I'LL BE YOUR DREADED NEMESIS
YOUR ENEMY NUMBER ONE
IF YOU DON'T DO IT LIKE I SAY
a nyugalom megzavarását előidéző elemeket tartalmaz
Úgy áll ott előttem, dacos magasztosságában, hogy szinte megkedvelem. Bár lehet, hogy már rég kedvelem azért, mert nem hajlandó meghajolni az akaratom előtt. Milyen kár, hogy az ilyen bárdolatlan, merész nyerseség, mely úgy jellemzi, alakításra, idomításra szorul. Izzik a pálcám a kezemben, vágyakozva bizsereg, ahogy közelítek felé. Olyan rég megígértem már neki, hogy megkapja a magáét, mind a pálcám, mind Wolf, hogy most már igazán nincs több kifogás.
A fiú hangja meglep. Nem igazán bántja meg vagy töri össze sérült lelkivilágomat, nem vagyok porcelánból, ez a hangnem, ez a magyarázkodás pedig a legkevésbé sem sért most. Nos legyek hát Tristram. Ha már becézni akarsz, nem bánom. Hamarosan úgyis újra csak nyomorult, büdös, véreskezű rohadék leszek a szádon.
Gyönyörű, szilaj, véres főzetben sötétre pácolt hű gesztenyepálcám az ujjaimhoz simul. Mindig minden tőle telhetőt megtesz, olykor megihlet, mindent együtt tanultam vele, ismerjük jól egymást. Most is tudja, mit szeretnék. Az Imperus-átkot tökéletesen, gyönyörűen, énekelve hajtja végre.
Engedelmesen sétáltatom a fiút magam előtt, s közben pálcáját magamhoz zsákmányolom, most a legkönnyebb. Az Imperius-átkot nem tervezem a végéig fenntartani, hiszen akkor nem lenne benne élvezet, márpedig az idomításon túl mi másért tenném, ha nem az élvezetért? Meg akarom büntetni. Azt akarom, tanulja meg végre, hogy jobb, ha nem ellenkezik velem. Hogy erősebb vagyok nála. Gwentől talán tudja, hogy nem feltétlenül a varázserőm az, ami oly sok mindenkinél erősebbé tesz. Hanem az akaratom.
Visszaépül a téglafal mögöttünk. Nem lesz szép, kissé rogyadozik, de azt megteszi, hogy az esetleges kíváncsi, fürkész pillantásokat kívül tartja majd. Elkezdi kaparni a torkom a füst és az orrfacsaró égésbűz, talán még parázslik is valami itt-ott, de ez a gyötrelmekhez épp elég drámai díszlet lesz.
Az első, amit kap, az egy ordas nagy pofon visszakézből. Még ha ellen is akarna állni, nem tud, hisz a Gregorovics-pálca ott van a kezemben, gyakorlatilag a hatalmam felette ugyanúgy élő és eleven. Kezem összemaszatolja törött orrának vére, de ez érdekel a legkevésbé. Sőt, az orromhoz emelem, megnyalom. De nem elég aranyízű ahhoz, hogy megálljra kényszerítsen. Kezem a vállára teszem, lenyomom vagy lelököm a földre, térdeljen, miközben akaratom parancsa mindössze annyi:
ne mozdulj. Megállok ott mellette, szívesen tépném hátra a fejét a hajánál fogva, de a fejbőre sima, akár a bevonuló bakáké Szibériában. Ezért ujjaim csak póklábakként szorulnak a koponyájára, megnyomom erősen úgy, hogy tudja, szétroppanthatnám.
- Túl könnyen dobálózol azzal a szóval, hogy szenvedés és fájdalom - adom tudtára véleményem.
- Ne hidd, hogy téged nem lehet megtörni. MINDENKIT meg lehet. James.Kioldom a mandzsettám, felgörgetem a talár ujját egyik, majd másik karomon. A balon a Sötét Jegy billoga feketéllik, a jobbon Gellert Grindelwald elegáns jelhármasa díszeleg. Hűségem eladó. Bárki megveheti, aki eleget ajánl érte.
- Vajon tudatában vagy annak, hogy most szó szerint bármit megtehetek veled? - kérdezem, sugallom, azt akarom, hogy tudja, iszonyúan kedves és kíméletes vagyok, amiért még él.
- Bár tudnám, mitől félsz a legjobban - fogalmazom meg illanó óhajom, de ez is jelentéktelenné válik. Majd kiderül. Lehet, hogy még ő sem tudja igazán. Remélem, előbb utóbb a válasza erre a kérdésre az lesz: tőled.
Végül elsétálok mellőle, szemben vele megállok úgy két méterre tőle. Első varázsigéimmel bilincs kerül a csuklóira, tömör vas. Ha erősebb mágus lennék, lehetne csillogó fémből, lehetne rajta lánc vaspánt helyett, de ezzel a rusztikus darabbal kell beérnünk. Ezzel, ami rögvest hevülni, forrósodni kezd James akaratos csuklóin.