Vágy. Kéj.Ezek azok az érzelmek, amiket mindenki szeret, de mégsem. A vágy az, amikor álmodsz valamiről, valami elérhetetlenről, ami talán bekövetkezhetne, de az erkölcs nem szab neki határt. Nehéz az ilyet levedleni, főleg, ha az elsőről van szó. A kéj egy vágyfokozó érzés, amit tested irányít, s nem te. Néhányan szégyellik az ilyet, valaki pedig még a tömegbe is beleordítja: Mindenki más.
Giles a vonatútja során csak az elsővel találkozott. Ő ugyan még nem érintkezett testileg senkivel, de el tudja képzelni milyen érzés is lehet. Szavakkal nem lehet azt kifejezni, amiket akkor, abban a pillanatban átélsz...De persze ő még használja a felemelő és csodálatos szavakat.
Öltönyében egyre kényelmetlenebbül érezte magát, főleg a lenti dudorodó akármi miatt, ami eléggé szembetűnő lehetett volna a többi embernek, ha még időben be nem szalad a mosdóba. Nem csinált semmit, csupán megvárta a "merevedés" végét, amire úgy segített rá, hogy gusztustalan helyzeteket képzelt el maga elé.
Nem sok időbe telt, mire Abbey bátyja keresni kezdte őt. Hangos ordibálásnak lett fültanúja, mikor a mosdó ajtaja kivágódott, de nem Jason jött be, épp ellenkezőleg: egy nő volt az, egy másik férfi társaságában, akik a forró csókok közepette alig találtak be az egyik kabinba.
Giles balszerencséjére egy lyukon át mindent látott, így hormonjai ismét munkálkodásba kezdtek.
Bent ragadt, nem tud kimenni. Most mit tegyen? Csapjon egy hangosat az ajtóra, hogy vegyék észre magukat...?
Meg is tette, s abban a pillanatban mindkettő kővé dermedt, mintha egy sóbálvány átok találta volna el őket.
~ Gyerünk Gil, szedd össze magad! ~Biztatta önmagát, majd kinyitva a mosdó ajtaját odalépkedett a mosdókhoz, hogy lehűtse magát. Ekkorra szerszáma is nyugovóra tért, de jól tudta, hogy nemsoká ismét feszülni fog a nadrág, amin csak egy dolog segíthet: A szex.
Persze akadna egy másik megoldás is, de annak se eleje se vége: Mindig jönni fog az újabb adag.
Miután kellően letörölgette arcáról a vízcseppeket, egy utolsó pillantást vetve a két "párra" visszatért Emmához, aki ismét csacsogásba kezdett.
Nehéz az ilyen nőket megszokni, de ha egyszer ilyen szép...ennyi áldozatot megér - de jelenleg nem neki.
A pezsgővel, amelyet a pincér vitt nem az volt az elsődleges cél, hogy megigya, sokkal inkább, hogy leöntse az illetőt: Persze úgy tűnt, a sors sem szeretné elkárhoztatni a kicsi griffendélest.
Az a tekintet, amely szembetalálkozik vele megijeszti, de nem szimplán, inkább szenvedélyesen. Hogy lehet szenvedélyesen megijedni? Hogyha lázba hoz, miközben félsz tőle...Ő konkrétan nem a személytől félt, hanem az elkövetkezendő óráktól, mert már jól tudta, mi fog történni, vagy mit fog csinálni.
-
Lilia? Igazán elbűvölő név. - Hízeleg neki észrevehetően, miközben a másik testét kezdi vizsgálni, majd nagyokat nyel, már szinte késztetést érez, hogy hozzáérjen, hogy a karjába tudhassa, hogy...
~ Állj már le! ~Ordít odabent saját maga, de egy kisebb fejrázás kíséretében el is tűnt a hang a fejében. Nem tehet róla, hogy az ösztönei ezt diktálják, ez csak magától jön, nem ő irányítja...!
-
Borzalmas? - Kérdezi hitetlenkedve. Egy ilyen helyen nem lehet borzalmas egy ital, a puccos gazdag emberek és a milliárdokért eladandó festmények... -
Nem magának való ez a hely, ön többet érdemelne...Sokkal többet.Azok a szemek, amelyek elkápráztatják a férfiút, az a száj, amelyet meg akar csókolni, a test, amit magának akar...Egyszerűen nem bírja tovább. Azonban mielőtt bármit is tehetne, elinvitálja őt valahová "inni valamit". Fürge bólintásokkal jelzi, hogy ő bizony nincs ellenére, s akár most is mehetnek.
Mint egy hűséges kutya, úgy kezdi el követni a szőke bombázót, s közben arra is vigyázott, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy elmegy. Jasonnak biztosan rossz hírt adna, ha még a rokona is lelép a saját kiállításáról.
A formás fenék, ami előtte mozgott, felrepítette őt a mennyekbe, s még tovább, ugyanúgy, ahogyan nadrágjában lévő szerszámát is, ami ismét növekedésbe kezdett.
Beérve a nőt átkarolta a derekát, de csak szelíden, ahogyan látta, eléggé vezéregyéniség: Még a végén lelépne - nélküle.