05.10.

Rossz lábbal kelt. Nagyon rosszal. A tegnap éjszaka valami katasztrofális volt, valami tökkelütött bagoly megfeledkezett magáról és egész éjszaka huhogott... olyan volt, mintha közvetlenül az ablakpárkányán pihentette volna a tomporát a szerencsétlen, de bárhányszor is nézett ki Maggie az ablakon, nyoma sem volt. Vaktában azért ellőtt néhány silenciót a környező fákra, hátha betalál valamelyik, de nem járt szerencsével. Amikor meg végre elhallgatott, mert aludni ment, vagy arrébb repült az a Merlinverte madár, addigra már Maggienek nem jött álom a szemére, így gyakorlatilag - könnyen ki tudta számolni - hogy három órát aludt egész éjjel, ami az ő fogalmai szerint egyenlő a semmivel.

Még az a szerencse, hogy sosem volt nagy alvásigénye, akkor valószínűleg rögtön szólhatott volna reggel Adelaidenek, hogy ő ma már le sem tolja a képét a szalonba. Bezzeg Phillip! Ő aztán tudott aludni! Ha megtehette, akár tíz-tizenkét órát is húzta a hippogriffbőrt egyhuzamban, és utána egy kiadós ebéd után az sem esett nehezére, hogy még szundítson egy pár órát. Maggienek átlagosan a hat-hét óra alvás bőven elég volt, így egy erős ébresztő főzet után már úgy funkcionált, mint máskor. Rajta kívül senki nem mondta volna meg, ha ránézett, hogy pokoli éjszakája volt. Barnásvörös tincseit gyorsan elrendezte, majd egy gyönyörű, indigó alapon padlizsánlila pillangókkal díszített kalapot öltött magára. Számára a kalap határozta meg a nap alaphangulatát. Mindent ahhoz igazított aztán, a ruháját, a cipőjét, és a táskáját is. Ma érezte, hogy valami erőteljes darabra van szüksége, és a több száz gyűjteményéből álló gardróbban egyből ezen akadt meg a pillantása. Gyorsan választott egy hozzáillő, letisztult indigólila ruhát és cipőt, és a második emeletről már meg is indult a ház földszintje felé, amely lényegében a szalon helyiség volt, az első emeleten a műhely kapott helyet.

Mrs. Babbington feltétlenül hitt abban, hogy a színek, kelmék és árnyalatok különleges ízt, hangulatot, és energiát tudnak adni, és bizony nagyon nem mindegy, hogy milyen kalapot ölt magára az ember boszorkánya, avagy varázslója. Mert hogy férfi kalapokat is árult természetesen. Eleinte nem volt ez mindig így, körülbelül tíz éve ment már a szalon, amikor Phillip felvetette, hogy itt az ideje a férfi vásárlóközönség igényeit is kielégíteni. Igaz, hogy a mai napig jóval kevesebb férfi vásárlója volt, mint nő, de ez nem szegte kedvét, sőt, kihívást látott a dologban. Igyekezett minél izgalmasabb, elegánsabb darabokat tervezni, hogy ne csak a régivágású, idősebb varázslók, hanem a fiatal, jómódú suhancok is vásároljanak nála. Ebben különben Adelaide jelenléte is elég jótékony eszköz volt, akinek csinos alakja és nyers megjegyzései úgy vonzották oda a fiatal varázslókat az utóbbi időben, mint méz a medvét. A mai napra viszont csak délutánra kellett jönnie, hétköznap délelőtt egyébként sem voltak sokan az üzletben, a csúcsidő inkább délután háromtól este hétig volt, valamint hétvégén.

Ahhoz képest, hogy a szalon Bathban volt, sokan jártak ide Londonból is, Maggie - tősgyökeres Bath-i lakosként sosem akart az Abszol útra települni. Phillip néhányszor pedzegette a dolgot, hogy lehet, hogy akkor jobban menne az üzlet, ha oda költöznének, de Maggie úgy gondolta, tökéletes helyen van itt, aki Maggie kalapot akar, majd elzarándokol ide akár Párizsból is. Egy kis hoppanálásba senki nem hal bele. És igaza lett, sokan mondták már neki, hogy milyen jó program elutazni ide, fürödni, vásárolgatni egy kicsit, enni egy jó helyi pitét, aztán hazamenni, élményekkel - na és természetesen - kalappal telve. A szalon Bath varázslónegyedének sétálóutcáján kapott helyet, egy igen impozáns, fekete lábazatú épületben, melynek tetején padlizsánlila (Maggie egyik kedvenc színe) boszorkánykalap volt, amin díszes gyöngyházfényű, cirkalmas felirat hirdette: Maggie Mágikus Kalapkölteményei.
Ha valaki belépett a gyöngyházszínű ajtón, Maggie elvarázsolt, megszámlálhatatlan színű papagája harsányan hirdette az előtérben: - Vevő jött, Vevőő jött, vevőőő jött... - ahogyan most is történt, mikor egy fiatal varázsló átlépett küszöbön.

Maggie nyájas mosollyal végig mérte, majd lényegre térően így szólt:
- Szép jó napot Uram! Ön még nem járt nálunk, igaz? Hadd mutassak egy Önhöz illő kalapot, ami kiemeli különleges vonásait...Tudja, a Maggie kalap mindent felerősít... a boszorkányok szépségét, és a varázslók sármját, mely utóbbi felől, ahogy elnézem, Önnek igazán nem kell szégyenkeznie - Maggia beszéd közben kicsit beljebb, jobb kéz felé indult el, a férfi kalapok felé, amelyből számtalan színes, szagos, varázslatos darab állt a vásárlók rendelkezésére.
Egy hatalmas, aranykeretű tükör előtt nyomban lehetőség nyílt próbálni is.
- Nos, esetleg megtetszett, hívja Önt valamelyik darab? Vagy ajánljak Önnek én közülük?

05.10.

Megmosolyogtatta, hogy hogy meglepődött az ifjú suhanc a papagáj visongására. A ruházata alapján - Maggie megnyugodva nyugtázta - hogy egyértelműen jómódúnak tűnt. Ez fontos volt a boszorkánynak, nem szerette, ha ágról szakadt varázslók vagy boszorkányok tévedtek be a szalonjába. Ez mégsem egy jótékonysági üzlet, vagy mi, ahol pár knútért kicsinosítják az embert. Nem... Ennek a helynek megvolt a maga elegáns, fényes miliője, és számára, amikor a vevő bejött ide, akkor vagy tovább emelte, vagy beárnyékolta ezt a fényt. Maggie tehát elégedetten nézett végig a férfin, aki sármos volt és megjelenése alapján tehetős. De persze nem ejtették a fejére, volt már nem egy alkalom, amikor egy-egy tolvaj megpróbálta megtéveszteni őt látszólagos elegáns külsejével. Így hát nagyon is résen volt tudat alatt.

Ahogy a férfi kalapok felé vezette, ha a vevőnek nem is, neki viszont rögtön megakadt a pillantása egy különleges darabon.
- Ismerős Bathban? Nocsak, ez remek... Én a roxfortos éveket leszámítva mindig itt éltem, és sosem vágyódtam el. Nincs ennél meghittebb, otthonosabb város Britannia-szerte, ha engem kérdez - cseverészett olyan hangon, mintha csak régi ismerősök lettek volna.
- Ó ha szűz a kobakja, amiatt csak ne fájjon a feje... - legyintett.
- Azt szoktam mondani, egyszer mindenki életében eljön a kalap ideje. Talán magának épp most jött el. A kalaphoz nem kell alkalom... A kalap alap ruhanemű. Én inkább mennék alsónemű nélkül az utcára, mint kalap nélkül - kacagott nagyot.

- Meghatározza a napot, a varázsló vagy a boszorkány kedvét. Ha jó kalapot választ az ember, történjen bármi szerencsétlenség, méltó módon fogja áthidalni azt, higgyen nekem... tapasztalatból beszélek - simított végig egy sor kalapon játékosan beszéd közben a boszorkány, mintha csak az igazit keresné a vásárló számára.
- Mmmm... engem egyből megszólított ez a darab - vette le a kalaptartóról az ékes fejfedőt, majd ünnepélyes mozdulattal a férfi felé nyújtotta.
- Szabad a nevét, kedves?
Maggie szeretett személyesebb hangulatot teremteni, és ehhez bizony fontos volt, hogy meg tudjon bizonyos dolgokat a vásárlóiról. A név csak az első lépcső volt, a törzsvendégeinek már az egész élettörténetét ismerte gyakorlatilag. Olyan volt egyesek számára, mint egy jó pszichomedimágus. Próbálgatás közben sokan panaszolták el neki gondjaikat, és Maggienek természetesen mindhez volt egy-két szava, bírálata, tanácsa, miegymás. Élvezte ezt a szerepkört, mintha egy kicsit mindenki anyja lett volna. Még ha olykor kéretlen is.

- Tudja, ez a darab több szempontból is különleges. A tollrész és a hátsó selyem anyagdíszítés könnyedén eltávolítható, ha a letisztultabb stílus híve... - kezdte igen titokzatos hangsúllyal...
- És ez még nem minden... Ezt a darabot külön úgy készítettem el, hogy a hagyományos Maggie kalapok álcázása mellett - ami azt jelenti, hogy akivel nem szívesen találkozna, az előtt elsötétíti az Ön vonásait, hogy ne legyen felismerhető -, még egy páratlan adottsággal rendelkezik... Ami pedig nem más, mint hogy képes zsupszkulcsként funkcionálni. Bárkinek is adja ezt a kalapot kölcsön avagy örökbe... az illető azonnal Önnél terem, ha felveszi a kalapot, bárhol tartózkodjon is Ön... Épp ezért csodálatos választás ajándéknak is... egy különleges illető számára. Nem véletlen hát, hogy a kalap a Rendez-vous fantázianevet kapta...

A boszorkány tekintete beszéd közben kissé elhomályosult, hisz ezt a trükköt anno még Phillippel együtt fejlesztették ki, és maguk is nem egyszer alkalmazták ezt, nem csak nagy szükség esetén, hanem egyszerű mókából. Volt egy hagyományuk, a házassági évfordulóikat úgy ünnepelték, hogy Phillip kiválasztott egy meglepetés helyszínt, majd Maggie a kalap segítségével csatlakozott hozzá... a következő évben pedig Maggie választott helyszínt. Nem csoda, hogy az emlékek hatására negédes mosollyal zárta mondandóját az eladó asszony, és már már borítékolta is magában, hogy hamarosan újabb taggal bővíti majd vendégei számos sorát.
- Ehhez mindössze annyira van szükség, hogy a kalapot díszítő alsó láncot Ön mindig magánál hordja, a felső lánc pedig értelemszerűen maradjon a kalapon, az ajándékozott félnél. Ugye minden tiszta, kedvesem? - kacsintott a férfira, - aki eddigre remélhetőleg már felpróbálta a kalapot - , majd színpadiasan összecsapta és széttárta a kezét.
- Nos, mit szól hozzá?