Lecsapó gonosz

Swooping Evil

Ártalmatlannak tűnő, zöld gumóként pihenő, zöldes-kék színű lepkére hasonlító, farkasfejű varázslények otthonául szolgáló barlang. A Halálszárny fő tápláléka az emberi agyvelő. Mérge halálos, ám megfelelően hígítva eltörli a rossz emlékeket. Képes visszaverni egy bizonyos számú varázslatot, így bőre is igen értékes alapanyag lehet.

Fynn

2003. Május 06.

dress

Miért van az, hogy ha minden jól megy, én azt is képes vagyok túl agyalni, olyannyira, hogy a lehető legjobb dolgot mérgezi meg a bekúszó kis gonosz Én? Nyilván velem van a gond, sőt biztosra veszem, mert ha így haladok tényleg tönkreteszek mindent. A sulival nincs baj, a bájitalaim remekelnek, a munkában sincs hiba. Még a kis titkos ügyleteim is flottul mennek, annak ellenére, hogy kihagytam két hónapot az évben. Erre mit kell elrontani? Hát persze, hogy minden jót, ami ér. Bár most, hogy jobban belegondolok ez sem teljesen igaz, mert nem teszem - elméletileg annyira tönkre, csak van az a bizonyos kis érzés, ami nem hagy nyugodni. Erre is van megoldás, beszéljem meg Fynn-nel a dolgot. De még is, hogy vezessem fel, anélkül, hogy teljesen félre értené? Én igyekszem, tényleg. Minden létező módon, ami csak az eszembe jut, de egyszerűen azon az aprócska tényen nem tudok tovább jutni, hogy nagyon is bírja azt a szőkét. És furcsa mód, egyáltalán nem az zavar, hogy csókolóztak- pedig ez lenne a logikus, hanem az, hogy kedveli és elismerte, hogy bejön neki, arról nem is szólva, hogy a szőkesége miatt Fynn tipikus esete. Babaarc, szép mosoly, igéző szempár és a haja, ugyebár. Ha nem láttam volna a saját a szememmel, hogy néznek egymásra, talán nem rettegnék ennyire. Noha a pillanat egy tört részéig néztem őket, és teljesen másképp mérte végig őt, mint engem szokott, még is fájt látni. Mintha ő minden titkát tudhatná, holott elméletileg az elsőbbség nekem járna. Félek, hogy csak pillanatok műve, de Fynn közli, hogy elege van belőlem, és amúgy is szerelmes a csajba, szóval ajtót mutat, és inkább vele van, mint velem. Amit teljesen megértenék, csak... Már csak a gondolat is, hogy elveszíthetem. Bár sosem mondtam ki, de tudom, hogy érzi valami nincs rendben ezzel kapcsolatban és emiatt az egész kapcsolatunk elég kaotikussá tud válni. A féltékeny barátnő tankönyvi képénél is szerepelhetne az arcom lassan. Pedig nem csak az van emögött. A hazajövetel óta átrágtuk már magunkat pár komolyabb beszélgetésen, de ahogy szóba jött az újdonsült "kapcsolata", nem tudtam már helyesen kezelni a dolgot. Biztosított, hogy azon a csókon kívül nem történt semmi komolyabb, és ezt elhiszem neki, mert nem is érdekel, ha másképp lenne, de érzem, hogy igaz. Ismerem annyira, hogy sosem bántana meg, vagy csalna meg vele, de egyszerűen nem tudom simán elhinni, hogy nem érez iránta mást, csak szimpla barátságot. Egy barátságban, ha az egyik fél dögösnek tartja a másikat, az már nem nevezhető barátságnak, vagy nekem magyarázták rosszul a fogalmat. Talán tényleg az lett volna neki a legjobb, ha nem jön utánam Kairo-ba, vagy nem jövök haza. Megmaradt volna a vége egy kellemes emléknek. Azt hiszem, egy életre megutáltam a szingli szőkéket. Nem ők tehetnek róla, csak ösztönös védőmechanizmus. Amúgy meg, nem feltétlen csak én vagyok, aki miatt, nem mindig minden felhőtlen jó, mint Kairo-ban. Van valami, amitől ő is tart, még ha nem mondja, és bár mondaná. Akkor már túl lennénk ezen és tényleg minden rossz a múlté lehetne.  Ha elmondaná, mit csináljak, megtenném. Még ha ehhez az is kell, hogy örökre elengedjem. Jobban szeretem, mint ő azt elhiszi nekem és bármit megtennék, hogy boldognak lássam, ne csak ideig-óráig, hanem mindig. Nem is tudom, meddig fogjuk tudni ezt az egészet így fenntartani. Imádom, amikor együtt vagyunk, és semmiért nem cserélném el, de ha nem boldog mellettem, akkor el kell engednem, igaz? A gond ott kezdődik, hogy ez sem teljesen igaz így. Érzem, ahogy rám néz, vagy hozzám ér, hogy szeret, mintha pont ugyan úgy érezné magát, akárcsak én. Mint aki megkapta, amire vágyik, még sem eleget, mintha sose kapnánk a másikból eleget, és egyre csak többet akarunk. Legalábbis én a magam nevében ezt érzem.  Azt hiszem, ha hazajöttünk ránk fog férni egy alapos beszélgetés. Bár magamat ismerve, lehet, kibukik belőlem a dolog, és akkor ott helyben kiderül minden. Nem szeretem ezt az oldalamat. Mellesleg nem is tudtam a létezéséről, egész Januárig, de most már szeretnék megszabadulni tőle. És ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül.
Nagy sóhajjal felkeltem a kanapéról és elkészültem, elvégre megígértem, hogy elkísérem, meg aztán engem is érdekel egy-két fiola abból a méregből. Mondjuk, az is benne van a pakliban, hogy nem tudnék itthon nyugodtan üldögélni, amíg ő beszerző körúton van. Nem értem Alizon hogy bírja. Jó, hülye kérdés, nyilván nem mindenbe van beavatva, de az ilyesmiket elmondja neki, nem? Okvetlen rá kell kérdeznem, és ha még is elmondja neki, akkor meg kell kérdeznem Alizon-t, hogy tud nyugton ülni és várni, hogy hazajöjjön. Nekem elég volt elképzelni mi történhetne vele, és már is felrobbantottam a bájitalt, amin dolgoztam. Ezt mondjuk nem kötöttem az orrára, csak kijelentettem, hogy vele megyek. Nem olyan könnyű átejteni, de ha rá is jött, kedvesen úgy tett, mint aki elhiszi, hogy olyan nagyon érdekelnek a nyirkos, sötét helyek, amik tele lehetnek pókokkal; ahol akár ott is hagyhatjuk a fogunkat. A pókokra levert a víz, mert mintha Akromantulákat is emlegetett volna. Nyilván elmegyek, de nem garantálom, hogy nem fogok elájulni, az első porszemnél is nagyobb pók láttán. Nyilván nem leszek nagy hasznára, de akkor is. Az órára pillantva eszmélek csak fel, hogy már megint késésben vagyok, és ha nem sietek, nem csak elkésem, de számíthatok egy alapos dorgálásra is.
Furcsán ismerős pillangók keltek fel a hasamban, amikor megláttam Fynn sziluettjét és ilyenkor minden bajunkat eltudtam felejteni és a kis hang is békén hagyott a gonoszságával, mert tini lányokat megszégyenítő módon ujjong belül. Egyszerűen a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Kívülálló szemmel, úgy tűnhettem, mint aki nem tegnap találkozott vele, hanem minimum egy éve. Kár lenne tagadni, és nem is tudom, mennyire szeretem és hogy mennyire hiányzott már nekem. Attól fühhetlenül, hogy mennyire nem vagyok az a nyilvánosan nyakba ugrálós, úgy érzem erre most nagy szükségem volt.
-Hiányzol…- Suttogtam az ajkaiba és hozzá bújtam. Olyan rossz előérzet lett úrrá rajtam. Vajon ha haza hopponálnék és nem a kulcshoz, mennyire haragudna meg? Lenne pár ötletem, mivel enyhítsem a haragját, bár tudom, hogy azzal is csak ideig-óráig tudnám elvonni a figyelmét a munkájáról. Talán most az egyszer azt kívánom, bár ne lenne ő is olyan lelkiismeretes. - Mehetünk?-Amint igent mond, összekulcsolom az ujjainkat és már hopponálok is, hogy pont időben érkezzünk a kulcshoz és újabb örvénnyel a megfelelő helyre jussunk. Egy hétre elegendő forgásban volt most részem és még a visszaút hátra van.
-Mondanám, hogy majd én vezetek, de mindkettőnk épsége érdekében, inkább követlek. Viszont…-Nyúltam bele a zsebembe és elővettem egy iránytűt.-Ha arra koncentrálsz, amire vágysz vagy arra, amit szeretsz; szeretnél, megmutatja a helyes irányt. Nálam nem működne, mert folyton feléd mutatna, és csak körbe-körbe mennénk, úgy hogy jobb helye lesz nálad. Szerintem csak férfiak kezében működik helyesen. Mondjuk tudjuk merre kell menni, de ártani nem fog egy kis plusz a barlangban.- Mosolyogtam rá. Valahogy nálam nem úgy működött, ahogy elméletileg kellett volna. Szerintem apám direkt varázsolta el úgy anno, hogy csak férfiak kezében működhessen rendesen. Aurorok és a furcsa szokásaik, sose fogom megérteni és már elmagyarázni sem tudja.
- Amúgy Alizon tud róla, hogy merre szoktál beszerző körutat tartani és milyen kalandokba szoktál kerülni? És ha tudja, hogy bírja ki otthon épp ésszel?- Csodálom Alizon-t. Én már rég a Mungó elmeosztályán lennék, amennyit képes vagyok aggódni a szeretteim miatt.

[❅❅Csak óvatosan, mert megeszi az agyadat ❅❅]

❅❅Csak óvatosan, mert megeszi az agyadat ❅❅



Léah

2003. 05.06.

Nos, a húgom hamaroan kiköltözik a pecóból. Nem tudom, ennek örüljek e. Vagyis dehogynem, örülök, mert néha már az agyamra megy. Mindig mindent máshova pakol, aztán mindent invitoval kell magamhoz vennem, mert soha semmi nincs a helyén. Aztán az egész lakás zeng, mikor őrjöng valmai hülyeség miatt, és mindig belepofázik a dolgaimba. Lent a pincében is, mikor összefőzöm az italokat, mögöttem van, ls magyarár, de mikor azt mondom, kezdje el akkor ő, csinálja ő is, akkor vihog egyet, hogy ő aztán nem, soha de soha, és felmegy. De 1 óra múlva megint megjelenik, és a vállam mögül magyaráz, hogy nundu lehelte levéllel jobb lenne,így hiába a fekete éjjeli, nem lesz elég erős. És hiába van igaza, csak azért okoskodik, hogy felidegesítsen. Ilyenkor hozzá repítek valami keményet, ő nevet, és kimegy. Ez megy hónapok óta. Mégis, ha arra gondolok, hogy megint külön leszünk egymástól, hülyén szomorú leszek. De megértem, hogy össze költözik azzal fickóval, sőt, akkor se lepődnék meg, ha fél év múlva bejelentené, hogy hamarosan nagybácsi leszek. Holnapután már össze is pakol, és kész. Megint egyedül lakom. A mai furcsa reggel után ki tudja, mi vár még rám. De legalább Léahval leszek, és ez valami...valami energiát, amitől erősnek érzem magam. Hamar összekészítem a cuccaim, az előszobában még visszanézek a nappalira, ami lassan megint Alizon mentes lesz, majd elindulok. Igyekszem a fejemben összeszedni, mindent elrktam e, vam e lég üres fiolám, zrható dobozok, üvegcsék, gyógynövények, iránytű. Mire a végére érek, már Léah ugrik szibte a nyakamba.
-Hiányzol…- Hangjának csengésében van valami nyugtalanság féle, amit talán nem is akarok igazán tudomásul venni. Léah sokszor aggodalmaskodik, és nem tudom, mivel nyugtathatnám meg. Azt hiszem, kezdek kifogyni az eszközeimből. Nem elég, ha mondom neki, hogy szeretem, de az sem, ha kimutatom. Hosszú távpn valamiért semmi sem elég.
- Akkor jó, mert te is nekem.- Ahogy belém bújik, finoman felemelem az állát, hogy megcsókolhassam. Tényleg hiányzott. Most is olyan jó illata van, túl jó, túl sokáig ölelném, talán el sem engedném. Úgy ölelem, hogy a végén megijedek, hogy kicsit túl szorítottam. Ha lenne még időnk a zsupszkulcsig, inkább ágyba vinném, vagy..vagy egyszerűen itt...na de ninc sidő, indulni kell.
-Mehetünk?- Bólintok, eredjünk, mert sosem végzünk, és akkor én sem végzek otthon semmivel. Léah hoppanál, és örvénylünk. Tudom, hogy más egyenesen utálja, de én valamiért szeretem. Kellemesen felkavarodik tőle a gyomrom, aztán szépen lassan el is múlik.
-Mondanám, hogy majd én vezetek, de mindkettőnk épsége érdekében, inkább követlek. Viszont…Ha arra koncentrálsz, amire vágysz vagy arra, amit szeretsz; szeretnél, megmutatja a helyes irányt. Nálam nem működne, mert folyton feléd mutatna, és csak körbe-körbe mennénk, úgy hogy jobb helye lesz nálad. Szerintem csak férfiak kezében működik helyesen. Mondjuk tudjuk merre kell menni, de ártani nem fog egy kis plusz a barlangban. A zsebébéből húz elő egy iránytűt, amit felém nyújt. Megfogom, kicsit megvizsgálom, megforgatom.
- Ha csak férfiak kezében működik, hogy került hozzád? De akkor bármikor használhatod, ha engem akarsz megtalálni.-
Vigyorgok, majd viccesen megbököm oldalról. Mert hát akkor ez egy Fynn kereső. Ami..valahol ijesztő, de végülis Léah bárhol bármikor megtalálhat, annak csak örülök.
- Kábé  perc séta, és ott vagyunk. Na és hogy aludtál? Láttáad már közelről a kis Swooping Evil lepkéket?
Elég szép a színük, a fogaik,és a bennük lévő mérer már kevésbé. Ha van szelidített példány, akkor könnyű beszerezni, de jelenleg nem elérhető az ismerősöm, akinek van. Hónapok óta nem jelentkezik, és már nem várhatok tovább, mert a munkám nem tudom nélküle befejezni.
Az idő kellemes, nem esik, túrázós cuccban pedig nem is fagy meg az ember. Bár mi egy kissé zordabb helyre megyünk, de az, hogy nem esik, bőven jó. Esőben nem nagyon jönnek elő.
- Amúgy Alizon tud róla, hogy merre szoktál beszerző körutat tartani és milyen kalandokba szoktál kerülni? És ha tudja, hogy bírja ki otthon épp ésszel?
Léahra nézek, és elmosolyodom. Szeretem, hogy ilyen aggódós, de Alizon tudja, hogy felesleges féltenie, a túlélő képességem elég fasza. Ha bajba keveredek, akkor segít, de aurorok kezére még nem kerültem soha, a háború óta pedig különösebb életveszélybe nem kerültem. Tulajdonképpen még hiányzik is a veszély, az adrenalin.
- Neeem, Alizon nem félt. Nagyjából tudja, mikor merre vagyok, mert kiírom a hűtőre, de tudja, hogy nagyfiú vagyok, valószínű épségben hazajövök. Egy két karcolás meg nem árt. Kezdek eltunyulni.
Határozottan, de szelíden megszorítom Léah kezét jelzésképpen.
- De azért téged meg tudlak védeni, ha baj lenne. De persze nem lesz. Kacsintok, majd meg is torppanok egy nagy lyukas táskánál.
- Meg is érkeztünk a kulcshoz.

Fynn

2003. Május 06.

dress

- Akkor jó, mert te is nekem.-
Egy gyors mosoly suhan át az arcomon, mielőtt Fynn birtokba veszi az ajkaimat. Azt hiszem, megvannak a napjaim kedvenc része. Belesimulok azt ölelésébe, és élvezem a kiváltságos helyzetem, hogy majd összeroppant, de olyan jó.  Azt hiszem ugyan arra jutottunk, ha időnk engedné, talán tényleg el kellene rabolnom, csak egy kicsit, hogy kettesben legyünk.. De nem tehetem, neki dolgoznia kell, nekem meg… Nekem meg ki kellene bírnom és végre túl kellene lépnem a dolgokon, már csak Fynn miatt is. Így kisé szomorúan, de kibújok az öleléséből-ami már is hiányzik; hogy elhopponálhassunk a megbeszélt helyre.  
- Ha csak férfiak kezében működik, hogy került hozzád? De akkor bármikor használhatod, ha engem akarsz megtalálni.-
-Héééé!-Felkuncogok, mert nem elég, hogy oldalba bök, még a csikis pontomat is eltalálta.-Nem tudom, említettem-e, de a szüleim aurorok voltak. Sok dolog van, ami megmaradt utánuk, ez is egy közülük. Amúgy az apámé volt. Szerintem direkt bűvölte meg úgy, hogy csak férfiak kezében működjön helyesen. Aurorok és a furcsa szokásaik. Vagy leszek bénán, csöpögősen romantikus és azt mondom, rajtad kívül nem vágyom semmire, ezért mutat mindig feléd.- Igen, ez határozottan a túl giccses kategóriába esik, de valahol igaz és remélem ezt Fynn is tudja, vagy legalább érzi.- Viszont, mindig tudom mikor nem ajánlatos a különböző, sötétebb helyeken üzletelnem.- ezúton is imádlak a sugallatokért Noah bácsi. Most, hogy így belegondolok, szerintem ennyire mélyen nem mentünk még bele a másik munkájába. Vagyis, talán én nem mondtam el neki, hogy nem csak ő szokott üzletelni a bájitalokkal. Azt tudom, hogy tudja, a Mungóban dolgozom- tisztán; de a kis mellékesemről szerintem nem beszéltem neki. Azt hiszem, talán ideje lenne?- Amúgy nem rossz gondolat, hogy bárhol megtaláljalak, de furcsán fog hangzani ez az én számból: Remélem, sose kell használnom az iránytűt a keresésedre. Mert ha kellene, az azt jelentené, hogy valami nagyon félre csúszhatott köztünk és azt nem szeretném, nagyon nem...- Erre a gondolatra furcsán összefacsarodott a szívem és ösztönösen összefűzöm az ujjainkat. Van ennél rosszabb eshetőség is, de azokra még csak gondolni sem akarok. Meg aztán, most itt van velem, szóval semmi gond nem lehet.
- Kábé  perc séta, és ott vagyunk. Na és hogy aludtál? Láttáad már közelről a kis Swooping Evil lepkéket?
A sétára csak bólintottam, mert még mindig kavarogtak a gondolatok a fejemben, de a következő kérdés kizökkentett. Aludni? Rémálomittasan. Megint a csata, a vérfarkasok, majd hirtelen az évnyitó, amikor kiderül, hogy a legjobb barátnőm meghalt, ismét a farkasok, majd a szüleim halála. Azt hiszem a nem a legjobban, nem tudja kifejezni.  
- Elég hektikusan. Mint mindig, amikor nem vagy mellettem. Túlságosan is elkényeztettél a jelenléteddel. Így viszont nagyon üres az ágy, ha nem vagy ott. Nincs kihez hozzábújni, bár NeMo igyekszik pótolni téged. De ha benne lennél a klónozásban, az is megoldaná a problémát. Lenne egy saját Fynnem, aki mindig az ágyban vár rám.- Mosolyogtam rá. NeMo is aranyos, mindig telepakolja az ágyat különböző ékszerekkel, hogy jobban érezzem magam. Bár valóban pihentetőbben alszom, ha Fynn ott van mellettem, és olyankor a rémálmok sem jönnek elő. Meg aztán, ha valami miatt még is felkelnél, van valami, amivel elég jól el tudja terelni a gondolataimat és utána még édesebben alszom. Erre a gondolatra elpirultam és a következő kérdése csak még inkább pirossá változtatta az arcszínem. Zavaromban pedig másfelé néztem, hátha leplezni tudom. - Gyengém a kék szín…- Mondjuk, ezzel nem hiszem, hogy újat mondok neki. - Majdnem minden fellelhető varázslényt megsimogattam már, aminek kék a színe…- Igen, nos…Azt hiszem, ez felér egy igen erős vallomással.-Egyébként a mérge is gyönyörű, de azt nem szívesen tapasztalnám meg a saját bőrömön.- Erre megint végigfutott rajtam az aggodalom és egyfajta menekülési kényszer is rám tört. Kezdek paranoiás lenni. Lehet, ha hazaérünk, felkeresek egy pszichomedimágust. - Haza is szeretnél vinni belőlük, vagy csak a méregre van szükséged?- Jobban belegondolva, nem rossz ötlet. Sőt határozottan tetszik. Lehet, ha befejezem az iskolát elvégzem a lénygondozói szakot is. Hosszútávon kifizetődő lenne, ha a kutatások mellett szeretnék teljesen a bájitalokkal foglalkozni, jobb, ha magam tudom beszerezni az alapanyagokat és egy-egy méreg esetén csak jól jönne, ha lenne otthon egy-két kedves kisállat. No meg, így tudom, hogy tökéletes alapanyagot szerzek be. Igen, ez azt hiszem járható út lenne.
-Gondolom neked sem ismeretlenek a kis szépségek. Egyébként nem gondoltál még rá, hogy üzletet nyiss? El tudnám nézni, ahogy egész nap bájitalokat és mérgeket főzöl…- Már amikor kibírnám, hogy ne vonjam el a figyelmed, de ezt azért hangosan még sem mondhatom ki. Pedig mennyire jól esne.
- Neeem, Alizon nem félt. Nagyjából tudja, mikor merre vagyok, mert kiírom a hűtőre, de tudja, hogy nagyfiú vagyok, valószínű épségben hazajövök. Egy két karcolás meg nem árt. Kezdek eltunyulni. De azért téged meg tudlak védeni, ha baj lenne. De persze nem lesz.
Ez több módon is érthető, de egyszerűen már nem bírok magammal. Felvont szemöldökkel végigmérem, mint aki először látja. Egy pillanatra megállok és megfogdosom a karját, a hasát, mellkasát és hátát, mint egy fizikális felmérés, na, nem mintha nem tudnám, mivel van dolgom.
-A nagyfiúval egyetértek, bár kétlem, hogy ugyan úgy értenénk… Ami a tunyaságot illeti, szerintem elég kemény vagy, és inkább jellemző rád az aktivitás, mint sem a lustálkodás…- Igen, erről az aktívságról se feltétlen az jutott eszembe, hogy megmászik egy hegyet. Viszont be kell vallanom, azt is megnézném, ahogy nekivág egy sziklás hegyoldalnak. Lehetőleg félmeztelenül… Ejnye, no Leah, hát mikre nem gondolsz te… Talán, de csak talán lehetséges, hogy a gondolataim egy ici-picit piszokosabbak lettek. Na, nem mintha bánnám, de néha visszafoghatnák magukat… Még sem lehet szegényem egész nap pucér… Bááááár….Bár erre a gondolatra szerintem már nem csak a fejem, de a nyakam és lassan az egész testem bíborban tündököl, de nem hagyhatom szó nélkül az utolsó gondolatát. Ha akarnám, se tudnám már, így csak kicsúsznak a számon a szavak.- A védekezéshez én is értek ám…- Igen, tudom, ő megint nem úgy gondolta, de lehet egy ilyen labdát kihagyni? Hálásan rámosolyogtam, majd átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Ennyi időnk még van az indulás előtt. Erre mindig van idő…-Tudom, hogy veled biztonságban vagyok. Ettől függetlenül egy kellemetlen érzés még mindig van bennem az utazással kapcsolatban, de majd elmúlik, ha hazaértünk.
- Meg is érkeztünk a kulcshoz.
Az órámra néztem és még mindig volt pár percünk. És ha már van pár percünk, akkor azt teljesen ki is használom, így nem engedtem el, hanem közelebb bújtam hozzá és megsimogattam az arcát.
-Minden rendben? Olyan…- Olyan furcsa vagy? Nem, nem furcsa, csak mintha nem lenne itt teljesen egészében.-Olyan, mintha aggasztana valami. Alizon-nal minden rendben? Bár buta kérdés, ha nem lenne, akkor nem lennénk itt. Esetleg Evelyn-nel van valami? Mondjuk, szerintem akkor sem itt lennél, hanem vele…Csak nem bekavartak a munkádba? Esetleg valami családi dolog? Tudok valamiben segíteni? Vagy én csináltam valamit?-Bevallom, Evelyn-re nem akartam rákérdezni, de fontos Fynn-nek, így ez a minimum. Meg aztán felvezetésnek sem utolsó, ugyebár... Igazándiból mielőtt válaszolhatott volna ránéztem az órára és lenyúltam a táskáért, mert sajnos idő volt.
Egy újabb örvényspirált követően nem is messze megékeztünk a barlang bejáratához. Lehet megtaláltam a szédülés ellenszerét. Most, hogy Fynn-be kapaszkodtam, kevésbé volt zavaró a szédülés. Meg kell hagyni a kis lepke tudja, hol kell élni.

[❅❅Csak óvatosan, mert megeszi az agyadat ❅❅]

❅❅Csak óvatosan, mert megeszi az agyadat ❅❅



Léah

2003. 05.06.

Bár engem nem olyan neház megtalálni, mert ha épp nem beszerző körúton vagyok, akkor vagy a vakegérben vagyok, vagy otthon a poncében. Ha valaki nagyon keres, az megtalál varázslat nélkül is. Már ha nem bújkálok dikrekt valaki elől...de Léah elől nem bújkálok. Néha Alizon elől, de az sem számottevő. Amióta itt lakom, nem igazán bújkálok. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha kell, nem tudok tökéletesen láthatatlanná vélnai. kdvesen bökdösöm Léaht, felkuncog az aranyos hangján, amitől a kedvem is kevésbé hasonlít egy szomorú szamováréra.
-Héééé! Nem tudom, említettem-e, de a szüleim aurorok voltak. Sok dolog van, ami megmaradt utánuk, ez is egy közülük. Amúgy az apámé volt. Szerintem direkt bűvölte meg úgy, hogy csak férfiak kezében működjön helyesen. Aurorok és a furcsa szokásaik. Vagy leszek bénán, csöpögősen romantikus és azt mondom, rajtad kívül nem vágyom semmire, ezért mutat mindig feléd.-
Nyeh..igen, aurorok. Addig nincs velük bajom, amíg nem kezdenek szaglászni utánam. Az utóbbi időben furcsa baglyokat kapok oroszországból. Az a helyzet, hogy valaki feldobta valahol a nevem egy mérgezéses ügynél, és nem tartom kizártnak, hogy hamarosan fel akarnak keresni. Ha valóban feldobtak, minél hamarabb el kéne tűntetnem a pincém teljes felszerelését. Már az is megfordult a fejemben, hogy keresek nekik egy msik helyet, amit levédetek átkokkal, és ott tartok mindent, a recepteket is beleértve. MInél hamarabb tisztára kellene mosnom magam...
- Jó, jó, maradjunk a béna romantikusnál, az tetszik.
Viszont, mindig tudom mikor nem ajánlatos a különböző, sötétebb helyeken üzletelnem.
Egy pillanatra felszalad a szemöldököm. Nocsak, Láah is üzletel? Nem mintha zavarna, csak nem mesélte. Persze nem is kötelessége, nem tartozik ilyesfajta elszámolással.
- Nocsak, és mikkel üzletelsz? Csak nem a testeddel te láány?- Persze valószínű, hogy nem a testével, de olyan magas a labda, hogy muszáj volt kicsit lecsapni.
- Amúgy nem rossz gondolat, hogy bárhol megtaláljalak, de furcsán fog hangzani ez az én számból: Remélem, sose kell használnom az iránytűt a keresésedre. Mert ha kellene, az azt jelentené, hogy valami nagyon félre csúszhatott köztünk és azt nem szeretném, nagyon nem...
Olyan furcsán hangzik ez a mondat, és őszintén szólva nem igazén értem, mire akar ezzel kijukadni...megint. Összefonja a kezünket, amire én csak megszorítom, mert más válasz nem jut az eszembe, hiszen nem is egészen értettem. Nem sokára megérkezünk, a kis dögökhöz.
- Elég hektikusan. Mint mindig, amikor nem vagy mellettem. Túlságosan is elkényeztettél a jelenléteddel. Így viszont nagyon üres az ágy, ha nem vagy ott. Nincs kihez hozzábújni, bár NeMo igyekszik pótolni téged. De ha benne lennél a klónozásban, az is megoldaná a problémát. Lenne egy saját Fynnem, aki mindig az ágyban vár rám.-
Hát..engem valóban nehéz lehet pótolni, és az egomat is simogatja ez a mondat. A klónozás kissé bizarrul hangzik.
- Áh, a klónom sem tudna pótolni. De ha ebbe belegondolok, még jó, hogy nincs egy ikrem. Nem találkoznánk 1 hétig, aztán Phyll lenne az ágyadban.
Ami valóban szar lenne, mert ha a testvérem, akkor azért mégse ölném meg, de közben meg erős késztetést éreznék iránta. Elég kényes vagyok a szarvaim letörésére, és egyhamar gyiilkos állapotba kerülhetnék. De emellett a tesvériség meg egy szent dolog, szóval mindenképp...szar lenne. Belőlem csak egy van, és ez így is marad.
- Gyengém a kék szín…Majdnem minden fellelhető varázslényt megsimogattam már, aminek kék a színe…Egyébként a mérge is gyönyörű, de azt nem szívesen tapasztalnám meg a saját bőrömön.-
Tényleg szépek, bár egyszer a bal kézfejemre löttyent higítatlanul egy kevés. Kurva erős cucc, és mar. Olyan, mintha sósavat öntenél a kezedre, baromira fáj.
- Olyasmi amőgy, mint a sósav. Egyszer nem figyeltem eléggé, és a kezemre fröccsent. De csak mert béna voltam. Arra vigsázok, hogy Léahnak ne essen baja, de ha mégis valammi balulsülne el, hoztam ellenszer koncentrátumokat. Ha eleget gyűjtök be, akkor egy jó ideig megint nem kell jönni.
- Haza is szeretnél vinni belőlük, vagy csak a méregre van szükséged?
Haza...fura, hogy ezt említi, mert eredetileg nem kartam, de ma reggel leesett, hogy esetleg ha párat befogok, a feketepiacon el is adhatom őket. Így aztán hoztam eg tértágíós felcsatolhatós kistáskát is, ha sikerül...
- Izé..most hogy így mondod..talán kettőt. De nem tartanm meg, nem értek annyira hozzájuk, meg időigényes a gondozásuk, engedélyes, stb. De vannak emberek, akik..akik jobban profitálnak belőle.
Kacsintok Léahra, hogya érti, mire gondolok...nem szoktam nagy dobra verni a sefteléseim, de Léah előtt titkolnni sem szoktam őket.
Egyébként nem gondoltál még rá, hogy üzletet nyiss? El tudnám nézni, ahogy egész nap bájitalokat és mérgeket főzöl…
Üzletet? Nemnem. Vagyis de, gondolni gondoltam rá párszor, de nem tudom, megérné e.
- Hogy gondolni? De, egyszer kétszer..de...nem tudom, mennyire lenne macerás. Én kilencven százalékban csak mérgező dolgokat gyártok, és nem hiszem, hogy azt legálisan tudnám árulni. Emellett könnyű célpont is lennék. Húzom a számat a válaszadáskor, mert igen, én nem gyógyitalocskákat főzök lent. Kínozni, vallatni, és ölni szoktak a vásárlóim az italaimmal. És ezeket nem itt árulom, hanem világszerte. Hülye lennék az üzleteimet itt kötni. Minél meszebb, annál jobb. Oroszország, Olaszország, Bulgária, Németország, Kanada, Ausztrália.   Az üzlet esetleg valami fedő dolgonak lenne jó, elterelésnek. Bár ahogy ezt a gondolatmenetet végigfuttatom, nem is hülyeség.
- De...nem is beszélsz hülyeséget.... Motyogom félhangosan, fogalmam sincs, ért e belőle bármit is, mert inkább az orrom alatt mormolok.
Alizon..Alizon félteni? Áááááááá...
-A nagyfiúval egyetértek, bár kétlem, hogy ugyan úgy értenénk… Ami a tunyaságot illeti, szerintem elég kemény vagy, és inkább jellemző rád az aktivitás, mint sem a lustálkodás… Lehet, de régebben többet edzettem, és hiányzik is. Bár megmondom őszintén, jó ez a kényelmesebb élet, olyan...más. Békésebb.
- A védekezéshez én is értek ám… Kis vicces lány...a csókjába beleremegek, ismét megérzem az illatát...és a kulcs itt is van. 5 perc az indulásig. Végre időben odaértem valahova...
-Minden rendben? Olyan…Olyan, mintha aggasztana valami. Alizon-nal minden rendben? Bár buta kérdés, ha nem lenne, akkor nem lennénk itt. Esetleg Evelyn-nel van valami? Mondjuk, szerintem akkor sem itt lennél, hanem vele…Csak nem bekavartak a munkádba? Esetleg valami családi dolog? Tudok valamiben segíteni? Vagy én csináltam valamit?- Több minden is aggaszt, de nem gondolom, hogy ez itt a megfelelő idő mindegyik megbeszélsésére. Mégis muszáj valami választ adnom neki, mert ahogy ismerem, ha kitérek előle, megsértődik, így kezdem azzal, ami a legjobban aggaszt. Evelyn, Evelyn..Evelyn már jól van. Alizon..igazából ő is jól van, több mint jól.
- A lányok jól vannak. Alizonnak van új kéglije, pasija. De van valami, ami kicsit tényleg aggaszt. Lehetséges hogy hogy valaki....valaki bemonta a nevem egy mérgezéses halálesetnél.....Oroszországban.
A válaszreakció előtt eljön az idő. Nem hunyom be a szemem, szeretem a kellemes szdülést, az elmosódó alakokat. Mire újra szilárd talajon vagyunk, nbár a barlang előtt ácsorgunk. A táskámat leveszem a hátamról, és kiveszem a kis üvegcséket.
- Valószínű bent vannak. Először próbájunk rájuk lőni egy immobilust. Jbb, ha nem akarják kiszívni az agyad.