A tanári-terem

Az egyik hosszú folyosó közepéről nyílik az ajtó a tanárok közös klubhelyiségére, ahová diák nem teheti be a lábát. Rögvest az ajtóval szemben egy interaktív, önmódosító táblán látszik a faliújság másolata, melyen a gyerekeknek szánt információkat lehet megosztani: amit kitűz ide bármelyik tanár, az a kiválasztott házak hirdetőjén is megjelenik. Ennek a hátoldalán (egy oszloppal elválasztva) lebeg a nagy közös órarend, mely, ha netán valaki nem tudna eligazodni a mátrixok közt, hangos válaszokat ad a "Mennyi az idő?" illetve a "Milyen órám lesz?" kérdésekre.

A terem nagyobbik része tele van a falakhoz tolt íróasztalokkal, amennyiben valaki a közös helyiségben óhajtana dolgozatokat javítani, az asztalokat könyvespolcok választják el egymástól (kivéve a gyógynövénytan tanár asztalát, akörül mindig óriási a kupleráj és minden tele van gyökerekkel).

A tanári közepén egy kisebb körben bájos, vörös bőrfotelek és két kanapé van letéve, két dohányzóasztal köré csoportosítva (relaxáló varázsköröket adva ki a padló mintázatával együtt). Az egyik asztalon egy kétcsapos szamovár áll: egyikből forró víz jön, a másikból sűrű fekete élénkítő főzet - mugli nevén kávé.

Játékosok: McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Lumpsluck professzor, de Crasso professzor, Minticz
Részvétel: esetleges, a tanáriban jelezze mondjuk, aki okvetlenül akar valamire válaszolni, de várjuk meg
Téma: felháborodás a halálfalók által akkreditált tanmenetre & a párbajszakkör kifogásolása
*Egyelőre halálfaló-mentes a terep. Ideiglenesen persze, mint ahogy minden kellemes inger ilyesminek bizonyul újabban. Ebédszünetet tartanak az ódon kastélyban, diák és tanár, ha csak nincs elmaradása a nagyterembe tart, enni, cseverészni és nem utolsó sorban figyelni arra, hogy mások mit csinálnak. Édes kíváncsiság. Mostanában azonban mintha megritkultak volna az ebédlő tömegek, inkább csak beugrottak, pár falatot magukba lapátoltak és már menekültek is el onnan, kivéve azt a magokat, azt a fekete hajtásokat eresztő, sötét szövevénnyel terjeszkedő szűk magot, akiknek hála mindez így történt, megváltoztatva az évezredes hagyományokat. Halálfalók. Birtokosai a kastélynak és bábjai egy még náluk is sötétebb hatalomnak, ami egyelőre ugyan kívül maradt a falakon, de a jelenléte nyomasztó súllyal tornyosult a csillagvizsgálóra és a felsőbb szintekre, a kastély alapzatából pedig mint a pince rossz ízű lehelete szivárgott fel, akárha mindig is ott rejtőzött volna.
Az alapvetően nyugalmas tanáriba a mugliismeret ”professzor” nagyjából úgy érkezett, mint aki futott idáig. Hosszú talárja csapzottan lógott, félhosszú haja kócosnak rémlett, a pálcája olyképpen állt ki a zsebéből, mintha éppen előrántani készülne, ami azonban inkább nem kívánt megnyilvánulás lenne. Mi jöhet még? Hisztérikus feszültség áradt belőle, felbolygató, felzaklató, sötét indulat, amíg köszönés nélkül az elkülönülő kis asztalhoz lépett, csészét bűvölt magának, kávét engedett bele, mígnem az egész megcsúszott síkos ujjai között és csilingelő halált halt a kövezeten. Szívdobbanásnyi csend, mély, sötét amíg utálkozva meredt a darabokra, aztán felpillantott, észlelve a kollégák jelenlétét.*
-Elnézést-*mégiscsak pálcát húzott, eltüntette szerencsétlenkedésének szétfolyt nyomait, az ablakhoz indult, aztán mégis megfordult, hogyha esetleg elfordult volna róla a figyelem, szikrázó pálcája könnyedén újra megragadhatta azt.*
-Minerva nincs itt?-*felcsattanós hangulatú kérdése egészen szokatlan hangzású tőle, egy éves roxforti pályafutásának minden hangsúlyával ellentmond, flegma nyugalma helyett inkább olyképpen jellemezhetnék külső szemlélő, hogy kifordult magából.* -Vagy valaki, aki felügyeli a tanított anyagért felelős... hát, személyt-*provokatív, dühös szitkok özöne lapít ki nem mondva még a nyelvén.* -...de beérem bárkivel, aki felvilágosít, miért kell összekeverni a mugliismeretet a filozófiával. Csak bátran professzorok, nyilatkozzanak, amíg...-*a nyíló ajtóra meredve harapja el a mondatot, a halántékán lüktető kékes ér mozgásával szinkronban homályosodik és tisztul a látása.*
Játékidejű játék
Reaghossz: Maximum egy oldal

[helyenként csúnya szavakat tartalmaz!]

helyenként csúnya szavakat tartalmaz!

Eltűntek.
Meghaltak.
Baleset.
Természeti katasztrófa.
Mugliivadék - ellenőrzés.
Jesszusom, mi a faszt csinál az a sok gyökér a minisztériumban? Legszívesebben mindegyiket leültetném egy holtsötét szobába, székekhez kötözném őket, és beraknám nekik a Barbie mesék összes létező részét, oszt’ had nézzék a barmok. Lehet, hogy utána több értelem lenne bennük, mint eddig volt, de még úgyse haladná meg egy csillámpóniét, ami valljuk be, igen az alja felé van.
Na, jó, ennyire azért nem leszek rasszista. Azért vannak jó, valamire való minisztériumi alkalmazottak is, csak szegényeim a sötétség homályában aligha tudnának világítani. Mint tűk a szénakazalban, tudják… és az, hogy ma már minden valamire való értelmes felnőtt tudja, Tudjukki áll a Minisztérium élén - jó, nem nyíltan, de akkoris - nem sokat javít a rendszer helyzetén. Nem mintha eddig olyan nagyra tartották volna a Brit Mágiaügyi Minisztériumot. Nem mondom, élt szebb napokat is, de összevetve más országokéval, azt kell, mondjam, közel sincsenek a jó úthoz, jó, persze varázslóháború van, na de előtte is messze jártak tőle! A mostani álláspont nem az új minisztérium hibája, hanem a régié.
És mi egy ilyen szar rendszerben próbáljunk vigyázni a diákokra.
Meg egy nagy lófaszt!

Lábaim hanyagul fekszenek az asztal – mit ne mondjak nem túl puha – borításán. Bal kezemben a Próféta mai számát tartom kétrét hajtva, jobb kezem ügyébe pedig ott a megtöltött, gőzölgő kávéscsésze. Imádom a frissen főtt kávé illatát, így nagy levegőt veszek, majd kifújom, aztán újra és mégegyszer…
És Minticz beront.
Eaaaaz kolléga, a hatásos belépők skáláján, úgy… köbö négyes lehetne. A tízből.
Igen. Nagyon unatkozok.
Ma már nincs több órám, csak délután a Godrikban, odáig meg még jócskán ráérek, így egyik kedvenc szórakozásomat űzöm: ebédszünetben rontom a levegőt.
Nagyot sóhajtok, majd megcsóválom a fejem, hogy semmi baj.
Már miért haragudnék, nem az én házam mocskolja össze. Az illemmel pedig csak ritkán kerülök köszönőviszonyba, így nem is igazán értem, miért kér bocsánatot, inkább csak egyszerűen a britek számlájára írom és kész.
Kérdésére nem felelek, bár elég hangzatos válaszom lenne, mégsem bököm ki. Ígyis elég idegesnek látszik, minek még basztatni? Meg aztán tudom, hogy nem mindenki értékeli az én gyerekes viselkedésemet, ami valljuk be kimondottan kellemes szokott lenni, nem is tudom, sokaknak mi bajuk van velem. Hiszen én tökéletes vagyok. Ne mondja senki, hogy nem…
Akaratlanul is elmosolyodok gondolataimon.
Mekkora egy barom vagyok!
Aztán Shannon kifejti álláspontját, amivel hát tökéletesen egyetértek, és becsülöm benne, hogy ki meri mondani amit, gondol, de ezek az értékek, már bocsánat, de kit érdekelnek? Senki nem nézi ma az igazi emberi értékeket, az érzelmeket, mert ez egy ilyen világ. Ezt kell elfogadni, ebben kell élni és kész. Nem nagy elvárások…
Éppen szólásra nyitottam volna a szám, mikor nyílik, nem, nemis, csapódik az ajtó, s minden szempár az érkezőre szegeződik. Nem sokáig vizslatom, - kivéve, ha a figyelemre méltó Miss Rainbourg az – tekintetem újra Minticzre fordítom és arcomon mosollyal csak ennyit mondok:
- Bou!
Na jó, egy idióta vagyok, de hey, ez kit zavar?
Egyébként is nehezemre esik tisztelettel nézni Shannonra, aki muglikról tanít. Nem azért, biztosan széép tudomány, de engem valahogy sosem vonzott különösebben. Meg… minek ahhoz tudomány, hogy az átlagemberekről beszéljünk? Áh, nem értem én ezt!
Mintha a repüléshez annyi ész kéne…

A délelőtti óráknak vége, s ha okozhat némi jó kedvet az ilyesmi, egy mondhatni jól sikerült másodikos óráról tart a tanári felé. Mosolyra azonban semmi oka, ennek megfelelően fáradt elutasítás tükröződik ráncokkal barázdált arcán. Egyre fáradtabb, ahogy év előre halad, s minden perce aggódással teli. A diákok, az iskola, Arthur és Molly, Potter, Weasley és Granger. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai falai között is felütötte fejét a lázadás. Szívben támogatja diákjait, s amíg teheti, addig igyekszik elsinkófálni a büntetéseket, vagy olyan semmirevaló büntetőmunkákat osztani, hogy az iskolát megszálló csőcselék ne emelhessen szót. De ez nekik nem elég, és a Professzor asszonyt ez viseli meg leginkább, a Főbenjáró átkok, és nem tehet ellene semmit. Semmi ellen sem tehet jóformán semmit, de ez nem jelenti azt, hogy nem is próbálkozik vele.

Ám McGalagonynak sok mindent mérlegelnie kell, hiszen azt kockáztatja, hogy eltávolítják a helyéről, ha sok a „baj” vele, s akkor már ennyit sem tud majd segíteni. A diákok lázongásai, a csínyek, melyeket ilyen nehéz helyzetben is meg mernek tenni, neki is erőt adnak. A lépcsőkön felkapaszkodva gondolatok ezrei keringenek a fejében, arcára szokásos mogorvaságát kiültetve, mintha mindenkinek azt próbálná jelezni, hogy ne zavarják. Észre sem veszi, hogy a lépcsőkön vagy a folyosókon ellépnek előle, egyrészt mert természetes, másrészt mert már csak az évtizedek megszokása vezényli őt előre.
Egy kávé jól fog esni…

Gondolataiba mélyülve érkezik meg a tanári elé is, ahol azonban fojtott beszéd üti meg a fülét. Csak azért fojtott, mert bentről jön, de már ő is jól tudja, hogy ami kihallatszik, az bent nem is olyan halk. Ajkai vékonyabbra préseli, míg szemöldökeit rosszallóan húzza össze. A kilincset keményen lenyomja, szikrázó szemeivel azonnal a bennlevőket fürkészi. Egy alig észrevehető rezdüléssel jelzi, hogy meglepi, amit lát, azt hitte legalább a Halálfalókkal perlekedik valamelyik professzor, de gyorsan kiderül, hogy nem így van.
-Jó napot! – köszön kissé mérgesen, majd kérdő tekintetét Shannonra szegezi, meg sem szólal, csak vár, hogy a professzor közölje mi a fennforgás oka. Majd aztán esetleg jól letolja.

Játékosok: McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Lumpsluck professzor, de Crasso professzor, Minticz
Részvétel: esetleges, a tanáriban jelezze mondjuk, aki okvetlenül akar valamire válaszolni, de várjuk meg
Téma: felháborodás a halálfalók által akkreditált tanmenetre & a párbajszakkör kifogásolása
*Zöldesszürke dühöngés a tekintetében, ahogy összerezzen Dimitrij hangjára, aki magára vállalta azt a kényszerű szerepet, hogy elsőnek szólaljon meg, és mondjon valamit... valami állatságot. Összerezzen, nem pánikreakció, de egyértelműen félelmet mutat valami teljesen átlagos, mondhatni mindennapos megnyilvánulásra, másnál jobban nem is árnyalhatná, hogy mennyire felfokozott idegállapotban is van szerencsétlen, aki legalább olyan bőszen fordul a kivénhedt seprűlovas felé, ahogy érkezett, és már nyitná a száját, szitokra vagy átokra, esetleg egy sima oltásra, akkor, éppen a legkevésbé megfelelő lélektani pillanatban köszön be őigazgatóhölgyessége. Már ha a kastélyban, ebben a halálfaló-kifutóban még van olyan, hogy lélektanilag megfelelő pillanat. Lélek még bizonyára van, a dementorokat a halálfalók se szeretik. Nem szeretni, de felhasználni, ez az ő nagy kalandjuk. Nem szeretni és szolgálni, ez pedig a lélektani paradox.*
-Minerva!-*a hangsúlyból kétséges, hogy a férfi, Shannon most megörült vagy inkább menten elsírja magát, mindenesetre elfordul a repmestertől és az idős boszorkány felé fordul. Kicsit fejet hajt, mintegy a tisztelet jeleként, bár messziről jött ember olyan etikettet követ, amilyet csak akar, azért valahol ő is angol valahol, adnia kell magára. Bár a nő skót. A reptanár meg valahonnan keletről fajzott ide. A brittek már nem is termelik a tudást? Elhalt volna a nagy hódító? Vajon maga a Sötét Nagyúr miféle bevándorlók csemetéje? Hol ragyog a korona legszebb gyémántja? Naná, hogy az is a messzi távolban, még véletlenül se az ékszer-zölden ragyogó szigeteken. Összeborzong a multinacionalitás felkavaró gondolatától és inkább visszafordítja a figyelmét a hölgyre. Meg a fejhajtásra. Meg a témára. Felvillan a mosolya, nem a szebbik, a cukorkaosztó, hanem a merevebb, dühösebb, minticzes mosolya.* -Remélem nem akarja komolyan mondani, hogy ezt kell előadnom?-*a zsebébe nyúl, felmutat egy összehajtogatott pergament, szerencsétlent valaha kecsesen feltekerték, de ahogy Shannonhoz került durva éleket erőszakoltak bele, négyrét hajtották, megfeszítették lágyan penna alá hajló testét.* -„...maguk a muglik, mint valami gyalázatos féreg faj...”, milyen költői ugye... alliteráció, mugli találmány... „ a varázstalanság undorító”, „minden eszköz, ami nélkülözi a mágiát felesleges és nemkívánatos”, „ a mugli rokonság szégyellnivaló”... Nem is sorolom tovább jó? Nem jó! Nem vagyok politikai szócső!-*épphogy nem vicsorog, felajzott, feldühített hangulatállapota azt sejteti, hogy már volt egy-két szava hozzá a felsőbb vezetésnek, ami miatt meglehetősen besötétedett amúgy kellemes, vidám világképe és már egy bögre kávés cukor se tudja helyrebillenteni az endorfinszintjét.* -Aki nem hülye, az úgyis rájön, hogy ez mekkora blamázs, aki pedig annyira ostoba, hogy elhiggye ezt nekem, abból mi lesz, ha végre ezek kitakarodnak az életképből? A következő generáció? Ezt nem akarhatja.
Játékidejű játék
Reaghossz: Maximum egy oldal

Ugyanolyan arckifejezéssel hallgatja végig a férfi a hőzöngését, bár ajkait egyre vékonyabbra préseli. Aki ismeri, tudja, hogy ez semmi jót nem jelent. Orrcimpái kitágulnak, miközben úgy néz a fiatal tanerőre, mint egy diákra, aki rossz fát tett a tűzre. Tudja ő jól, hogyne tudná mi van abban a merlinverte tananyagban, hiszen már mások is az orra alá dugták, s legalább akkora megrökönyödést és dühöt váltott ki belőle is, mint most Minticz professzorból. Természetesen nem azért lett ez megmutatva, hogy jóváhagyja, hiszen neki itt vajmi kevés dologba van beleszólása, ha az utasítás a sötét szekcióból érkezik. Nincs mit tenni. Egyelőre nincs.
- Befejezte? - kérdezi a szónoklat végén lesújtó tekintettel és mély, leteremtő hanggal. A férfi semmit sem ért, s még kevesebbet tud. Hajtja az ifjonti lázadás, ahogyan a diákokat is, de még sem ugyanaz a súlycsoport és ezt neki is meg kell értenie. Nem lép el az ajtóból, így mikor beszél nem üt meg olyan hangnemet, mint a tanerő, de legalább annyi indulat van benne is.
- Netán úgy gondolja, ha lenne más választásom, nem ahhoz folyamodtam volna a tananyag kapcsán? - hát persze, azt hiszi mindenben az igazgató dönt, de ha igazgatói mivoltának akkora súlya lenne, az biztos, hogy nem engedné be még csak a kapun sem a Halálfalókat. Nem, hogy még megengedje, hogy sötét varázslatokat tanítsanak, és eszményeiket a diákság fejébe próbálják sulykolni.
- Azt gondolom, Minticz Professzor a jelenlegi helyzetben örülhet, hogy taníthatja a tantárgyat... - jegyzi meg foghegyről, immáron feladva az ajtó előtti területet - ...talán az újdonság erejével hathat, de az anyag jóváhagyása nem az én területem jelenleg. Ha gondja van vele, akkor az új főinspektorral tárgyalhat erről, habár azt hiszem nem kell tudatnom, hogy az illető kinek az oldalán áll - még mindig visszafogja hangját, okulva abból, hogy a férfitől a folyosó is zengett.
- Egyébként sem tartom jó ötletnek, hogy ezt itt akarja és ilyen hangerővel megtárgyalni. Sajnálom, hogy így állunk, senki nem viselné jól, hogy a tantárgyát így.... megreformálják, de az Ön esetében nem hagytak más lehetőséget... - próbálja ő némileg csitítani a helyzetet, de meg is érti Minticzet. De ő jelenleg tehetetlen, és bár nem akarja, hogy mindent megtudjanak a kollégák, elég egyértelmű utalásokat tett arra, hogy a hatalom nem egészen úgy van a kezében, ahogyan az ők feltételezik. Már ha feltételezik.

[- Kinek van problémája az új tananyaggal?]

JÁTÉKOSOK McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Minticz professzor, Lumpsluck professzor
RÉSZVÉTEL esetleges
TÉMA a kastély, a felháborodás, a tanári kar és a párbajszakkör kifogásolása, ebben a sorrendben

TICK TICK TOCK TICK TOCK
THAT'S THE SOUND OF MY BOMB

Magyarázza már meg nekem valaki azt, hogy ezek az ostoba lépcsők miért vezetnek mindig olyan folyosókra, ahonnan aztán tíz percembe telik, hogy eljussak oda, ahová eredetileg indultam! És azt is elmesélhetné valaki ebben az ostoba kastélyban, hogy hogy is van az, hogy néha még a folyosók is olyanok, mintha körbe-körbe haladnék! És csak nekem tűnik fel, hogy olykor háromszor is elmegyek ugyanaz előtt a festmény előtt?! Esküszöm, mintha a kastély ezekkel az idegesítő malőrökkel akarna tiltakozni a jelenlétem ellen, és az apróságokkal megkeseríteni a napom. Pont mint az a rohadék poltergeist, aki a múltkor ragasztót kent az ajtómra, és vagy harminc percbe telt, mire kijutottam a saját rohadt irodámból. Emberek, ez normális? Mi a szrért nem lehet egy sima átlagos iskolába átköltöztetni ezeket a hülye diákokat, ahol nem ér olyan meglepetés, hogy ki akar gáncsolni egy nyavalyás üres páncél?!

Voltaképpen ennyire nem kiborító a helyzet, csak épp semmit nem aludtam előző éjszaka (és sajnos nem az egyik végzős mardekárosnak köszönhetően), és az idegeim olyan szorosan vannak a koponyámra feszülve, hogy kis híján elpattannak. Ami azért kínos, mert a következő órám hatodévesekkel lesz. Azoknak a fele (a rosszabbul idomított fele) állandóan úgy mered rám, mintha szemmel akarna verni. Nem mintha ez különösebben sakkban tartana, de meglehetősen fárasztó.
Mikor végre befordulok a tanári-terem folyosójára, hangos kiabálás üti meg a fülem a résnyire nyitott ajtónak köszönhetően. Nocsak, valaki hőbörög?
Itt az ideje, hogy levezessem rajta a feszültséget. Az alkalom szinte kínálja magát. Nem szaporázom meg lépteim, ám kíváncsian fülelek, de sajnos mire elég közel érek, valaki más veszi át a szót.
A szép kort megélt igazgatónő áll az ajtóban. Egy pár pillanatig türelmesen várok mögötte (bentről talán látszom), ám nem kell jeleznem, hogy elmoccanjon végre a küszöbről, magától is megteszi. Így már mégsem akarok beljebb kerülni. Tenyerem az ajtónak tolom, és kitárom azt sarkig, a kilincsen támasztva meg karom.
- Kinek van problémája az új tananyaggal? - érdeklődöm ártalmatlanul, és tekintetem végigsiklik a bentlevőkön, mielőtt megállapodik azon a férfin, aki McGalagony professzorral szemben ácsorog. Kell egy fél másodperc, míg előhívom a fejemből az adatokat. Shannon Minticz. Mugliismeret. Huszonöt év.
- Csak nem önnek, Minticz professzor? - érdeklődöm, majd beljebb lépek. - Éppen önnek? - nyomatékosítom kifogásomat, értsen emögött azt, amit akar. - Nekem is elárulja, mi a gond, vagy csak szegény McGalagony professzort fárasztja a véleményével?

Játékosok: McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Lumpsluck professzor, de Crasso professzor, Minticz
Részvétel: esetleges, a tanáriban jelezze mondjuk, aki okvetlenül akar valamire válaszolni, de várjuk meg
Téma: felháborodás a halálfalók által akkreditált tanmenetre & a párbajszakkör kifogásolása
*A veszett ebet kár vadítani és a dühöngőt csitítani, de a professzor amúgy is zaklatott mivolta nem is ütközik ki annyira... csak hangos, csak remeg szinte, és mégis, a józan professzorasszony megpróbálja a lehetetlent, hogy valamelyest konszolidálja a helyzetet.*
-Ez nem a tárgy tanítása. Jelen helyzetben és semmilyen helyzetben sem-*utálat, undor a hangjában, minden megnyilvánulásán érezni lehet a taszulást, ami alapvetően nem jellemző az újdonságokat meglehetősen jól és könnyedén vevő férfire, de ez a jelenség most nála mindent visz. Rosszalló pillantást emel a professzorasszonyra*-Nem nagyon értem, hogy lehetett ez, ha egyszer-*bizonytalan irányba hátrabök a fejével*-még egy párbajszakkört is sikerült átvinni az állítólag oly szigorkodó...-*itt megáll a mondat közepén, a szavak még egy pár pillanatig lebegnek a száját, elhalt lepkeszárny csapkodással helyett keresve maguknak, aztán McGalagony válla felett hátramosolyog, új élt, új tüzet, új gyűlöletet kapnak a vonásai. Az igazgatóasszony megpróbálta konszolidálni és nem rajta múlott, hogy nem sikerült.*
-Crasso, micsoda öröm, hogy megjött. Fáradjon talán be-*eltúlzottan udvariaskodó gesztussal lép ki a férfi elé, mintegy hangsúlyozva ezzel, hogy mennyire nem tekinti őt idevalónak, mennyire nem tartja természetesnek, hogy bejön, még be is engedi.* -Bár maga aligha lesz képes többet tenni az érdekemben, mint Minerva, de a problémám ezzel van?-*felmutatja a pergament, amit már rücskösre hajtogatott és gyűrt párszor.* -Miféle varázstalan analfabéta bírta ezt kiötölni, mert ne mondja, hogy a maga fajtája ennél többet és okosabbat nem tudott kihozni magából?-*meglehetősen színpadias lenne, hogyha levágná elé az írást, de benne van a mozdulat nagyon, ahogy meglendül a karja és az újonc elé mutatja a számára alighanem ismerős pecsétes írást.* -Nem nagyon hiszem, hogy érdekelte az íróit, hogy mi a mugliismeret célja és lényege. Továbbá nem hiszem, hogy tudnák mi a különbség a muglivá válás és a mugliismeret között, amit itt nekem felhoztak ebben példának, ami, mint azt bármily értelmes varázsló beláthatja, közel sem azonos. Kérdem én, akkor mégis miért bojkottálják, hogy az iskola tanárai értelmesen nyilvánulhassanak meg az óráikon?-*a felháborodástól gyakorlatilag azt is elfelejti, hogy ő voltaképpen egy visszahúzódó, gyáva alak, köpni-nyelni nem nagyon tud, a hangja ennek megfelelően csak olyan, mintha órán lenne, gyorsan fűzi a szavakat, kíméletlenül, csak míg az órán szereti mondani, most a hangja olyképpen hat, mintha azzal, pusztán az abban összesűrített temérdek megvetéssel el tudná pusztítani a problémát. Némiképpen kiotató, hiszen a helyzet ezt követeli meg tőle, az óvatosság alapvető erénye, ennek ellenére visszahúzódik benne, helyet adva az önpusztító dühnek.*
Játékidejű játék
Reaghossz: Maximum egy oldal

[helyenként csúnya szavakat tartalmaz!]

helyenként csúnya szavakat tartalmaz!

Mikor a jövevény kiléte tisztázódik,  a mosoly, mint egy rossz kisfiú arcáról, akit az oviban sarokba állítottak, lefagy, s kissé komorabb kifejezés veszi át a helyét. Pedig úgy vártam Minticz megszólalását. Úgy szerettem volna, ha rám uszítja minden gondját baját haragját. Úgy szerettem volna a lelki villámhárítója lenni. Egyébként szimpatizálok Minervával, de az ő társaságában nem mindig ajánlatos ontani magamból a hülyeséget, csupán ez okozza mosolyom gyors halálát. Na meg az enyhe csalódottság, hogy ma sincs alkalmam tüzetesebben megvizsgálni Kate domborzati mintáit.
- Szép napot! – köszöntöm vidáman, majd inkább visszavonulok a próféta mögé és beleszürcsölök a kávéba. A beszélgetés, mely a professzorasszony és Shannon között zajlik, nem igazán tartozik rám. Jó, nem kerülhetik el, hogy ne halljam, de igazándiból semmi hozzáfűznivalóm sincs. Vagyis... semmi értelmes.
Néha néha fel-felnézek rájuk, ha esetleg érdekesebb, vagy netán izgalmasabb ponthoz érnek, na de kérem, a mugliismeret meg az izgalom mégis hogy köthető össze? Persze, egyetértek Shannonnal. Nem azért vagyunk itt, nem azért adjuk át a tudást, hogy a jövő Halálfaló generációját neveljük ki, akik majd kegyetlenül gyilkolják a muglikat, mert igen, ez a mostani rendszer nagy terve. Ezt akarják az idegyűlt, tanítással aligha összeköthető férgek is, és maga Voldemort. Vagyis... a kettő mondjuk egy és ugyanaz. Egy rendszer, egy főnök, egy elképzelés.
Aztán mikor Minerva csípős válasza hangzik el, egy gúnyos vigyort villantok drága Shannonunk felé, az egyik, épp természeti katasztrófának bélyegzett ügy feltáró fotója fölött. A frászkarikát fog tárgyalni Grayyel. Megszólítani se meri.
Megemlíti a párbajszakkört is, melyre felkapom fejem, ám ahogy az ő figyelmét, úgy az enyémet is eltereli valami más jellegű dolog. Személy. Mindegy, ez esetben nem igazán válogatok a kifejezések között.
Crasso betoppant. Vagyis megjelent, ugyanis toppanásnak nehéz lenne nevezni. Lapozok egyet, majd mindenféle arckifejezés nélkül figyelmen kívül hagyom drága kollégám, persze ez agyban már kicsit nehezebben megy. Azt szokták mondani, hogy úgy viselkedj mindenkivel, ahogy te azt fordítva elvárnád. Nos, nem tudom milyen elvárásai vannak, de hogy én nem fogok jópofizni vele, az biztos. Az én elvárásaim közt sem szerepel tisztelet, vagy barátság, azt hiszem ez az ő esetében érthető is. Ám tőle sem várok mást. Úgy vélem, sikerült kiismernem kapcsolatunkat, ami, és még szépen fogalmazok, nem túl jó. Igaz, rengeteg közös pontunk van. A Durmstrang, a legilimencia, a tanítás, de ezek valahogy nem hoztak minket közelebb egymáshoz.
Tekintetem,, mint lelassult cikesz, mely megvárja a mondatok végét, cikázik kettejük között. Ahhoz képest, hogy újságot olvasok... s végül megállapodik Crasson, akihez talán még nekem is lesz pár kérdésem, de előbb halljuk az imént elhangzottakra a megfelelő, talán kivágó választ.

[- Az én fajtám?]

JÁTÉKOSOK McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Minticz professzor, Lumpsluck professzor
RÉSZVÉTEL esetleges
TÉMA a kastély, a felháborodás, a tanári kar és a párbajszakkör kifogásolása, ebben a sorrendben

TICK TICK TOCK TICK TOCK
DON'T STOP

Fél szemöldököm felvonom, ahogy Minticz beljebb invitál, éppenhogy rózsaszirmokat nem hint elém. (A gesztust nyilvánvalóan teljesen másként értelmeztem, mint ahogy azt szánta.) Ha jókedvemben lennék, megkérdezném, hogy és a kávém hol van, de nem vagyok, és ez ábrázatomon is látszik. Persze a némi káröröm mellett, mely vonásaimat mégis némiképp derűssé teszik. Igen, itt vagyok és mindjárt szét fogok rúgni egy finom kis sgget. Hát mégis van valami jó a napomban.
Jól látható undorral meredek a salátává gyűrt pergamenre. Mi van, ez ezt használja vécépapírnak is? Ahogy arcomba fröcsögi bájos vádjait, agyam egy hátsó, eldugott sarkában egy kis rohadék hangosan muhaházik.
- Az én fajtám? - kérdezek vissza, hisz felháborodás ide vagy oda, kiheztartozásunkat ettől függetlenül nem szeretjük, ha az orrunk alá dörgölik. Mi persze maradéktalanul megtehetjük ugyanezt a gesztust mások orrával, de hogy a saját piszkunkba verjék bele a képünk... Azt nem igen tűrik az állatok sem. - Talán úgy érti, hogy az Oktatásügyi Hivatalban keményen dolgozó képzett munkatársaink, akik az ön által benyújtott javaslatokat tüzetesen áttekintették, és fáradságot nem kímélve korrektúrázták azt végig, hogy megszabadítsák a szöveget a túlzásoktól és a naiv butaságoktól?
Ha addig-addig tartja az arcom előtt a papírt, hogy elvegyem, hát kényszeredetten megteszem, bár legszívesebben bottal se piszkálnám meg. Bele-belekapva végigfutom az írást, és a kis rohadék megint vihorászik odabent.
Inkább félretolom azt egy határozott mozdulattal, nekem nincs szükségem szemellenzőre.
- Nem értem, mi lenne ezzel a tananyaggal a problémája. Maga is biztos azok közé a muglikedvelő csodabogarak közé tartozik, akik szerint nincs köztük és köztünk semmiféle különbség, de tájékoztatásul közlöm, hogy igenis van különbség, mégpedig ebben.
Pálcámat egy könnyed mozdulattal szegezem a szemmel láthatóan borzalmasan unatkozó egykori iskolatársamra, Vulkanovra, aki az elmormolt varázsige hatására karosszékestül emelkedni kezd. Egy pár lábnyit csak, hogy látványos legyen. Aztán a karosszék egy reccsenés kíséretében visszahuppan a padlóra.
- Látott már muglit, aki erre képes? Mert én nem. Egyébként pedig, nem hiszem, hogy bármiféle panasszal élhetne, professzor, mivel örülhet, hogy a tárgyát nem szüntettük meg. Nyilván tudja, hogy az elődje milyen ostobaságokról tartott órákat itt az előző években, és nyilván azt is tudja, hogy mi történt vele - emlékeztetem a férfit, és kihívóan meredek a szemeibe.
Na, most legyen hangos, gyerünk, csak egy nyomorult szót szóljon...

Játékosok: McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony,
 Vulkanov professzor, Lumpsluck professzor, de Crasso professzor, Minticz
Részvétel: esetleges, a tanáriban jelezze mondjuk, aki okvetlenül
akar valamire válaszolni, de várjuk meg
Téma: felháborodás a halálfalók által akkreditált tanmenetre &
a párbajszakkör kifogásolása
*Bólint. Határozottan a professzor fajtájára gondolt és határozottan olyan hangsúllyal, ahogy azt mondta. A tartása feszült és merev, gyakorlatilag tényleg Crasso szájába tolja a papírt, hogy amaz kénytelen legyen elvenni. Még a háttérben olvasgató Dimitrij felé is kisugárzik a támadólagosság, a harag, az egész világ hibáztatása ezért a módfelett megalázó helyzetért.*
-Aligha lehet képzettnek és keményen dolgozónak beállítani azokat, akik ezt kiötlötték-*fújja, vagy inkább köpi a szavakat, erősen a visszafele simogatott macska hangulata villog a szemében, bár ez a jelenlévők közül talán csak a nagytiszteletű átváltoztatástan professzorasszonynak lehet ismerős, aki újabban igazgatói minősítésben is kiváltja az ellenszenvet, nem csak a szigorával, hanem a tehetetlenségével is, ami sajnos nem jellemgyengeség, ami még elnézhető lenne egy élemedett korú tanár esetén, hanem  a totális elnyomásnak jelképe. Éppen ezért sokkal dühítőbb halandó elmék számára, elfogadhatatlan, felháborító, felzaklató. Ha nincs, aki megvédje a varázslókat, akkor az önmagukat próbálják... ki így, ki úgy. Ki semlegességgel, hogy aztán repüljön, székestül, újságostul, mint a reptanár, ki szavakkal felvértezve, mint Minticz.*
-Nos, úgy vélem ennél a gyerekes bemutatónál, ami még egy varázscsemete, de talán egy mugli bűvész számára se okozott volna komoly kihívást jóval több választja el a varázslót a varázstalantól-*egyszerre hárítja a vádat és csattan fel, mintegy kikérve magának, amúgy tanárilag ezt a látványt. Tisztára, mint a gyerekek. Ezt sugallja a hangja most, visszahúzta a kezét, a talárzsebébe mélyesztette hosszú ujjait, tagadhatatlan mozdulattal fogva rá a pálcára, a ritka faféléből faragott sima nyélre, a varázserő közvetítőjére.* -Sorolnék is néhány példát, de nem hiszem, hogy feltétlenül szükség lenne rá, miután a pálcáját már megtalálta-*nem kevés megvetés árnyalja a hangját, józan elmék talán feltehetnék a kérdést, hogy a kedves Minticz professzor fogyasztott-e alkoholt, mielőtt a szavait összeválogatta, de alighanem csak a düh részegíti.* -Mindaz, amit az új tanmenetben hajlandóak voltak elémkavarni mindenféle józanság és mérlegelés nélkül a messzemenőkig nem tartalmaz semmi olyan tételt, ami a mugliismerethez kapcsolódna. A mugliismeret arra való, hogy a muglik világát megismertesse azokkal a varázslógyerekekkel, akik erre hajlandóságot mutatnak-*lelassítja a szavait, tagoltan folytatja, mintha biztosítani akarná, hogy a szavai maradéktalanul eljutnak a másik értelméig, bár az, hogy a pálcáját simogatja az esélytelenek nyugalmát jelzi. Mennyivel egyszerűbb lenne átkozni és nyomatékosítani azzal.* -Nem pedig arra, hogy bármiféle elveket vagy filozófiákat próbáljak nekik megtanítani. Soha egyetlen szóval nem állítottam, hogy a muglik és a varázslók között nincs különbség, mert van, éppen ezért szükséges tanítani és felismertetni azokat és arra se vagyok hajlandó, hogy azt tanítsam nekik, hogy a muglik állatok-*jéghideg elszántság, megacélozott akarat.*
Játékidejű játék
Reaghossz: Maximum egy oldal

[Üdv!]

Kollégák  

A napokban lába kelt egy olyan hírnek vagy talán inkább pletykának, mivel nem hivatalos, hogy egyes tanárok elégedetlenek az új rendszer előírásaival. Ha esetleg a főinspektor elé viszik a dolgot, ami szerintem felesleges, akkor én már most fogom tudni, hogy mi fog történni: semmi. Szerencsére az én tárgyam nem olyan, hogy bármit lehetne módosítani benne, hiszen a természet törvényeit a minisztérium sem tudja befolyásolni, innentől kezdve engem hidegen hagy a téma. Ha nem is felszólalóként, de szívesen elmennék egy ilyen összejövetelre, már csak azért is, hogy gyűjtsem magamba az igét, na meg ne mondják, hogy nem állok ki a többiek mellett. Dumbledore folyamatos jelmondata számunkra: összefogás. Én összefogok velük - addig míg nem kockáztatom vele az állásomat. De egyébként semmi speciálisra nem számítok, mivel voltaképp nem érdekel az egész. Amíg az én tárgyam biztonságban van, addig minden rendben van.
Gondolom, hogy a főszereplő Shannon lesz, mert az ő tárgya az, amit leginkább érint az új rendszer. Engem nem igazán érdekelnek a muglik, sőt az sem érdekel, hogy van-e háború vagy nincs, csak süssön már az az átkozott nap, már hetek óta nem láttam.
Az irodámból éppen az előző pillanatban távozott az egyik elsős diákom, akinek éppen azt próbálom beleverni a fejébe, hogy márpedig a Föld gömbölyű, attól függetlenül, hogy a térképek pedig nem. Elég probléma nekem megbirkózni a diákjaimmal, nem keresek én magamnak még plusz problémákat is, távol álljon tőlem.
Elpakolom hát a könyveimet, és a hajamat és sminkemet miután megigazítottam, elindulok a közös tanári felé. A folyosóról már messziről hallom, hogy aktívan megy a beszélgetés, talán a kelleténél erőteljesebb hangerővel. Elmormolok egy disaudiot, majd ha megyek kifelé akkor feloldom, de nem normális dolog, ha a diákok hallják a tanárok veszekedését. Azért majd ha beérek, akkor szólok nekik, hogy mit hallottam kint.
Egy kávé most igazán jólesne, remélem, hogy lesz, ha meg nem, akkor főzetek az egyik manóval, semmibe sem kerül.
Többen is vannak bent, Minticz és Minerva hangját tisztán ki tudom venni, a többieket nem igazán. Talán még de Crasso…
- Üdv! – köszöntöm a bentieket, majd mintha ott sem lennék, megyek és töltök magamnak egy csésze kávét. Megpillantom a sármos Dimitrijt és odaülök mellé az egyik fotelba. Az ő tárgyát sem igazán érinti a változtatás, szemlátomást nem is igazán foglalkozik a vitázókkal. Talán jobb lenne, ha jelezném a többieknek, hogy túlságosan hangosak, és én megmentettem az életüket. Háh.
- Elnézést, csak megjegyezném, hogy kint szükségem volt egy Disaudiora, nehogy valaki illetéktelen kihallgassa magukat…csak… csak szólok. – lezárom, majd hátradőlve figyelem az eseményeket. Tudtam, hogy Shannon lesz itt a főszereplő, ki más? Eléggé pórul járt ezzel a tárggyal, mit ne mondjak.

[helyenként csúnya szavakat tartalmaz!]

helyenként csúnya szavakat tartalmaz!

Elmosolyodok, Crasso magasra dobott labdáját hallva. Nem szeretem ezt a ficsúrt, de ha veszekedésről van szó, úgy látom nem igazán hagyja magát. Szemem egy ideig jártatom kettejük között, s folytatnám is, ha Tristram nem fordult volna felém, s kezdett volna csúf játékba székemmel. Bevallom, meglepett a varázslat, s nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, így csak néztem, majd miután ismét földet értem, mely megjegyzem, nem volt túlságosan kellemes, Crassora néztem, felhúztam szemöldököm, s a lehető legmegvetőbb kifejezést öltöttem arcomra.
- Mégis mit képzelsz? Hogy te bármit megtehetsz? Hogy te vagy itt a legmenőbb srác, csak mert ott van az alkarodon az a kibaszott tetoválás? Remélem tudod, hogy már nem sokáig jelent védelmet az a gusztustalan jelkép. Remélem tudod, hogy ha mindennek vége lesz, nem úszod meg élve? – hangom teljes higgadtságot sugároz. Veheti fenyegetésnek, vagy akár röhöghet is rajta. Nem érdekel. Egy ilyen gyerekes eljáráson nem fogom felidegesíteni magam. Megalázó volt. Egy kicsit, de kétlem, hogy kollégáim viccesnek találták volna a dolgot, így nincs okom elvörösödni, vagy szégyenkezni.
Megmondtam, amit gondoltam, majd visszavonultam a próféta mögé. Tudom, hol a helyem, s féltem az állásom, még ha a fizetésre nem is igazán szorulok rá. Amíg ezek vannak hatalmon, nem tehetek semmit. Hiába átkozom szét egy csótány fejét, attól még van háromszáz másik. Nem érné meg neki esnem Crassonak, ezt jól tudom, s amíg tudok higgadtan cselekedni, addig nem fogok eszementül viselkedni, mint egy meggondolatlan kisgyermek. Mint a diákjaim nagy része.
Jobbommal a kávéért nyúlok, s kortyolok egyet, majd a harmadik oldalon lévő alsó cikkbe kezdek, teljesen elzárkózva a veszekedő férfiaktól, illetve a szegény igazgatóasszonyon, aki talán a legrosszabbkor csöppent ide.
Akárcsak Miss Montalvo, ki bájos megjelenésével rögvest mosolyt csal arcomra, s meglepetésemre – na meg nem kevés örömömre – pontosan mellettem foglal helyet. Kezemmel hajamba túrok, majd villantok felé egy csábító mosolyt, s közelebb gurulok hozzá, az újságot asztalomon hagyva.
- Üdvözletem, Cielo. Milyen csinos, ma... délben. – azt hiszem nem vagyok túl jó a nők becserkészése terén. Látszik is.
Bólintok, jelezve, hogy értettem, amit mondott, s kicsit elszégyelltem magam, hogy nekem nem jutott eszembe hamarabb a dolog. De mindegy, most már egyébként sincs semmi közöm a középen zajló jelenethez. Én és Cielo teljesen elégedettek lehetünk a tárgyunkat illetve, hiszen semmiféle változtatást nem eszközöltek sem a csillagászatban, sem a repüléstanban.

Kollégák

Válaszolni már nincs ideje Minticznek a félreértésre, mert újabb érkező csatlakozik hozzájuk. Mondhatni épp kapóra jön de Crasso, de megjelenésére egyedül a mugliismeret professzor reagál pozitívan. Minerva arcán csak egyetlen ideg rándul meg, majd magában füstölögve áll odébb.
Nem távozik messzire, néhány lépést tett odébb, de mint a rend őre figyeli az eseményeket. Alkalomadtán akár közbe is szólna, tekintve, hogy hamar beindul a szóváltás. Tekintete a páros között ugrál, ha egyáltalán bármelyikük vetne rá egy pillantást, megláthatná azt a metsző megrovást, amely talán egyedülállóan rá jellemző.
Egyelőre azonban nem vág közben, nem teszi helyre sem egyik, sem másik delikvenst, noha többször felszökik szemöldöke, amikor a szemtelenül fiatal, mondhatni még gyerek de Crasso olyan fölényes hangnemben magyaráz. Ráadásul osztania kell a mugliismeret professzor véleményét, ostobaságokat. Ennek azonban nem ad hangot, ő veszekedett már eleget, amikor ez az egész előjött, amikor az orra alá dugták ezt a förtelmet, amelyet most Minticz is olyan felháborodottan lenget. Tudja jól, hogy fölösleges ez az egész hercehurca, s az egyetlen, amit kiharcolhat ezzel a fiatal férfi, hogy felhívja magára a figyelmet, lázongásával pedig még bajba is sodorhatja magát. Fájdalom, de ő megpróbálta csöndre inteni, ajánlott egy másik helyzetet, amelyben akár nyugodalmasan meg is tárgyalhatták volna a dolgot, de ő egy olyannal akart beszélni, akinek még kevesebb beleszólása van, mint neki, de ellenség és kitöltheti rajta a dühét. Megkapta.
Kezeit karba fonva, hallgatja a civódást, úgy dönt, nem árt, ha kimondják, amit gondolnak, kiadnak magukból egy kevés feszültséget, ő meg, mint valami gardedám egy tinibulin, úgy felügyel. Amit azonban de Crasso művel, az már nem fér bele ebbe a kategóriába. Megköszörüli a torkát, megpróbálva valamiféle rendet tenni.
- Vulkanov professzor, kérem, fékezze az indulatait, ez itt nem a Szárnyas Vadkan, ahol tűrik az ilyen megnyilvánulást! És magát is megkérném, De Crasso, a kollégái nem bemutatóeszközök! – szándékosan nem professzorozza a fiatal férfit, noha ebben a rangban van, képesítése nincs hozzá, hogy kiérdemelje az ilyesmit.
Szeme sarkából figyeli csak, ahogyan Miss Montalvo betipeg a helyiségbe, próbál nem túl ridegen felé biccenteni, de a „fiúkkal” foglalkozik most. Egyelőre az eseményekhez mást nem kíván hozzáfűzni, de jelen van, figyel, és nem őt nem riasztja meg, ha de Crassot kell helyretenni.

[- Nézze Minticz]

JÁTÉKOSOK McGalagony professzorasszony, Montalvo professzorasszony, Vulkanov professzor, Minticz professzor, Lumpsluck professzor
RÉSZVÉTEL esetleges
TÉMA a kastély, a felháborodás, a tanári kar és a párbajszakkör kifogásolása, ebben a sorrendben

FEED THE FIRE, BURNIN AND CONCEALIN ME
BLOOD IS RACIN THROUGH MY VEINS

Minticz megkérdőjelezi a minisztériumbeli munkatársak hozzáértését, megjegyzem teljes joggal - én is dolgoztam már ott és láttam, miként okoz problémát egy kis esőfelleg eltüntetése egy magas rangú tisztviselő irodájából, úgyhogy innentől kezdve nem sok mindenről lehet beszélni, ami a kompetenciát illeti, de azért csak nem állok át együttérzően a másik oldalra egy kis gúnyolódás kedvéért.
Számítottam rá, hogy a kis bemutatóm nem fogja elnyerni Vulkanov tetszését, de ő már akkor sem igazán állt ki az igazáért, amikor még kamaszok voltunk. Soha nem tudtam eldönteni, hogy azért-e, mert koránál fogva ennyire felsőbbrangúnak érezte magát velünk szemben, de mivel ez még most sem változott, kezdek valami más okra gyanakodni. Mindenesetre ő az egyetlen aki letegez ebben az átkozott iskolában, mely jelentősen csökkenti a tekintélyemet a többi tanár közt. Elég pimaszul odavágta a véleményét, és ez mindenképp választ igényel, már fordulnék is felé, hogy helyretegyem. Ez nem a Durmstrang, ahol felsőbbévesként azt mondott nekem, amit akart, itt máshogy vannak leosztva a lapok és jó lenne ha ezt észre venné, mert nagyon meg tudom bszni a sggét ha akarom.
- Jobban tennéd, ha befognád a pofád, Vulkanov! - kiáltok oda neki hevesen. Oroszul. Ezt a nyelvet mindketten értjük, míg mások nem. Lehet, udvariatlan és gyerekes dolog virágnyelven közölni nagy közönség előtt valakivel, hogy menjen el oda, ahova gondolom, de jelenleg csak erre van időm McGalagony megszólalása miatt. Az igazgatónő nagyon helyesen és elismerésemre méltóan kommentálja Vulkanov kitörését, melyért akár egy biccentést is érdemelne, csakhogy nekem is címez egy-két keresetlen szót, persze a professzori megszólítást mellőzve. Nem kerüli el a figyelmem, de erről majd személyesen elbeszélgetek vele. Nyilvánvalóan nem én vagyok a tanári gárdában a rangidős, hanem toronymagasan ő, de ettől még elvárom a nekem kijáró tiszteletet.
Minticz még mindig itt ugrál az orrom előtt, követelve a figyelmet, mint egy hisztis kamaszlány. Esküszöm, ennél még a húgom is érettebben fejti ki a véleményét. Méltatja, sőt, bűvésztrükkhöz hasonlítja a székemelgetést. Azt hiszem, nem értette a gesztus szimbolikus tartalmát, de nem is várom el tőle, hogy a dolgok mögé lásson. A csillagászat-tanárnő nem is tudom, mikor érkezett a szobába, csak a kommentjét hallom. Nagyon helyes, hogy használta azt a Disaudiot, meg az is, hogy nem szól bele a férfiak dolgába, csak csendben issza a kávéját. Tudom értékelni.
- Nézze Minticz - szólítom meg, ugyancsak professzori jelző nélkül, ezt a tajtékzó őrültet -, elhiheti, hogy a pálcám, amit igen, köszönöm, megtaláltam, nem kotorászok úgy a zsebemben utána, mint maga, sokkal többre is képes ennél, de nem hinném, hogy szeretné kipróbálni. A legkevésbé sem érdekel a muglikkal kapcsolatos ideológiája, a muglik világa olyan visszamaradott és érdektelen a felnövő varázsgeneráció számára, mint a maga hisztije most nekem. Azt javaslom, szedje össze magát, és szokjon hozzá a dologhoz, mert az Oktatásügyi Felügyelőség még meggondolhatja magát azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a maga tárgyára, vagy sem! Sőt, tovább megyek: úgy összességében szükség van-e magára.
Kicsit elfordulok tőle, hogy mindenki hallja a szavaimat, és mielőtt megszólalnék, egy pillanatra az igazgatónő szemébe pillantok, hogy érezze, neki szól mondanivalóm a leginkább:
- Mindenki eldöntheti, hogy mindent kockáztatva ellenkezik-e az új renddel, vagy inkább elfogadja és együttműködik! Nyilván mindenki tudja maguk közül, mennyi fiatal tehetség lépne azonnal bármelyikük helyére itt a Roxfortban. Páruk fölött bizony eléggé csúnyán eljárt már az idő... - teszem hozzá sajnálkozva.
Imádok ezekkel a szerencsétlen, kizsákmányolt és alulfizetett tanárokkal szemben fölényeskedni. Borzasztóan jó érzés, bár tudom, ez elég kicsinyes, és azt is tudom, hogy ezzel nem állok bosszút a saját régi tanáraimon, de mégis.
A Vulkanovnak szóló kiosztás csak majd ezután következik. Alig várom.


CHALLENGING Travis Foley