Winter holiday

2002. DECEMBER 28-30

Románia egy eldugott szegletében található kis Sárkányrezervátum.

 A rezervátumtól nem messze található, egy üdülőház, közvetlen a tó mellett, melyben megszállhatnak a rezervátum lakói. Mágiával van védve az egész környezet, így a bejutás csak zsupszkulccsal lehetséges. Trükkös kulcs, mivel először a szálláshoz viszi az arra érdemes varázslókat, ahol bejelentkezés és alapos felkészítés után, újabb kulcs segítségével juthatnak el a sárkányokhoz. Több sárkány található, kisebb-nagyobb méretben. A legszelídebben akár a bátor látogatók még repülhetnek is. !!Fontos: Ha valaki nem szimpatikus a sárkánynak, azt egyszerűen ledobja magáról!!

Josephine Fairfax

2002. DECEMBER 28-30.

dress

Végre! Olyan régóta vártam már, hogy Jo csak az enyém legyen. Oké ez most furcsán hangzott, még tőlem is, de hát ez az igazság. Már mint én nem vagyok a szeretője vagy ilyesmi, de olyan rég voltunk már együtt valahol, kettesben. Hiányzik a csajos beszélgetés és igazándiból így az ünnepek alatt még jobban tud hiányozni a társaság. Noha hívott magukhoz, de azért az még tőlem is pofátlanság lenne, szóval finoman visszautasítottam. Azt tudom jól, hogy nem szeret túrázni-velem ellentétben, de néha rá lehet bírni. Most talán nem is fogunk annyit sétálni és sárkányon is lovagolhatunk! Arról nem is beszélve, hogy este vár minket a forró fürdő. Meg aztán ideje lenne elmondanom neki, hogy nem csak hogy kedvelem Fynn-t, de együtt is vagyunk. Talán csak a fél fejem fogja venni, amiért több mint 10 napig semmit nem mondtam neki erről. Meg aztán lehet, tud belém önteni egy kis lelket vagy eloszlatni a félelmemet ideig-óráig persze… Noha az sem kizárt, hogy ezt a részét magával az illetékessel kellene megbeszélnem, de ahhoz még gyáva vagyok. Nem is tudom, hogy egyáltalán hogy tudná ezt kezelni. Természetesen hiszek neki és benne is és igazándiból kettőnkben is… Csak az a fránya rossz érzésem ne lenne. Talán első körben a féltékenységemmel kellene kezdenem valamit. Vagy esetleg a bizonytalanságommal. Talán még az sem lenne rossz gondolat, hogy ha megpróbálnék bízni magamban és elhinni, hogy igen is kedvelhet, és hogy talán egyedül is elég vagyok neki. Elég lehetek egyáltalán egyedül neki? És mi van, ha nem? Ha esetleg mással is találkozik, rajtam kívül? Ha… Merlinre annyi, ha jutott most az eszembe, hogy legszívesebben visszabújnék az ágyba, a takaró alá és ki se jönnék legalább egy hétig…Vagy addig, amíg nem jön elő a kapcsolatokra „szakosodott” önbizalmam. Szóval igen,  Jo-nak amúgy is több tapasztalata van ilyen téren és ismer annyira, hogy tudja mi az, amivel meg tud nyugtatni egy kicsit, szóval övé az elsőbbség.
Miután mindent összepakoltam, elláttam a szomszédokat jó tanáccsal a két cukiságomat illetőleg indultam is. London egyik kietlen sarkában volt elhelyezve a zsupszkulcs, amit-nyilván stílusosnak akartak beállítani; egy sárkánygrafiti alatt található szénné égett csizmaszerűség bolt. A kutya nem járt erre, szóval annyira nem vészed, bár egy felperzselt pusztaságnak lehet jobban örültem volna, messze a mugliktól. Külön dicséretet érdemlek, amiért nem hogy nem tévedtem el, de még hamarabb is ideértem, mint Jo. Pedig kettőnk közül ő az, aki előbb szokott érkezni a randinkra. Mondjuk a hamarabbi érkeztem nem volt a terv része, de nem volt senki előttem a kávézóban, így kikérve Jo kedvencét és a szokásos rózsateámat már meg is voltam. Beszereztem még pár finomságot, és hogy kedvezzek Jo-nak valami igazán húsosat és lehetőleg majdhogynem nyerset, hogy ne legyen annyira rosszul tőle és talán meg is egye. Míg vártam Jo-t, eliszogattam a teámat és alaposabban megnéztem a grafitit, miközben szorosabbra húztam a kabátom övét, mert azért hideg volt.

Sárkányok földjén



to: Leah
language warning!
2002. 12. 28 - 30.
outfit

Nagyon vártam ezt a mai napot. Egyrészt mert sosem láttam még sárkányokat a saját szememmel, legyen bármennyire is vérciki ez egy felnőtt boszorkány szájából... de apám - hát hogy is mondjam - nem épp az a fajta apa volt, aki ilyen kirándulásokra időt szakított volna. Anyám meg a híres-nevezetes migrénje miatt szinte alig hagyta el a szobáját. Szóval nem sok családi programban volt részem eddigi életem során, így majd kibújok a bőrömből, hogy Leah elhívott erre a kiruccanásra! A túrázás meg a hideg mondjuk nem az én terepem, de a sárkányok tényleg baromi izgik, ha meg fázunk, majd iszunk. Ez különben is duplán praktikus: a pia felmelegít és bátorságot is ad, és ha sárkányokat kell lovagolni, utóbbira elég nagy szükségünk lesz!
Amúgy marha hálás vagyok Leahnak, hogy ilyen ötletekkel időnként teljesen kirángat a nyomorúságos szürke hétköznapokból meg az istenverte holdtölték miatti szorongásomból... Jól esik kiszakadni  megszokott életemből, és az ilyen adrenalin-löketek a lehető legjobb eszközök erre. Annyira imádom ezt a csajt, hogy arra szavak nincsenek, sokkal jövök neki, az egyszer biztos! Van mit tanulnom tőle ami az ajándékozást illeti, nekem soha nem jutna eszembe ilyen kreatív karácsonyi ajándék ötlet, pedig naná, hogy ezerszer jobb, mint egy újabb pulcsit vagy parfümöt kapni. El is határozom magam, hogy jövőre kitalálok valami értelmeset! Na és reménykedem, hogy azért értékelni fogja a neki vett könyvet. Ha nem is ilyen király, azért nagyon megszenvedtem, mire rátaláltam a századik antikváriumban. Izgatottan sietek a megbeszélt találka helyszínre, hátamon egy megtermett zsákkal, ami még így is baromi nehéz, pedig csomó dolgot direkt zsugorító bűbájjal láttam el, mielőtt bepakoltam volna. Egy csomó idő szaladt el a pakolással, így jól el is kések, pedig ez tökre nem szokásom. Borzalmasan utálok késni, ami azt illeti.
Majd' tíz perc késéssel futok be, és rögtön megpillantom legjobb barátnőmet a graffiti előtt ácsorogni.
- Szia Leah! Jajj, bocsi, hogy így elkéstem... a pakolással ment el így az idő. Nem tudtam, hogy mit csomagoljak, aztán úgy túlkombináltam, hogy gyakorlatilag mindent elraktam - grimaszolok látványosan bocsánatkérő mosollyal. - Ó de cuki vagy, hogy nekem is kértél közben kávét! - nyomok egy cuppanós puszit a jobb pofijára. A kávénak isteni illata van, én meg alig ébredtem fel, úgyhogy átveszem és gyorsan hörpintek belőle két nagy kortyot, majd a táskámban kezdek el kotorászni.
- Mielőtt elfelejteném... hoztam neked valamit. Boldog kariiiit! - ragadom meg végre a nagy, vaskos, karácsonyi csomagolópapírral bevont könyvet, és felé nyújtom. Mivel korábban nem volt alkalmunk összefutni az ünnepek alatt, így csak most tudom odaadni, de jobb későn, mint soha, ugyebár! Ha Leah kibontja, és megnézi, akkor láthatja, hogy a könyv a

Minden napra egy bájiital
Az évkör szezonális ínyencségei, lokális hozzávalókból

- címre hallgat. Remélem, hogy tetszik neki, mert tényleg sokat szaladgáltam érte. Amíg a könyvet nézegeti, én beleharapok az egyik húsos péksütibe is, amit a kezében lévő papírzacsiból szagoltam ki, mert reggelizni sem volt időm természetesen. Hangosan nyammogva nyelem le a falatot, aztán lelkesen megszólalok:
- Baromi izgi ez az út, nagyon nagyon köszi, hogy elhívtál! - mosolygok rá hálásan.
- Mikor is indul a Zsupszkulcs? Van még időnk egy kicsit dumálni, vagy rohannunk kell? - kérdezem izgatottan.

Josephine Fairfax

2002. DECEMBER 28-30.

dress

Igazándiból meglep, hogy a megbeszélt időben Jo még sehol sincs. Nem szokott ő késni, pláne nem úgy, hogy én hamarabb vagyok itt. Kifordult magából a világ. Bár valljuk be, lesz mivel visszavágnom, ha legközelebb elkésem. Mondjuk, ő rámondhatja, hogy egyszer az életben neki is megengedett a késés, ha már én sose tudom tartani a megígért időpontot, de hát ez van. Mostanában, nem is szoktam annyit késni. Lehet, hogy direkt mond korábbi időpontot, hogy biztos odaérjek? Lehet ez lesz a dolgok nyitja.
Mosolyogva fordultam az ismerős léptek felé és boldogság járta át a testem, amikor megpillantottam a hanghoz tartozó testet is. Olyan rég láttam és annyi mesélni valóm lenne, és úgy megölelném, de mindent szép sorjában. Megvártam, amíg kifújta magát, majd gonosz vigyorra görbültek az ajkaim, amikor a késést említette.
- Végre valahára nem én késtem el a randinkról!- Lelkesedtem talán túlságosan is, de ez volt az igazság. Olyan jó érzés fogott el, hogy nem várattam meg, az meg csak hab a tortán, hogy ki tudtam elégíteni a vágyait az evés és ivás tekintetében. - Furcsa, hogy pont te vagy, aki ennyit csomagolt. Általában fordítva szokott lenni, lehet a karácsonyi manók összekeverték pár tulajdonságunkat.- Ütögettem meg az állam, mert a halloween-i történésekből kiindulva semmit sem tartok kizártnak. Bár akkor Jo nem volt ott, de elmeséltem neki a történéseket, így gondolom, tudni fogja mire gondoltam manó címén. - Tudod, hogy szívemen viselem, hogy éhen ne halj, arról nem is beszélve, hogy ne haragudj, amiért nem általam főzött kávét kaptál. De ígérem, ha legközelebb velem alszom, kiengesztellek.- Kacsintottam rá és hatalmas szemeket meresztve néztem az ajándékra, amit a kistáskájából húzott elő. Szorosan megöleltem és már most tudtam, hogy tökéletes, pedig még ki sem kellett nyitnom. Jo sosem fog mellé az ajándékokkal, bár nála jobb ajándékot nem adhat. Ohh, talán kezdem megérteni Fynn mire is akart kilyukadni a karácsonyi ajándékával kapcsolatban, viszont egy szava sem lehet. Ajándékot is kapott és megkapta azt is, amit kért. Erre a gondolatra csak elpirultam, majd felbontottam a csomagolópapírt, ügyelve, hogy ne tépjem szét, és egyből beleszerettem. Kinyitottam és lapozni kezdtem, hogy egy random oldalnál megálljak és átolvassam a bájital hozzávalóit és az elkészítés módját. Alig várom, hogy hazaérjek és kipróbálhassam. Lehet nem is fog olyan sokáig tartani a könyvben való főzetek megalkotása, mint az író azt gondolja. Ha belelendülök, igazán hatékonyan tudom elkészíteni a főzeteket.
- Tökéletes az ajándék, mint mindig! Nagyon szépen köszönöm!-Öleltem magamhoz, vigyázva, hogy le ne ejtse a kávét és a sütit. - Ugyan már. Ha azt mondom egyedül megyek, az első mondatodban ott lett volna a „szó sem lehet róla”, ezt követte volna, hogy „te, egyedül, Romániában, SÁRKÁNYOKKAL?!”, majd a folytatásban, hogy „akkor is elkísérlek, ha akarod, ha nem”.- öltöttem rá a nyelvem, élve a költői túlzás szabadságával.- Amúgy meg, nélküled nem lenne az igazi. Egyedül megülni egy sárkányt? Biztos unnám magam. Meg aztán ott van az a tény is, hogy ilyen ajándékot még úgy sem kaptál senkitől; legjobb tudomásom szerint.-Adtam egy puszit az arcára, majd a táskámból elővettem egy apró, becsomagolt kis dobozkát. Ezt még Párizsban vettem neki és a kérdésére miszerint van-e még időnk, csak ravaszul elmosolyodtam.
- Ez még az ajándékod része. Párizsból hoztam, amikor ott jártunk Fynn-nel egy esküvőn. És ha már említem, akkor tudnod kell, hogy szerelmes vagyok belé, és a jelek szerint ő is belém, úgy hogy 15-e óta együtt vagyunk és velem maradt Párizsban. 23-án találkoztam Sean-nal és tőle is kaptam egy gyönyörű ajándékot, persze mondanom sem kell, hogy amikor kinyitottam sírtam egy sort, vagy többet. És Fynn-nel töltöttem a Karácsony egy részét, meg a tegnap estét és a ma reggelt.-Hadartam el gyorsan, majd a kezébe tettem az apró dobozt. Nem olyan nagydolog, egy kinyitható medál volt, amibe belecsempésztem az egyik miniatűr képet, ami róla, Silas-ról és rólam készült. Elvégre annyira nem lehetek önző, hogy csak magamról rakok bele képet. - Amúgy Boldog karácsonyt.-Hajoltam hozzá egy puszival és ismét belekezdtem, nem hagyva időt neki, hogy megszólalhasson. Igazándiból csodálom, hogy nem jegyezted meg azonnal, hogy fura szagom van, bár reggel kétsze…Khm…Háromszor letusoltam és hajat is mostam, hogy ne legyen zavaró számodra.-Vörösödtem el teljesen, majd karon ragadtam és mielőtt bármit mondhatott volna, már a zsupszkulcs forgatagában voltunk. Nem szeretem ezt a fajta menekülő utat, de ez a legjobb esély, hogy talán Jo lenyugszik, amiért ilyen sokáig titkoltam előtte a dolgokat. Imádtam Jo-t, és tudtam, hogy bármit is mutat, a szíve mélyén szeret engem, de utáltam magam, ha fájdalmat okoztam neki, és most bizony elhallgattam előle pár igen lényeges információt, amit nem kellett volna. Valahol az is hozzátartozik, hogy féltem, amint hazaérünk, egyszerűen közli, hogy vicc volt és magamra hagy.
Ahogy megérkeztünk és alább hagyott a szédülés egyszerűen átöleltem őt. –Olyan nagyon félek, és nem tudom, hogy mit csináljak, de ugyan akkor rettenetesen boldog is vagyok. Kérlek, segíts.-Suttogtam a vállába és még szorosabban fontam közé a karomat. Rettenetesen szükségem volt rá. Hasonló elveszettség érzés volt bennem, amikor Su eltűnt, csak most nem mást, hanem saját magamat kellett megtalálnom, pontosabban a nem létező bátorságomat.  
 

Sárkányok földjén



to: Leah
language warning!
2002. 12. 28 - 30.
outfit

Tökre szégyellem magam, hogy így elkéstem, ez alapból annyira nem jellemző rám. Fogalmam sincs, mi van velem mostanában, de olyan, mintha kicsit eluralkodott volna rajtam a káosz, így az év vége fele. Eddig igyekeztem tartani a gyeplőt, egyben tartani a dolgaimat, de az utóbbi időben olyan alap dolgokat felejtek el, hogy az már röhejes... máskor meg egyenesen közveszélyes, például a múltkor is majdnem elfelejtettem bevenni a farkasölőfű főzetet, aminek végzetes következményei lehettek volna... Az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe, így sikerült viszonylag megőriznem a hidegvérem teliholdkor. Akkor is, elkönyveltem magamban, hogy össze kell szednem magam, de ez egyelőre csak görcsös igyekezet, és amint látszik, nem igazán megy, mert most is szanaszét áll a fejem.
Szerencsére Leahval olyan őszinte a kapcsolatunk, hogy előtte egyáltalán nem kell megjátszanom magamat, ezért nem találtam ki semmi kamu kifogást, hanem egyszerűen bevallottam, hogy a pakolással ment el az idő. Barátnőm megértő, mint mindig, de azért látszik rajta, hogy eléggé meglepődött a dolgon, és kihasználja az alkalmat, hogy élcelődjön velem egy sort.
- Haha, lehet jobban jártam volna, ha a manókra fogom a dolgot. Azok a híres nevezetes manók egyszer már alaposan bekavartak neked az utóbbi időben - emlékszem vissza a bizarr sztorira, amit Leah mesélt a Samhainról, amire sajnos nem tudtam elkísérni. Épp gyengélkedtem ugyebár...
Marha idegesítő, hogy egy csomó tök jó programról lemaradok a vérfarkasságom miatt, nem elég, hogy iszonyat megterhelő a szervezetemnek az állandó átváltozás, még emberi életemet is hátráltatja a dolog. Akárhogy is, ez már valószínűleg örökre így lesz, szóval ideje beletörődnöm a dologba...
Szerencsére gyorsan kellemesebb témára terelődik a szó, úgymint a kaja és a kávé, a két kedvenc dolgom a világon, na persze csak Leah után.
- Istennő vagy, mint mindig - búgom neki hálásan, majd újabb adag koffeint veszek magamhoz. Hiába, enélkül valószínűleg tényleg képtelen lennék élni. Ahogy hús nélkül sem... legyen bármilyen trendi vegának lenni mostanában.
Nagyot dobban a szívem, amikor barátnőm kibontja a csomagot, és szemlátomást tényleg tetszik neki az ajándék, ami melegséggel tölti el a lelkem. Úgy örülök, hogy nekem is sikerült örömöt szerezni neki, jövőre tényleg nagyon ráállok erre az ajándékozás témára, és tutira kitalálok valami menő nyári utazást kettőnknek.
Miközben ezen agyalok, nyelvet öltve kifiguráz a csajszi, és én nagyon nevetek. Hát tényleg baromi jól ismer, mert tutira pont így reagáltam volna, ha egyedül akart volna nekiindulni egy ilyen útnak.
- Jó jó. Tényleg így lett volna. Na de még egyszer, nagyon köszönöm! Irtóra örülök az egésznek. Még ha ki is dobom a taccsot a sárkány hátán - most rajtam a sor, hogy kinyújtsam a nyelvem, de hamar megváltozik a hangulat, ahogy Leah átadja az ő ajándékát. Baromira meghatódom a dolgon, és totál elállt a szavam, miközben a dobozkát bámulom. Ám a némaságnak nem csak a meghatódás, hanem a szavai feletti döbbenet is a kiváltója ezúttal.
- Hogy... mi? - pislogok rá lefagyva. Először azt hiszem, csak viccel, a szavai alapján még el is tudnám képzelni, de aztán a kis barack színű pírre téved a tekintetem az arccsontján. Leesik, hogy tényleg komolyan beszél. Uramisten. Automatikusan mozdulva nyitom ki a dobozkát, és futólag elmosolyodom, mert annyira cuki ez az egész, de közben még mindig nem tudok megszólalni, mert valósággal sokkolt a bejelentése. Leah... összejött... azzal a nőcsábásszal...Sőt! Nem csak hogy összejött, hanem szerelmes belé!
Merlinre, mi lesz ebből?
Igyekszem összeszedni magam, gyorsan köhécselek egy párat, ezzel is megerősítve magam, hogy visszatért a hangom, majd nagy nehezen kibököm.
- Tudod, nekem csak az a fontos, hogy boldog légy... - mondom a szokásosnál halkabban, de őszintén. - De tényleg! - mosolygok rá barátnőmre, majd gyorsan megölelem.
- Viszont jobb lesz, ha minél előbb elbeszélgetek a te Casanováddal... nem árt, ha tudja, hogy egy vérfarkas fogja kísérteni, ha valaha sírni látlak miatta! - mondom félig poénkodva, félig halálosan komolyan.
- Most, hogy mondod különben tényleg érzek rajtad valami fura szagot, csak eddig a kávé meg a péksüti illatára koncentráltam - fintorgok látványosan egyet, de aztán elnevetem magam.
- Csak vicceltem, nem vészes... - legyintek, aztán vetek még egy pillantást a medálra és a képre.
- Ez meg csodaszép... Annyira köszönöm! - mondom elérzékenyülve, és már épp megkérném Leaht, hogy segítsen felvenni a medált, mikor hirtelen megragad engem meg a zsupszkulcsot is,  és kezdetét veszi az a rettenetes pörgés. Szorosan a tenyerembe zárom a medált, és behunyom a szemem, hogy ne adjam vissza a reggelit. Csak akkor nyitom ki újra a szemem, amikor talaj kerül a lábam alá. Arra eszmélek, hogy Leah szorosan ölel, és valami olyasmit magyaráz nekem, hogy mennyire fél, de nem fogtam fel teljesen, mert még mindig szédülök egy kicsit.
- Nyugi... csak add önmagad, és minden rendben lesz! Ha Fynn nem jön rá, mekkora mázlista, akkor még mindig előhúzhatod a tarsolyodból a "legjobb barátnőm elharapja a torkod" kártyát... - mondom immár teljesen csak viccből, aztán egy kicsit hátrébb lépek, hogy a szemébe nézhessek.
- Leah... te csodálatos vagy. Semmi okod félni! - jelentem ki határozottan, majd felé nyújtom a markomban szorongatott medált.
- Segítenél ezt felvenni légyszi? - kérdezem, miközben most először pillantok végig a minket körülvevő gyönyörű tájon.
- Na és közben ki vele, milyen ajándékot adott neked a fajtársam? És hogy jöttetek össze Fynnel pontosan? Hogy került ő is Párizsba? A párizsi útról meg az esküvőről persze hallottam, csak Leah azt korábban "elfelejtette" megemlíteni, hogy Fynn is ott lesz. Szóval elég nagy lemaradásban vagyok most a szerelmi életét illetően.

Josephine Fairfax

2002. DECEMBER 28-30.

dress

-Remélem legközelebb el tudsz jönni. Nélküled nem volt az igazi, de Fynn kárpótolt. Viszont bármennyire is szépek a szemei, veled lett volna teljes a Halloween, meg igazándiból bármi.- Kacsintottam mosolyogva, mert Jo-val sokkal jobb lett volna, de igaz, ami igaz, Fynn látványa kárpótolt, és a bor sem volt olyan rossz. - Sajnálom, hogy miattam kimaradsz olyan sok mindenből.-Húztam félre a szám és elszégyellve magam, lesütöttem a szemem. Tudom, hogy ha bármi probléma lenne, akár telihold után is mehetnék hozzá, de utálom magam, amiért tönkre tettem az életét. Tudom, hogy nem haragszik és már milliószor átrágtuk, de ez a bűntudat és öngyűlölet sose fog elmúlni. Talán ha megtalálnák az ellenszert, akkor talán igen, de így…Így nem tudom megbocsátani magamnak és amiatt is még jobban bűntudatom is van, amiért boldog merek lenni. Meg se érdemlem, hogy boldog legyek, lehet, jobb lenne, ha elengedném ezt és Fynn-t is és addig nem is gondolnék ilyesmire, amíg nem tudom teljesíteni a Jo-nak tett ígéretemet. Bár ha ezt mind elmondanám neki, akkorát kapnék a fejemre, mintha kentaurok vágtáznának át egy frissen nyílt füves mezőn. A gondolatot el tudom titkolni, de az érzést nem, ami kiült az arcomra, és több mint valószínű, hogy tudja is mi jár a fejemben, de talán most nem fog leszidni nagyon.
Elmosolyodtam a bókján, bár a kedvem most nem a legboldogabb, de majd feltornázom a zsupszkulcs után. - Úgy ismersz, mint aki nem gondolt az ilyenre? A táskámban van bájital.- Kicsit több fajta, mint kellene, de inkább legyen nálam, mintsem ne legyen és S.O.S. kelljen bármi is. Amúgy nem hiszem, hogy hányna, de ha nagyon aggódik, akkor megiszik egy finomságot és már gond sem lesz. Ha meg még is, majd előre szólunk, hogy vigyázzanak a fejükre, meg a ruháikra. Mondjuk, addig semmi gond nem is lehet, amíg le nem dob minket a hátáról. Ha le is dob, abban reménykedem, hogy még felszállás előtt. Nem szívesen lapulnék ki.
 Bevallom nagyon tetszett, hogy ledöbbentettem, és valahol mélyen szörnyen bánom is, amiért nem avattam be, de nem is mertem szólni, túlságosan is félek, hogy esetleg még sem mennek olyan jól a dolgok és túl korán örülök és egyszerűen elveszítem őt. Keserű mosolyra húztam számat, mert a bűntudat nagyon is erősen dolgozott bennem, de aztán felnevettem. Igen ezt a Casanova-t én is említettem neki, de valahogy az nem jött ki olyan jól és akkor nagyon is féltem, hogy esetleg soha többet nem fogom látni, mert ott hagy, de nem hagyott, sőt olyan ajándékot kaptam tőle, amire már nagyon éhezett a szívem és a lelkem. - Azt pletykálják, hogy gyengéi a szőkék, szóval lehet, nem vesz majd annyira ijesztően komolyan, inkább dögösen szexinek fog tartani és akkor oda az ijesztés rész.- Kacsintottam rá mosolyogva, mert Jo még engem is le tudna venni a lábamról, ha lenne bármi hajlamom is a nők felé. Hiába láttam már minden állapotában, egyszerűen nem hozott úgy lázba, mint például Fynn, de ő még felöltözve is képes lázba hozni.- Mond nyugodtan, hogy ez a kezdeti fellángolás, de ha még is sírni látnál miatta, akkor sem szeretném, hogy kísértsd. Nem szeretnék neki rosszat, se most, se a jövőben. Viszont ígérd meg, ha találkoztok, majd elmeséled mivel kínoztad meg.- Kuncogtam mosolyogva, mert semmi pénzért ki nem hagynék egy ilyen vicces eseményt. Gondolom Alizon-nal jót nevethetnénk, ahogy Jo megizzasztja Fynn-t, bár valahol sajnálnám, sőt biztos szívesen megmenteném, de csak amikor már a végét járná. Lehet, nagyon gonosz vagyok, de biztos vagyok benne, hogy kellően megbűnhődök majd az ilyen gondolataimért, csak azt remélem, hogy Jo vagy Fynn lesz, aki a büntetésemet kiszórja és nem más. Ettől függetlenül az a kellemetlen gondolat és érzés nem akar elengedni, ami azt suttogja, hogy nem érdemlem meg sem a szerelmet, sem a feltétlen barátságot Jo-tól. Egyedül létet érdemelnék semmi boldogságot…
- Aggódom az orrod állapota miatt. Nálam sem érezted, bár nagyon-nagyon ügyeltem, hogy ne is érezhess semmit. Ettől függetlenül, vagy jól csináltam a dolgomat, vagy vizsgáljuk majd meg a szaglásodat. Örülök, hogy nem zavaró a számodra. Nagyon bántana, ha zavarnálak vele, noha nem tudom tagadni, de szerintem jó illata van.- Mosolyogtam elpirulva, majd őszintén elmosolyodtam, hogy tetszik neki a lánc. Remélem, hogy jó lesz, és a kép is tetszeni fog neki. Ritkán találkoztam a féltestvérével, ellenben annál több jót hallottam róla, és Jo boldog vele, arról nem is beszélve, hogy amilyen kitartó, csodáltam volna, ha a srác nem adja be a derekát. Bár erre az esetre is meglett volna a fenyegető pillantásom. Aki bántja, vagy fájdalmat okoz Jo-nak, annak számolnia kell egy izzó, kék szemű fúriával. Ritkán vagyok dühös, de ha ilyesmi történik, akkor mágus legyen a talpán, aki elém kerül és kiváltotta a haragom.
-Nem ilyesmi miatt aggódom, Jo.- Mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a láncot és finoman rátettem. Tökéletes lett, bár meglepett volna, ha nagy vagy kicsi lenne. Tökéletesen tisztában vagyok a méreteivel, és nem csak a ruhák terén, még szerencsémre. - Csodálatosan áll. Amikor megláttam, már akkor is a neved suttogta, így muszáj volt haza hoznom neked.- Öleltem meg még egyszer és egy puszit leheltem az arcára.
- Egy gyönyörű kék rózsák karkötőt. „Stílusosan” a postaládámba akarta doni, de véletlen leharaptam egy woodoofánk fél fejét, amikor megláttam, és odajött. Egyébként, úgy néz ki, hogy szerelmes, de gyáváskodik. Remélem, megjön az esze, mert ahogy elmesélte az a bizonyos Safi vagy ki, normálisnak tűnik. Egyébként a Vérfarkas Nyilvántartáson dolgozik. Esetleg nem láttad?- Nagyon is érdekel, hogyan nézhet ki az, aki ennyire képes volt elcsavarni Sean fejét, a szívéről nem is beszélve. Furcsa, de nagyon is örülök annak, hogy boldognak látom, még ha egyelőre nem akarja megadni magát teljesen az érzésnek. Belekaroltam Jo-ba, ezzel is megtámasztva a még szédülős fejét és elindultunk az úton a szállás felé. Nincs olyan messze, de annyi idő pont van, hogy beszélgessünk kicsit.
-Igazándiból, Fynn ismerősei házasodtak össze. Kissé bonyolult, de kezdem az elején. Ugye Novemberben találkoztunk, amikor volt olyan „kedves” és felajánlotta, hogy menjek a lakására, mint kb minden csaj, akivel smáról…- Mondjuk erre a gondolatra elszorult a gyomrom és éreztem, hogy valahol csalódott is vagyok, és féltékeny és bizonytalan, arról nem beszélve, hogy a félelmem a múltjával kapcsolatban csak felerősíti a hülye tévképzeteimet, amiket muszáj leszek legyőzni, elvégre nem retteghetek folyamatosan attól, hogy előugrik valaki, és közli, hogy babát vár Fynn-től. Na igen. Azt hiszem, ha ilyesmi megtörténne, soha többé nem kezdenék párkapcsolatba, és elvonulnék apácának, aki csak a bájitalokkal foglalkozik. -Nem mentem, nem is kerestem, sőt, ha megláttam valahol elhopponáltam, esélyt se adva semminek. Azután küldött egy baglyot, amiben meghívott magával egy régi sze.. Régi barátainak az esküvőjére. Nem akartam elmenni, de aztán győzött az a pici hang a fejemben és a szívemben, ami már akkor is Fynn után ácsingózott. A ceremónia szép volt amúgy, bár elmenekültem a menyasszony elől, aki túlon-túl is kíváncsian fürkészett. Fynn megkérdezte, hogy nem lennék-e a barátnője, az egyetlen, én meg boldogan igent mondtam. Bár volt egy pillanat, amikor én és a nagy szám, meg a túlgondolt hülyeségeim miatt, majdnem nem lett belőle semmi. De végül jól alakultak a dolgok, és elmondtam neki, hogy szeretem. Amikor mondtam, hogy Párizsban maradok, megkérdezte, hogy nem zavarna-e, így velem maradt. És neki hála nem tévedtem el, mindent láttam és megvettem, amit akartam, bár bevallom őszintén el tudtam volna viselni még pár napig, hogy kettesben legyünk.- Értem a sztori végére. Kihagytam Jonathan-t, mert említésre sem méltó bogár, Nick-et meg, meg se említem, mert hamarabb tudta meg a dolgokat, mint Jo, bár ő erősen hajazott arra, hogy ha még sem kellene nekem Fynn vagy nem jönnek össze a dolgok, ő szívesen megmutatja neki, milyen is a… Azt inkább hagyjuk is, mit mutatnak meg neki.
Időközben elértük a szállást, ami kellemes látványt nyújtott a havas külsejével. Belépve pedig egy nagyon mosolygó nő fogadott minket, aki erősen emlékeztetett Cassie fogpaszta reklámot idéző mosolyára.
-Üdvözlöm Önöket! Bizonyára Önök lesznek Josephine Fairfax kisasszony és Leah Barlow kisasszony. Most csak Önöké a ház. Remélem, élvezni fogják az itt töltött időt.- Magyarázott még a biztonságról, a mugli védelemről, a hivatlan varázslók elleni védelemről és garantálta, ha bármi baj lenne, pillanatok alatt itt lesz valaki, aki megoldja a gondunkat, csak bele kell dobnunk egy cetlit, rajta a problémánkkal, a kandalló feletti kis üstbe. Az étkezéseket a házi manók fogják ellátni, így nekünk nincs más dolgunk, mint pihenni. Van egy kültéri forró vizes medence is, amennyiben használni kívánjuk, úgy szóljunk egy manónak, aki pillanatok alatt elkészíti nekünk. Átadta a ház kulcsait, majd távozott.
- Mit szólnál, ha lepakolnánk, és utána eldöntenénk mit is csináljunk?