Fekete-tó

Dom
#bál
#mitkeresekitt
#forogvelemavilág

Szőke srác fanatikus morzsagyűjtögető és mindig éhen akar halni, őrület.
- Nem akarom lenyalni nyugi, de ha nem vagy kajás, a csajok is jobban megnéznek maguknak – mondom és rákacsintok. Na persze itt nem saját magamra gondolok, nem akarom én nézegetni őt, bár így is itt van az arcomtól három centire, az már eléggé közelinek mondható és eléggé lehet azt mondani, hogy nézem, mivel másként nem tudnék táncolni vele.
Miután rendeződtek a dolgok a táncparketten a véletlen (?) borulásunknak köszönhetően, jól esik a pihenés meg ez a színes pia. Csak az a baj, hogy még mindig szomjas vagyok. Lövésem sincs, hogy mi lehet ez, hiszen ezen a rendezvényen gyerekek is vannak, NYILVÁN nincsen alkoholos ital sem, ez biztosan csak valami… aroma benne vagy valami varázs-izé.
Domnak is szimpatikusak, ő is kipróbálja és az első adagon felbuzdulva kezébe vesz egy második poharat, sőt az én kezembe is nyom egyet. Ebben a világban bármi megtörténhet, ez biztosan nem alkohol. Csak ne hasonlítana annyira az a csípős utóíze a Nagyi-féle karácsonyi tojáslikőrére… abban talán brandy vagy konyak van.
- Na jó, fenékig! – adom be a derekam és emelem a poharam – Rád! Csirió! – mondom széles vigyor kívéretében ugyanakkor valahogy kissé szomorúan és a következő pohárral is magamba döntöm. Jobb túlesni a fájdalmas részen minél hamarabb. Kissé megborzongok tőle. Az előző valóban tutti frutti ízű volt (már amennyire éreztem az ízét…), a mostani pedig valami csokis, vagy nem is tudom pontosan. Mindenesetre a hányinger ízű süti után mindkettő tökéletes választásnak bizonyult.
Egyre jobban olyan érzésem van, hogy ebben tényleg alkohol volt, mert bár még nem forog velem a világ és öntudatomnál vagyok, mégis azt érzem, hogy jobb lenne valahol ülni vagy inkább vízszintesben lenni.
- Hű, leülünk a tóparton a fűbe? Azt mondják… vannak a tóban sellők! – nagyon szívesen Dom az értékes információt, bizonyára ezt már te is tudtad eddig. Vajon keresztben áll már a szemem? Elindulok a part felé, még nem támolyogva, de lehet, hogy már kissé bizonytalanul. Csupán csak a szokatlan magassarkú cipő miatt lehet.

◂ hümm▸

2004. június 11.

◃ v i n c e n t & a i d e n▹

i think my problem is that
i have very fantastic bad ideas

style: elegant ║ zene: Toxic

Dühösen fújtattam, mint egy őrült bika, ami képes lenne neki rontani a fiúnak, aki éppen most fogdossa a lányomat. A szétrebbenő párosból csak a fiút néztem először, túl nagy volt, túl öreg... de aztán a tekintetem a Vincent által furán negédesen pátyolgatott Lulura vándorolt. Mondhatni, inkább Luluszerűre. Túl magas volt, túl más arcú. Az nem az én állítólagos lányom volt! Valamit tátogtam, de nem tudtam azonnal megszólalni. Csak ráztam a kezem.
- Na jó. Az ő fenekét fogdoshatod. - Nyeltem egyet és még el is vigyorodtam. Sosem mondtam volna ki, hogy tévedtem. - Vinnie, ne fogdosd a csajt, aki nem Lulu. - Szóltam rá, de nem húztam el onnan. Csak belekaroltam Aidenbe. Majd ő kimagyarázza, mégis csak ő az úriember kettőnk közül. Én szar nevelést kaptam és amúgy sem volt kenyerem az udvariaskodás. Valószínűleg előbb verettem volna ki magam ezzel a díjbirkózó méretű kölyökkel.
- Ne feledkezzetek meg a védekezésről! Szörnyű pelenkát cserélni, meg minden... arról nem is beszélve, hogy néha mik meg nem történnek pelenkacsere közben... sosem szabad Guccit viselni közben! Sosem! - magyaráztam összevissza, mert hát lehetett volna kegyetlenül cikibb ez a helyzet, minthogy három vénember ráront az andalgó diákokra? Jó... két öregember, meg Aiden.

V é g z ő s  b á l  
to; Leonard J. Flint


2004. június 11.
" Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra."

outfited: bálos

Az első alkalom talán, hogy Flint társaságában vagyok, és nem jár mellé a kellemetlen szájíz. Jó, leszámítva azt a pár pillanat hezitálást. Ezen a ponton viszont tényleg csodásan érzem magam. Most hogy tudom, magasról tesznek rám, vagy épp ránk, képes vagyok felengedni, és csak élvezni, hogy táncolhatok valakivel egy Roxfortos bálon. És még én is érzem a mozdulatok gördülékenységét, hogy mennyire együtt tudok mozogni Leoval, hogy milyen simán veszem az akadályokat, még csak le se kell néznem a lábaimra. Talán most először érzem azt, hogy nem vagyok egy rakás szerencsétlenség, és nem tudom azt állítani, pocsék érzés lenne.
– Ma nem Hemmings. A ma este csak érezd jól magad. – újabb szokatlan reakció, egyszerűen nem tudom mire vélni, így képzeletben vállat vonok, és szót fogadok neki. Valahogy én se akarom elrontani az estét, bármennyire is furdalja az oldalam a kíváncsiság, mi járhat Leo fejében. Egyszerűen képtelenség rajta kiigazodni. Persze a mosolya megint olyan dolgokat vált ki, amikre nem számítok, még örülök is neki, hogy ez egy maradandó állapot. A kérdése váratlanul ér, és nem is tudom hirtelen hová tenni, így a lehető legtömörebb választ préselem ki az ajkaim közül. Szégyen nem szégyen, ez van. Még év elején is szent meggyőződésem volt, maradandó állapot lesz ez, mármint... a gondolattól, hogy együtt éljek pár macskával, nem hogy kiver a víz, egyszerűen szeretném.
Újra felfedezem a sütiket, és szó nélkül navigálom feléjük a háztársam, de szép is lenne, ha még ez is zökkenőmentes lenne. Komolyan várom a gúnyos megjegyzést, vagy a szemforgatást, vagy bármit ami megnyugtatna, Leo még nem tűnt el teljesen, ott van valahol az álarc mögött, de.... nem jön. Azonban az illata az orromba szökik, ahogy kapaszkodok belé, és még csak nehéz dolga sincs, fél kézzel képes felsegíteni, és ezen is csak mosolyog. Vajon ivott valamit?
– Még, jó hogy ilyen könnyű vagy. – jegyzi meg, amivel egyszerűen nem tudok vitába szállni, épp csak összeszedem magam, hogy meg bírjak állni két lábon mellette.
- Ha nem jönne be a kviddics, lehetnél zsonglőr is - osztom meg vele könnyedén, ami épp az eszembe jut, és a sétára is biccentek, majd elindulok mellette.
- Egyébként tényleg nem rossz ez a bál. Öt éve itt vagyok, mégis ez az első, amin részt vettem - míg távolodunk azért körbejáratom a tekintetem a díszleten. Valami eszméletlen, és még csak nem is érzem, ne lennék idevaló. 

Party time!!!


2004. június 11.
to: Mira

Akármi történt a múltban, Mirának elég kínos volt róla beszélni, úgyhogy inkább nem faggattam tovább. Úgy tűnt, őt még jobban vonzották az ilyen balszerencsés esetek, mint engem, pedig néha én is sikeresen belegabalyodtam cikis helyzetekbe.
-Oké, ez tényleg kellemetlen, de végül is jobb veled összeragadni, mint mondjuk egy tanárral... Vagy egy óriással... Vagy egy mandragórával. Szóval határozottan lehetne ez a helyzet rosszabb is... - próbáltam felvidítani Mirát, pedig nekem sem volt fényes kedvem.
Próbáltuk megoldani a ragadós problémánkat, de az én varázslatom nem működött, Mira pedig inkább meg sem próbálta. Mondjuk a nem létező szerencséjét ismerve, lehet, jobban is tette.
De ötlete viszont volt, nem is rossz: vegyem le a blézeremet, és talán úgy már nem leszünk összeragada.
-Oké, ez jó ötlet. Várj, megpróbálok kibújni.
Az egész nagyon furcsának tűnhetett, mert hát össze voltunk ragadva, viszont éreztem, hogy csak a ruhánk ragadt össze, én a felsőmhöz nem.
-Talán menni fog. - morogtam valahonnan a piros blézerem belső részéből. - Mindjárt meg vagyok. - bíztattam Mirát, és nemsokára tényleg elő is bújtam a felsőből.
-Ez jó ötlet volt. - mosolyogtam rá, és figyeltem, ahogy átveszi a kabátkát. - Még mindig hozzád van ragadva? Biztos nem gond, hogy te fogod hurimálni a blézeremet?
Mondjuk sok lehetőségünk nem volt, szétvarázsolni nem tudtuk őket, tanárokhoz meg nem volt kedvem odamenni. Megvártam, amíg Mira rendbe rakta a szettjét, aztán ránéztem.
-Van kedved még táncolni?

A Végzősök ünnepe


2004. június 11.
Esmé

A Batsa-téma nem volt erre a bálra való. Sok mindent szerettem az életemben, a lányom is közéjük tartozott és a tény, hogy létezett... de az is ott volt, mint amolyan ellenpólus, hogy sosem voltam igazán jó apa. Frusztrált, hogy nem tudok vele bánni, nem tudom megnyugtatni. Ezért inkább távol maradtam. Batsa is furcsa lett a szülés után, közöttünk is minden elképesztően más lett. Esmét nem akartam ezzel traktálni. A tényeket tudta. Van egy lányom, akivel valamennyire törődnöm kell.
- Azt hiszem, ha nem akarok csúnyán lerészegedni és nálad aludni a Roxfortban – amit egyébként nem bánnék annyira, legalábbis az utóbbit -, akkor a pezsgő nekem tökéletesen megfelel.
Erre elnevettem magam.
- De hiszen, éppen az előbb mondtam, hogy itt minden alkoholmentes. Ez diákoknak szól, drágám. - Adtam egy finom csókot az arcára, ahogy elvette a poharat. Én a puncsból vettem magamhoz, bele is kortyoltam. Gyümölcsös volt és frissítő.- Persze, ha tudtam volna, hogy akkor itt aludnál, hoztam volna apám kedvenc whiskey-jéből. Roskadozásig van a kastélyunk pincéje vele. - Ehúzódtam, de csak annyira, hogy a diákok ne az én szerelmi életem szemtanúi legyenek. Mégis csak tanár vagyok és bár ma esete nem felügyelek, azért nyitva kellett tartanom a szemem.
- Van kedved utána táncolni egyet?
Bólintottam, letettem a poharam és már nyújtottam is felé a kezem. Szerencsére lassabb dallam következett, így ha nem húzódott el, be tudtam csalni a tánctérre.  Magamhoz húztam, hogy lágy lassúzába kezdjünk.
- Furcsa ízlése van a kölyköknek.

Utolsó tánc
2004.06. 11.



to: Narek

16+

Az erdő fái között sötét volt, nehezen vehettük ki egymás sziluettjét, de Narek pontosan tudta, hogyan érintsem meg, simítson végig rajtam. Nem ellenkeztem, a testem jólesően remegett bele az ujjai játékba. Ellenkeznem kellett volna, meg kellett volna állítanom, ahogyan az egy professzorhoz, egy neves kviddicsjátékoshoz illik.
Odasimultam hozzá és megcsókoltam újra, de túl durva lett volna egy fatörzséhez simulni. Felsérthette volna bőrét, így előbújt belőlem a kedvesség, hátrébb léptem és levettem a zakómat, hogy a földre terítsem. Ezután húztam vissza magamhoz egy hosszabb csókra.
- Mindjárt érezhetsz jobban... - feleltem csendesen és ledöntöttem a zakómra, hogy aztán hozzásimuljak. Felhúztam a combján a ruháját, gyors mozdulatokkal gomboltam ki magamon a nadrágot, hogy átadjam magam, ezúttal gondolkodás nélkül a szenvedélynek. A sötétben senki sem láthatott meg minket. Igazából én sem láttam semmit, csak éreztem és hallottam, egészen addig, míg egy utolsó remegéssel, csendes nyögéssel nem jött a gyönyör.

 

Kényszerű tóparti

2004.06.11

Party music

Enola

"Miért nehéz felé nyúlnom,
mikor a vágy gyökeret ver.
egyszerűbb lenne kihunynom,
csak félre lépnem."


Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kis party egész kellemes is lehet számomra. Régebben vagy nem jöttem el, vagy csak felszedtem egy csajt és elvonultunk az erdőbe kamatyolni. Valahogy nem érdekeltek az ilyen felhajtások, de lehet csak azért, mert Eleonore kiölte belőlem a bulik iránti örömöt. Hemmings is most kellemes társaságot nyújtott, csinosan volt felöltözve, könnyedén viselkedett és plusz pont, hogy kiderült, tud táncolni.
Miután sikeresen megmentettem Hemmingset az eséstől és a sütiket a leeséstől egy eredményes estének könyveltem el a mait és mivel a lány elfogadta a jobbomat, bevezettem az erdők irányába egy nyugisabb tisztásra, ahol senki nem volt rajtunk kívül. Persze az erdőben mozogtak az árnyak, de hát ki nem hagyhattak volna remekebb alkalmat arra, hogy kamatyoljanak anélkül, hogy bárki figyelné őket, ezzel pedig együtt tudtam érezni.
- Ha nem jönne be a kviddics, lehetnél zsonglőr is. – mondta könnyed témát indítva, miközben nyugodtan hallgattam a tücskök és a természet harmónikus muzsikájátt. – A családom is rajongana az ötletért. – bólintottam mosolyogva, miután megettem a sütit, majd egy a zsebemből előhalászott zsebkendővel megtörölgettem a számat.
- Egyébként tényleg nem rossz ez a bál. Öt éve itt vagyok, mégis ez az első, amin részt vettem. – magyarázta, mialatt a díszletet csodálta, persze ez idő alatt volt alkalmam alaposabban szemügyre venni olyan helyeken, ahol alap esetben nem illene. Egyébként nem vagyok ilyen kisstílű, de adta a helyzet. – Persze, mert velem töltöd az estét. – mosolyogtam rá, miközben egy fához érve, gyengéden megfogtam a karját. – Én is jól érzem magam. – válaszoltam megkomolyodva, teljesen lejjebb véve a hangom, majd közel hajoltam hozzá. A pillanat tört része alatt jött rám az érzés, teljesen magával ragadott, lehet a süti, lehet az este, hogy jól éreztem magam, de lehet, hogy a lány mély dekoltázsa vagy csak egyszerűen a közelsége.
- Ezért pedig jutalom jár. – lehelltem az ajkára, majd, ha nem ellenkezett, óvatos, de annál forróbb csókkal jutalmaztam meg. Természetesen, ha ledob magáról vagy esetleg nyakon is vág, nem esek kétségbe, megköszörülöm a torkom és megköszönöm neki az estét egy csibészes mosoly kíséretében. Amennyiben magával ragadja őt is az őrület, olyan csókot adok neki, amilyet egy jó darabig biztos nem felejt el. Talán percek is eltelnek, miután elhagyom a száját és egy mosollyal válaszolok a felmerülő kérdésére, a miértekre, a hogyan merészeltedre vagy a lehet-e még egyszer kérdésre.

[2004. június 11.outfit >><< you get me so highmit keresünk itt]

2004. június 11.
outfit >><< you get me so high

mit keresünk itt

Eősen tomboltak bennem a védelmező atyai ösztönök, hogy snei se fogdoshatja csak úgy alányomat, Lola még gyerek volt, olyan gyerek. Akire akkor is vigyázni kellett, hogy ha a város peremén nőtt fel egy fura nő társaságában, és aki túl sokszor hallott minket ELliottal is együtt. Csak egy kislány volt mégis csak, így egyenesen a csávót támadtam meg, meg se nézve Lolát. Az csak makogott valamit. Aztán Elliot szavaira megfordultam, és megnéztem magamnak a tátott szájjal álldogáló majdnem-Lolát. Megköszörültem a torkom, és olyan fejet vágtam, mintha mi se lett volna természetesebb.
- Na kölyök, ennél tökösebb hozzáállás kellene - bólogattam a srác felé, majd a helyére csúsztattam a pálcámat. Azt hiszem elvehettük a kedvüket a mai estétől. Tudtam hogy nekem kell kidumálni magunkat ebből, így kihúztam magam.
- A varázsjog gyermekvédelmi részlegéről jöttünk, hogy szemmel tartsuk magukat, az iskola kérésére, és ha olyat látunk, szituációs feladattal cselekedjünk az adott helyzetben - villantottam egy elbűvölő mosolyt rájuk, amjd Elliot is magyarázni kezdett a védekezésről. Ha Vinnie tett vagy nem tett hozzá semmit, folytattam:
- Tehát, mindenképpen fontos a balesetek megelőzése, remélem érthető volt a dolog, ja és legközelebb lehetne kissé kevédbé feltűnő, hogy valaki szoknyája alá nyúlkálsz, kisfiam - bólogattam, majd megköszörülve a torkomat indulni készültem tőlük. Csak akkor láttam meg a röhögő Lolát, amikor megfordultam.

[night]

♥ éjjeli tánc ♥

(Hallucináljunk boldogságot)

pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a

2004. 06. 11.
p.s. Len
16+

Annyira szerettem volna tényleg összesimulni vele, de hát ilyen hatással volt rám, hogy azt se bántam vona, ha tényleg nekinyom egy ronda koszos fának. De helyette leterítette a zakóját én meg elolvadtam, hogy oh. Hogy ő milyen kedves is velem. Viszonoztam a csókjait, miközben cirógattam a testét az ujjaimmal. Nem láttam, de éreztem, hogy jól esett neki. Elutasító volt, folyton mérges és leszólt, ha látott, most meg nem volt ilyen és ez olyan jól esett. Még ha teljesen össze is zavart, de tudtam, ha piszkálni fog is én folyton visszafutnék hozzá. Hagytam magam, hogy ledöntsön a lábamról - bár azt már régen megtette, és engedtem, hogy átjárjon a szenvedély, ahogy összebújtunk. Közel húztam magamhoz, és a csókjaiba sóhajtottam. Gyengéd volt és szenvedélyes, és talán őrökre így is tudtam volna maradni. Ahogy megadta magát, csak jobban magamhoz öleltem, hogy érezzem a testének melegét, és hosszasan megcsókoljam. Talán nem volt ez így jó ötlet, talán el kellene ezután válni, talán nem is lett volna szabad, de én önző voltam, meg mindig kicsit átírtam a szabályokat
- Veled akarok ma aludni - dünnyögtem az ajkaira, persze mondhat nemet is, de én úgyis kimondtam amit akartam, akkor is, ha annak a vége nem volt mindig jó. Meg jobban hozzábújtam volna Lenhez a szobájában és ébredtem volna vele, az ő illatú ágyában, mint hogy itt maradjunk hajnalig és ránk rontson az Agyart sétáltató Hagrid.

Reed



~ set ~

2004. június 11.

          Ha lehet ilyet mondani, ez a bál most sokkal szebb, mint az, amit akkor rendeztek, mikor én voltam végzős a Roxfortban. Ráadásul a kastélyt most szebbnek is látom. Talán ennek az az oka, hogy akkor háború volt, mintha az iskola is sokkal feketébb ruhát öltött volna szemben a mostani fényesen csillogóval.
          De az is lehet, hogy csak a légkör teszi.
          - De hiszen, éppen az előbb mondtam, hogy itt minden alkoholmentes. Ez a diákoknak szól, drágám.
          - Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre.
          Próbálom kicsit menteni magam, annak ellenére, hogy tényleg ezt hittem, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy mit mondott korábban. Most olyan zavarban vagyok, nem akarom, hogy azt higgye, nem figyelek rá.
          - Persze, ha tudtam volna, hogy akkor itt aludnál, hoztam volna apám kedvenc whiskey-jéből. Roskadozásig van a kastélyunk pincéje vele.
          Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon. Végül is, Felix kibír egy estét nélkülem. Rajta kívül pedig nem vár senki otthon.
          - Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül.
          Az alkohol továbbra se vonz, de az már igen, hogy még egy kis időt együtt tölthessünk. Ha már lehetőség adódik rá. Igazából a hoppanálásnak köszönhetően akár Reed is jöhetne hozzám, de tudom hogy holnap még lehet nehéz napja, szóval nem akarom ezzel fárasztani.
          Iszom egy kicsit a pezsgőből, amíg szemezek a táncparkettel. Jó lenne lejteni is egyet, ha már egy ilyen táncos eseményen vagyunk.  El is fogadom a felém nyújtott kezet, hagyom, hogy vezessenek.
          - Furcsa ízlése van a kölyköknek.
          - Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben?
          Hozzá bújok egy picit, végig simítom izmos karját, hagyom, hogy a zene és ő vezessék a mozdulataimat. A zenei ízlés mostanában tényleg kicsit más lett, de nem tudom mire gondolhat ő. Aranyvérűként, kastélyban nevelkedve biztos más zenékhez volt szokva. Arról nem beszélve, hogy mostanában a varázstalanok zenéi is kezdenek bekúszni a varázsló társadalom legmeglepőbb helyeire is.
          - Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani – nézek fel rá. Remélem sejti, hogy nem csak poénból mondom. Csak legyen vége a tanításnak.

Családi piás kupaktanács

2004.06.11

Music

Aiden & Elliot

Nincs olyan lehetőség, vagy esély, hogy én azt figyeljem hogy egy felsős barom elvigye a kis Lolitámat és csúnyálkodjon vele a sötétben. Nem, lehetetlen, ő egy kis vagány virágszál, nem azok közé a csitrik közé való, akik illegetik magukat minden jött ment felsőbb éves diáknak. Ennek a lánynak a szülei és a nagybátyja ismert, hires és tökéletes emberek, akik az ilyesmit nem tűrik. Na jó, utóbbival lehet egy kicsit túloztam, de fontos a pozitív önkritika.
- Na jó. Az ő fenekét fogdoshatod. – motyogott Elliot, mire én csak feleszméltem, mintha a gyomrom-ba rúgott volna valaki, így csak óvatosan, lassan, félelemmel telve néztem le a lányra, kinek a vállait fogva próbáltam óvni, a magát biztosan összekakáló fiútól. - Vinnie, ne fogdosd a csajt, aki nem Lulu. – mordult rám, mire én szinte parancsszóra engedtem el a vállait és léptem egyet hátra. – Én, nem… - magyarázkodtam volna takarítva a kezeimet a nadrágomon, mire Elliot és Aiden már jöttek a saját kitalált mentő ötleteikkel, míg én óvatosan hátráltam.
- A varázsjog gyermekvédelmi részlegéről jöttünk, hogy szemmel tartsuk magukat, az iskola kérésére, és ha olyat látunk, szituációs feladattal cselekedjünk az adott helyzetben - kontrázott Elliot férje, mire én vöröses árnyalatban és idegesen bólogattam. – Iiiigen, jól reagáltál arra a helyzetre, ha… letámadna egy fiú…izé…szép munka. Széééép munka. – mutogattam a hüvelykujjaimat a lány felé, majd megfor-dultam és elindultam kifelé a susnyásból.
- Jöjjenek uraim…még sok megoldandó szituációnk van… - emeltem fel az ujjam, ahogy kifelé ballagtam. – innom kell…ez nagy gáz.. – morogtam az orrom alatt, remélve, hogy nem kap senki el pedofília vádjával, azért mégis csak felépítettem magamnak egy hírnevet és praxist.
- Igyunk erre valamit. Erőset… - mondtam nekik, ha velem tartottak. 

Dom
#bál
#mitkeresekitt
#limonádénincsen?

Nem bírom ezt a rendetlenséget. Az a legrosszabb, hogy teljesen kikészülök attól, ha sütis, kajás stb. valamis a fejem és nem szólnak róla. Nézegessem magam minden falat után a tükörben? Kinek van arra ideje?!
Muszáj Szőke srácot kicsit összeszedni, méltatlan a megjelenése a bálhoz, ami az ő bulija. Legalább akkor nézzen már ki jól, ha őt ünnepli a világ, nem? Bólogatok a megnézős szövegre, igen, persze, hogy én nézzem. De én nem nézem, mert én látom, itt van az orrom előtt, nem lehet nem látni. De mondjuk az a rózsaszín ruhás csaj, aki ott a fa mellett ácsorog, igencsak nézegeti őt, észrevettem már az előbb is, amikor az életemért küzdöttem a tánctéren. Szegény, lehet azt várta, hogy Szőke srác őt szólítsa le… Na ez már bukó csajszi, ha első nap lehánytad volna, lehet, hogy téged kér fel táncolni.
Miután megvizsgáltam, hogy hol maradt még rajta sütidarabka, óvatosan lesöpröm róla mindet.
- Sajnálom, éhen fogsz halni – mondom neki szomorúságot színlelve, lebiggyesztett ajkakkal.
Ez a pia-dolog lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet. Nem is értem, miért pont az talált meg engem, miért nem valami ártatlan limonádé vagy ilyesmi? Nem is volt a környékünkön felnőtt, de egyébként sem hinném, hogy a tanárok meg a szülők részére lenne ilyen extra a kínálatban. Mindegy is, ezen már kár a fejemet törni, ha megittam, akkor ez van. Domnak is bejön, remélem, ő jobban bírja, mint én, valakinek két lábon kellene maradnia. Vagy alhatok itt a fűben is akár, remélem, nincsenek csigák. Elfogadom a segítségét, bár szerintem azért annyira még nem vágott fejbe ez a rejtélyes ital.
- Úgy is tudom majd nézegetni, nyugi – felelem vigyorogva. – Nagyjából úgy fogok kinézni, mint Félig Fejnélküli Nick, az milyen lenne, huh? - kérdezem és látom magam előtt az elmondottakat: egyszerűen varázslatosan festenék!
Egyik pillanatban gondolok egyet és leveszem a cipőimet, így néhány centivel összemegyek. Hamarabb is eszembe juthatott volna…
Amint a tóhoz érünk, leülök a fűbe. Itt sokkal jobb, nincs hangzavar, bár az a My Chemical Romance szám, ami az előbb ment, az eléggé király.
- Mi? – kérdezek vissza – Én elcsábítani? Haha, jó poén – felelem gúnyosan, majd kiveszem a Converse cipőt a kistáskából és a helyére berakom a csini topánkát. – Petrezselymet árulni jöttem – folytatom lemondóan – nem hívott el senki. Tessék – vigyorogva a kezébe nyomok egy szál petrezselymet, ha már úgyis nyitva van a táskám. Én komolyan veszem a dolgokat. Most már tuti, hogy keresztben áll a szemem.

-Tényleg leginkább csak bosszantó általába, de kezd már elegem lenni belőle. Alig van, hogy nem jön közbe semmi, amikor csak jólérezni akarom magam.
Hogy azt a karácsonyt ne is említsük.
Apropó az a karácsony, eleve ne is gondoljunk rá.
-Akár a múltkor. Összeségébe jó volt sütit pingálni meg megismerni téged, de az sem történt anélkül, hogy elkeverték a dolgokat, aztán ragaszkodtak, hogy de ők tudják jobban. Ki tud jönni jól, csak érted, könnyű ráunni, hogy mindig van valami gebasz.
Tessék, csak itt van a magyarázkodás is. Összeszedek hozzá egy mosolyt azér, ne azt vegye le, hogy nem örülök a társaságának. A ragasztós puncs társaságának nem örülök.
Végül felfüggesztjük a panaszkodást egy tornamutatványér cserébe, ami legalább valóba beválik. Már csak a blézer van hozzám ragadva.
-Bűvésztrükk!- vigyorgok is könnyíteni a hangulatot, és széttárom a karjaimat, mutatva hogy a piros ruhadarab nem esik le, pedig abszolút nem fogom.
Azér hamar visszafogok rá, biztos a biztos, és így hogy Tessa nincs benne és könnyebb hozzáférni, megpróbálom, hogy óvatos matricaleszedős módon vajon könnyebb-e szétválasztani a két ruhát.
-Ó. Ha ezek után van még kedved, én szivesen táncolok veled- mosolygok rá kissé esetlenül.
Legfeljebb talán furán kell manővereznünk egy élénkpiros kabátkát hozzá. De ha így is lenne, talán mostanra elfogadjuk csak a helyzetkomikumként.

[VÉGZŐS BÁL]

VÉGZŐS BÁL



2004. június 11.

A bulin felcsendülő zenék listája

Sokak kellemesebb, testi élvezetek felé sodorták az egyre sötétedő este árját, míg mások itallal hűtötték le magukat. Olyan itallal, aminek bizonyosan nem lett volna a buliban a helye, de egy jó lelkű iskolatársuk volt oly’ szívéjes, hogy becsempéssze, ami oldja a gátlásokat. Ha a tóparton, ha a fák között vagy éppen a tánctéren töltötték az este további részét a jelenlévők, úgy erre meg volt a lehetőségük, hiszen az ünnepség pontban éjfélkor ért véget. Ekkora, ha valaki még nem távozott, akkor McGalagony professzor és az enyhén ittas Frics nógatására kellett, hogy meginduljon a hálókörlete felé.
Persze akadhattak éles elméjűek, akik még mélyebbre osonhattak az erdőben, hogy megnyújtsák az esti ünneplést. Nem feltétlenül buktak le, de ilyenkor bizony elővigyázatosnak kellett lenniük. Az erdőben mindenféle különös, ám annál veszélyesebb lény húzza meg magát. Egyes pletykák szerint még vérfakasok is… és ki futna szívesen beléjük? Az erdőnél talán kellemesebb ötlet volt a kastély egyik termében, mosdójában elbújni, na meg számos titkos folyosó is akadt, ahová be lehetett húzódni.
Így hát az este véget ért, kinek így, kinek úgy. Mindenesetre mindenki igazi élménjel távozhatott, hogy éjfél körül vagy éppen a reggeli órákban térjen nyugovóra a kellemes, puha párnákon.

KÖSZÖNJÜK A RÉSZTÉVTELT!
Mindenkinek további jó játékot!

Tudnivalók:
A játékok kincsesben folytathatók!