Bájitaltan szertár

igen, ő a maga fia
▪ 2004. április 9. ▪

Smith


outfit

18+

Sosem tudtam volna haragudni azért Smith-re, mert lett egy fia. Azért igen, hogy engem csábítgatott, közben elvett egy nőt és még le is feküdt vele... de ezt tudta. Emlékezhetett rá, ahogy rátörtem az esküvőn, ahogy leráztam, amikor azt mondta, legyek a feleség mellett, mint szerető. Én őt teljes szívemből akartam és hogy ez fordítva is így legyen, rögös utat jártunk be. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam, kicsit bele is sóhajtottam az érzésbe, mielőtt biztosítottam róla, a fiára sosem fogok haragudni, sőt szeretni próbálom majd.
-  Hálás vagyok ezért- dörmögte válaszul. Ujjai beletúrtak a hajamba. Rá nem haragudtam, amiért tönkre teszi, hiszen csak miatta fésülködtem meg és próbáltam felnőttesebb lenni. Valójában sokszor untatott ez az állapot, hiányoztak a bulik Jayjel és a többiekkel... de Smith volt az életem középpontjában. Ő adott értelmet a puszta létezésemnek.
Az ujjai hamar a ruhám alá simultak. A terembe persze csak távolról szűrődtek be az iskola zajai... nem is hallottam meg a többi diák zsizsegését igazán. Csak Smith-t akartam, érezni a melegségét, kicsit megnyugodni és elfelejteni a félelmeimet, amiket eddig minden mozdulata táplált bennem.
- Prof... ah... - sóhajtottam fel, ahogy a tenyere már a nadrágom alatt érintett. Még hevesebben csókoltam, gomboltam már ki az ingét tovább, hogy felfedjem a bőrét. Mikor az ajtó irányából hangosabban jöttek a lépések zajai.
- Professzor úr! - Recsegő hang csendült, talán még csak a folyosó végén, ám én pattantam is, hogy a helyére tegyem a nadrágomban a dolgokat. Összegombolja és betűrjek, hátat fordítva Smith-nek. A hangból persze egyértelmű volt, hogy Frics az. Ki más lenne ez a morgós vén medve?
Megköszörültem a torkomat és Smith-re pillantottam, ahogy elkészüljek.
- Áh! És itt a jó madár is! - Lépett be Frics az ajtón, miközben a hajamat próbáltam a helyére tenni. A testem még bizsergett a be nem teljesült együttléttől.
- Mi? Én már megint... mi? - kérdeztem. Megköszörültem a torkomat és Smith-re, meg Fricsre bámultam felváltva. A gondnok persze fogott egy rongyot és felém rázta meg.
- Az egyik tanterem padja tele van firkálva le Fay írásával, puska a dolgozatokhoz! - vádolt meg. Erre persze megforgattam a szememet, azt nem is csak én írtam. De igen, az igaz volt, hogy volt benne kezem, meg néha ráírtam a dolgozatmegoldásokat is, miután valamelyik hollóhátas hajlandó volt lediktálni. De nem az én hibám, hogy minden évfolyamon ugyanazokat a kérdéseket teszik fel ismétlésként.
- Ilyen a fiatal generáció! Én azt mondom meg kell bűntetni.

IGEN Ő A FIAM


la Fay
2004. 04. 09.

18+

Smith professzornak, közel az ötvenhez nem igen tudta könnyedén venni a változásokat. Saját maga pedig egyedül nem is lett volna rá képes. És mégis Florianért megtette, hogy az egész családja haragját kivívta magának, csak mert nem akart többet meghajolni valami felett, amit tisztelnie kellett volna élete végéiig. Szerette volna, ha a gyermeke maga választ, még ha el is várta volna nevettségesen, hogy aranyvérű legyen a jövendőbelije. Amibe az ember belenőtt, azon nem tudott változtatni. Ő megtette a kötelességét és a gyermekének kevesebb szenvedést kívánt, és remélte, hogy Aurora is megtalálja a maga boldogságát.
Ő Florian mellett az volt, minden kellemetlen bosszúsága ellenére. Szenvedélyesen vonta magához, nem is figyelt a zajokra, csak hevesen csókolta a fiút, hosszasan és mélyen, miközben a keze lejjebb vándorolt, és megsimította őt a nadrág alatt. Belesóhajtott a forró csókba, ahogyan Florian ujjai az ingét gombolták ki. Éppen közelebb vonta volna magához jobban, amikor ismerős csoszogás közeledett feléjük.
Még éppen időben húzódtak el egymástól, és igazították meg a ruhájukat, mielőtt Frics berontott volna. Na ezért is örült volna jobban annak, ha Florian már nem diák, és nem kell ilyen rendkívül körülményesnek lennie minden együttlétüknek. Akkor kevesebb feszültség adódott volna közöttük, így is viszontagságos és rögös úton lettek tényleg együtt. Még éppen elsimította a haját, kisimította a ruháin a ráncokat, amikor feltépte az öreg gondnok az ajtót, olyan hevesen, hogy az egyenesen nekivágódott a falnak.
Smith megköszörülte  a torkát úgy nézett Fricsre, aki mit se törődve a mogorva, kék pillantással hevesen magyarázni kezdett.
- Áh! És itt a jó madár is! - rázogatta a rongyot Florian felé, Smith meg megdörzsölte a halántékát.
- Mit akar maga azzal a ronggyal? - kérdezte sóhajtva a professzor. Talán valaki megint falloszokat pingált az egyik folyosó falára, vagy összefirkált valamit. De a válasz már meg is érkezett.
- Az egyik tanterem padja tele van firkálva le Fay írásával, puska a dolgozatokhoz! - magyarázta Frics, mire Smith felelősségteljesen pillantott Florianra. - Ilyen a fiatal generáció! Én azt mondom meg kell bűntetni.
- Azzal a ronggyal? - kérdezett vissza erélyesen a professzor, majd megcsóválta a fejét. - Köszönöm, hogy értesítésemre adta Mr. Frics ezt a sajnálatos eseményt. Indítványozom a firkamentes bűbájt a padokra az igazgatóasszonyal. Jó magam pedig elbeszélek Mr. le Fay fejével - mondta a professzor, és várakozóan nézett Fricsra, aki csalódottan morgott az orra alá, hogy nem vághatta kupán a fiút.
A gondnok még egy kárörvendő vigyort vetett Florian felé, meglehetősen gonoszat, majd kicsoszogott a teremből. Smith pedig magyarázatot követelve nézett Florianre.
- Csak nem megleste a dolgozataim kérdéseit legutóbb? Már szinte magam sem tudom, hogyan büntessem meg - csóválta meg a fejét Smith de most fáradt volt a tisztességes tanulásról papolni. Olyan nagy kérés az, hogy békésen együtt töltse a mindennapjait azzal, aki lényének részévé vált, és nélküle nem lenne fontos semmi sem? Bizonyára.

igen, ő a maga fia
▪ 2004. április 9. ▪

Smith


outfit

Még mindig a nadrágomat igazgattam, mikor Frics már javában üvöltözött felém rázva egy mocskos rongyot. Szerencsére Smith előbb kapcsolt, mint én, így még védekeznem sem kellett. Amúgy sem tudtam volna mit mondani, ki voltam pirulva, remegett minden porcikám és csak arra vágytam, hogy Smith ágyába kerüljek. A testem őt akarta, nem Frics ragyás, vén képét.
- Azzal a ronggyal?- kérdezte Smith szinte felháborodva. - Köszönöm, hogy értesítésemre adta Mr. Frics ezt a sajnálatos eseményt. Indítványozom a firkamentes bűbájt a padokra az igazgatóasszonyal. Jó magam pedig elbeszélek Mr. le Fay fejével.
Frics nem fogadta könnyen Smith válaszát. Nyilván végig akarta nézni, ahogy a kislábujjamnál fogva fellógat és addig faggat, hogy mit tettem, amíg meg nem török. Hallottam mindenféle pletykákat arról, hogy régen szabályosan középkori kínzásokkal büntették a diákokat, de sosem hittem el, hogy igazak. Frics viszont úgy hangoztatta őket, mintha azok tényleg lehetségesek volnának.
Kegytlen vigyorral az arcán csoszogott el végül az öreg gondnok, én meg csak sóhajtottam egyet. Megkönnyebbültem, de Smith szigorú tekintetét képtelenség volt nem elkapni. Remek. Azok a kék szemek aztán képesek voltak ijesztő csillogásra.
-  Csak nem megleste a dolgozataim kérdéseit legutóbb? Már szinte magam sem tudom, hogyan büntessem meg - csóválta meg végül a fejét. Nem volt más választásom, ki kellett használnom, hogy még tőlem bizsereg a teste... ha ugyanazt érezte egyáltalán, amit én. Így közelebb léptem és finom csókot leheltem az ajkaira, ahogy lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát. El kellett csábítanom.
- Mi lenne, ha ezt most elfelejtenénk és visszavonulnánk? - dünnyögtem nagyokat pislogva rá. Aztán még egy finom csókot adtam neki. Bele sem gonfoltam, hogy Frics esetleg az ajtónál hallgatózik, várva az elég tételt azért, amiért a padra firkáltam. Oké... talán egyszer vagy kétszer tényleg megnéztem a dolgozatkérdéseket, míg aludt. De még így is T-t kaptam mindenre.
- Miért olyan nagy baj amúgy is...? Így sem kaptam T-nél jobb jegyet.

IGEN Ő A FIAM


la Fay
2004. 04. 09.

18+

Smith professzor igen csak vágyott már a békés nyáriszünetre. Minden porcikája a nyugalomért visított, pedig ez nem fordult elő vele gyakran. Igazából, mondhatni Florian miatt volt kissé megviselt. A teste meglehetősen nehezen viselte, hogy titkolni kellett a kapcsolatukat, na és a lelkéről ne is beszéljünk. Néha úgy gondolta túl öreg ő már az ilyen drámához és stresszhez. Olyannyival egyszerűbb lehetne az életük, de persze megpróbálta ezt az élet nagy próbatételeként felfogni. Aminek a végén ott volt a kincs, a jutalom. Naiv és gyerekes gondolat volt ez a részéről, de még voltak a lelkében olyan darabok, amik elbújva de egyértelművé tették, miért is került a Hugrabugba annakidején.
Persze a teste még bizsergett az előbbi összesimulástól, és örült neki, hogí Mr. Frics nem volt ebben olyan éles szemű, főleg ha éppen dühös volt minden diákra aki csak levegőt vett körülötte. Nem is értette, hogyan lehetett az ő tökéletes, hercegnőjének, Samanthanak a barátja Mrs. Norris.
Még éppen hogy magához tért abból a forróságból, ami beborította a testét, és már megint csak azzal kellett foglalkoznia, hogy leszidja Floriant.
- Mi lenne, ha ezt most elfelejtenénk és visszavonulnánk? - kérdezte Florian. Ahogyan próbálta elterelni Smith professzor gondolatait egészen bájos volt, de persze kis puszik még nem törték meg a professzor kissé ideges páncélját, hiába érezte úgy ő maga is, hogy a teste bizony nagyon is vágyott Florian társaságára.
- Miért olyan nagy baj amúgy is...? Így sem kaptam T-nél jobb jegyet - kérdezte Florian és egészen közel simult hozzá. Smith professzor úgy érezte igen csak meg kell magyaráznia, miért nem mindegy milyen jegyet kap. Szinte már voltak olyan ösztönös, tanári dolgai, amit muszáj volt megjegyeznie.
- A közös jövőnk érdekében nem mindegy, Florian la Fay - mormogta, és mélyen felsóhajtott, de nem húzódott el tőle, nem annak köszönhetően, ahogyan Florian próbálta elcsábítani, hanem mert még az előző, félbehagyott simítások még a bőrén égtek.
- Induljon az irodámba, ott megkapja a büntetőfeladatot - mondja szigorú hangsúllyal, de Florian úgyis érthette, hogy mire gondolt. Odahajolt egy csókra is, mielőtt ellépett volna tőle, túl kockázatos lett volna itt összesimulni.

igen, ő a maga fia
▪ 2004. április 9. ▪

Smith


outfit

18+

Már nem akartam mást, csak magamhoz csábítani Smith-t. Az kellően elterelte volna a figyelmét a puskázási szokásaimról... milyen hülye hagyna ki egy ilyen lehetőséget? Egy tanárral alszom, az asztalán van a dolgozat kérdéssor. Dehát így is T-t adott, na jó, meg egyszer H-t. Hitványt, mintha valami szörnyűséget követtem volna el a lap ellen, amire írtam.
- A közös jövőnk érdekében nem mindegy, Florian la Fay - mondta szigorúan, de én az ajkaira haraptam picit.
- Akkor ne adjon T-t... - suttogtam az ajkai közé. Végül is valahogy bejutottam a R.A.V.A.SZ. szintű órára. Annyira nem voltam elveszett, csak éppenséggel elvette az eszemet az egyik professzorom, képtelen voltam koncentrálni.
- Induljon az irodámba, ott megkapja a büntetőfeladatot - mondta. Aztán odahajolt még egy csókra, éreztetve, milyen büntetésre is gondolt. Végre nem valami szöveget akart másoltatni velem egy unalmas könyvből, ami felett amúgy is csak elaludtam volna. De olyan nehezemre esett ellépni tőle, pedig már nagyon vágytam a folytatásra. Még egy csókra elkaptam, aztán hátrébb táncolva tőle megindultam kifelé a teremből.
A szobája csak pár lépésnyire volt a Bájitaltan teremtől. Ahogy haladtam arra, néha-néha hátranéztem. Jó volt, hogy nem volt akkor tömeg ezeken a folyosókon. Kettesben voltunk, legfeljebb egy-két festmény kaphatott rajta minket.
- Hmmm... - dünnyögtem az ajtó előtt. Aztán elmosolyodva lenyomtam a kilincset, hogy belépjek az ajtón. Odabent Smith szivarjának és parfümének illata keveredett. - Végre kettesben. - Tettem hozzá, ahogy az ajtót bezárta utánunk, aztán már át is karolva a nyakát, lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Hosszan, forrón, vágyakozva simultam hozzá. Ujjaim máris gombolták az inget. Csak érezni és látni akartam.

A helyszín szabad.
A játék Smith professzor irodájában folytatódik.