Talán menekülök. Talán az érzéseim elől. Talán néhány hónapja is már. Bármibe, ami épp sikerül. Az egyik ilyen a munka, több-kevesebb sikerrel. Amikor az otthoni varázsautós találkozó minden második mozzanatáról az jut eszembe, milyen csodás élmény volt tavaly Mirával - meg minden kalandtúránk előtte és utána, amég kinn voltunk - az csak emlékeztet, milyen kesernyés most ennek a mondatrésznek a múltideje.
A "terápiás célzatú" nassolás sem a legjobb ötlet lehet, de talán nem is azzal kéne felváltanom, hogy lassan már direkt keresem az olyan helyzeteket, amitől a visszahúzódó oldalam kifejezetten ódzkodni akarna. És a szórakozóhelyek is legfeljebb addig szórakoztatóak - egy feszült adrenalin módon - amég bele nem gondolok, mit is keresek ott. Talán a legbölcsebbik választásom, amikor a kocsikat bütykölöm egész nap.
Ezen a ponton minden utolsó hibájukat, amit tudtam, kijavítottam, és mind a többit beazonosítottam rég. Ezen a ponton erős a gyanúm, hogy bármi újdonság az abból eredhet, hogy mostmár csak feleslegesen túlbütykölöm őket, és valamit elhibázva csinálok magamnak több munkát.
Mármint, legalább van mivel lekötni magamat.
Főállásban vagyok szerelője a Minisztérium kocsiflottájának, amik szerintem nem voltak még úton, mióta itt dolgozok, csak olyankor, amikor én vittem valamelyiket próbaútra. Végülis könnyű lenne kifogyni a tennivalóból hosszú időkre itt.
Egy ilyen nyári napon állok az út szélén valahol a határban, az angol semmi közepén, és próbálok rájönni, mitől melegszik túl ez a drága. Az egyértelműn túl, hogy nem kering rendesen a hűtővíz.
-Hali!
Ijedtembe ugrok egyet a megszólításra, mielőtt a hang irányába fordulva visszaintegetek. Kedves, kissé eklektikus stílusú idegennek látszik - mondjuk én sem lehetek különb a minisztériumi kezeslábasommal, és azzal egyenzöld oldtimer autóval.
-Igen, folyton túlmelegszik a hűtővize, és fogalmam sincs, mitől.
Nem töltöttem túl szalamandraolajjal, azt ellenőríztem először. A következő tippem épp a gyújtóbűbáj, hogy valamelyik kísérleti újítástól rakoncátlankodik, de ennek egyelőre nem adok hangot. Ha bűbetlen a lány, kötelességem is lenne tartani magam a varázstitokhoz, bár ha előadom, hogy varázslatok hajtják a kocsimat, inkább tartok attól, hogy hülyének néz, és azt vonja le, hogy fogalmam sincs az autókhoz, nem csoda, hogy elrontottam.
-Ó,.. köszönöm. Hm, egy Ford Y-modell, de nevet még nem adtam neki.
Talán pont azt kéne? Morcos, hogy még rendes nevet sem kap? Néha furán tudatosak a megbűvölt dolgok...