyban hümmögök, még nem szólok semmit, csak miután befejezte a történetet.
- Érdekes... Na és szerinted igaz minden, amit mondott? Vajon miért nem akart jobban belemenni abba, hogy hol volt egészen idáig? - teszem fel a magától értetődő kérdést. Nem tehetek róla, de szkeptikus vagyok kicsit. Hogy lehet, hogy nem emlékszik semmire? És miért nem mondta el, hogy hová tűnt? Nekem ez így eléggé sántít, de azért nem akarom az ördögöt a falra festeni, úgyhogy ennél egyelőre nem teszek többet hozzá. Leah nagyon okos lány, biztos vagyok benne, hogy nem hinne Seannak, ha nem lenne rá nyomós oka.
Kicsit sajnálom őt, amiért ennyire beleélte magát a Sean dologba anno, most meg, amikor lehetősége van rá, mégsem tudja kiélvezni a dolgot...
- Ki tudja, lehet, ha újra látod, majd átszakad az a fura gát - jegyzem meg bátorításként, majd engedem, hogy felhúzzon és követem őt a konyha felé, ahol mennyei illatok keringenek.
- Mmm... ez elég jól néz ki - pillantok a finoman gőzölgő vadragura, majd jóétvággyal nekiesek.
- Istenien főzöl - dicsérem meg két nagy falat között, amit egy kis pezsgővel öblítek le. Na igen, élni tudni kell...
- Ne izgulj, benyomom azt a bájitalt, ha addig élek is. Aztán majd iszok rá még, az mindenre gyógyír - mosolygok barátnőmre, s aztán Sean illatát kutatom a levegőben, mikor felhozza a kérdést. Eleinte a vadragu erőteljes illatán kívül nem érzek mást, csak barátnőm jól ismert, édeskés illatát, ám ahogy behunyom a szemem és rákoncentrálok, egy ismeretlen savanykás illat úszik az orromba. Nagyon finoman, diszkréten, de akkor is ott van.
- Igen... kicsit még érződik. Mikor is volt itt? - érdeklődöm lazán, majd újra falatozni kezdenék, de Leah poénja miatt félrenyelek. Erősen köhécselek, majd miután sikerül a cigányútra tévedt húst visszaterelni a helyes irányba, kicsit krákogva szólalok meg:
- Na persze... és most azt akarod, hogy ezt el is higgyem? - nyújtom ki felé a nyelvem élcelődve.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

Bevallom őszintén, ha nem tudnám mi az igazság, még akár sajnálnám is, hogy ilyennel ugrattam Jo-t. Így amikor alkalmam nyílt rá vigasztalóan átöleltem a vállát. - Ígérem, nem maradsz nagynéni szerep nélkül. Viszont egyelőre még várnod kell egy kicsit, jó? Minimum azért megvárnám, hogy végezzünk az iskolával.-És megszólalt az eminens diák. Hát mondjuk nincs mit tenni és kár is lenne hazudni. Egyik életcélom, hogy megleljük a gyógymódot, de ha az nem is legalább minimalizáljuk ezt az egész káoszt, ehhez pedig a legjobb tudás kell, így nem csoda, hogy a kiválónál nem is elégszem meg rosszabb jeggyel. Lényegtelen hány éjszakán és hétvégén át kell tanulnom, de ennél rosszabbat nem is kaptam még, és ha belegebedek, akkor sem fogok ennél rosszabbat szerezni. - Nyilván azért, mert elfogult vagy. Ettől függetlenül, nem olyan furcsa, hogy nem hajtott rám. Akár az is lehet, hogy van valakije. Vagy a férfiakat szereti, bár ezt kétlem. Mondjuk az sem kizárt, hogy-és ez az egyik legesélyesebb, nem vagyok az esete.- Mondjuk erre az utolsó gondolatra elfancsalodott a szívem. Nem vallanám be, egyelőre nem, de tényleg valahol mélyen rosszul esett a gondolata, hogy esetleg nem tetszem neki. Noha tudom, hogy Jo előtt nyitott könyv vagyok, most az egyszer remélem, ezt a kis keserűséget szó nélkül hagyja. Szóval, ha létezne, köztünk telepátia-amit néha úgy érzek, hogy van, remélem most is működik és meghallja, hogy szeretném, ha ezt szó nélkül hagyná.
- Bevallom, őszintén nem tudom. Egy részem szeretné tudni és azonnal kicsikarná belőle, még ha ehhez varázslatot is kell használnom. Viszont a másik részem, elhiszi neki, és nem akarja feleslegesen megbolygatni az elméjét. Szeretném elhinni, hogy nem emlékszik semmire és segíteni neki, hogy visszaszerezze az emlékeit. Aztán talán meg fog bízni bennem annyira, hogy elmondja mi is történt vele.- Ránéztem a Su-val közös képre és keserűen elmosolyodtam. - Nem hiszem, hogy találkoznánk. Legalábbis nem mostanában. Majd ha összegyűjtöm a kellő bátorságot, eljuttatok hozzá egy fényképalbumot. Furcsa volt, amikor megkaptam. Su nyáron elküldött egy albumot, amiben sok kép van róluk kicsiként és folyamatosan, ahogy nőttek. Nem értettem miért küldte el, de talán így szeretett volna biztosítani afelől, hogy drukkol nekem, noha mindig azt mondta, hogy ők ketten; mármint Sean és Kate összeillenek. De ez Sean-t illeti meg, szóval mindenképp vissza kell adnom neki.- Csak ne felejtsem el elküldeni neki. Talán egy karácsonyi ajándéknak is betudható, nem? Ha már itt tartok, Jo-nak is be kell szereznem valami jó kis ajándékot. Lehet, ideje lenne kipuhatolóznom mire, vágyik jelenleg.
Csak mosolyogtam, ahogy evett. Szeretem, ha valaki jól lakik nálam. Így amint ürült a tányérja szedtem még egy nagyadagot neki, hogy biztos ne legyen éhes, és az a farkas pocak is telis tele legyen finom falatokkal. - Kevesebb, mint egy hónapja, azt hiszem.- ütögettem meg az állam és vettem elő két borospoharat, majd telitöltöttem őket. Sose értettem, miért nem lehet szépen teletölteni ezeket a poharakat. Jó nyilván szebb és udvariasabb, ha nincs dugig töltve, de felesleges a mértékletesség, legalábbis közöttünk. 
- Hát akár elhiszed, akár nem, tényleg nem leskelődtem. Én is fürdeni voltam. Utána pedig vacsoráztunk, már ha azt vacsorának lehet nevezni. Szerintem ő úgy érezte, hátba támadás. Volt egy pillanat, de csak egy halovány, amikor azt hittem neki ugrik a torkomnak, de nagyon ügyesen visszafogtam magát. Megért volna egy igazi dicséretet, sőt, egy ölelést is, bár kétlem, hogy tőlem vágyna olyan ölelésre. A gondolatodra, hogy talán legközelebb… Nem hiszem. Pontosítok, nem tudnám megtenni, ahogy ő sem. Szerintem tetszik neki valaki és nagyon remélem, hogy ezúttal nem lesz tragédia a vége. Nem tudom, mennyit bírna ki a lelke és a szíve.- Húztam félre a szám, és belegondoltam, hogy én nem biztos, hogy ezt épp ésszel át tudnám vészelni. Megölni azt, akibe szerelmes vagyok… Sean igazán figyelemre méltó. Szerintem valahol ő is vágyik arra a régi érzésre, amit Kate váltott ki benne, és tényleg nagyon remélem, hogy megtalálja ismét a szerelmet és ezt már nem veszti el ilyen tragikus módon.
- Na de kellemesebb mederbe terelve a témát. Remélem a főnix könny már hatásos lesz. Maga a könny valódi és tényleg nagyon jó. Szerezni fogok még belőle. Bárcsak lett volna a csata alatt is nálam… Akkor talán…- Halt el a hangom és beleittam a borba. Talán akkor megmenthettünk volna mindenkit ettől a szörnyűségtől. Ha Dumbledore Professor még élt volna… Igen tudom-tudom. A múlton már nem változathatok, de talán most és egy időnyerő segítségével…- Ha lenne egy időnyerőm és magammal vinném a könnyet, szerinted sikerülne…?- Ezen eddig még nem nagyon gondolkodtam, de talán sikerülhet, bár nem tudom, mennyire zavarnám meg az időt, ha ilyen sok évet mennék vissza. Viszont egy próbát akár meg is érhet, nem?

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

-Ha meleg lenne, azon eléggé csodálkoznék azok alapján, amiket meséltél róla... De ami igaz, az igaz, érhetik az embert meglepetések. Például rólam sem gondolták volna jó páran, hogy a nőket is imádom - rántom meg a vállam, majd Seanra terelődik a beszélgetés.
- Annyira édes vagy, hogy hinni akarsz neki... És tudod, hogy többek között ezért is szeretlek annyira, mert olyan nagy szíved van... De azért ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy féltelek attól, hogy esetleg túl naiv leszel vele kapcsolatban, és emiatt csalódnod kell... Ez a fényképalbum is túlzásnak tűnik kicsit nekem... mi van, ha tök sok energiát fektetsz bele, aztán kiderül valami szarság Seanról, és megbánod a dolgot? - nézek rá a szokásos élcelődős tekintetemnél jóval komolyabban. Az kicsit megnyugtat, hogy a jelek szerint Leah nem annyira vonzódik hozzá. Tényleg nem szeretném, ha Seannal lenne... Vagyis, ha egészen őszinte akarok lenni, nem akarom, hogy olyasvalakivel legyen, mint amilyen én vagyok.
Vannak dolgok, amiket az ember egyszerűen nem akar annyiban hagyni. A gyógyulás nekem pont ilyen. Na nem mintha nem tudnék együtt élni a tudattal, hogy sérült vagyok... beteg...
Romlott áru. Közben persze, pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez nem más, mint önsajnálat. Hogy igenis elég vagyok. Elégnek kell lennem. Hogy bőven elég belőlem, ami elég a legvégén belőlem... Milyen érdekes ez... elég...ebben a szóban benne van a végzet, az, hogy hogyan távozunk az ég felé, egyszercsak, váratlanul, de végleg... és valahol én kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik a megsemmisülés után. De az oda vezető utat maximálisan szeretném kiélvezni ettől  függetlenül. Nem hagyom és nem engedem meg magamnak, hogy áldozat legyek. Hogy igazából sajnáljam magam. Nehéz bevallanom magamnak, de az ilyen embereket megvetem. És mindent elkövetek, hogy ne kövessem a példájukat. Ha kell, a legundorítóbb kotyvalékokat is képes vagyok legyűrni a torkomon. Nagyon hálás vagyok Leahnak, amiért mellettem áll ebben az egészben, és tűzön-vízen át segít nekem, hogy visszakaphassam az egészségemet. Mert akárki akármit mond, vérfarkasnak lenni iszonyat nagy szívás. Jó, persze, fontos lenne az érzékenyítés... az elfogadás... de még ha minden konzervatív bibircsókos nagytudós varázsló el is fogadna minket, deformáltakat.... nos, akkor sem lenne kevésbé torz és kevésbé fájdalmas ez az egész. Nem sok vérfarkassal beszéltem eddig, nem vagyok híve annak, hogy egymás sebeit nyaldossuk, szárított húst majszolva és kávét iszogatva az anonim vérfarkasok csoportjában... de azt hiszem, legbelül minden sorstársam örülne annak, ha nem lennének mutánsok... ha újra normálisak lehetnének. És ezért mindenre képesek lennének... Még arra is, hogy főnixkönnyet igyanak, vagy időnyerővel utazzanak vissza a múltba. Leah felvetése és ötlete kicsit meglep, bevallom, erre egyáltalán nem gondoltam korábban. Pedig olyan logikus...
- Hú, ez az ötlet eléggé adja! Hogy jutott eszedbe? Szerintem akár működhetne is...de először is nem hiszem, hogy tudnánk időnyerőt szerezni. A másik probléma meg, hát... azon kívül, hogy teljesen illegális volna, az, hogy amennyire tudom, ezzel elképzelhetetlen káoszt szabadítanánk rá a világra... Így  bármilyen kecsegtető is az ötlet, attól tartok, más megoldást kell keresnünk - nyúlok barátnőm válla felé, majd hálásan megszorítom.
- De azért iszonyat jól esik, hogy erre is képes lennél azért, hogy meggyógyíts - hajolok közelebb hozzá, és finom puszit nyomok az arcára.
- Köszi a vacsit, nagyon jól laktam! Részemről készen állok, hogy teszteljük a főzetet - kacsintok rá lelkesen, majd leöblítem a ragut még egy kis pezsivel.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

- Igazad lehet, de bárhogy is alakul, ez az ő gyerekkoruk, és nem a közös gyerekkorunk. Természetesen, ami olyan abból másolatot készítek, de ez az ő tulajdona is, és méltatlan lenne, ha nálam lenne továbbra is, amikor őt illeti. Mellesleg, félek, hogy Su úgy dönt, hogy visszajön, és jól megszid. Hidd el, azt még te sem szeretnéd.- Vigyorogtam rá, mert bár ő nem tudja, de ha Su leszidott valakit, abban nem volt köszönet. És kétszer is meggondolhat, hogy azután hogy nyitod ki a szád, mert ha nem volt jó, amit mondtál, még egy két felkoppintást is kaphattál. Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen volt és netalán tán ezt mind tanulás közben követted el, imádkozhattál, hogy csak úgy, grátiszba ne kapj egyet a kobakodra az egyik mágikus tankönyvvel. Szóval, ja, vagy így vagy úgy, de visszajuttatom Sean-nek az albumot, még ha az lesz az utolsó cselekedetem is felé. Meg aztán, ha tényleg nem emlékszik, talán nem ártana, ha azt a négyes képet is belecsempészném az albumba. Nem mintha Kate halálára akarnám emlékezetni, de biztos vagyok benne, hogy bárhogy is alakul ezután az élete, Kate örökké meghatározó lesz számára. Ha túl fájdalmas lenne, akkor egyszerűen csak össze kell tépnie. Persze azért én megőrzök egy másolatot, azon kevés képek egyike, amin közösen vagyunk.
És ha már a közöset emlegetem, elégedetten szemlélem, ahogy az előttem ülő farkas lelkesen tömi a bendőjét. Szeretem, ha az emberek jól laknak nálam, nem tudom, de valahogy elégedettséggel tölt el a tudat, hogy nem mennek el üres hassal. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy Sean is egyen. Sose volt egy kövér alkat, de most nagyon le van fogyva. Abban is kételkedem, hogy rendesen eszik-e. Mondjuk ezt nem az én tisztem megítélni szóval, el is hessegetem a gondolatot, mert fülig pirulok a puszitól, amit kaptam. Na, nem olyan értelemben, mint amikor olyan puszil meg, akit szerelemmel szeretsz, hanem mert… Mert csak, mert Jo és kész. Erre nincs értelmes magyarázatom.
- Mindez csak teltételezés. ÉS a legjobb tudomásom szerint az összes időnyerő elpusztult a Második háborúban, szóval, ha ez működne is, úgy kellene elkezdenem, hogy megépítek egy ilyen szerkezetet. Ami bármennyire is fáj, de nem az én szakterületem, de a remény hal meg utoljára, hát, ha valaki lesz olyan ügyes, okos és újra megalkot egyet. Aztán már csak vissza kell mennünk és egy százfűlé-főzet segítségével még ki is tudnánk védeni azt az anomáliát, hogy meglássuk jövőbeli önmagunkat.- Igen az elmélettel nincs is nagy gond, de a kivitelezés az, ami szinte lehetetlen. Azért is nem teljesen lehetetlen, mert még mindig ott a, ha és a lehet, meg a remény, amit ha feladnék, már nem itt tartana a kapcsolatunk és az is lehet, hogy egy lecsúszott pub-ban riszálnám magam fizetésért. Erre a gondolatra kirázott a hideg, és elment az étvágyam. - Tényleg sajnálom…- Nyúltam a pálcámért és odalebegtettem két boros poharat, velük bort, majd teletöltöttem őket, az enyémet pedig elkezdtem felhajtani. - Ha tehetném, átvállalnám helyetted, bármennyire is félek.- Mert ez az igazság. Ahányszor végiggondolom, annyiszor átkozom a pillanatot, amikor Jo magára vonta a farkas figyelmét ezzel megmentve, de megpecsételte saját magát. Talán ha lenne időnyerőm, nem is őt menteném meg, már, mint nem meggyógyítanám, hanem egyszerűen félrelökném, hogy engem kapjon el a farkas és ne őt. De ezen nem tudok változtatni, de ha bárkinek is elégtétel lenne, elfogadnám a kimért feladatot és vérfarkassá változnék. Tudom, hogy Jo sose tenne ilyet, de valahol mélyen, bármennyire is jóban vagyunk lennie, kell haragnak irányomban, ha nem is nagy, de egy kis morzsa. Nem azért, mert elvárom vagy ilyesmi, egyszerűen az emberi szív és természet ilyen. Hiába bocsát meg, hiába felejt, ott van a lénye legmélyén egy ici-pici sötét folt, amit ha hagyna eluralkodni, nem ülnénk ilyen békésen itt egymás agyát húzva.
- Ne pezsgővel, borral!- Ültem fel egyenesbe, de már késő volt. Merénylet! Szem forgatva felálltam, természetesen borral a kezemben, majd eltettem a tányérokat a mosogatóba és elindultam a bájitalház felé. Milyen praktikus, ha a konyhából nyílik egy ajtó oda, nem igaz? Nekem az, a többiek meg le vannak ejtve, ha nem értékelik a kialakítást. Plusz, így a legkönnyebb közlekedni. Nem kell kimenni, körbejárni a házat, egyszerűen csak, huss és már ott is vagy.
- Minden elől van készítve, minden új hozzávaló, különböző mértékben ott van az üst mellett. Mit szólnál, ha egyszerre csinálnánk? Az első kettő üstnél, 5-5 csepp van, mind kettő pipettában, a másik kettőben 10-10. Az összekeverést elkerülve jeleztem, hogy milyen állattal próbálkozunk, bár az ezüstöt nem nagyon lehet összetéveszteni az átlátszóval… Szóval melyiket választod?- Amint választ, odamegyek a másik kettőhöz és felvéve a pipettákat az üst fölé tartom őket. - Elkészítettem a szokásos adagot is, ebbe dupla sisakvirágot tettem, hátha nátha alapon, az amúgy sem árt. Az ízére még mindig nincs ötletem.- Húztam félre a szám, majd mély levegőt vettem.
- Háromra?- Amint bólint, elkezdek számolni, és amint a háromhoz érek, belenyomom a pipetta teljes tartalmát az üstökbe. Sajnos már ebből látom, hogy nem sikerült. Jó a vérnek örülök, de a könnyel reméltem szerencsénk lesz. Azért megkavartam hátha, de látszott, hogy elvesztették a létük értelmét. Letettem a keverőpálcát és felhajtottam a borom. Ehhez kevés lesz ez a pohár… Majd ha Jo hazamegy, majd akkor…
 

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

Leah-t sosem gondoltam félős alkatnak, úgyhogy biztos nem tréfál azzal, amit Su-ról mond. Ezek szerint nem árt vele vigyázni, ha egyszer tényleg úgy dönt, hogy előkerül.
- Hmmm, igazad van, tényleg joga van azokhoz a képekhez. Nocsak, ezek szerint te már kikaptál korábban Su-tól? - kérdezem kíváncsian, mert eléggé érdekelne, hogy mivel hozta ki a sodrából a lányt, és az cserébe hogy torkollta le, de ha most Leahnak nincs kedve mélyebben belemenni ebbe, akkor elengedem a témát. Megmosolyogtat, amikor Leah elpirul a puszimra. Ez annyira Leah-s, de tényleg! Sosem tudtam igazán felfogni, hogy hogy lehet valaki ennyire önzetlen és tisztalelkű, hogy egy szimpla dicsérettől zavarba jön, de Leah tényleg őszintén ilyen, és én többek között ezért is szeretem annyira nagyon. Meg persze millióezer más dolog miatt is, de hát a legjobb barátnő státusz már csak ilyen. Aztán egy másodperccel később még rápakol azzal, hogy elárulja, még egy időnyerőt is építene a kedvemért. Erre már nem tehetek róla, de hangosan fel kell nevetnem. De nem akarom megbántani, szóval gyorsan elfojtom az ingert, és mentegetőzni kezdek.
- Figyelj, ne vedd magadra, de ezt az ötletet szerintem tényleg jobb lenne csírájában elfojtani! A végén még lecsuknak minket az Azkabanba, vagy mit tudom én... Már ha nem történik velünk sokkal rosszabb dolog, amiért meghekkeljük a múltat - mondom el a véleményemet őszintén, hisz sosem volt kenyerem a köntörfalazás. Leah irtó cuki, hogy még ezt is bevállalná értem, de hát hülye lennék, ha hagynám, hogy megpróbálja. A fentieken kívül még rengeteg másik okból is. Olyan rossz hallgatni, ahogy megint bocsánatot kér tőlem, hiszen ezt már milliószor megtette. Nem bírom elviselni, hogy bűntudata van miattam.
- Ezt már trilliószor megbeszéltük, ugye?! Tökre nem te tehetsz róla! Egyszerűen csak ezt dobta a gép! Őszintén szólva örülhetek, hogy élve megúsztam a csatát. Gondolj bele hányan maradtak ott... - utalok rá, hogy bizony sokan nem élték túl azt a napot. A háborúról meg már ne is beszéljünk ugyebár. Szerencsére aztán ezen a farkas témán már nem lovagolunk túl sokáig, mert sikerül elvonnom a figyelmét azzal, hogy pezsgővel öblítem le a ragut. Tudtam, hogy ezen ki fog akadni, amilyen kis gourmet... Hát ha tényleg őszinte akarok lenni, akkor a kettő nem igazán illik egymáshoz, de az tuti, hogy ezt nem fogom neki bevallani.
- Nyugi, pezsgővel is teljesen jó - füllentem, de aztán azért átváltok a borra, amivel megkínál, és míg elpakolja a tányérokat, iszom pár kortyot abból is. Amikor elindul a bájitalház felé, szó nélkül követem, kezemben a borral, mert van egy olyan érzésem, hogy az még jól fog jönni a főzet után. Izgatottan állok meg az üst mellett, ami finoman gőzölög.
- Ez elég precíz... Nem vagy semmi! - szólalok meg elismerően, hisz látszik, mennyi munkája volt ezzel az egésszel. Két opció, iszonyatosan nehezen beszerezhető hozzávalókkal... hát tényleg nem aprózta el. Valami nagyon extra karácsonyi ajándékkal minimum jövök neki ezután.
- Mmm... legyen az öt cseppes kör - választok találomra, majd vele egyszerre csepegtetem a főzetekbe a hozzávalókat egymás után. Ahogy elnézem, sajnos nem túl ígéretes a látvány, de azért bizonytalanul megkérdezem.
- Szerinted megigyam valamelyiket? Vagy hagyjuk? A főzet íze miatt meg tényleg ne aggódj, simán legyűröm! -
Akárhogy is, a szokásos adag nagyon jól fog jönni teliholdkor, szóval legalább azzal nem dolgozott hiába. Közelebb lépek hozzá, átölelem, és vigasztalóan megveregetem a hátát.
- Bárhogy is legyen, te vagy a legeslegcukigolymókabb barátnő a világon - mondom hálásan, aztán kortyolok egyet a boromból én is. - Ennyi tapasztalattal meg lefogadom, hogy bárhová fel fognak venni bájitalmesternek, ha végzünk a Mandrán! - vigasztalom tovább.

JOSEPHINE FAIRFAX

2002. OKTÓBER 08.

dress

-Erre a kérdésre, nem tudok felelni. Az a része az emléknek teljesen elhalványult, csak találgatni tudnék mi lehetett, de az biztos, hogy életemben nem szégyelltem magam annyira, mint amikor Su nekem esett. Konkrétan bármit hajlandó lettél volna megígérni, megtenni, csak engedjen el. Ettől függetlenül, az egyik legjobb ember, akit ismerek… Már, mint ismertem…- Ez még mindig nem megy olyan könnyen. Van, amikor gond nélkül, tudom múlt időben kezelni, de van, amikor ha a golymók-golymókot eszik, akkor sem sikerül. Talán majd egyszer, ha sikerül feldolgoznom. Ha azt sikerül, talán, de csak talán a káros szenvedélyemet is abba tudom hagyni, noha nem fűzök hozzá hatalmas reményeket, hogy egyik pillanatról a másikra sikerül, azt meg végképp nem, hogy egyszerű és könnyű lesz. Láttam már leszokásban lévő varázslókat, és nem egy kellemes látvány az biztos.
- Édes, drága Josephine. Ugye nem gondoltad, hogy magammal vinnélek? Egyébként pedig, zárjanak csak oda, ha sikerülne. Viszont sajnos nem hiszem, hogy össze tudnék szerelni egyet is, szóval annyira nem félek a Minisztériumtól. Ha pedig bevinnének kihallgatásra, minden gond nélkül szóról-szóra elmondanék nekik mindent, és azt is, hogy majdhogynem lehetetlennek tartom, hogy létrehozzak egy időnyerőt. Ha pedig ezért bezárnak, akkor nagyobb baj van a fejükkel, mint azt az átlag boszorkány el tudja képzelni.- Nem degradálom le őket, de ha ilyen piti dolgokkal tudnak foglalkozni, akkor már rég rájöttek volna a szeszély mibenlétére és megtalálták volna a Rend embereit, hogy aztán vége legyen ennek a majdhogynem szükségállapotnak nevezhető feszültség halmazzal.
Teljesen mindegy hányszor fogjuk megbeszélni, akkor is bűntudatom lesz, bármit is teszek. Így csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd átsiklott a tekintetem Jo arcán és megpöcköltem a poharam talpát. Az, hogy ő meg tud bocsátani, nem jelenti azt, hogy én is. Viszont öröm, az ürömben, hogy nem vagyunk egyformák, így tudunk ilyen jól együtt működni. Viszont hallgathatna rám, italok terén. Még is ki iszik ilyen ebédhez pezsgőt? Nyilván van olyan ízlésficamos, de a legtöbben képesek megérteni, hogy ehhez elengedhetetlen a jó bor. Mellesleg engem úgy sem tud átverni. Már a hangjából hallom, hogy igazam van, de be nem ismerné, én pedig úgy teszek, ahogy mindig. Szem forgatva megcsóválom a fejem és ráhagyom. Az ő gyomra teljesen máshogy működik, mint az enyém. Szóval nem csodálnám, ha az ízlelőbimbói esetleg máshogy rakják össze az íz kavalkádot, úgy hogy akár még igaz is lehetet volna, ha a hangja nem árulja el.
Reméltem, hogy a főnix könny megoldást nyújthat, de tévedtem. Dühösen néztem az üstöket, és dühös voltam magamra is. Több tapasztalatot kell szereznem. És ehhez nem elegendő az a gyakorlás mennyiség, ami most van. Fel kell keresnem egy kutató csoportot. - Eszedbe se jusson. Nem tudom, hogy hatna a szervezetedre. Még a végén örökre farkas maradnál, vagy még rosszabb.- Letettem a poharamat és a még forró, gőzölgő üstöt, felkaptam és kiöntöttem a lefolyóba, ezt követte Jo két üstje, majd feltöltöttem őket hideg vízzel és a saját kezemet is lehűtöttem, ha már az edények, ilyen melegek voltak. Gyorsan bekentem, és már el is múlt a sérülés.  Milyen csodálatos a mágiatudomány és a bájitalkészítés. Ez a mugliknál heteket, ha nem hónapokat vett volna igénybe, hogy begyógyuljon. Még szerencse, hogy boszorkánynak születtem. - Egyenlőre főállásba csak olyan helyre mennék, ahol a farkasfőzet kutatása zajlik, minden más munka csak mellékállásban érdekelneSóhajtva elővettem a rendes adagot, és egy kis dobozba sorakoztatva átnyújtottam Jo-nak.
- Találkoztam egy Griffendéles hallgatóval bájital különórát. Asztronómusnak tanul, és utólagos engedelmeddel megadtam neki pár adatodat. Azt mondta készít egy csillagtérképet, ami alapján lehet, hogy erősebb bájitalt tudunk neked készíteni. Segít a csillagállásokkal, meg az ilyen-számomra misztikusnak tűnő, dolgokkal, cserébe beszámolok neki, pár kutatásról a főzettel kapcsolatban, és hogy az általa javasolt segítség mennyire volt hatásos, rád nézve. Nem gondolom járhatatlan útnak, sőt lehet ez is a megoldás egyik kulcsa.- Léptem hozzá, és bármennyire is tűntem lelkesnek, szomorú voltam, és mint ahogy lenni szokott, Jo-ra hárult a feladat, hogy megnyugtassa háborgó lelkem. Így hozzá bújtam és igyekeztem megváltást és valamennyire megnyugvást is keresni a karjai között. Most lehet megértettem, miért gondolta egy-két csoporttárs, hogy nem csak barátok vagyunk, és egyúttal érzek többet iránta, mint puszta barátság. Nem mondanám, hogy olyan érzéseim lennének, de 4 év folyamatos egyedüllét megtanítja az embert rá, hogy értékelje azt a kevés bensőséges kapcsolatát, ami maradt. Bár nem tudom meddig szobroztunk, de amikor éreztem, hogy a lábaim más sajognak, kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon.
- Itt maradsz este, vagy hazamész?-Tényleg, mint egy rossz szerető, de szerintem ezt már megszokhatta. Így ha marad, örömmel látom vendégül, ha viszont mennie kell, akkor gyorsan megtöltöttem egy táskát szebbnél-szebb és finomabbnál-finomabb húsokkal, majd a kezébe adva elkísértem egy darabon.

Köszönöm szépen a játékot!

Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.
outfit

- Hú ez elég parán hangzik! - rázom meg magam látványosan a Su-s sztori után, mintha ténylegesen kirázna a hideg a szavaira. Elég kattant egy csaj lehetett, az biztos! Még akkor is, ha Leah mentegeti... ez annyira rá vall, ő tényleg mindenkiben a jót látja. Én baromira nem vagyok ilyen. A legtöbb ember halálra idegesít, alig tudok néhány embert elviselni, és még kevesebben vannak, akiket tényleg szeretek. Ha jobban belegondolok, csak kettőt tudok igazából mondani: Leah-t, meg a féltesómat, Silast. Igaz, utóbbival mindig egymás agyára megyünk, de akkor is ölni tudnék érte, ha szükséges volna.
A jóhiszeműség ugyan nincs meg bennem, az viszont igen, hogy megvédem a szeretteimet. Ez a tulajdonság közös bennünk Leah-val, így annyira nem lep meg, hogy engem nem vinne magával a múltbeli kis kalandra. Az viszont egy dolog, hogy ő képzeli el ezt az akciót, az meg egy teljesen másik, hogy én hogyan.
- Ez nagyon szép és jó... de te meg azt ne hidd, hogy én elengednélek téged egyedül egy ilyen iszonyat veszélyes küldetésre - bököm meg a vállát ujjammal játékosan.
- Nem beszélve arról, hogy nincs az a mennyiségű galleon, amiért kimaradnék egy ilyen kalandból, ha tényleg erre adnád a fejed - vigyorgom el magam. Hát igen, ha valami jellemző rám, az az, hogy vonzom a veszélyt. Vagy a veszély vonz engem? Fogalmam sincs, de az tuti, hogy ez is egy közös pont bennünk Leah-val. Az elméleti után a gyakorlati kalandok felé evezünk, ugyanis eljön a pillanat, hogy kipróbáljuk Leah bájitalát. Vagyis... mégsem. Sajnos a főzet úgy látszik, nem lesz jó, így megjátszott szomorúsággal veszem tudomásul, hogy nem ihatok belőle.
- A fenébe! Pedig úgy ittam volna egy kis unikornisvért! - nézem a csizmám orrát csüggedten, de csak egy pillanatig húzom barátnőm agyát, aztán abbahagyom. Csibész mosollyal kapom fel a fejem és nyelvet nyújtok rá.
- Na de, ami késik, nem múlik, nem igaz? Egyszer lehet, hogy még én magam vadászok le egyet! - ugratom tovább, mert ilyet biztosan nem tennék, hiába vagyok vérfarkas. Az unikornisok a varázsvilágban rendkívül értékes és tiszta lények, nem lenne szívem ártani nekik, és hála a megfelelő előkészületeknek, nem is fogok soha a közelükbe kerülni teliholdkor. Ami megjegyzem pár nap múlva esedékes, így tényleg jól jön a főzet, amit Leah készített.
- Istennő vagy! - veszem át tőle hálásan a dobozt, majd érdeklődve hallgatom, amit az asztronómus lányról mesél.
- Úúúú, ez marha jól hangzik! Tök rendes, hogy segít! Légyszi köszönd meg a nevemben is, hogy időt szán a csillagtérképre. Aztán majd mutasd, vagy mutassátok meg, ha elkészült! - mondom izgatottan, majd nincs más hátra, eljön a búcsú perce. Szorosan átölelem Leaht, igyekszem minden szeretetemet belesűríteni ebbe a mozdulatba, majd ha mindketten feltöltöttük a szeretetraktárainkat, meleg mosollyal az arcomon hátrébb lépek.
- Édes vagy, de azt hiszem, most jobb, ha hazamegyek. Reggel iszonyat korán kelek, mert Silas-szel túrázni megyünk - grimaszolok látványosan, hisz nem vagyok egy nagy sportember, de a természetet azért szeretem, szóval igazából várom is a dolgot. Hálás puszit nyomok az arcára, majd az ínycsiklandó husikat és a főzetes dobozt a táskámba rejtve kilépek az ajtón. Leah még elkísér egy darabig, jól esik ez a kis séta, de aztán mikor visszafordul, én inkább hazahoppanálok. Mint mondtam, nem vagyok valami nagy sportrajongó.

Én is köszönöm! ^^